Előző
Következő
|
A piszkos kosár |
2024-02-11 20:55:34 |
A piszkos kosár A sivatag szélén élt egy remete. Egy napon egy fiatalember kereste fel, aki így panaszkodott neki: ,,Olyan sok szent szöveget olvasok, elmélyülök a szavak szépségében, fel szeretném tartoztatni... |
Márai Sándor - Ajándék |
2024-02-08 08:22:00 |
Márai Sándor - Ajándék És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát!... |
Garai Gábor - Aki méltó |
2024-01-30 16:29:45 |
Aki méltó - magában hordja a szépet s az álmélkodást; tulajdon visszfényét ragyogja, magától kér feloldozást. Aki méltatlan, ki e földi lét törvényeinek rabja csak, magában nem tud tündökölni, s lerogy saját súlya alatt. . Garai Gábor 1929.... |
És mégis ma is |
2023-11-08 11:09:20 |
És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, milyen megajándékozott, micsoda bőség, minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodála... |
idősek világnapja |
2023-10-01 17:08:57 |
Márai Sándor: Ajándék És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit... |
Mintha |
2023-07-02 22:54:42 |
Komáromi János: Mintha mintha Te már jöttél volna felém számtalanszor nappalaim fátyolos álomszőnyegén néztél már rám de mindig másra néztem én álmaim kergettem és Te is csalóka visszfények után kutattál nem láttalak meg és Te sem láthattál elporladt sóhajaim a szél sodorta tétova, könnyed mosolyú lépt... |
– Megyek feléd… |
2023-01-04 21:13:57 |
Várnai Zseni: - Megyek feléd... Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna, hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt, holdad vagyok, mely vonzásod körében járja végtelen útjait. feléd fordítom arcomat, mert tőled hullhat csak rám a fény és a meleg, s olykor, mikor közeledbe érek, már azt hiszem: most. . . most elértelek! Kinyúl felém napszemed fénysugára,... |
Előző
Következő
|
|