Csendes éj... Rebegő pillámra most ül a nyugalom, szivárványfürtben, színes léleklugason. Ne űzd, ne zaklasd a reszkető erényem! Mezítelenül kucorgok én - szerényen. Lágy pókhálócsipkén megremeg a vágyam, időtlen, jó érzés - hozzád ér a vállam, csillagokat vet a nem szűnő izgalom, ördögszekéren már nyargalok. - Irgalom! Boldogság nem riad - kacéran tétováz, gyengéd... |