| Omló narancs hajad a világ nagy űrében, Mély csöndtől súlyos és homályos lomha tükrök Űrében, hol pucér kezem képed kutatja. Szíved formája képzeletbeli, S szerelmed elveszett vágyaimra hasonlít. Ó, ámbra sóhajok, álmok, tekintetek. De nem voltál mindig velem. Emlékezetem még ködös Attól, hogy láttalak, amint jössz s távozol. Az idő is szavakkal szól, mint a szerele... |
Következő
...