| Mint egy kerék, ami forog, szinte soha meg nem áll, így az ember tipeg-topog, örök útvesztőben jár. Mint a mámor, ami kerget, ami űz és visszatart, mint az óra, mit percek szédült karneválja hajt. Látod, mindig egymást váltva jön az árnyék meg a fény, míg a világ körbe-körbe forog fáradt tengelyén, vihar té... |
Következő