Úgy ballagtam Úgy ballagtam a suttogó fák közt, keserűn, sírva, félszegen, mintha világ dőlt volna össze bennem, áttörve mindenen. Azt hittem, hogy csak nekem fáj úgy és másnak nincs olyan élete, mely fájdalmat szül és keserű könnyet, s másnak talán csak jobb lehet. S lám: a bokrok közt szenvedő arcot láttam, és kisírt szemeket, s heves zokogás törte meg a csendben a ném... |