Kosztolányi Dezső Ezek a fák Ezek a fák. a fák, a fák. A napsugár felé, a tág egekbe lustán nyújtózkodnak át a fák. Nincs vége-hossza, mindig újra fák. Zsibongva-élő összevisszaság lélekzik és arcodba vág az ág, s nem múlanak, csak most kezdődnek el, a völgybe le, a hegyre fel. A fák. Meddig? Tovább. Amerre nézel, itt és ott, a fák. Zsongítan... |