Álomhajó úszik lelkemnek aranyló tengerén, Kaput nyitva hű szívemnek, csöndes rejtekén. Átsiklok most ott, hol az Örök tenger Napot öleli, Ott vagyok, hol a Fény Szíve az enyémmel dobban, Hol az aranyló Napnak lángja a szememben lobban. Ússzon a Hajó, s én álmodom álmaim, a Kapun túl Fény ölelje, és váltsa be vágyaim! ... |