Előző 
 Következő
|
| Vörösmarty Mihály: ÉJJEL |
2011-05-19 08:20:43 |
| Fenn már a hold, leszáll az éj, S nem tűnnek gondjaim: Mi érte újra keblemet? Hol késnek álmaim? Szegény fiú én untalan Csak gyűjtöm kínomat, S szűz ágyon a szép szőke lány Alussza álmomat. Ott tűzszemének fényein Aludt el örömem, Hó keble kettős halma közt Ott szunnyad életem. Ölében szenderednek el Szivem szerelmei. Ott hajh! csak el ne haljanak Legszebb reményei.... |
| Thaly Kálmán: Bethlen Gáborról |
2011-01-23 13:14:22 |
| Hűvös éjjel! Ónodon a várteremben Őrvitézek virrasztnak nagy, néma csendben: Bolygó lelkök, tudja Isten, merre szárnyal - Bujdosván az őszi széllel, föllegárnynyal!... Kandallóban reszket a láng, pattog a fa: Deres bajszu vén levente rakosgatja: Szemei a lányok közé merőn néznek, S feltámadnak lelkében a régi képek. "Hej! mikor igy a táborban tüzelgettünk - Szintén il... |
| Ferenczy Teréz |
2010-10-22 09:30:33 |
| Gizella Lapu............................................................................ 2011-01-30 09:35:47 .......... Ferenczy Teréz - 1852 végestéjén Titokteljes fátyoloddal Lebegj elő, új esztendő! Biztos méregitaloddal Vár reád egy bús szenvedő. A... |
| Emlékkönyvek! |
2010-07-14 18:04:25 |
| PALASOVSZKY BÉLA SZONETT EGY EMLÉKKÖNYV LAPJÁRA Emlékkönyvek! Szépszavú temetői Az írásoknak és a sírásoknak, Melyek felett a letünt álmok női Tünődnek, várnak, hervadnak, zokognak, Emlékkönyvek, ti örökmécsű sírok, Szomorúfűzként, im, rátok hajolnak A szálló évek s új életre hívott Bus napjai a letünt bánatoknak. Emléksorok! Ti maradtok vigasznak, Az élet meren... |
| Mert nem élte át senki még, |
2010-04-24 09:14:46 |
| Tóth István VIDÉK Mert nem élte át senki még, ahogy e hozzám-nőtt vidék minden elvesztett nyoma bánt nincstelenek jussa gyanánt: tőlem elvenni nem lehet sem birtokot, sem felleget; sem Nagyanyám lábnyomát, hol fogadták régvolt tanyák; sem batyujából a hamut, amelyből most is mar a lúg; sem azt a beszakadt jeget, mely sír lett Nagyapám felett; sem a dombot,... |
| Sziklakert |
2010-03-26 21:20:15 |
| Minden szikla nyugvó álom, Sajátomat nem találom, Más erő,mi oda szédít, A szél amott egy árkot épít. Árkot nekem,vagy magának? Hogy hidjek a szavának, Ha halkan röppen, semmit nem kér, Csak elsuhan a teremtett szél... Ezernyi sok szikla áll ott, S nézd az égen nyugodt Felhők virrasztnak felettük, Nincs már helyem közöttük... Bárcsak lennék földnek része, Testem... | |
Előző
Következő
|
|
