| Elmentél, itt hagytál Könnyek égetik arcom, ha a múltba tekintek. Ne menj el kérlek, várj egy percet rám, Nem engedlek el egyedül, utánad szállok járj bárhol, úttalan utakon túl, hív már a végtelen távol. Soronként borulok térdre, testem sírhantod födémére Roskad, hol ma ordító kínhalál szaggat széjjel, A Nap is elfordul tőlem, vérvörösen izzó szenvedéssel. Kön... |
Következő