|
2009-05-04 20:52:02, hétfő
|
| |
| |
Még 2009 decemberében láttam meg a Skandináv utazási iroda ajánlatát egy Izlandi útról. 109 900 Ft ért. Egyedül nem izgalmas, így egy online ismerőst fűztem meg, hogy menjünk el erre a 4 napra, aki aztán nem sokat hezitált. Persze az út a végére az autóbérlés az illeték és az egyéb kiadásokkal duplájába jött ki, de megérte, mert csodálatos élményekkel lettünk gazdagabbak.
A repülőgép reggel 7 órakor indult Ferihegyről, ezért én még előző nap délután egy rokonhoz mentem ahol ott aludtam.
2009. április. 30. Csütörtök
Reggel 3.50 kor ébresztett a telefon. Egy gyors reggeli után már az M0-son haladtam a parkoló felé, ahol Gáborral találkoztunk. Az első bonyodalom itt kezdődött ugyanis senki nem volt sehol illetve jó mélyen aludt, mert csak a sokadik ablakkocogtatásra ébredt fel az illető majd nem találták egyikünk foglalását sem. A problémát gyorsan megoldottuk, mert megkérdeztem, hogy van üres hely? Van mondta a srác így fizettünk és már mentünk is a 2B-re. Ahol már ott voltak az iroda munkatársai, akiktől megkaptuk a repülés az autóbérlés és a szállás papírjait. Jó időben álltunk a pulthoz, mert kevés várakozás után sikerült a csomagokat feladni és megkaptuk a beszállókártyánkat is. A biztonsági ellenőrzés a 2A terminálon volt. Ahol Gábor picike csavarhúzója fennakadt. A gépindulásáig az idő gyorsan eltelt. Pontosan indultunk és közel 4 órás eseménytelen repülés után szállt le a Boeing a keflaviki repülőtéren, ahol a mi gépünk volt az egyetlen. Jó helyen ültünk a vészkijáratnál, így tág volt a lábterünk. Viszont a kiszállás lassan ment, mert mindenki felugrott. Igaz így a csomagokra nem kellett várni. Az autós pultnál az elsők voltunk. A birka magyarok váltották a pénzt mi meg már indultunk is, mert tudtuk, hogy az eurót is elfogadják mindenhol. Az időeltolódás miatt nyertünk 2 órát így nem sokkal 9 óra után izlandi idő szerint már úton is voltunk.
A nagy igyekezetünkben elfelejtettük megnézni a bérautót, hogy sérülés mentes-e de szerencsére az volt. Első utunk a Reykjanes félsziget csücskén vezetett végig, ahol mindjárt vettünk pár üveg vizet persze euróért. Igaz koronát adtak vissza, de a 4 nap alatt elfogyott az is. Kezdésnek egy világító tornyot néztünk meg majd a híres krisuviki szikláknál időztünk. Ahonnan félelmetes kilátás nyílt az óceánra. A tovább indulás előtt ettünk egy kicsit ebéd gyanánt.
Tovább mentünk egy geotermikusan aktív területre, amit úgy hívnak, hogy Seltun. Hihetetlen színek és szagok voltak jelen a föld szinte izzott és tört elő a kénes gáz. Még csak pár órája voltunk Izlandon, de már több hőerőművet is láttunk és több gáz feltörést is.
Változatos tájakon és utakon mentünk. Az időjárással szerencsénk volt, mert a szél mellett csak borult volt az idő, de nagyobb eső nem volt. Egy kisebb zápor után nagyon szép jelenségre figyeltünk fel. A számunkra ismeretlen talajon a pára szállt fel, míg távolban magas hegyvonulatok terültek el. A szikrázó napsütésben ez hihetetlen látvány volt.
Mivel az időjárás és a fények is velünk voltak ezért nem a szállásra, hanem az ország belsejébe indultunk el. A Pingvallavatn nemzeti parkban egy kis kápolnára bukkantunk. Nem tudtuk, hogy másnap ismét erre jövünk majd. Végül este 8 óra tájban neki vágtunk a szállásra vezető útnak. Szerintem a magyarok közül mi értünk a legkésőbb a szálódába, de ez nem zavart. Vacsora után mivel még világos volt ezért tettünk egy kört a fővárosban. Este 11 kor még voltak fények! Visszatérve a szállásra eltettük magunkat másnapra.
2009. május. 1. Péntek
Korán szerettünk volna kelni, de a fáradtság és a sötétítő függöny becsapott. A reggelinél már sokan volt. Borongós napra ébredtünk és a szél is erősen fújt. Ez a nap az izlandi arany körút jegyében telt el, azaz a kötelező látnivalókat vettük sorba.
Elsőként a Pingviller nemzeti parkhoz mentünk, ahol az első izlandi parlament ült össze 930-ban! Egész Izland egy vulkáni sziget az Atlanti óceánban. Az óceánban végig húzódó hátság egyedül itt Izlandon figyelhető meg. A törésvonal, mely mentén Amerika és Európa távolodik egymástól itt a parkban látható a legjobban a 15-50 km-széles törésvonal mentén érdekes a táj mintázata. Sajnos az időjárás ezen a napon nem volt velünk. Gyakran esett az eső és sokszor volt viharos a szél.
Utunk szakadó esőben a Geysírhez vezetett. Szerencsére az eső eláll, de a szél megmarad. A Geysír már nem működik, de a Strokkur igen. Látványos, ahogyan a gőzölgő víz feltör.
Link
Kis ebédünk elfogyasztása után tovább megyünk a Gullfoss vízeséshez. Itt az autóból kiszállva a szél sajnos a fényképezőgépre vágja az autó ajtaját és eltörik az átmenetes szűrőm. Ez a lehető legrosszabbkor jön és az ára sem olcsó!
Maga a látvány félelmetes. Az óriási víz két lépésben esik közel 30 métert. Sajnos az erős szél felénk hozza a párát így sok kép nem születik.
Visszaindulunk Délnek hátha jobb idő lesz arra. A Kerid vulkánnál is orkán erejű a szél. Még délebbnek megyünk. A tenger parton Gábor a finom homokban elakad. Két helyi srác segítségével tudom csak kitolni az autót.
A kaland tovább folytatódik. Ismét szakad az eső és bevillan a kevés üzemanyag lámpa is. A világ végén vagyunk benzin nincs, a naplementének meg fújtak. Gyors keresgélés a térképen a legközelebbi kút 40 km. Imádkozunk a világítást lekapcsoljuk és óvatosan megyünk. A kutat elérjük, a 40 literes tankba 39l megy be. Mázlink volt.
A borult idő miatt sokkal korábban sötétedik. Azért megnézzük a Kék lagúna fürdőt kívülről. A szép kék víz a félhomályban látványos. Haza gurulunk a szállásra és eltesszük magunkat másnapra.
2009. május. 2. Szombat
Hosszú útra indultunk. Reykjavíktól csaknem 400 km-re mentünk. A híres jég lagúnához. Korán keltünk a reggeli svéd asztalos volt, de unalmas. Egy féle felvágott, tojás, két lekvár és zsemle.
Izlandon nem illik száguldozni, mert rosszak az utak és bizony drága a büntetés. Mégis ahogy távolodtunk a fővárostól úgy lettünk bátrabbak. A 90 helyett néhol 140-el is mentünk. Jó 2 óra autózás után az első megállónk a Skogafoss volt.
Sajnos itt még az időjárás nem volt velünk és hamar esni kezdett az eső. Víknél is borult volt az idő, de nem adtuk fel. Mire a célhoz értünk pazar napsütés várt minket. Jökulsarlón egyedül álló hely a földön egy gleccserről szakadnak le a jégtömbök és úsznak az óceán felé. Fókát is láttunk és sok érdekes jég formációt. Megérte eljönni. Az igazi látvány a kétéltű hajóról volt csak látható.
Egy kis hideg ebéd után visszaindultunk. A közelben egy másik lagúnát is megnéztünk, de az igazi az első volt. A Vatnajökull félelmetes látványa mellett halad az út, mely hol jobb, hol rosszabb. Egy kiadós eső is elkapott visszafelé pont, amikor tankoltunk. Viszont Víkhez érve szépen sütött a nap így a híres sziklák és a víz vájta alagút is szép fényekben úszott. Sajnos a Skogafosshoz érve már nem volt fény, így félig elégedetten, de félig szomorúan haladtunk Reykjavík felé. Viszont az út legmelegebb része most következett. Egy rendőrautó jó 30 km-et jött mögöttünk. Bizony előtte nem voltunk túl szabályosak így nagyon féltem, de szerencsére nem kellett fizetni!
2009. május. 3. Vasárnap
Az előző napi kalandok után és a hosszúnak tűnő nap miatt nem keltünk fel korán. A reggeli ismét unalmas volt. Összepakoltunk és az utolsó napot a fővárosban töltöttük el. Megnéztük Reykjavík főutcáját a kikötőt, a parlamentet. Sajnos a legszebb templomot éppen felújítják. Gondoltuk, hogy eszünk valami halat, de nagyon drága volt minden. Így a Kék lagúna fürdő felé mentünk ahol Gábor fürdött egyet a meleg vízben én kihagytam a derekam miatt. Végül megtankoltuk az autót és visszavittük a repülőtérre. Ahol egy fickó azonnal alá nézett, de mivel nem voltunk nagyon járhatatlan úton ezért nem talált semmi kifogásolni valót.
Elsők között adtuk fel a csomagunkat, majd megjöttek a buszos honfitársaink is. iszonyat hosszú sor keletkezett. A gép pontosan indult és nem egész 4 óra alatt ért vissza Pestre. Lépcsőt nehezen találtak és a csomagokra is sokat kellett várni. A parkolóból is lassan értek oda hozzánk így majdnem hajnal 1 óra volt mire elindultam haza. Így hétfőn hajnali fél háromkor értem haza, Szép út volt.
Mivel izlandi korona itthon nem kapható ezért bankkártyát és eurót vittem. Tudtam, hogy az eurót elfogadják, így kis címletű pénzeket vittem.
Összesen 40 eurót költöttem, ebből 20 euró vízre ment el a másik 20 a jéglagúnában a hajókázásra. A tankolást kártyáról fizettük.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
