Belépés
bongyi53.blog.xfree.hu
Higgy, remélj, szeress, hogy boldog ember lehess! Magyar Istvánné
1953.03.20
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
gyongy66 Margit meglátogatott
  2008-09-15 23:51:13, hétfő
 
 

Link

Köszönöm szépen a látogatásodat!, és köszönöm, az idézetet, amit elhozhattam!
Ugye milyen szép a Blahó Janika vers? Én egy blog-oldalon találtam valahol a "nagy"web-en. Jó éjszakát!

 
 
1 komment , kategória:  Nálam jártak  
Látogatóimnak szép álmokat!
  2008-09-15 22:36:04, hétfő
 
 

Link
 
 
1 komment , kategória:  Írott képeim  
Ildyytől kaptam
  2008-09-15 18:25:36, hétfő
 
  - Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utolérhetetlen vagyok az ágyban!
- Mostanában annyit dolgozol, hogy kezd az ivás rovására menni..!
- Szülinapomra kaptam egy légpárásítót és egy párátlanítót. Ugyanabba a szobába tettem őket, rendezzék le egymás között.
- A tudás olyan, mint a körömlakk. Az alkohol lemossa..
- Idegesítenek azok az emberek, akik nem adják a nevüket ahhoz, amit mondanak (Anonymus)
- Én már nem hiszek semmiben! A múltkor is bementem egy ajtón, amire az volt írva, hogy NŐK, de csak budi volt.
- A szemezés nem mindig működik, már csak annál az egyszerű oknál fogva sem, hogy a nők szeme nem a mellükön van.
- Adj egy falat falat, mondta a falat faló fa ló.
- A férfiak azért alszanak el gyorsan szex után, mert előtte fél éjszakát könyörögnek érte.
- Miben van 3500 kalória? 7000 Tic-Tacban - Szőke nők egymás közt: Neked is négy csillag a PIN kódod?
- puszi ildyy

 
 
0 komment , kategória:  Kaptam  
A férfi, aki nem hitt a szerel
  2008-09-15 12:17:45, hétfő
 
  A férfi, aki nem hitt a szerelemben
(tolték bölcsesség)

"Réges-régen élt egy férfi. Ugyanolyan volt, mint bármelyikünk, de úgy gondolta, nem létezik szerelem. Természetesen ő is kereste a szerelmet, figyelte az embereket, és egy idő után arra a következtetésre jutott, hogy a szerelem álomkép csupán. Bárhova ment, arról beszélt, hogy a szeretet csupán a költők és a papok találmánya, akiknek egyetlen céljuk az emberek manipulálása. Úgy vélte, a szerelem nem létezik, tehát egyetlen ember sem képes megtalálni azt. A férfi rendkívül okos és meggyőző volt. Szenvedélyesen kutatta az igazságot, rengeteget tanult, és elismert tudós vált belőle. Mindenütt azt hirdette, hogy a szerelem olyan, akár a kábítószer: a fellegekbe röpít, és ezáltal függőséget okoz. Vajon mi történik, ha valaki nem kapja meg a szokásos adagját? Akár a narkósoknak, a szerelem rabjainak is naponta újabb adagra van szükségük. Azt tanította, hogy a szerelem leginkább a díler és drogos kapcsolathoz hasonlítható. Bár mindkettejüknek szükségük van a másikra, a díler tartja kezében a gyeplőt. A párkapcsolatokban is az egyik fél kiszolgáltatottabb a másiknak, aki előnyöket kovácsol ebből. Tetteikből, reakcióikból jól látható, miként manipulálják egymást az emberek. A drogos és a díler kapcsolatában az előbbinek van nagyobb szüksége a másikra. Ugyanígy, aki jobban szeret, állandó félelemben él, folyton attól fél, mi lesz, ha elhagyják, és nem kapja meg a szokásos szeretetadagját. Emiatt egyre követelőzőbb lesz, a másik meg - a dílerhez hasonlóan - az adagok mennyiségének szabályozásával, vagy akár teljes megvonásával irányítja őt. A kiszolgáltatott fél egy idő után bármire hajlandó lesz, nehogy elhagyják.
A férfi végtelenül logikusan beszélt: ,, Amit az emberek szerelemnek hívnak, csupán félelmen és hatalomvágyon alapuló kapcsolat. De hol a szerelem és a tisztelet? Szerelem nem létezik. A fiatal párok Isten, családjuk, és barátaik előtt megesküsznek, hogy mindörökkön-örökké szeretni és tisztelni fogják egymást, jóban-rosszban egyaránt. Bármilyen meglepő, komolyan gondolják! Ennek ellenére, ha megnézzük őket egy héttel, egy hónappal, egy évvel később, azt látjuk, hogy nem tartották be fogadalmukat. Ezzel szemben vég nélküli harcot folytatnak azért, hogy ki tartsa kézben a gyeplőt. Néhány hónappal később már fikarcnyit sem tisztelik egymást. Aztán lassan felgyülemlik bennük a megbántottság, a sértődöttség, a harag, s egy napon maguk is rádöbbennek, hogy semmivé foszlott a szerelem. Csupán a magánytól, a belső bírájuktól, és a többiek ítéletétől való félelem tartja össze őket. De hová lett a szerelem?" A férfi azt állította, hogy sok olyan idős házaspárt ismer, akik harminc, negyven, vagy akár ötven éve élnek együtt - ,,Túléltünk egy házasságot" - csupán ennyit mondanak, mikor szóba kerül a kapcsolatuk, ami azt jelenti, hogy egyikük megadta magát a másiknak. Az erősebb megnyerte a háborút. De hol az a mindent elsöprő szenvedély, amit szerelemnek hívunk? ,,A férjem. A feleségem" - mondják büszkén, amiből kitűnik, hogy a tulajdonuknak tekintik a másikat."
Aztán arról beszélt, miért nem hisz a szerelemben: ,, Én már végigéltem ezt. Többé sosem hagyom, hogy valaki a szerelem nevében kormányozza az életemet." Érvei logikusak voltak, és sokakat meggyőzött arról, hogy nincs szerelem.
Egy nap a parkban sétálgatva meglátott egy gyönyörű nőt, aki a padon ülve sírdogált. A férfi leült mellé, és felajánlotta segítségét. Megkérdezte, mi bántja. Rendkívül megdöbbent, mikor az asszony azt válaszolta, azért sír, mert a szerelem káprázat csupán. - ,,Meglep, hogy így gondolja - felelte a férfi, azután kíváncsian hozzátette: - És hogy jutott erre a következtetésre? - Hosszú történet - sóhajtotta az asszony. - Fiatalon mentem férjhez. Nagyon szerelmes voltam, és azt hittem, egész életünkben boldogan élünk majd. Hűséget fogadtunk egymásnak, gyermekeink születtek. Hamarosan azonban minden megváltozott. Míg én azon igyekeztem, hogy meleg otthont teremtsek, a férjem a karrierjének szentelte minden idejét. A társadalom megbecsülése immár többet jelentett számára, mint a család. Már nem tisztelt, és emiatt én is elveszítettem iránta érzett tiszteletemet. Otthonunk csatatérré vált. Hirtelen rájöttünk, hogy már nem szeretjük egymást. Mégsem váltunk el. Én mindenben segítettem őt, hiszen a gyerekeknek apára volt szükségük.
De mostmár kirepültek a gyerekek, és semmi nincs, ami összetartana bennünket. Nem tiszteljük és nem szeretjük egymást. Ráadásul tudom, hogy ha újra kezdeném, ugyanez történne, hiszen a szerelem tünékeny ábrándkép csupán. Semmi értelme délibábokat kergetni. Hát ezért sírok.
A férfi bólintott. - Tökéletesen egyetértek magával. A szerelem csak illúzió. Persze mindannyian nagyon vágyunk rá. Nyitott szívvel közeledünk a másik felé, és emiatt rendkívül sebezhetővé válunk. Még akkor is megsérülünk, ha szentül hisszük, hogy ez nem történhet meg velünk. Nem számít, hány ízben csalódtunk, újra és újra megpróbáljuk. De miért keressük folyton a szerelmet?
Egyformán éreztek és gondolkodtak. Hamarosan nagyon jó barátok lettek. Mélységesen tisztelték egymást, egyikük sem akart uralkodni a másikon. Nem voltak féltékenyek egymásra, nem akarták birtokolni és irányítani a másikat. Egyre több időt töltöttek együtt. Mindketten remekül érezték magukat. Ha valami miatt nem találkozhattak, kínzó hiányérzet ébredt a lelkükben.
Egy nap utazás közben a férfinak furcsa gondolat futott át a fején: - Lehet, hogy szeretem őt? - kérdezte magától. - De hiszen ez annyira más, mint amit eddig éreztem az asszonyok iránt. Más, mint amiről a költők ömlengenek, vagy amiről a vallás beszél. Nem vagyok felelős érte, és semmit sem várok el tőle. Nem kérem, hogy gondoskodjon rólam. Tisztelem a gondolkodásmódját és az érzelemvilágát. Semmiféle rossz érzésem nincs vele kapcsolatban, nem vagyok féltékeny, ha másokkal van, nem bosszant, nem irigylem a sikereit. Talán mégis létezik szerelem, csak egészen más, mint amit ezalatt általában értenek?
Izgatott lett, s már alig várta, hogy mindezt elmondhassa a barátnőjének. - Pontosan tudom, miről beszélsz - bólintott az asszony - Hosszú ideje érzem ugyanezt, de nem akartam szólni róla, mert tudom, hogy nem hiszel a szerelemben. Pedig talán mégis létezik, csupán egészen másmilyen, mint hittük.
Elhatározták, hogy ezentúl együtt élnek. Az volt a legmeglepőbb, hogy semmi sem változott. Továbbra is tisztelték, és mindenben támogatták egymást. Szerelmük nőttön-nőtt. A legegyszerűbb dolgoknak is tudtak örülni. A férfi szíve olyannyira csordultig megtelt szerelemmel, hogy egy éjjel csoda történt. Amikor az égbolton ragyogó csillagokat nézte, az egyik csillag a kezébe hullt. És ekkor megtörtént a másik csoda: lelke összeolvadt a csillaggal. Hirtelen ragyogó ötlete támadt: szerelme kezébe akarta adni a csillagot. Ám amikor az asszony tenyerébe helyezte az ajándékot, annak szívében egy csöppnyi kétely ébredt, és abban a pillanatban elejtette a csillagot, amely milliónyi apró darabra tört.
Él a világban egy öregember, aki esküszik rá, hogy nincs szerelem. És él a világban egy gyönyörű, idős asszony, aki könnyezve siratja az elveszett boldogságot, amelyet egyszer már a kezében tartott, de egy szemernyi kétely miatt elveszítette.
Ez volt a férfi története, a férfié, aki nem hitt a szerelemben. Vajon ki hibázott? És mi lehetett a hiba? A férfi azt hitte, hogy az asszony kezébe adhatja saját boldogságát. De nem bízhatjuk másra a magunk boldogságát. A férfi csupán ki akarta fejezni, mennyire szereti a nőt. De ezzel őt tette felelőssé kettejük boldogságáért, és az asszony számára túl nehéznek bizonyult a teher. Bármennyire is szerette a nő a férfit, sohasem tehette boldoggá, hiszen nem ismerte az álmait és az elvárásait. Ha boldogságunkat másra bízzuk, előbb- utóbb elveszítjük azt. Ha mástól függ a boldogságunk, bármikor elvehetik tőlünk. Az igazi boldogság belülről fakad. Senkit sem tehetünk felelőssé saját boldogságunkért. Márpedig a legtöbben ezt teszik, amikor megházasodnak; valaki más kezébe helyezik boldogságukat, és abban reménykednek, hogy az illető majd boldoggá teszi őket. Csakhogy nem számít, mennyire szeretik a másikat, hiszen valójában nem ismerik egymást. Olyasmit ígérnek egymásnak, amit a legjobb szándékkal sem tudnak teljesíteni. Valójában emiatt futnak zátonyra az emberi kapcsolatok."

 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos  
Kövek, kavicsok, homok!
  2008-09-15 12:12:10, hétfő
 
  "Egy filozófia professzor az elöadását úgy kezdte, hogy fogott egy konzerv-üveget és feltöltötte kb. 5 cm átméröjü kövekkel.
Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg.
Igen - volt a válasz.

Ezután elövett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.

A professzor ezután elövett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.

"És most" - mondta a prof, "vegyék észre, hogy ez az önök élete.
A kövek a fontos dolgok - a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid - ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna.
A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok, az összes többi.
Az apróságok. Ha a homokot töltöd be elöször, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idödet és eregiádat az
apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra.
Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetöek a boldogságod érdekében.
Játssz a gyerekeiddel. Szakíts idöt orvosi ellenörzésre. Vidd el a párodat táncolni.
Mindig lesz idöd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni.
Elöször a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat. A többi csak homok."
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos  
Párbeszéd a szeretetről
  2008-09-15 12:05:39, hétfő
 
  Párbeszéd a szeretetről

- Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? - kérdeztem egyszer anyát.
- Magról vetik - nevetett rám.
- És honnan szerzik hozzá a magot?
- Nem kell azt szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában, minden ölelésben.
- Öntözni nem is kell?
- Dehogynem. Jó szóval.
- Nem könnyel?
- Ments ég. A könny sós, és a só kimarja a kis szeretpalánta hajtásait.
- Hát palántázni kell a szeretetet?
- Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha nem terem szeretet, kihűl a föld.
- Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt semmi se?
- Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek, és emberként gondolkodom.
- Elsősorban mi hát a szeretet?
- Biztonság. Ha szeretnek és szeretsz, mindig van szövetségesed.
- És mi a szeretet másodsorban?
- Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.
- Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem.
- Az élet már ilyen. A mohamedán szőnyegszövők, ha elvétik a mintát, meg sem kísérlik kijavítani a hibát, mert tudják, hogy csak Allah tökéletes.
- Mégis érdemes szeretni?
- Csak azt érdemes.
(Részlet, Kun Erzsébet: Családmesék - A szeretet c. kötetből)
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos  
Saci nálam járt!
  2008-09-15 11:01:38, hétfő
 
  Kívánok jó éjt és szép elkövetkező hetet.
Puszi: Saci.



Link
 
 
0 komment , kategória:  Nálam jártak  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2008.08 2008. Szeptember 2008.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 98 db bejegyzés
e év: 1159 db bejegyzés
Összes: 2526 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 83
  • e Hét: 196
  • e Hónap: 1062
  • e Év: 13401
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.