| Tandari Éva Halni-született ígéretek Szavaink szállnak újra a szélben amint az apró hópihe száll lassan égen lebegő, szürke fellegháton, és szavunk, mire aláhull a csendben; elolvad mint az első kósza hópehely mi lucsokká hal el a néma utakon. Tán csak halvány nyomát őrzi még a százszor és ezerszer becsapott tudat, s már észre sem vesszük; a sár alatt mint lesz ma... |
Következő