|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2011-02-11 17:35:13, péntek
|
| |
| |
Mindaddig, míg a hazugsággal megmásított történelmünk tudatával élik meg utódaink mindennapjaink történést, nincs erkölcsi alapja senkinek Magyarországon lefasisztázni azokat, akik az igazság jegyében emlékeznek a magyar honvédő katonáinkra!!!!
Mindaddig nem beszélhetünk magyar-magyar megbékélésről, míg nem kérnek bocsánatot a NEHÉZSORSÚVÁ tett honfitársainktól és utódaiktól!
Kérjenek bocsánatot
- a II. világháborús honvédő katonáktól és utódaiktól;
- az otthonaikból elűzött kitelepítettektől és utódaiktól;
- az államhatalom által, a ,,nép nevében ellenérték
nélkül" kisajátított üzleteikből- műhelyeikből a
gyárakba tereltektől és utódaiktól;
- a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos
TSZ-esítésének
áldozataitól és utódaiktól;
- a málenkíj robotot túlélőktől és utódaiktól;
- a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat
túlélőktől és utódaiktól;
- az 1956-os forradalomban és szabadságharcban
elesettektől, bebörtönzöttektől, kivégzettektől és
üldözöttektől és utódaiktól és
- az 1945 előtti értelmiségiektől és utódaiktól!
A fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonák kiadatását nem kérte az 1945 utáni magyar állam! Minden nemzet nyomoztatott a honvédő katonái után.
Egyedül Magyarország nem volt kíváncsi a honvédő katonáira!
Ha mégis valaki hazavergődött valamilyen csoda folytán, megdöbbenve tapasztalhatta, hogy ami hazafias kötelessége volt, mármint a behívó parancsnak engedelmeskedve bevonulni, az addigra ellenséges cselekedetté változott és olyan üldöztetésben volt részük, hogy azt kívánták, bárcsak odavesztek volna a háborúban! Inkább az ellenséges országtól a halál, mint a saját hazájától az életfogytig tartó megtagadtatás!
Ezeknek a nehézsorsú embereknek és utódaiknak jár az erkölcsi rehabilitáció mellett az újrakezdéshez - a közpénzekből való -újrakezdési anyagi támogatás!
Nyilvánosan bocsánatot kell tőlük- (egyenként- személyre szólóan) és utódaiktól kérni!
Ha ez megtörtént volna 1990-ben és az azt követő években, akkor pl. nem gyűlölték volna olyannyira az erdélyi nemzettestvéreinket. Hiszen, a tordai harcok során, 1944-ben 11 harckocsi tartotta hősiesen a frontot két szovjet páncélos hadoszloppal (200 harckocsival) szemben!!! Alig tértek haza abból a harcból is hős katonáink. De aki hazatért, annak számkivetettség lett osztályrésze és ezért megkeseredett, boldogtalan emberek lettek, akikkel a rokonságnak sem volt tanácsos összetartani...nemhogy a határon túliaknak megszavazni a kettős állampolgárságot!
*
A málenkíj robotot túlélőknek is ugyanaz a nehéz sors jutott, mint a fogságból hazatérő II. világháborúban harcoló honvédő katonáknak.
1945-ben a szovjet katonáknak parancsba volt adva, hogy szám szerint mennyi embert kell begyűjteni málenkíj robotra. Voltak falvak, ahol a már "békeidőnek" számító 1945. április 4-ét követően összefogdosták a fiatalokat (nőket, férfiakat) az utcán és fölrakták a teherautóikra és irány Szibéria! (A nőket előtte meg is erőszakolták.)
Aki túlélte szörnyű szenvedéseit és haza tudott valamilyen csoda folytán jönni, az nemhogy elégtételért folyamodhatott szülőhazájában, hanem még akkora ellenőrzöttséget (rendőri felügyeletet) kapott a nyakába, hogy még azt is el kellett hallgatnia, hogy egyáltalán hol járt hosszú évekig! Annyira mélyen befészkelte magát a félelem ezeknek az embereknek a lelkébe, hogy jobbnak találták elhallgatni az igazságot utódaik elöl. Az elhallgatás, pedig a hazugság legalattomosabb fajtája , mert az ellen nem lehet védekezni, életstratégiát kialítani, amiről nem is tudunk!!!
Éppen ezért, olyan politikai erőre van szükség, amelyik programjában meghirdeti és már a kampányban megkezdi az erkölcsi és anyagi rehabilitációját a nehézsorsúaknak és utódaiknak!
Akik szintén NEHÉZSORSÚvá váltak, mert a 64 éve tartó negatív megkülönböztetés (diszkrimináció) miatt a társadalom peremére - belső száműzetésre - kényszerültek:
- az otthonaikból elűzött kitelepítettek és utódaik;
- az államhatalom által, a ,,nép nevében ellenérték nélkül" kisajátított
üzleteikből- műhelyeikből a gyárakba tereltek és utódaik;
- a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének
áldozataik és utódaik;
- a málenkíj robotot túlélők és utódaik;
- a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat túlélők és utódaik;
- az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek,
bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek, valamint utódaik.
Az otthonaikból elűzöttek két csoportját ismerjük:
- akiket a nyugati államokban már 1945 után oda menekült rokonság patronált és segített a nyugati letelepedésben, egzisztencia teremtésben;
- akik nem tudtak hova menekülni és "itthon" maradtak.
Akik a nyugati államokban otthonra találtak és tehetségük szerint kibontakozhattak, egzisztenciát tudtak önmaguk és utódaik számára biztosítani - nekik is jár az erkölcsi rehabilitáció és az elűzetésük miatti bocsánatkérés!!!
Akik "itthon" maradtak és vállalták a belső emigrációt, azoknak is jár a nyilvánossá tett bocsánatkérés, amit utódaikkal is hivatalosan közölni kell! Ugyanakkor, minden utód, aki javítani szeretne saját- és családja sorsán, ingyenességet kell, hogy kapjon az ehhez szükséges (akár szakmai, akár társadalmi ismeretek) megszerzéséhez!!!
Az államhatalom által, a "nép nevében ellenérték nélkül" kisajátított üzleteikből- műhelyeikből a gyárakba tereltek és utódaik számára is jár az erkölcsi rehabilitáció! Sőt, az anyagi is! Ennek is nyilvánosnak kell lennie. Ha már nem élnek azok, akikkel mindez megtörtént, akkor is nyilvánossá kell tenni azt a tényt, mellyel negatívan megkülönböztették és a társadalom perifériájára száműzték ezeket a nemzettestvéreinket!
Az utódoknak akkor is meg kell tudniuk, hogy miért tépték ki családjukat gyökerestül a nemzet testéből és miért lett a sorsuk egyfajta gyökértelenség a saját hazájukban.
Meg kell tudniuk, hogy az 1945-ben polgárosodó magyarság mindenétől ki lett fosztva és javaik (melyeket többnyire egy-egy műhely és annak technikai munkaeszközökkel való felszereltsége jelentette) ellenérték nélkül un. társadalmi tulajdonba lett véve. Tette ezt a hatalom olyan megfélemlítéssel, hogy soha senki nem mert utódainak minderről beszélni. Ezeknek az embereknek nem lehetett több a gyermekük, mint szakmunkás - teljesítmény bérben. Bárki, bármilyen szakterületen szeretett volna továbbtanulni soha nem kapott zöld utat és állami támogatást semmihez. Az ilyen nehézsorsúak utódait érte a rendszerváltozás nevezetű változás többnyire ,,munkás" státuszban és a legszegényebb élethelyzetben. Nekik kellett volna mindenért fizetni akár egy magán-vállalkozás elindításához, vagy a hogyanhoz szükséges ismeretek megszerzéséhez. A nehézsorsúak utódait is megilleti az erkölcsi rehabilitáció mellett az anyagi támogatás az újrakezdéshez (otthonhoz jutás- munkahely-teremtés át- és továbbképzés) közpénzekből!
A saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének áldozatai, akik 1990 után nem mertek jelentkezni az un. kárpótlásért, mert annak idején (a TSZ-be erőszakolásukkor) lemondtak minden tulajdonjogukról. Ugyanis, csak így kerülhették el, hogy kulák-listára kerüljenek. Ami egyenlő lett volna a recskihez hasonló átnevelő táborba való száműzetéssel, vagy a már gyári munkahely elvesztésével.
Az ilyen sorsüldözött utódai a mai napig számkivetettek és elsők között veszítették el állásaikat, mert semmilyen (anyagi- ismereti- kapcsolati) tőkével nem rendelkeztek. A gyökértelenség lett osztályrészük... és sok esetben azt sem tudja, hogy ki fia borja is valójában. Ami a legszomorúbb, hogy már nem is akarja tudni, mert annyira ,,megszokta a rosszat"! Ezek az emberek lettek a legnagyobb vesztesei az un. rendszerváltozásnak.
Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, valamint a kivégzettek utódai- rokonai sorsa egy nagyon fájón sajgó seb a nemzet testén-lelkén!
Ennek orvoslása a legösszetettebb feladat.
Hiszen, itt már muszáj megemlíteni, hogy a titkosszolgálatok által beszervezett rokonok és ismerősök a mai napig jelentenek megbízóiknak!
Ezek a megbízók megtalálták minden megbízott zsarolhatóságát és ezzel a mai napig ,,szolgálatra" kényszerítésüket.
Mindaddig, míg ezen milliomossá és milliárdossá vált megbízók nem lesznek elszámoltatva, a megbízottak - és azok akikről jelentési kötelezettségük van - jelentési kötelezettségüknek eleget kell tenniük! Nehéz őket tetten érni, hiszen többségük valamilyen ,,bújtatott-polgári" állásban dolgozva jelentget megbízóinak az 1956-os harcokban jeleskedőkről és utódaikról. Aki többnyire a legjobb barátja, vagy a házastársa!!!!
Nos, amiért ezen besúgók hozzátartozóit azon mód valamilyen tragikus esemény érte, mihelyt megtagadni akarta a besúgási engedelmességet, bizony a mai napig családok százai zsarolhatók emiatt!!!
Sürgősen le kell nagy nyilvánosság mellett leplezni ezen MEGBÍZÓKAT és el is kell ítélni őket! Ugyanakkor az évtizedekig jelentgető kis megbízottakat ,,takarékra" kell tenni, de szigorúan, hogy azok akikről jelentgettek, felszabadulhassanak ezen nyomás alól és maradéktalanul kifejthessék pozitív tevékenységüket a haza- és a benne élők javára, családtagjaik büszkeségére és örömére!!! Ehhez minden eszközt meg kell találni és az eddig negatívan diszkrimináltak rendelkezésére bocsátani!
Elejét kell venni egyszer, s mindenkorra annak, hogy az 1956-os szabadságharcosok ellenségei kerüljenek olyan hatalmi helyzetbe, hogy kisajátíthassák maguknak az 1956-os forradalom és szabadságharc megünneplését! Ezzel, szabad utat kaphatna az önállóság felelősségével élő 1956-osok és utódaik nemzetükért való kreatív életvitele és tevékenysége. Amihez, ha szükséges, minden erkölcsi és anyagi támogatást meg kell adni!
A továbbiakban Frigyessy Ágnest idézném az 1945 előtti értelmiségiek és utódainak sorsáról szóló írásában:
Szeretném felhívni figyelmeteket/figyelmüket arra, hogy a negyvenes-ötvenes években az egész magyar értelmiséget lefejezték, (börtön, kitelepítés, Gulág stb.) s az akkori entellektüelt fizikai munkára kényszerítették!!! Tehát, akik nem haltak meg, de évtizedeken át cipelték egy méltatlan sors cudarul nehéz napjait, azok is a kommunizmus áldozatai. (Lásd pl. Regőczi atyát) Sőt! Szeretném felhívni a a leendő kormány figyemét arra, hogy ezen családok leszármazottai ma is hátrányban, hátratételben részesülnek, ui. elsősorban nem ők kerülnek jó pozíciókba, hanem mások... Láss csodát, előttük mindig bezárul az ajtó!!!
Ha pedig bekerülnek egy-egy jó helyre, működvén valamilyen szinten a régi ÁVÓ hálózata, titkosszolgálata, előbb-utóbb mindenhonnan kiszorulnak... Lásd az én példámat!
Újságíróként nem érvényesülhetek megfelelően, mert a családi hátterem kommunista-ellenes, Horthy vezérkari Nagyapámmal az élen, akire büszke vagyok, de ebből soha, semmilyen előnyöm nem származott, sőt egyelőre csak hátrányom! Ingyen munkákból, minimális honoráriumokból, valamint az emigrációban élő két jeles hazafi támogatásával tartom fenn magam! Ez elképesztő és tarthatatlan! Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy nem hagytam magam kilóra megvenni! De kérem észrevenni e méltatlan körülményt!
A munkahelyekre beépített volt kommunista erők pontosan tudják, ki kicsoda. És utasítást kapnak arra, kit kell kiszorítani egy-egy munkahelyről! ..." (Frigyessy Ágnes)
Meg kell szervezni számukra - a hazájuk földjén is, az egyfajta belső száműzetésben élőknek - az újrahonosítását!
Ehhez nem kell más, mint az erre vonatkozó adatok nyilvánossá tétele, és a negatív diszkriminációt évtizedekig gyakorló hatalom képviselői- (emeszempé), valamint jogutódpártjainak (emeszpé, eszdéesz, emdéef) képviselői részéről a nyilvános bocsánatkérés!
Ahol már meghaltak ezen nehézsorsúak, őket posztumusz illeti a bocsánatkérés, amit az utódoknak kell átadni!
Ezen utódok, ha bármiben segítségre szorulnak az újrakezdés során, minden támogatást (induló tőke, ismeretek megszerzése) - a szociális felzárkóztatás keretén belül - meg kell kapniuk!
Bp. 2010. február 11-én: a "Becsület Napján", valamint a kommunizmus áldozatainak emléknapján febr. 24-én.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-11 17:22:40, péntek
|
| |
| |
A NEHÉZSORSÚAK szociális felzárkóztatásának szükségessége
g.) A velünk legnagyobb létszámú- ,,kisebbségben" élő cigányság tragikus sorsát meg kell tudnunk érteni ahhoz, hogy orvosolni tudjuk pillanatnyilag az egyik legnagyobb problémánkat.
Arról van szó, hogy évtizedeken keresztül a cigányságot önmaga mennyiségi reprodukciójára kényszerítette a mindenkori hatalom a sajátlagos segélyezési rendszerével.
Holott, amikor a többségi társadalom tagjait (saját földjén gazdálkodó parasztság, a saját műhelyében dolgozó és éppen polgárosodó állapotjában lévő kézművesség és minden önálló életvitelre képes réteg elveszítette fizetőképességét, a hagyományosan cigány szakmákat gyakorlók is elveszítették azt a megélhetőségüket, ami fenn- illetve eltartotta őket. Mihelyt elveszítették a fizetőképes keresletet a munkájukra, földönfutókká váltak.
Abban a pillanatban, hogy megszűntek a mezőgazdasági kis magángazdaságok és egybeszántották ezen gazdák parcelláit, nem csak az erőszakkal téeszekbe tereltek lettek az un. szocializmus kárvallottjai, hanem a cigány-szakmák mesteremberei is. Ráadásul, évtizedeken keresztül a többségi társadalom rovására segélyezték őket és ezzel a többségi társadalom által un. bűnbakokká váltak, akikre minden rosszat rá lehetett fogni és a népharagot ráirányítani.
A cigányság számára kell a felzárkózáshoz a legtöbb erkölcsi támogatást megadni. Hiszen, ők azok akik még a 8 osztályt sem végezték el a szocializmusnak hazudott társadalmi berendezkedésben! Minek is tanultak volna tovább, ha pl. az építkezéseken ők órabérben lazább teljesítményt nyújthattak, mint betanított munkások, míg a szakmunkások teljesítménybérben halálra dolgozhatták magukat, hogy a megélhetéshez szükséges minimumot megkeressék! Mihelyt kiugróan magas teljesítményre volt képes valaki, azonnal szigorították a normát... és ezzel egy állandó éhbéren tartották a szakmunkásokat.
A cigány származásúak azonban hamar rájöttek arra, hogy nem érdemes ingázni a nagyvárosokba, ha legalább 6-8 gyermeket nemzenek asszonyaiknak, akik világra hozva ezen gyermekeket, eltarthatták a családfőt az utánuk járó állami támogatásokból.
A megoldás, természetesen nem az, amit a Gyurcsány-kormány hirtelen kitalált, hogy mindenféle teljesíthetetlen feltételt szabnak a segélyhez való hozzájutáshoz, hanem, iskolák sorát kell megnyitni, hogy a cigányság köreiben felszámolják az analfabétizmust!
Az igen is az 1990 előtti politikai diktatúra bűne, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt. (KSH Statisztikai Évkönyv 1991.)
Azért, viszont már az 1990 utáni politika képviselői felelősek, hogy - a volt bolsevik-kommunistából lett - új burzsuj hatalom a régi-új módszereivel másodszor is teljes gazdasági csődbe vitte az országot.
És, ismételten a nehézsorsúak rovására... (Lásd: az MSZMP KB 1989-es jegyzőkönyveinek http://furaila.xfree.hu/140848 szövegeit!
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&from=30&pid=&pev=2006&pho=10 &pnap=&kat=&searchkey=&hol=&n=furaila 2006-10-23, 04:12:21, 4. oldal.)
Még a cigányságot is - érdekeltté kell tenni abban, hogy akarja az önállóság felelősségével megvalósítható életvitelt!
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-11 17:19:48, péntek
|
| |
| |
A NEHÉZSORSÚAK erkölcsi jóvátételük és szociális felzárkóztatásának szükségessége
f.) Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, valamint a kivégzettek utódai- rokonai sorsa egy nagyon fájón sajgó seb a nemzet testén-lelkén!
Ennek orvoslása a legösszetettebb feladat.
Hiszen, itt már muszáj megemlíteni, hogy a titkosszolgálatok által beszervezett rokonok és ismerősök a mai napig jelentenek megbízóiknak!
Ezek a megbízók megtalálták minden megbízott zsarolhatóságát és ezzel a mai napig ,,szolgálatra" kényszerítésüket.
Mindaddig, míg ezen milliomossá és milliárdossá vált megbízók nem lesznek elszámoltatva, a megbízottak - és azok akikről jelentési kötelezettségük van - jelentési kötelezettségüknek eleget kell tenniük! Nehéz őket tetten érni, hiszen többségük valamilyen ,,bújtatott-polgári" állásban dolgozva jelentget megbízóinak az 1956-os harcokban jeleskedőkről és utódaikról. Aki többnyire a legjobb barátja, vagy a házastársa!!!!
Nos, amiért ezen besúgók hozzátartozóit azon mód valamilyen tragikus esemény érte, mihelyt megtagadni akarta a besúgási engedelmességet, bizony a mai napig családok százezrei zsarolhatók emiatt!!!
Sürgősen le kell nagy nyilvánosság mellett leplezni ezen MEGBÍZÓKAT és el is kell ítélni őket! Ugyanakkor az évtizedekig jelentgető kis megbízottakat ,,takarékra" kell tenni, de szigorúan, hogy azok akikről jelentgettek, felszabadulhassanak ezen nyomás alól és maradéktalanul kifejthessék pozitív tevékenységüket a haza- és a benne élők javára, családtagjaik büszkeségére és örömére!!! Ehhez minden eszközt meg kell találni és az eddig negatívan diszkrimináltak rendelkezésére bocsátani!
Elejét kell venni egyszer, s mindenkorra annak, hogy az 1956-os szabadságharcosok ellenségei kerüljenek olyan hatalmi helyzetbe, hogy kisajátíthassák maguknak az 1956-os forradalom és szabadságharc megünneplését! Ezzel, szabad utat kaphatna az önállóság felelősségével élő 1956-osok és utódaik nemzetükért való kreatív életvitele és tevékenysége. Amihez, ha szükséges, minden erkölcsi és anyagi támogatást meg kell adni!
(folyt.köv.)
Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-11 17:15:34, péntek
|
| |
| |
A NEHÉZSORSÚAK szociális felzárkóztatásának szükségessége
e.) A málenkíj robotot túlélőknek is ugyanaz a nehéz sors jutott, mint a
fogságból hazatérő II. világháborúba kötelezően besorozott katonáknak.
1945-ben a szovjet katonáknak parancsba volt adva, hogy szám szerint mennyi embert kell begyűjteni málenkíj robotra. Voltak falvak, ahol a már ,,békeidőnek" számító 1945. április 4-ét követően összefogdosták a fiatalokat (nőket, férfiakat) az utcán és fölrakták a teherautóikra és irány Szibéria! (A nőket előtte meg is erőszakolták.) Aki túlélte szörnyű szenvedéseit és haza tudott valamilyen csoda folytán jönni, az nemhogy elégtételért folyamodhatott szülőhazájában, hanem még akkora ellenőrzöttséget (rendőri felügyeletet) kapott a nyakába, hogy még azt is el kellett hallgatnia, hogy egyáltalán hol járt hosszú évekig! Annyira mélyen befészkelte magát a félelem ezeknek az embereknek a lelkébe, hogy jobbnak találták elhallgatni az igazságot utódaik elöl. Az elhallgatás, pedig a hazugság legalattomosabb fajtája , mert az ellen nem lehet védekezni, életstratégiát kialítani, amiről nem is tudunk!!!
Éppen ezért, olyan politikai erőre van szükség, amelyik programjában meghirdeti és már a kampányban megkezdi az erkölcsi és anyagi rehabilitációját a nehézsorsúaknak és utódaiknak!
Meg kell szervezni számukra - a hazájuk földjén is, az egyfajta belső száműzetésben élőknek - az újrahonosítást!
Ehhez nem kell más, mint az erre vonatkozó adatok nyilvánossá tétele, és a negatív diszkriminációt évtizedekig gyakorló hatalom képviselői- (emeszempé), valamint jogutódpártjainak (emeszpé, eszdéesz, emdéef) képviselői részéről a nyilvános bocsánatkérés!
Ahol már meghaltak ezen nehézsorsúak, őket posztumusz illeti a bocsánatkérés, amit az utódoknak kell átadni! Ezen utódok, ha bármiben segítségre szorulnak az újrakezdés során, minden támogatást (induló tőke, ismeretek megszerzése) - a szociális felzárkóztatás keretén belül - meg kell kapniuk!
(folyt.köv.)
Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-11 17:10:12, péntek
|
| |
| |
A NEHÉZSORSÚAK szociális felzárkóztatásának szükségessége és idnoklása
d.) A fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonák kiadatását nem kérte az 1945 utáni magyar állam! Minden nemzet nyomoztatott a honvédő katonái után. Egyedül Magyarország nem volt kíváncsi a honvédő katonáira! Ha mégis valaki hazavergődött valamilyen csoda folytán, megdöbbenve tapasztalhatta, hogy ami hazafias kötelessége volt, mármint a behívó parancsnak engedelmeskedve bevonulni, az addigra ellenséges cselekedetté változott és olyan üldöztetésben volt részük, hogy azt kívánták, bárcsak odavesztek volna a háborúban! Inkább az ellenséges országtól a halál, mint a saját hazájától az életfogytig tartó megtagadtatás!
Ezeknek a nehézsorsú embereknek és utódaiknak jár az erkölcsi rehabilitáció mellett az újrakezdéshez - a közpénzekből való -újrakezdési anyagi támogatás!
Nyilvánosan bocsánatot kell tőlük- (egyenként- személyre szólóan) és utódaiktól kérni!
Ha ez megtörtént volna 1990-ben és az azt követő években, akkor pl. nem gyűlölték volna olyannyira az erdélyi nemzettestvéreinket. Hiszen, a tordai harcok során, 1944-ben 11 harckocsi tartotta hősiesen a frontot két szovjet páncélos hadoszloppal (200 harckocsival) szemben!!! Alig tértek haza abból a harcból is hős katonáink. De aki hazatért, a számkivetettség lett osztályrésze és ezért megkeseredett, boldogtalan emberek lettek, akikkel a rokonságnak sem volt tanácsos összetartani...nemhogy a határon túliaknak megszavazni a kettős állampolgárságot!
(folyt.köv.)
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-11 17:06:45, péntek
|
| |
| |
A NEHÉZSORSÚAK szociális felzárkóztatása és indoklása
c.) A saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének áldozatai, akik 1990 után nem mertek jelentkezni az un. kárpótlásért, mert annak idején (a TSZ-be erőszakolásukkor) lemondtak minden tulajdonjogukról. Ugyanis, csak így kerülhették el, hogy kulák-listára kerüljenek. Ami egyenlő lett volna a recskihez hasonló átnevelő táborba való száműzetéssel, vagy a már gyári munkahely elvesztésével.
Az ilyen sorsüldözött utódai a mai napig számkivetettek és elsők között veszítették el állásaikat, mert semmilyen (anyagi- ismereti- kapcsolati) tőkével nem rendelkeztek. A gyökértelenség lett osztályrészük... és sok esetben azt sem tudja, hogy ki fia borja is valójában. Ami a legszomorúbb, hogy már nem is akarja tudni, mert annyira ,,megszokta a rosszat"! Ezek az emberek lettek a legnagyobb vesztesei az un. rendszerváltozásnak.
(folyt.köv.)
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-11 17:04:19, péntek
|
| |
| |
A NEHÉZSORSÚAK szociális felzárkóztatásának szükségessége és indoklása
b.) Az államhatalom által, a ,,nép nevében ellenérték nélkül" kisajátított üzleteikből- műhelyeikből a gyárakba tereltek és utódaik számára is jár az erkölcsi rehabilitáció! Sőt, az anyagi is! Ennek is nyilvánosnak kell lennie. Ha már nem élnek azok, akikkel mindez megtörtént, akkor is nyilvánossá kell tenni azt a tényt, mellyel negatívan megkülönböztették és a társadalom perifériájára száműzték ezeket a nemzettestvéreinket!
Az utódoknak akkor is meg kell tudniuk, hogy miért tépték ki családjukat gyökerestül a nemzet testéből és miért lett a sorsuk egyfajta gyökértelenség a saját hazájukban.
Meg kell tudniuk, hogy az 1945-ben polgárosodó magyarság mindenétől ki lett fosztva és javaik (melyeket többnyire egy-egy műhely és annak technikai munkaeszközökkel való felszereltsége jelentette) ellenérték nélkül un. társadalmi tulajdonba lett véve. Tette ezt a hatalom olyan megfélemlítéssel, hogy soha senki nem mert utódainak minderről beszélni. Ezeknek az embereknek nem lehetett több a gyermekük, mint szakmunkás - teljesítmény bérben. Bárki, bármilyen szakterületen szeretett volna továbbtanulni soha nem kapott zöld utat és állami támogatást semmihez. Az ilyen nehézsorsúak utódait érte a rendszerváltozás nevezetű változás többnyire ,,munkás" státuszban és a legszegényebb élethelyzetben. Nekik kellett volna mindenért fizetni akár egy magán-vállalkozás elindításához, vagy a hogyanhoz szükséges ismeretek megszerzéséhez. A nehézsorsúak utódait is megilleti az erkölcsi rehabilitáció mellett az anyagi támogatás az újrakezdéshez (otthonhoz jutás- munkahely-teremtés át- és továbbképzés) közpénzekből!
(folyt.köv.)
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-11 17:01:56, péntek
|
| |
| |
A NEHÉZSORSÚAK szociális felzárkóztatásának szükségessége és részletes indoklása
a.) Az otthonaikból elűzöttek két csoportját ismerjük:
- akiket a nyugati államokban már 1945 után oda menekült rokonság patronált és segített a nyugati letelepedésben, egzisztencia teremtésben;
- akik nem tudtak hova menekülni és ,,itthon" maradtak.
Akik a nyugati államokban otthonra találtak és tehetségük szerint kibontakozhattak, egzisztenciát tudtak önmaguk és utódaik számára biztosítani - nekik is jár az erkölcsi rehabilitáció és az elűzetésük miatti bocsánatkérés!!!
Akik "itthon" maradtak és vállalták a belső emigrációt, azoknak is jár a nyilvánossá tett bocsánatkérés, amit utódaikkal is hivatalosan közölni kell! Ugyanakkor, minden utód, aki javítani szeretne saját- és családja sorsán, ingyenességet kell, hogy kapjon az ehhez szükséges (akár szakmai, akár társadalmi ismeretek) megszerzéséhez!!!
(folyt.köv.)
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-11 16:48:57, péntek
|
| |
| |
Holokausztok
Mindenki, aki tagadja a fasiszták általi népirtást, vagyis a zsidók elleni holokausztot, az el akarja a figyelmet terelni a bolsevik-kommunisták általi népirtásról. De, nem csak figyelemelterelésre jó a holokauszt-tagadás, hanem a bolsevik-kommunista népirtás áldozatainak kárpótlásának elkerülésére is.
És ebben az egész holokauszt-tagadásban az a legveszélyesebb és legtragikusabb azon sorsüldözöttekre nézvést, akik a mai napig nem kaptak erkölcsi- sem semmilyen kárpótlást és nem is fognak, ha mindenki a zsidó-holokauszttal foglalkozik. Hiszen, pont azzal lehetne a zsidó-holokausztot túlélők és leszármazottaik - mai napig tartó - újabb kárpótlási követeléseinek elejét venni, ha egyenrangúan kezeljük a - zsidók általi revasból táplálkozó - bolsevik-kommunista eszmék jegyében kiirtott milliókat és utódaikat a zsidó-holokausztot elszenvedőkkel és utódaikkal!!!!!
Itt lenne az ideje végre arról is dönteni, hogy bocsánatot kérjenek a bolsevik-kommunisták az általuk kiirtottak utódaitól, valamint az üldözöttektől és utódaiktól!
1990-ben eljött az ideje ezen nehézsorsúak szociális felzárkóztatásának, amit az 1945 óta negatívan megkülönböztetettekkel és utódaikkal, vagyis: a nehézsorsúakkal kellett volna kezdeni. Méghozzá, erkölcsi rehabilitálásukkal. Amiért ez akkor elmaradt, egy egész generáció kihalt és porlad kint a magyar temetőkben! Éppen ezért, a 2010-ben kétharmados többséget kapó politikusoknak az a kötelességük, hogy elkezdjék soron kívül a nehézsorsúak erkölcsi rehabilitálását.
Ezt követően, az újrahonosításuk feltételeit kell kigondolni és megvalósítani!
1.) Közpénzekből (vagy felebaráti szeretetből) jogi segítséget kell kapniuk a nehézsorsúaknak ahhoz, hogy megtudják miért váltak őseik sorsüldözöttekké (száműzöttekké) a saját hazájukban! Ehhez szükségesnek tartom felsorolni a "nehézsorsúak" körét.
2.) Nyilvánossá kell tenni azt a negatív diszkriminációt, ami által megtudhatja az utókor (nem csak a rokonság) hogyan válhattak annyira kiszolgáltatottakká, hogy képtelenek voltak önerőből a sorsukon változtatni?
3.) Ahol már nem él a közvetlen sorsüldözött és utódaik semmit nem tudnak őseik üldöztetéséről, ott az üldözöttről megtalálható irattári anyagot kérés nélkül postázni kell a fellelhető utódok számára. (Ne felejtsük el, hogy a zsidóság a mai napig a mit sem sejtő rokonokat is felkutatja és "kárpótolja" a holokausztot elszenvedő rokonai miatt.)
4.) Minden fellelhető anyagot közzé kell tenni a média minden csatornáján!
5.) Minden nehéz sorsot örökölt nemzettestvérünknek meg kell adni a lehetőséget ahhoz, hogy boldogulhasson a jövőben.
- Ingyenességet kell biztosítani minden vállalkozás beindításához. Vagyis, az ehhez szükséges ismeretek megszerzéséhez! Bármilyen tanfolyam, vagy a felnőttképzésben való részvételéhez!
6.) Ingyen jár mindaz a kedvezmény, amit az 1956-os forradalom és szabadságharc emigránsai kaptak a befogadó országban ahhoz, hogy boldogulhassanak új hazájukban! A kommunizmus mai napig üldözöttei és utódaik csakis egy újrahonosítási program megvalósításával lehetnek ismét egyenrangú polgárai a magyar hazának!
Emlékeztetőül ismét leírom, hogy kiket tekinthetünk nehézsorsúnak.
A NEHÉZSORSÚ: társadalmi tulajdonként kezelt, neki életét és utódait tekintve is kiszolgáltatott, "minden joggal fölruházott", de azzal élni nem-tudó, kizsákmányolt dolgozó. Az ókori rabszolgát úgy adták-vették a rabszolgapiacon, mint egy "beszélő-szerszámot". Modernnek nevezett korunkban - kitermelték a "nem-beszélő" bérrabszolga-változatot, akit úgy adnak vesznek a munkaerőpiacon, mint a termelésben résztvevő termelőeszközt. Abban azonban teljességgel megegyeznek, hogy az ókori és a modern rabszolga sem ismerhette és ismerheti genealógiai (származási) múltját, családi történetét, vagyis: magántörténelmét.
Egy ország történelme, pedig - az azt alkotó népesség EGYÉNi - magán-történelmének összessége: a NEMZET TÖRTÉNELME.
Akik NEHÉZSORSÚvá váltak az elmúlt 64 évben:
a.) az otthonaikból elűzött kitelepítettek és utódaik;
b.) az államhatalom által, a ,,nép nevében ellenérték nélkül" kisajátított üzleteikből- műhelyeikből a gyárakba tereltek és utódaik;
c.) a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének
áldozataik és utódaik;
d.) a fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonák és utódaik;
e.) a málenkíj robotot túlélők és utódaik;
f.) a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat túlélők és utódaik;
g.) az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek, valamint utódaik;
h.) a velünk legnagyobb létszámú ,,kisebbségben" élő cigányság.
(folyt. köv.)
Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2011. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
78 db bejegyzés |
| e év: |
399 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 282
- e Hét: 1119
- e Hónap: 9723
- e Év: 45664
|
|
|
Offline
