| Harcos Katalin: Mindenem vagy... Beosont újra az alkony, látod? Körül a táj már némán szendereg. Lehunyt pilláim mögött egy álom, különös, színes, titkos film pereg. Mosolygós arcod magam előtt látom, vágyón, megfogom mindkét kezed, hangod fülemben visszacseng s várom, hogy újra halljam, ha megint lehet! Megölelsz, s körülvesz kacagásod... szilaj vágy éget... |
Következő