Végsőt lehelt a várnak embere, Kinos fohász volt véglehellete; Előtte nyilott száz terv, száz remény, Megtörve most az Úrnak végzetén. Mellette a kis ház megnépesült, Egy pór kebelre első nap derült; Nap és élet, más semmi, semmi sem, Mint szenvedés és dőre küzdelem. S szintén fohász volt első létjele: Ott búcsúszó, itt harcnak kezdete. S a két fohász amint így elvegyült, Isten tr... |