| Madarász Erzsébet Terézia Maradsz csak ábrándnak Volt már akkor is, hogy semmit nem értettem, mégis hittem, és sokat reméltem, magamban rólad álomképeket festettem, szépen, hogy tetsszen, ki is színezgettem, gyönyörű lelkedet aranyló sárgára, édes ajkaidat vágyadó rózsára, szemedben megláttam a felkelő napot, hangodban beleszőtt millió madár volt, ne... |
Következő