| VIII. Azidőkben egy fehér sólyom keringett Magyarországon a romok felett. Lelkében új fényt vitt és a fényt kis lángokra szaggatta, hogy számlálhatatlanoknak világítson. A szívét szétosztotta, mert nem volt egyebe. Róla beszéltek a falvakban, a városok terecskéin, a kutaknál. A templomokban nyugtalanul néztek hátra a hívők, ha szokatlan lépések hallatszottak... |
Következő