|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2008-10-25 19:43:25, szombat
|
| |
| |
Tudjátok-e, hogy a Kossuth téri 56-os sortűz halottait fedobálták az ÁVH teherautóira - halomba a platóra - és elszállították őket ismeretlen helyre.
A hozzátartozók, zömében lányok, asszonyok, édesanyák, menyasszonyok, feleségek...szerveztek egy tüntetés a pártház elé fekete ruhában és úgy követelték halottaik kiadatását.
Amikor ezt jelentették Marosán Györgynek, azt ordította, hogy "Kergesse már szét valaki ezeket a gyászruhás kurvákat!"
Drága Nemzettestvéreim!
Nekünk is meg kellene szervezni egy gyászruhás felvonulást november 4-re!!!
Gyászoló lélekkel, Ilona (BMI) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-10-25 19:26:59, szombat
|
| |
| |
Szomorú ez a város! Ebben az időben mindössze egy tucat embernek jutott eszébe, hogy 52 évvel ezelőtt mi történt ezen a helyszínen. Akik eljöttek, azokat a szívük hozta oda. Többségük megtört idős ember, akik túlélték a sortüzet.
Az újkori magyar történelem egyik legmocskosabb történése, ahogy a helyszínen ma délelőtt Fónay Jenő fogalmazott a beszélgetők között. Volt, aki egy mécsest tett le a lyukas zászló tövébe, s volt, aki le is térdelt imát mondani. A jelképes sír előtt térdeplő hölgy pontosan tudja, hogy néhány hónapos korában ott volt édesanyja karján, s pusztán az isteni gondviselés különös kegyelme által lehetett ma közöttünk. Kínra, vergődésre, embertelen munkanélküliségre tartotta volna meg a Teremtő? Vagy akik repeszt hordoznak eleven húsukban némaságra maradtak?
Az egyik túlélő elővett egy inggallért, ami abból a ballon ingből való volt, amit akkor viselt. A golyó ütötte lyuk körül és mellett ma is látszik a vérnyom. Nem tud szabadulni ettől az ereklyétől, állandóan vele van. A lövedék mindössze két centiméterrel kerülte el a nyaki ütőeret. Őt is a gondviselés tartotta meg az utókornak, hogy beszélhessen a következő nemzedékeknek erről a szörnyűségről.
Fiammal valamivel 11 óra előtt érkeztünk a lyukas zászlóhoz. A 2-es villamosról leszállva elővettük zászlóinkat és hátunkra terítettük. Odasétálva az emlékműhöz már öt ember volt ott. Lassan beindult a beszélgetés. Fiam lelke itta a történeteket. Fényesedett szemekkel szinte felnézett a mára nála jóval alacsonyabb emberekre. Ott állt előtte az eleven történelem.
Az első kép a térre érkezésünkkor az volt számomra, hogy nem volt fent az árbócon az állami zászló. Mi történt? Csak nem féltik tőlünk a saját zászlónkat? Netán csupán látványként, kellék gyanánt szerepelt a kötelező programok között a zászló, és utána nem törődik vele senki? Ugyanis eddig a mószerváltás (nem elírás!) után az volt a szokás, a november 4-én zajló záróünnepségen volt a zászlólevonás.
Mint mondom, hátunkon zászlóinkkal közelítettünk az emlékhelyhez. a strázsa szemei megm jöttek kifelé a meglepetéstől. Mintha el sem tudta volna képzelni, hogy ilyen az ő szolgálata idején megeshet ezen a ,,Feri bácsi"-tól szennyezett téren.
Beszélgettünk az idős emberekkel, s közben a szemem sarkából láttam, hogy a hústorony előveszi szolgálati rádióját, amin feltehetőleg segítségért vartyogott.
Jött is egy nála idősebb tiszt komor szemekkel méregetve a gyülekező megemlékezőket. Ám amikor a két zászlót is meglátta, ő is a rádióért nyúlt.
Csak nevettünk a hasmenésükön. Beteg lelkek ezek, akik a rácsok mögött élik szánalmas vegetációjukat. Csak a fegyver hatalmát ismerik. Eszükbe sem jutott, hogy megkérdezzék, miért vagyunk ott. Nekik csak bejelentetlenül gyülekező csőcselék voltunk. Lerítt az arcukról a várható préda iránti mélységes megvetés.
Ennek a parlamenti csürhének és a nemzet ellen idomított verőgépeiknek a hátra terített zászló, és a kommunista karhatalom gyilkos sortüzére emlékező túlélők már fenyegetettséget jelentenek.
Ne is legyen egyetlen perc nyugalmuk! Minden időben attól kelljen rettegniük, hogy akármikor kitörhet az ellenállhatatlan népharag. De nem olyan békésen, mint 52 évvel ezelőtt! De nem ám! Forró lávaözönként éljen bennük a félelem reggel éjjel meg este, ahogy azt az időben desorientált féleszű ripacs böfögte.
Kevesen figyeltek fel erre az időrendi rándulásra azóta. Pedig már akkor elszólta magát a tudat-hely-alattija, hogy fogalma sincs a körülötte zajló valós folyamatok mikéntjéről, és miértjéről. Szerencsétlen pojáca, akit golyófogónak odalökött a szoci-libsi bűnszövetkezet az istenadta nép szeme elé. Ez meg fel is vállalta. Tetszelgett is szerepében, s hovatovább ez a vörös gólem kezdi felfalni teremtőit, életbentartóit.
Közel a vég! Az volt az érzésem a lyukas zászló tövében, hogyha a múltra ilyen nagyon nem emlékeznek, akkor leginkább a jövő lehetséges rezdüléseit firtatják az emberek. Nem a parlamenti hazaárulókról, hanem az emberekről beszélek.
Ahhoz volt eszük, hogy a magyar népet a végletekig ketté osszák. Ahhoz is volt eszük, miként húzzanak hasznot az életterünk eladásából. Ahhoz már nem volt eszük, hogy a leendő rabszolga tömegnek megfelelő életteret hagyjanak, akik dolgos napjuk után a földi sugárzású szellemi szemeteken békésen kérőzve kezelhetőként génletétben megmaradjanak.
Nem. Nekik és megbízóiknak nincs már egy emberöltőnyi idejük arra várni, hogy kiürüljön a Kárpát-medence. Tenni akarnak róla, hogy ez mielőbb be is következzen.
Ezek a gondolatok mindig ugyanúgy köröznek mindannyiunk fejében. Már 1956-ban is hasonló aggodalom fogalmazódott meg sok-sok tiszta szívű magyar ember lelkében.
A szavak elszálltak, énekeiket a hegyek nem visszhangozzák, társaik többsége temetőben. Megmaradt a mocskos fegyverek hatalma. A kommunista és ivadékai, valamint újdonsült segítői a cion-globál hódítók máshoz nem is értenek lassan - mint azt országunk gazdasági állapota mutatja.
Nem tart ez sokáig - mondta az egyik túlélő a lyukas zászló tövében - meglátjátok.
Ne is, mert abba valóban belepusztul a nemzet. Annál jobb az országnak, ezek a biológiai kísérleti példányok minél messzebb kerülnek tőlünk. Persze üres zsebbel, ahogy az agyalágyult az első miniszterelnöki sajtótájékoztatóján kedélyeskedett. Mintegy előrevetítve sorsát bájolgott a bamba objektíveknek. A póz, a tánc, a hazugság, egyetlen emberi alakba belesűrítve kicsit sok.
Éltessen minket az Isten, hogy lássuk bukásukat, nyomaik törlését! Éltessen minket az Isten, hogy régészeti mélységbe taposhassuk őket, akik csak olyan rendőröket kapnak a napi aljas politikai céljaikhoz, hogy teleereszti a szolgálati fehérneműt a nemzeti színek és az árpádsávok közeledtén.
Dicsőség a hősöknek! Köszönet a túlélők szavaiért! Tartsa meg a Jó Isten közöttünk az emberi életkor lehetséges végső határáig, hogy az utókor ne felejthessen. Hogy az utókor egyszer eszméljen, és számon kérjen. Számon kérjen lopást, csalást, hazugságot, szemeket az aszfalton, CR gáz miatt repedezett tüdőket. Mindent, mindent, mindent. Tekintet nélkül. Mert ugyanazzal a szívvel Krisztust és Pilátust szolgálni nem lehet. Ezeket pedig egyáltalán nem!
Ismét kérem magyar testvéreimet, hogy aki bármi okból nem jött el ma délelőtt erre a megemlékezésre, este tegyen ki egy mécsest ablakába, és mondjon egy fohászt 56 hősi áldozataiért!
Budapest, 2008. október 25. |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-10-25 19:01:11, szombat
|
| |
| |
Egyik rendezvény éri a másikat...
Külvárosi idill: a valamikori vasasok által, 1916-ban felépített közösségi házban. Vendégszerepöl az a ,,cuki pofa" Kóos Janika! Ölelgetik egymást a Hiller Pityukával. Puszi -pajtások. Vagy ez is csak illúzió? A régi illuzionista illumináltan puszilgatja az újsütetű, bot-csinálta-politikus-illuzionistát. Nekik is meg kell élni valamiből. Azt nyújtják, amire vevő a nép, az Isten-adta...
Ugyanakkor a Fidesz20-székházban is buli van. Az a muzsikus adja a zenei alaphangulatot hozzá, aki most még bizakodik, mert biztatják.
A Polgárok Házában is összejövetel van. Emlékezés napja dec. 5-re. Vendégek: csupa ,,nagy-ágyú". A bajuszos Kövér papírból beszél, mert így nem mondhat olyat, amiből később ügyet csinálhat a lesben álló ellenfél.
Tőkés püspök szerényen is kemény. Eltökélt és őszinte, mint mindig. Mi, a hallgatóság tapsolunk. Utána színdarab: ,,Halottak napjától virágvasárnapig" című. A Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház előadásában. A főhős: Mária és kapcsolatai, Erdély elcsatolásakor és utána. Tragikus történelmi időszak, tragikus hősökkel, meghasonlásokkal, megalkuvásokkal, veszteségekkel, csalódásokkal, vágyakozásokkal. Amikor a színésznő a szerepe szerint sír, alig tudja abbahagyni. Már vége a darabnak és hajlongva köszönik a szűnni nem akaró tapsot, ő még mindig sír - befelé. Megértem. Én is azt teszem: sírok - befelé, ahogy nagyanyám, anyám tette. Magyarnak születtünk. Ezért meg kell szenvedni. Ez a sorsunk. Minél jobban tiltakozom ellene, annál jobban belemerülök. Olyan ez, mint a mocsár. Nem enged kimászni belőle. Kellene valamilyen ,,fogódzó".
El is megyek egy médiafórumra. A nagyszájú újságírónő mondja az IGAZ-at. Nem is mondja, kiabálja. Hátha így könnyebben eljut az emberek agyáig. De, a hallgatóságnak hiába mondja, mert mit tehet a szegény, szerencsétlen egyszeri polgár? Tapsol, vagy nem tapsol. Egyetért, vagy elutasít. Vagy tavasszal elmegy szavazni, lehetőleg a Fideszre. De, addig még annyi hatás érheti az embert! Ráadásul, nagyszájú újságírónő azt is mondja, hogy
- ,,a szocikat úgysem lehet meggyőzni. Azok úgyis odaszavaznak az MSZP-re."
- ,,Az már biztos! Én már csak tudom, mert én is ,,szoci" vagyok!"
Mondja az előttem ülő, korombeli nőszemély a mellette ülő nőismerősének. Összenéznek, nevetnek.
Hova keveredtem? Kérdezem inkább csak magamtól, mert én egyedül vagyok. Az individuális ,,szabadság" ára: az egyedüllét. Vígasztalom magamat.
Nagyszájú mondja, hogy
- a szocik között, ha megbukik, vagy belebukik valaki valamilyen buliba, akkor
kikergetik maguk közül az ajtón, de az első adandó alkalommal visszacsempészik az ablakon. Mi: polgáriak, a jobbosok: soha az életben szóba sem állunk az illetővel! Ez még akkor is így marad örökre, ha valaki végül is tisztázza magát a ,,vádak" alól...Egyébként a médiatúlsúly 80%-os a ballibnél. Ez is az MDF, majd a Fidesz hibája, hogy nem voltak képesek 15 éve tenni ellene, szinte semmit!
Újabb összejövetel a Polgárok Házában, a ,,médiaanomáliák" kapcsán. Előadó Fidesz-korú: negyvenes. Egy hetvenes, tekintélyes úriemberrel beszélget. Látszik rajta, hogy ideges, mert az öregúr iskoláztatja. Előkerül a zöldkockás zsebkendő. Orrfújás 1. Ezt ismerem. Nekem is volt egy ilyen tíz éves korszakom, amikor allergiás szénanáthát kaptam a nekem nem tetsző emberektől, vagy körülményektől. Ez mostanában bőrkiütés formájában jelenik meg. Roppant kellemetlen, mert még azt sem lehet mondani, hogy megfáztam...
Vagyunk vagy heten, mi a hallgatóság. Hozzáfogunk. Az asztaltól közelebb jön az előadó- médiaszakértő és leül egy székre az első sor elé. A második sorból mindenki hátrább ül, csak én maradok. Pedig érzem, hogy zavarja az aurám a szakértőt, mert engem is zavar az övé. De, én voltam előbb ott, ahol...
Belefog a mondókájába, de az öregúr mindent jobban tud. Előkerül egy újabb zsebkendő, piros kockás. Orrfújás2, majd -3, -4. Öregúr nem hagyja magát. Védi Orbánt. Szakértő sem hagyja magát, mert ő meg az igazát védi. Én, meg zavaromban előveszem az egyik noteszom, és úgy csinálok, mintha jegyzetelnék. A tollam nem fog, csak akkor, ha teljesen merőlegesen fogom. Médiaszakértő kiszúrja, hogy ,,úgy tartja a tollat írás közben, mintha át akarnám döfni vele a papírt". Éppen az agresszív feministákról beszél. Azokról,
- ,,akik a kereskedelmi tv-kben úgy jelennek meg a képernyőn, mint, akit éppen kergetnek, és megfordulva nekimennek az üldözőjüknek, vagyis nekünk: nézőknek.
Eszembe jut egy kedves ismerősöm, aki ugyanígy utálja a feminista nőket. Ezen muszáj nevetni. Kínos, mert csak én nevetek. Minden szem rajtam. Érzem: elpirulok. Kezdenek kijönni a kiütések. Médiaszakértő újfent kifújja az orrát, majd gondosan összehajtogatja a zsebkendőjét. Most az a fele kerül kifelé, amelyik az előző fújáskor belül volt. Már nagyon bánom, hogy nem ültem legalább két sorral hátrább. Az öregúr eldicsekszik azzal, hogy francia becsületrend tiszteletbeli tagja. (Nagy cucc, mintha Medgyessynek is meglenne? - Gondolom magamban.) Meg is mutatja a kis kitűzőt a zakója hajtókáján.
- ,,Ezek fontos jelképek."
Mondja a szakértő, majd folytatja:
- De sok mindent elárulunk magunkról azzal, ahogy beszélünk, tartjuk a kezünket! Például Gyurcsány nagyon jól beszél, mert szokott mesélni a gyerekeinek. Orbán, viszont nem és még mindig túl gyorsan beszél. És: zavarba jön, ha nem-tetszőt kérdeznek tőle... Hát, a Deutschról nem is beszélve, mert ő meg egy hústorony lett és ahogy dobálja a fejét beszéd közben és igazgatja a hosszú haját! Nevetséges! És, nem tudok Orbán közelébe sem jutni, hanem küldik a Deutschot helyette. Mit kezdjek én egy Deutsch-csal?"
Ekkor már nem bírom tovább. A jegyzetem fölé görnyedésből kihúzom magamat. Dacosan-kérdőn nézek a szakértőre. Észreveszi, hogy más a véleményem. Ettől fogva csak hozzám beszél. Zavaromban keresztbe teszem az egyik lábam a másikon. Nadrág van rajtam, tehát tehetem. Így, egyenes derékkal is tudok jegyzetelni. Hát nem kicikiz érte? Nyomatja újra:
- ,,Hogy milyen sokat számítanak a gesztusok. Például, ahogy a hölgy úgy ül, mint egy férfi, amikor keresztbe teszi a lábát..."
- ,,Jaj, ne!"
Kiáltok föl ösztönösen. És egymás mellé téve a lábam, összeszorítom a térdemet. Egye a fene azt a hülye jegyzetet! Csak nehogy azt higgye, hogy feminista, vagy leszbikus vagyok! Erre összecsapja a jegyzeteit és kurtán-furcsán befejezi az ,,előadást". Felveszi a kabátját és szinte menekül a teremből.
Én is ezt teszem. Na, nem mintha utol szeretném érni! Nem, erről szó nincsen, csak én is szeretnék minél előbb kívül lenni.
Baktatok a villamosmegálló felé. Időközben rákezdte a havaseső. Nem hoztam esernyőt. Nagyon esik. Fölveszem a kapucnimat, ami akkora, mint egy óriás barnamedve feje. Szemből úgy nézek ki a bokáig érő kabátban, mintha egy nagy kabátnak két kicsi lába nőtt volna és magától járna. A buszmegállóban egy fiatalember - ismerős, mintha már láttam volna a PH-ban (polgárok házában)! Mosolyog. Ne menjek inkább busszal? Suhan át az agyamon. Á, nem, majd legközelebb - döntöm el. Hamarosan jön a busz. Én, meg még negyedóra múlva is ott sétifikálok a villamosra várva.
Bp.2005.dec.19.
(Bóna Mária Ilona)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-10-25 18:56:00, szombat
|
| |
| |
Balla József:
Árpád-sávos zászlók...
Száll, verdes egy zászló,
ugrik hat dühös ávós,
hullik a véres porba...,
rugják szájba-orrba
- tombol fasiszta horda...-
karját csavarják hárman,
kettő táncol a háton,
hatodik tesz rá bilincset:
"tanuljon a köcsög rendet!"
"Lázad, himnuszol a magyar?
Majd adunk neki kardlappal...!"
Vágtat pribék a tömegbe,
taposna nőre, papra, gyerekre
karddal üti konok fejekbe:
mire emlékezzen októberbe'!
Új-ávós röffen
- "adj neki tonfát",-
moszados böffen
- "lőjj rája könnygázt"-,
kapja kézhez fegyverét,
süvít a gumilövedék,
oltja ki tüntető szemét...
"Oszlik, fut a csürhe, lám fél..!"
- vihog a gyurcsánysöpredék...
De hőköl a gyilkos horda,
réved egy újabb zászlóra...
Táncol és susog a szélben,
piros és fehér a kék égen,
elhal jaj és ocsmány lárma,
vicsorit sok ávós, halálra válva:
susognak, csattognak az égen,
Árpád-sávos zászlók a téren...!
Nyüszít a maszkos horda,
iszkolna, ha volna hova,
de szorul zsíros nyakán a hurok:
Árpád-sávos zászló minden ablakon!
Brisbane, 2006.nov.2.
Balla József:
Csak annak villan szeme...!
Hej, de megszállták
az ország Házát e dögkeselyűk!
Cívódnak, sivítanak a gazdag koncon,
várják, hogy a magyar végképp kimúljon
vagy ha marad is: holtáig robotoljon.
Bélpoklos gyomruk tölteni
kell az újabb és újabb préda,
s hogy sorsát a bárgyú nép belássa,
mondják a firkászhadnak sietve tollba:
áldozatát a magyar egy szebb jövőért hozza
- zengik a csalfa vígaszt ügyeletes baglyaik,
nincs zuga az országnak, ahol nem hallik...!
Csak a gazda morog a sötétben,
seregély s cigány pusztít szöllejében,
jószága holtat ellik, döglik az éjben,
házát dobra verik - más lesz itt az úr -,
kérges, repedt keze ökölbe szorúl,
de csak káromkodik, dühe pohárba fúl,
csitítja nénje: tán még kötélhez nyúl...
- így él ezer éve magyar paraszt, s úr! -
Csak a az éjjeliőr kémleli az eget
- elfutott élete, mint fent, a fellegek -
fülel kutyája: tolvajt sejt, ártó szellemet,
kínozza reumás lába az öreget,
fájdalmában nagyot köp a földre,
de rezzen máris ijedten össze
- a gyár idegen ura nehogy félreértse!
Csak kinek kedvét a sok számla
s az éhbér, mint féreg a fát, rágja,
és levesébe nem jut hús, csak csirke lába,
s csak álmában futja fiának tandíjára...,
csak annak villan sötéten a szeme:
a "tiszelt házra": a dögleső keselyűkre!
Csak akinek gumibot csattant hátán,
mert megúnta a Kegyenc hazugságát,
s akit ávóslegény rugott hasba,
verte véres fejét a fogdafalba,
csak akit vérbiró itélt el vigyorral
- hat hónap, mert dacolt a "hatósággal" -,
csak annak villan sötéten a szeme:
ragadna fegyvert, ha néz a döglesőkre!
2006.dec.3.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-10-25 18:54:18, szombat
|
| |
| |
Az én asztali képemről...
Van nekem egy olyan asztali képem, ami olyasmire ösztönöz (inspirál), amiért még
egyáltalán életben vagyok. És ez nem más, minthogy tudósítsak arról az időszakáról életünknek, amelyiket oly gyökértelenül kellett megélnünk. Sokféle módon és műfajban megírtam már, de talán a leghitelesebben a Tudósítás Magyarországról című szociográfiámban, mellyel díjat nyertem 1998-ban.
A szociográfiára kapott díj emléklapja itt látható:
http://furaila.xfree.hu/55534
Az egész szociográfiát bemásoltam a blogomba
http://furaila.blog.xfree.hu
-ra, még valamikor 2006-ban, azután, hogy megnyitottam...októberben.
Csakhogy, akkor olyan események voltak és vannak azóta is napirenden,
hogy teljesen elvonja az energiáimat az írástól és a magánélettől.
Mert bizony, nekem még most sem lehet magánéletem és ettől szenvedek
annyira, hogy nagyon!
Ezért próbálom megértetni mindazokkal, kiknek sikerült megteremteni azt a magánéleti hátországot, ahova vissza tud vonulni töltődni..., hogy élnek ebben az országban olyan sorsüldözöttek, kiktől elvették - hatalmi erőnek erejével - még a lehetőségét is a magánéleti boldogság megteremtését.
Nekem ilyen nincs és nem is volt soha. A családot hittem annak.
Egy házat, ahol OTTHON érezheti magát az ember a hazájában...
De, rájöttem valamire, méghozzá arra a nagyon fontos tényre, hogy nem
egy "HÁZ" kell hozzá, hanem egy másik EMBER, akinek OTTHON lehetnék a
LELKÉBEN.
Erre egy kaliforniai költő - Zas Lóránt - tanított meg úgy, hogy nem is tud róla.
Ugyanis, ő egészen belakta Amerikát, sőt szinte az egész világon
otthonosan mozog.
És tudod kedves Olvasó, hogy miért?
Azért, mert egy olyan asszonnyal él boldog családi életet, akinek otthon
érezheti magát a lelkében. És, hogy ez kölcsönös, ezért nem kell neki
olyan HAJLÉKTALAN LÉLEKKEL leélnie az életét, mint például nekem... és
még oly sok boldogtalan kor- és sorstársamnak!
Bp.2008. március 23.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-10-25 18:51:07, szombat
|
| |
| |
Az Élet Himnusza.
Az Élet: egyetlen esély - vedd komolyan.
Az Élet: szépség - csodáld meg.
Az Élet: boldogság - ízleld meg.
Az Élet: álom - tedd valósággá.
Az Élet: kihívás - fogadd el.
Az Élet: kötelesség - teljesítsd.
Az Élet: játék - játszd.
Az Élet: érték - vigyázz rá.
Az Élet: vagyon - használd fel.
Az Élet: szeretet - add át magad.
Az Élet: titok - fejtsd meg.
Az Élet: ígéret - teljesítsd.
Az Élet: szomorúság - győzd le.
Az Élet: dal - énekeld.
Az Élet: küzdelem - harcold meg.
Az Élet: kaland -vállald.
Az Élet: jutalom - érdemeld ki.
Az Élet: Élet - Éljed!
(Kalkuttai Teréz Anya)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-10-25 18:48:28, szombat
|
| |
| |
A MAGYAR NÉPHEZ
Itt állok a hegy tetején,
Hol a hazátlan szél zokog,
Innen kiáltom széltiben:
Magyar népem, ébredj, mozogj!
Szegény vagy... a mindennapi
Kenyérért is búslakodol,
Maholnap a föld sem tied,
Melyért annyi könny s vér omolt.
S te mégis költesz, vesztegetsz,
Játszod könnyelműn az urat,
Még megvan a becsületed:
Vigyázz, mert majd az sem marad.
A nagy világ előre tör,
Megállásra nincs idő:
Akik vele nem tartanak,
Azokkal nem törődik ő.
Előre menni még se tudsz!
Csak egyet lépsz kettő helyett,
Megbánod e lépésed is,
S visszafelé fordul szemed.
És mennyi a rosszakaród!
Hogy gúnyolnak szemtelenül!
Közel lehet már az idő,
S ők kerülnek nyilván felül.
Megtehetnék akár ma is!
Tűröd a gúny csípéseit.
Hiába rázod karodat,
Karod is lankadt... leesik.
Meddig lesz így? Hol van hazám
Büszkeséged, önérzeted?
A nép, mely életjelt nem ad,
Nem érdemli az életet.
Leigázzák előbb-utóbb,
Ajtót mutatnak neki majd,
Aztán mehet... szerencse, ha
Szánakozik valaki rajt.
Bánatos szél! Ne ostromold
Panasziddal a hegytetőt,
A völgyekbe rohanj alá,
Nőjj orkánná minél előbb.
Ordítsd a nép füleibe,
Mely nem érez és nem tanul:
Mily rettenetes átok az,
Bolyongani hazátlaul!
(Dalmady Győző)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-10-25 18:47:07, szombat
|
| |
| |
A miértekre a válasz.....
A miértekre a válasz, néha olyan nehéz
van amire az élet sok, és van amire kevés.
Miért bújnak össze újév hajnalán:
Talán a magány?
A homokóra olyan gyorsan miért pereg?
Kitől függ, hogy milyen lesz az életed?
Miért jó emlékezni, hogy milyen volt a tegnap?
Holnaptól a kedvesed hangját, miért nem hallhatod majd?
A miértekre a válasz néha olyan nehéz.
Miért nem hív, pedig tudja, hiányzik nagyon?
Arcát miért csak fényképen simogathatom?
A világ miért csak vele lenne kerek?
Miért nem foghatja most a kezem?
A miértekre a válasz néha olyan nehéz..
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-10-25 18:43:16, szombat
|
| |
| |
A BÚSKÉPŰ LOVAG TESTAMENTUMA
hinta-palinta álom
dugj el valamit kitalálom
dombon törik a diót
dugj el egy másik milliót
dugj el százezret vagy csak egyet
dugj el egy égő égi meggyet
dugd el előlem a napot
de találd ki a holnapot
két lepke volt a szélmalom
szeretve egymást ők forogtak
én don quijote de la mancha
vágtámban erre nem gondoltam
s most öregember-versem lépked
találj nekem egy más mértéket
egy más bolygón nyíló virágot
ne ülj rajtam mint lepke-átok
amit eldugtál kitalálom
az első volt egy szomjas állat
a második volt a magány
csapdában a csalogány
a harmadik volt a sötétség
a bennem dúló örök kétség
a negyediket csak te tudod
megtaláltad a holnapot?
s most haldokolva sem abajgat
hogy mércével mér aki nem tajdag
kis vedremben a homokot
hozván építek várfokot
öregségembe gyermeteg
emlékek messze kergetett
hinta-palinta álom
dugj el akármit kitalálom
Ajánlás
dulcinea del toboso
ne dugdosd magad énelőlem
tudom hogy veled lenne jó
de elmegyek már mindörökre
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-10-25 18:40:40, szombat
|
| |
| |
"A magyar végzet abban rejlik, hogy örökké elvétjük az időmértéket. Sánta verslábként kocogunk, vagy botorkálunk a történelem nyomában. Mindig abban bízunk, hogy intézkedik a Magyarok Istene, és a történelem megvár minket, pedig az megy a maga útján, s mit sem törődik az elmaradozóval. Akkor azután bűnbakot keresünk, átkozódunk meg búsulunk, mert annyi s annyi derék erény mellett valami hiányzik belőlünk: a bátorság az önismeretre."
(Féja Géza: Visegrádi Esték) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2008. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
125 db bejegyzés |
| e év: |
2154 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 81
- e Hét: 1791
- e Hónap: 10395
- e Év: 46336
|
|
|
Offline
