Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Apám halálára emlékezve...
  2006-12-12 18:50:54, kedd
 
  APÁM HALÁLÁRA EMLÉKEZVE...


Ma nyolc éve, hogy holtan találtam apámra az otthonában. Összeszorított ököllel ült a kedvenc foteljében a kopottkékre mosott munkásruhájában...

Az alábbi sorokat azért írom ide, mert ezeket akkor vetettem papírra, amikor ő viaskodott a halállal. Merthogy 53 éves, főiskolai hallgató voltam akkor. Ezt egy szemesztert záró művelődéstörténet-elméleti dolgozatomba fogalmaztam bele és a mai napig kapcsolódik a társadalmi problémáinkhoz és apám halálához.


"1759-ben írja Lessing: "Levelek a legújabb irodalomról"-ban (I.rész 17. levél):

"A természet nem ismeri azt a gyűlöletes különbséget, amelyet az emberek maguk között tesznek. A szív minőségeit úgy osztja el, hogy nem részesíti előnyben a nemeseket és gazdagokat."

Figyelemre méltó és a mai magyar kulturális viszonyokra (új polgári avantgárd jelenlétére) is vonatkoztatható gondolatokat találtam Elias művében. A 18. század második fele egész irodalmi mozgalmának olyan társadalmi réteg a hordozója, amely az udvari társasági élet "természetellenességével" szemben a "természetességet" hirdeti. Ez a mozgalom azonban nem politikai, hanem szociális, a társadalomalakítás kifejeződése. Egyfajta polgári avantgárd fejezi ki magát; elitet alkottak a néppel szemben és másodrangú emberek voltak az udvari arisztokrácia szemében.Goethe 1771. dec. 24-én, a Werther-ben különösen világosan mutatja meg a két frontot, mely között ez a réteg él: "Legjobban a fatális polgári viszonyok ingerelnek. Éppoly bölcsen tudom, hogy mint bárki, mennyire szükséges és mennyi előnyt jelent nekem is a rendek közötti különbség, de hát ne álljon az utamba..."
Jelentése: a kapuknak lefelé zárva kell maradniuk. Felfelé viszont ki kell nyílniuk. Goethe sem gondolhatott arra, hogy a felfelé vezető utat lezáró falat széttörje, mert attól félt, hogy a viharban ledőlne az a fal is, amely őt magát az alatta levő néptől elválasztotta.
Hasonló mozgalom létezett Franciaországban. A középosztálybeli körökből emelkedett ki Voltaire és Diderot. De ott a tágabb, udvari társadalom, a párizsi "Society" (zárt érintkezési kör, társaság, társulat, egylet,) minden nehézség nélkül befogadta és beolvasztotta ezeket a tehetségeket. A francia Mauvillon 1740-ben ezt írja a német viszonyokról: "A német nemes gőgös és büszke, néha egészen a gorombaságig. ... Ritkán fordul elő, hogy rangon alul kötnek házasságot. ...ritka az is, hogy ...érintkeznek polgári egyénekkel. ...akármilyen érdemeik legyenek is.".Elias szerint: A nemesség nagy részének erős elzárkózása a német középrétegektől akadálya egy példaképül szolgáló, központi "Society" kialakulásának; melynek más országokban döntő hatása volt, mint az egyik állomásnak a nemzetté alakulás útján... A túlnyomórészt hivatalnokokból álló szűk rétegnek, akik jövedelmüket közvetlenül vagy közvetve az udvartól kapták, még nincs széles polgári háttere. A kereskedő polgárság, mely az író értelmiség közönsége lehetett volna, a legtöbb német államban még viszonylag kialakulatlan.
*
Visszatérve történetemhez, az 1996-os évhez, melyben ismét kísérletet tettem arra, hogy (Goethét idézve, szabadon) kinyissam a felfelé nyíló kapukat: számos, utamat záró falat kellett lebontanom még a főiskolán is, miközben számos vihar keletkezett körülöttem minden egyes próbálkozásom alkalmával. Ezeket már megtanultam kezelni, eddigi életemben, hiszen csakis erről szólt. A stratégiám mindig az volt, hogy első lépésben megerősítsem azt a falat, amelyen állok. Második lépésben már biztonsággal felemelhettem volna magamhoz az alattam lévőket. Majdnem mindig itt akadtam el. Példa erre első házasságom.
Ez a törekvésem "anyukáékkal" kapcsolatban is meghiúsult. MIÉRT? Miért éppen ők kapálództak a legjobban ellene?
Ők, akik már egyszer, a háború előtt megmutatták, hogy képesek a polgárosodásra, most a rendszerváltozáskor nekik kellett volna megmutatni a HOGYAN-t! Helyette olyan "vihart" gerjesztettek körülöttem, maguk körül, hogy majdnem maga alá temetett engem is a ledőlő "fal".
*
Miközben e sorokat írom, eszembe jutott egy nyári élményem.
Pár évvel ezelőtt kötelet feszítettem ki a fűzfa és a barackfa között a kertünkben. Hevenyészve, az ideiglenesség biztos tudatában hurkoltam a kötelet a faágra, mert elég rossz minőségű volt a kötél és terveztem egy igazi ruhaszárító állvány beszerzését. Közben telt-múlt az idő és csak nem futotta új szárító alkalmatosságra. A kötél maradt. A nyáron azután, teregetés közben, - amint átvetettem rajta a tiszta ágyneműt - a kötél leszakadt. Bizony, közben annyira elhasználódott, hogy nem volt egy ép szakasz rajta. Hozzá is láttam, hogy a hurkokat föllazítva, megszabadítom a fákat a rissz-rossz kötéltől. Megdöbbenve láttam, hogy idő közben úgy belenőtt a kötél mindkét helyen a fa testébe, hogy már nem lehetett - csak úgy egyszerűen levenni. Elvágtam tőben a kötelet, mert csak a fa roncsolásával tudtam volna tőle megszabadítani. Inkább hagytam, nem faragtam ki, de rettenetes lelkiismeret-furdalást éreztem.
*
Az előzőekben már említett, Tudósítás Magyarországról: életformák és életstratégiák... című szociográfiámban, "Katalin, a politizáló anya-pedagógus" című fejezetben a következőket írtam:

"...Nincs erkölcsi alapunk megvetni azokat, akik járomba hajtva fejüket, keményen dolgozva az éhbérért egy életen át - továbbélték és adták az Életet! Ezt az Életet tisztelnünk kell, mert igen is nekik köszönhető, hogy még létezik olyan ország Európa szívében, hogy Magyarország!..."

Ilyen jármot kényszerített Apuka is a nyakamba. Amiért egész életemben tiltakoztam viselése ellen, nem lett volna nehéz levetni.

Apukát is szerettem volna megszabadítani tőle. Először "leaggattam" róla a kitüntetéseit, hátha úgy könnyebb lesz. Próbáltam meggyőzni arról őt is: nem szívességet tettek neki a "hatalom" emberei azzal, hogy érdeme szerint értékelték és elismerték szakmai tudását, munkájának szeretetét és kötelességtudását, amivel végigdolgozta, mint szövőmester a fél életét! Minél jobban próbáltam megszabadítani a proletáröntudatától, annál jobban kezdtem rajta is észrevenni a kiütköző félelem jegyeit. De én nem kíméltem. Újra és újra emlékeztettem arra a csinos, jó megjelenésű, ambiciózus, fiatal úriemberre, aki a háború előtt volt. Azt hittem megőrzött valamit ifjúi önmagából, amit csak értő módon elő kell hívni, mint egy régi fényképfelvételt!
A szóban forgó szociográfiával 1998-ban középdíjat nyertem. December 5-én volt a díjkiosztó. Szerettem volna neki megmutatni az emléklapot, de halogattam a dolgot. Azután 12-én rászántam magamat és átvittem a kézirattal együtt. Ekkor már későn volt, mert "Apuka" holtan ült, - ökölbe szorított kezekkel, a kopott kékre mosott munkásruhájában - a kedvenc foteljében. Szégyenkezve dobtam félre a kéziratot, mert akkor értettem meg, hogy mennyi fájdalmat okoztam neki kérdéseimmel, melyekkel feszegettem azt a húsába vájódott, rohadt "jármot"! Nem vettem észre - ugyanúgy, mint a fák a szárítókötél hurkától, - hogy már soha nem szabadulhat meg tőle!
Bocsáss meg Apa és nyugodj végre békében! Szeretettel emlékezik Rád bűnbánó gyermeked: Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Rémálom és valóság
  2006-12-12 16:37:59, kedd
 
  Czakó István: Rémálom és valóság!

Tíz-tizenöt éve még az volt a fekete humor, hogy megkérdezték egymástól az emberek:
- "Hogyan fűtik a román kórházakat?"
- ???
- "Kitakarják a lázas betegeket!" - hangzott a morbid válasz!

Álmomban nem hittem, hogy ez éppen az állítólagos "rendszerváltás után megtörténhet Magyarországon. Akkoriban az erélyi rokonaink könnyes szemmel járták a boltokat, és gyönyörködtek a hatalmas - általuk még soha nem látott - árubőséget, és - bár megvenni nem tudták - örültek nekünk. Ma honfitársaink tömegei csak nézik az árubőséget, de csak a szívük facsarodik el - különösen a kisgyermekes szülőknek -, mert megvenni ők sem tudják. Tíz-tizenöt éve hüledezve hallgattam erdélyi orvos rokonomat, amikor arról beszélt, hogy a betegeknek be kell vinniük a gyógyszereket, kötszereket, steril tűt,... ha kórházba mennek, és szeretnék, hogy kezeljék őket. S ma elszorult szívvel nézem azokat, akiknek netán kórházi kezelésre van szükségük hazánkban.

KI KELL MONDANUNK:
MA HAZÁNKBAN A KORMÁNY TÖMEGESEN ELKÖVETETT ÉLETELLENES BŰNCSELEKMÉNYT HAJT VÉGRE SAJÁT NÉPÉN, A REFORMNAK NEVEZETT INTÉZKEDÉSEKKEL.

Hiszen nem is sok idő múlva tapasztalható lesz a megnövekedett halálozási arány. Mivel egyre kevesebben, és csak már nagyon komolyan előrehaladt betegség esetén fognak orvoshoz menni. Különösen veszélyes ez a gyermekek esetén! Eszembe jut a két világháború közötti időről szóló egyik film jelenete, amikor a gyermek diftériában fuldokolt, s nem hívhattak hozzá orvost, mert nem tudták megfizetni!

KÖRÜLBELÜL HETVEN ÉV UTÁN VALÓSÁGGÁ VÁLIK MAGYARORSZÁGON, hogy a beteg gyermeket nem viszik orvoshoz, mert nem tudják megfizetni. De nincs ezen mit csodálkozni! Egyszer - igaz, soha nem hallottam ismételve - Gyurcsány utalt arra, hogy kisebb lakossági létszám is elegendő Magyarországon ahhoz, hogy működjön az ország! Nekik ideális lenne, ha az öregek, betegek, fogyatékosok kipusztulnának, vagy eltakarodnának innen! Erre játszanak. Nem tudom másként értékelni azokat az intézkedéseket, amik "reform" és "konvergencia" címszavak alatt zajlik.
Bizony, konvergálunk,.... de hová?

Czakó István

Polgári Hírszemle
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2006.11 2006. December 2007.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 96 db bejegyzés
e év: 270 db bejegyzés
Összes: 7719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 173
  • e Hét: 515
  • e Hónap: 3641
  • e Év: 35371
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.