| Ady Endre: A Sion-hegy alatt Borzolt, fehér Isten-szakállal, Tépetten, fázva fújt, szaladt Az én Uram, a rég elfeledett, Nyirkos, vak, őszi hajnalon Valahol a Sion-hegy alatt. Egy nagy harang volt a kabátja, Piros betűkkel foltozott, Bús és kopott volt az öreg Úr. Paskolta, verte a ködöt, Rorátéra harangozott. Lámpás volt reszkető kezemben És rongyolt lelkemben a... |
Következő