| Jézus, királyok Királya, elhagyta a mennyet, felöltötte koldusruhánk, s áll szív-ajtónk mellett. Szíve mélyen megszánt minket, ajtónyitást várva, kész bejönni, hogy istállónk, templomává váltsa! Mi meg: kopogtatására, rá sem hederítünk, világ csábos javaiból, vígan csemegézünk. Urunk: zárt ajtón is át lát, látja szegénységünk, kezében gazdag ajándék, ingyen adná... |
Következő