| Anyám a kerítésnél állt, és várt, és várt, rendületlen várt. miközben arcáról lehervadt a szelíd mosolygás. Mert mint mindig, s mint minden időben, a megszokottnál jóval később érkeztem. Anyám nem szidott meg, és nem is könnyezett, csak szomorúan nézett, mint ki elveszett ebben a hatalmasnak tűnő, bűnös világban, ahol az idő mindig a pénz markában van. Szégyelltem... |
Következő