Heinrich Heine A dal szárnyára veszlek A dal szárnyára veszlek, s elviszlek, kedvesem, a Gangesz-parton a legszebb ligetbe röpülsz velem. Ott szelíd holdsugárban virágzó kert susog. Rád, nővérünkre várnak a lenge lótuszok. Ibolyák enyelegnek halkan, fenn csillag nyúl magosan. Mese csordul a rózsák ajkán, rejtelmesen, illatosan. A gazellák rád függesztve... |