|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2012-07-28 08:03:47, szombat
|
| |
| |
Gavallér János:
Nyílt titok
Pökhendi-gőg, az a semmit figyelembe nem vevő határozottság, ami az elitet megkülönbözteti a hétköznapi, tisztességes embertől. Eluralkodott, avagy megöröklődött egy olyan határozottság a diplomát szerzett egyenek magatartástudatában, ami egyik embert a másik fölé emeli, na nem tudományos, vagy logikai képességek, csak csupán korrupciós leszármazottsági hierarchia alapján.
Ezekben az emberekben nincs meg a kellő intelligencia ahhoz, hogy felmérjék - urambátyám viszonyrendszer haszonélvezőjeként-, a függőségi viszony iszonyú lélekromboló hatását. Mert mindenki számára egyértelmű, hogy senki, de senki nem szerezhetett volna milliárdokat, sőt kiemelkedő egzisztenciális biztonságot, a rendszerváltást követően, a szocializmusban kialakult korrupciós vakvezető alárendeltség igénybevétele nélkül, csak az alapján, arra épülve, teljesedhetett ki ,,gazdasági zsenialitása".
Hívják bárhogyan, legyen tudós, vagy zseni, egy olyan társadalmi berendezkedésben amilyen az előző rendszer volt, nem érvényesülhetett csak és kizárólag az, aki feltétlen híve volt a rendszernek, vagy a feltétlen hívőnek nem volt valamilyen nemű pereputtya.
A rendszerhívőnek viszont mindent szabad volt, kivéve a rendszerbírálatot. (mint ma, Brüsszel bírálata, öröklött lélekromboló mítosz, tacepaós-bűn, a tudat falán) és így bármi válhatott igazzá, illetve gazzá.
A kinyilvánító magasztos akarata alapján lett áldozatból bűnös és bűnösből az új rendszer kegyeltje. A pláne az egészben, hogy ehhez tapsolni, sőt hozsannázni' köteles mindenki.
A hatalommal való visszaélés, szerintem az a hatalomgyakorlási megnyilvánulás, amikor a törvényes rend csak az alsóbb kasztokra, a tudáshiányos kiszolgáltatott rétegre vonatkoztatható.
Mert ne mondja nekem senki, hogy a fekete gazdaságot a minimálbérből élők, a hajléktalanok és az, az egy-két millió bérből élő állampolgár működteti, akinek fogalma sincs arról, hogy mi játszódik körülötte.
A bűnösök, a korruptak, az ,,Off shoredálók" (242 milliárd dollár) csak és kizárólag a rendszerváltók haszonélvezőiből kerülhettek és kerültek ki:
Azok az emberek, akik ma részvényeket bitorolnak a nyugati cégekben, akik tulajdonosi ,,mannához" jutottak a szülői, vagy éppen a saját jogú KFT -ék, BT-k által, nos azok az emberek, a pökhendi-gőgösek, azok tették tönkre, adták el Magyarországot.
De talán mindez még nem volna olyan égbekiáltó, ha a világok legjobbikának kikiáltott demokrácia nem biztosítana megfelelő jogi hátteret a szerzett vagyon eltitkolására.
Nyílt titok, hogy nem tisztességes úton vált elitté a mai elit, ennek ellenére minden tiszteletet meg kell adni nekik, azoknak az embereknek kell tűrniük, megalázkodniuk, akik becsületesen dolgoztak világéletükben!
Tisztességes ember szemében gazember az, aki kijátszva a törvényeket, más ország gazdasági törvényei mögé bújva, magyar állampolgár testvére elől elcsalva jövedelmét, vagy ilyen-olyan bevételét az alvilág mosodáin keresztül ,,kifehéríti"!
A sajnálatos, hogy az egész magyar gazdasági elitszereplő, megmerítkezett abban a lélekfertőben, ahonnan nézve érzéstelenné válik a becsületes emberi élet. Azaz nincs mit várni azoktól, akik úgy gondolják, hogy zsebükben egy papírdarabbal, alkalmasabbá váltak ,,a bőség kosarából" gátlástalanul merni a jólétet.
Hölgyeim és uraim, jobb- és baloldalon, közszereplőink, a tisztességes emberek olyanokat köpnek az Önök háta mögött, amilyet a tükörbe nézéskor kellene Önöknek! Nem változik és nem változhat semmi, amíg a pökhendi-gőg uralkodik a társadalmi viszonyokon, a törvényalkotás és a végrehajtás a tehetőség kiszolgáltatott kutyája: A jelenlegi elit A-tól Z-ig nem kívánatos szereplő.
A búzát ki lehet rostálni az ocsútól, de az ocsú az a tisztíthatatlan mag, amelyik csíraképtelen, fertőzött szemét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-07-28 07:48:48, szombat
|
| |
| |
Valaki a kezembe adott egy - a Szegeden megjelenő napilapot: Délmagyart.
Muszáj volt reagálom egy olvasói levélre, s bízom abban, hogy az alábbiak holnap megjelennek a lapban, hiszen meg kell hallgatni a másik felet is!
Remélve, hogy a cenzúra már a kommunista múlté!
,,Milyen történelmet tanult az ország?" címmel, közöltek a minap egy olvasói levelet.
Nem is reagálnék rá, ha nem szólít meg a levél engem is, hiszen itt születtem Szegeden, s itt is végeztem az egyetem jogi karán, tehát ,,jogtudó emberként és történelemtudó szegedi értelmiségiként" fogok válaszolni a kérdéseire, tényszerűen, s röviden.
Mivel írásának címre kérdés, kezdjük azzal, hogy elárulom neki bolsevista történelmet tanult az ország évtizedekig, s az alapján megértem az észrevételeit. Ha viszont az időközben bizonyított, hamisítás nélküli történelmet vesszük górcső alá, akkor kicsit más a helyzet.
Először is: Horthy soha nem ,,vonult be" Szegedre.
Másodszor: a ,,vörösterror" gerjesztette ,,fehérterror" áldozatinak száma lényegesen alacsonyabb, mint a ,,vörösterroré".
Harmadszor: Horthy Miklós volt az egyetlen államférfi a megszállt Európában, aki többször is ellentmondott Hitlernek, s 1944 júniusában
Ő még utasíthatta Koszorús ezredest arra, hogy akadályozza meg a németeket abban, hogy a pesti gettó lakóit elszállítsák.
Tehát nemhogy halálba küldött volna több százezer embert, hanem a geopolitikai helyzetünknél fogva, végig megpróbálta a legkisebb emberáldozattal kibekkelni a háborút, amely nem volt elkerülhető! (Hiszen ha hamarabb következik be a megszállás, sokkal többen vesznek oda.
Erre egyébként a Nürnbergiben lefolytatott per anyagaiban bőven van hivatkozás)
A szerző - Horváth János - jobbító szándéka ellenére sem gondolta végig, hogy miért nem volt vádlott az említett perben Horthy Miklós és miért küldött neki jelentős összeget havonta a portugáliai megélhetéséhez a Zsidóvilágtanács? (Egy zsidóüldőző bűnözőnek küldték volna?Ugyan már!)
Most lássuk, hogy mivel értek egyet!
Először is hazánk legnagyobb romlását azok a bolsevik gyilkosok okozták, akik a valódi szocialista eszmét lejáratva hazánk legnagyobb romlását okozták: Szamuellytől, Rákosin át, 1956 véreskezű megbosszulóikkal bezárólag!
Abban is igaza van, hogy nem a sebeinket kellene nyalogatni, hanem jövőt építeni, ám azt nem lehet hamis alapokra, s főleg nem a tényszerű történelem tudás hiányára felépíteni.
Azzal viszont száz százalékosan egyetértek, hogy nem újraírni kell a múltat, hanem szembenézni vele, s tárgyilagosan a helyére tenni az eddig hamisan tanított dolgokat. S végül a ,,közöny", amit nagyon is jól érzékel a levélíró.
Az a vérlázító közöny, amely nem veszi észre a hamisító szándékokat, amely nem érzékeli azt a tényt, hogy a Horthy korszak volt a XX. század egyetlen olyan szakasza a magyar történelemnek, amikor minden kétséget kizáróan az Európai élbolyban volt az ország.
Akkor volt huzamosabb ideig pozitív a külkereskedelmi mérlegünk, volt egy stabilan értékálló pengőnk, az ország teljesítménye megelőzte Ausztriát.
Elismerem, hogy akkor is voltak negatív történések, bár pl. a Numerus Clausus ellenére egyetlen személyt nem hurcoltak el a német megszállásig, s ilyent a harmadik birodalom sehol másutt nem tűrt el.
Elismerem, hogy akkor is voltak államvezetési hibák, de közvetlenül a háborús jóvátétel és a válság leküzdése után létrejött a népszerű OTI, a társadalombiztosítás.
A táppénz is a bér 55-75 százalékára emelkedett, ami a korabeli Európában igen jelentős volt, hiszen még Angliában is csupán bér 40 százaléka lehetett.
A munkanélküli ellátás területén mutatkozott hiátus, de a munkalehetőségek növekedése és a pengő biztonságos erősödése folyt, s ezzel letagadhatatlanul erősödött az ország európai tekintélye is.
A 30-as években ismét - bár szerény - de fontos birtokrendezés történt, s ezzel a mezőgazdaság ismét Európa élvonalába került.
1938-tól vezették be a gyermeknevelési támogatást - amit később a kommunisták családi pótléknak neveztek el -, majd a napi 8 és a heti 48 órás munkaidő lett bevezetve, amivel a munkásság régi követelése teljesült. (Tehát ezt sem a bolsevikok vezették be, hanem a sokszor hamisan megvádolt Horthy korszak)
S nem is említem az 1940-től beindult nagyarányú lakásépítést, az ONCSA házak állami finanszírozását.
Hogy mindezek mellett az ország a háborúba sodródott, az igaz. De az is igaz, hogy kivédeni lehetetlen lett volna, mert geopolitikailag ,,két pogány között" próbált lavírozni az ország!
Dr. Bene Gábor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-07-27 07:45:16, péntek
|
| |
| |
Ne üljetek föl a kuruc infónak!
A cigány-magyar és a magyar-magyar ellentétet azok a politikusok szítják, kiknek érdeküókben áll az, hogy polgárháborúra hivatkozva megszállja Magyarországot a NATO!!!!
Ugyanis, Bajnai Gordon területfejlesztési tervbe bújtatva megszavaztatta 2008. április 22-én a magyar parlamenttel azt a törvényt, mely szerint kis-Magyarország egész területét 11 NATO logisztikai központra osztja!!! (Hogy ezt keresztülvitte, JUTALMUL Gyurcsány Ferenc átengedte neki a miniszterelnökséget!)
Már "csak" az ürügyre: egy polgárháborús állapotra lenne szükségük, hogy a NATO megkezdje ennek a 11 logisztikai központnak a kiépítését.
Van az ÜRÜGY-GYÁRTÁSBAN GYAKORLATUK!!!!
1956-ban is maga, az akkori népköztársaságnak nevezett honvédség nyomtatta és szórta a röplapokat, szítva az egyébként is elégedetlen népnek a harci kedvét.
Én szemtanúja voltam 1956 nyarán annak, hogy repülőgépről szórták bálás csomagokban a Kunságban azokat a röplapokat, amelyekkel a TSZ-ekbe kényszerítés ellen tiltakozó parasztokat szólították föl a harcra.
Azért volt szükség erre a népharagra, hogy legyen ÜRÜGY A SZOVJET HADSEREG BEVONULÁSÁRA!!!! Ugyanis, éppen ki kellett vonulniuk Ausztriából!!!! Itt meg a komcsik tárt karokkal fogadták őket... mert kitört a forradalom!!!!!
Most, pedig a NATO mögé akarnak elbújni ugyanazok a politikusok, akik kiügyeskedték egy manipulált népszavazással a NATO-tagságunkat!!!!
http://furaila.xfree.hu/242747
1956 után a véres megtorlás évei következtek. Olyan pesti srácokat akasztottak föl, akik részt vettek a forradalomban és nem tudtak beletörődni annak leverésébe.
http://furaila.xfree.hu/146399
Egei Attila, pedig azért kapott 4 év börtönbüntetést, mert az akkori néphadsereg által készített szórólapokat szórta!!!!
MOST UGYANAZ TÖRTÉNIK!!!!
ÉS AMI A LEGSZOMORÚBB, HOGY UGYANAZOK (a volt kommunista hatalom politikusai és jogutódai) USZÍTJÁK A MAGYAR-MAGYART A CIGÁNY-MAGYAR vagy: CIGÁNY-MAGYART A MAGYAR-MAGYAR ELLEN!!! 2006 ÓTA direkt erre képez ki cigány-magyar származású iskolázatlan embereket a rendőrség!!! (Bándy Katát is ők áldozták be...)
UGYANAZOK (ÉS JOGUTÓDAIK)!!!!
Ugyanazok, AKIK ELBÚJTAK A SZOVJET HADSEREG MÖGÉ, MOST EL AKARNAK BÚJNI A NATO MÖGÉ!!!
ÍGY AKARJÁK ELKERÜLNI AZ 1956-OS FORRADALOM UTÁN elkövetett NÉPIRTÁSÉRT A FELELŐSSÉGREVONÁST!!!!!
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-07-25 12:11:13, szerda
|
| |
| |
Töröltem az iskoláim közül (a Facebookon) a JPTE BTK (FEEFI)-n szerzett végzettségemet, mert tulajdonképpen soha nem dolgozhattam sem, mint andragógus (felnőttképző) sem, mint művelődésszervező.
Valójában, engem soha, sehol nem találtak megfelelőnek ezekre a munkákra a művelődési házak és felnőttképző intézmények vezetői.
Igazán, az érettségivel szerzett képesített könyvelői- vállalati tervező- és statisztikusi képesítésem alapján sem tudtam elhelyezkedni soha.
Végül, mint (bedolgozó) varrónő mentem nyugdíjba... Tehát, MUNKÁS- státuszban ért a rendszerváltozás nevezetű felfordulás. Mint ilyennek ott voltak a "képviseletemre jelölve a baloldalinak mondott pártok képviselői". Ezt vágta hozzám Dr. Vizy Béla 1990-ben, amikor munkára jealentkeztem nála az MDF akkori helyi irodájában (Gaál-Galéria). Tette ezt akkor, amikor megmondtam neki az igazat (hogy "csak" egy bedolgozó varrónő vagyok, hogy közben otthon nevelhessem a három gyermekem).
Éppen ezért, én Bóna Mária Ilona, nyugdíjas varrónő tanusíthatom, hogy engem SOHA NEM KÉPVISELT sem az MSZP-jelöltje, sem, pedig a magukat rendszerváltoztatónak és jobboldalinak mondó pártok képviselője-i!!!!
Amiért teljesítménybérben varrtam, soha nem érhettem el a mindenkori minimálbért sem és ezért úgy mentem el 62 éves koromban nyugdíjba, hogy a mostani minimálbérnek a felét sem éri el a havi nyugdíjam összege.
Tanusíthatom továbbá, hogy a mindenkori hatalom engem személy szerint, soha semmiben nem támogatott!!! Sőt, az életemre tört folyamatosan és csakis úgy maradhattam (maradhattunk a gyermekeimmel együtt) életben, hogy elfogadtam 2006-ig - egy, a hatalom által kedvezményezett ember - "gyámkodását"...
2006-ban azonban meg akartam állni végre a saját lábamon és a magam erejéből szerettem volna szolid egzisztenciát teremteni, de ez sem valósulhatott meg, mert hiába a folyamatos tanulás (önképzés), szorgalmas öntevékenykedés, munkálkodás a civil társadalmi életben... ha abból nem lehet megélni! Főleg, ha a végén mindehonnan ki lettem mellőzve, mert nekem még TUDNI SEM VOLT SZABAD SOHA, MINT KOMPETENCIÁVAL (diplomákkal szerzett munkahelyi státusszal) RENDELKEZŐ TÁRSAIMNAK NEM TUDNI IS LEHETETT a hogyant...
Mostanra rájöttem, hogy a folyamatos negatív diszkriminációval (megkülönböztetéssel) törvényen kívül helyezett a kommunista hatalom és ezt a törvényen kívüliséget a mai napig nem tudtam magamról lerázni... Szomorúan tapasztaltam, hogy nekem soha nem állt - és ma sem áll - módomban a törvények adta lehetőségekkel élni...
Ezért köszöntem el a Facebookon és azért is, mert rájöttem, hogy gyermekeimen és unokáimon vesznek revansot az intézmények kompetens személyiségei midazért, amit le merek írni itt a neten és máshol...
No meg azért mert rájöttem: nem tudom megakadályozni, hogy a HAZUGSÁGOKRA épüljön föl az új társadalmi berendezkedés. Legfőképpen az IGAZSÁG ELHALLGATÁSA - a legaljasabb HAZUGSÁG - ELLEN NEM TEHETEK SEMMIT.
Bp. 2012. július 25.
Bóna Mária Ilona nyugdíjas varrónő |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-07-21 05:59:52, szombat
|
| |
| |
TIBORCA története V. f. 3. r.
Továbbtanulási tilalom
Még mielőtt bárki szörnyűségesnek tartaná apa viselkedését, muszáj leírni az igazságot az ő házasságuk körül. Azért vagyok nehéz helyzetben emiatt is, mert csak elejtett félmondatok, szavak élnek bennem ebből az időszakból.
Minden esetre, mostanra világossá vált számomra, hogy anya és apa érdekházasságot kötöttek 1942-ben és a háború miatt nem tudtak elválni. Majd, 1945 után sem, mert olyan kemény politikai megtorlás és üldöztetés szakadt a magyarságra - és főleg a parasztságra és így rájuk is - hogy képtelenek voltak rendezni ezt a részét (és mást is) az életüknek.
Még 1956 előtt gyakran vitt engem anya magával azokra a kirándulásokra, amelyeken velünk tartott a szanatóriumba írott levelemben emlegetett ,,Józsi bácsi". Ezeket a kiruccanásokat, találkákat rettenetes volt végigszenvedni, mert amikor anyával voltam és az ő barátjával, akkor úgy éreztem, hogy ,,megcsalom" apát és fordítva... Nem tudtam együtt örülni anyával amikor, pedig olyan nyilvánvalóan boldog volt, ha Józsi bácsival találkoztunk... Addig még nevetni sem láttam, vagy hallottam. Apa is egészen megváltozott Ilona jelenlétében. Nem is ismertem őt addig erről az oldaláról. Aztán, hogy meghiúsult 1956 decemberében anya és Józsi bácsi disszidálási kísérlete - mert anyut elfogták a határon - és valójában börtön-féle lehetett az a ,,szanatórium", ahova küldtem azt a Kossuth-címeres levelet. Meg is vert miatta apa nadrágszíjjal. (Tiborca I., 6.f.)
Az egy olyan hely volt, ahol elektro-sokkolták... De ez sem biztos. Csak azt tudom, hogy anyának soha többé nem lehetett találkoznia Józsi bácsival és amiért apa továbbra is találkozgatott Ilonával, anya ,,elintézte" apa munkahelyén ezt is... Ilona kilépett a gyárból és apát nagyon sokáig nem láttam nevetni, de még mosolyogni sem, de sírni igen. Pont úgy sírt, mint ,,Borika" nénikém és nagymama. Csendben, befelé... De neki ott voltak vigaszul a galambok... Minden gyengédségét a róluk való gondoskodás közben élte ki.
Szüleimnek hitteknek nagyon-nagyon boldogtalan életük volt és közöttük vergődve minden percben azt kívántam: bárcsak válnának már el! De nekik nem lehetett elválniuk, mert olyan ellenőrzöttség alatt tengették életüket - mint utólag megtudtam: apa 1956-os tevékenysége miatt - hogy képtelenné vált számukra még a válás gondolata is. Na, meg ott voltunk mi is a húgommal és minket is ,,föl köllött" nevelniük...Én meg mit sem sejtve, ábrándos lélekkel tervezgettem az életemet Megírtam nyolcadikban a pályaválasztási dolgozatomat, melyben arról kellett írni: hogyan képzelem el a jövőt. Persze szerető férjet képzeltem magamnak, akivel legalább 4 gyerekünk fog születni és akivel szeretetben-békességben együtt fogjuk őket fölnevelni... és természetesen, mindketten tanulni fogunk...Én tanítónő leszek, mert már akkor éreztem azt a belső feszültséget, ami akkor keletkezett bennem, ha olvastam valami szépről, jóról, tudományosról, érdekesről... Minden érdekelt... és MINDENT elolvastam, ami csak a kezem ügyébe került. Apa hordta haza a gyári terjesztőtől a könyveket és így fordulhatott elő, hogy előbb olvastam az Odüsseát, a Kalevalát, mint Emese álmáról- vagy a Szent Koronáról szóló szépséges eredetmondáinkat...
Húgomat nem kötötte le igazán az én mesélésem. Valahogy olyan volt, mint aki be volt oltva ellenem. Talán attól a kettősségtől volt ez, amiben felnőttünk és amivel a szüleink kezeltek bennünket. Igaz, őt nem ,,fertőzhette" meg - mint engem - a nagyszüleink önállóság felelősségével megélt tanyasi életük.
Mit sem sejtve ábrándoztam a tanítónőségről, miközben 1957-től nekem soha többé nem lehetett jobb bizonyítványom kettes- hármasnál. Osztályfőnökünk ekkor már egy magyar szakos, zsémbes természetű női személy volt, aki elolvasván a dolgozatokat, mindenkit felállított sorban és közölte velünk, hogy kit- minek képzel el.
Emlékszem, hogy Mayer Feri református pap szeretett volna lenni és milyen nagyon kigúnyolta miatta. Feri szinte megsemmisülve, lángoló-piros fülekkel ült vissza a padba. Ugyanúgy jártam én is, akinek még arra sem adott lehetőséget, hogy elmondhassam mit is írtam a dolgozatomban. Azon nyomban megadta a személyemmel kapcsolatos elgondoláshoz az alaphangot és úgy közölte velem:
- ,,Na belőled egy jó fizikai munkás lesz majd, ahol szükség van az erőre a ,,fogd meg jól és vidd odébb-munkához!"."
Amikor látta a csalódottságomat, miközben lezuhantam ültő helyembe...akkor mondta utólag, hogy
- ,,Esetleg valamilyen szakmunkás is lehetnél."
Évtizedekig nem is sejtettem, hogy ez annak a bosszúnak a része, amit az ,,osztályidegen- reakciós elemek" gyerekeivel szemben éreztek és alkalmaztak. Fogalmam nem volt arról sem, hogy az én szövőmester- gyári-munkás apám, vagy a varrónő anyám is ezek közé tartozik. Azt sem tudtam, hogy apu 1956-ban, a forradalom alatt tagja volt a gyár védelmére megszervezett nemzetőrségnek - mondván: - "Nehogy széthordják a gyárat, mint a II. világháborúban...!"
Csak 1998-ban bekövetkezett haláluk utáni ,,hagyatékot" átnézve sikerült összerakni utólag ezeket az információkat.
Mindig akkor néztem nagyot amikor olyan vádak értek, hogy:
,,Azért tanulsz örökké, mert addig sé köll dolgozni!", Vagy: ,,te úgyis buta és lusta vagy végigcsinálni bármilyen iskolát... ,,.
Nem is sejtettem, hogy eldöntött tény volt: nem lehetek tanító semmiképpen és még a felvételik közelébe sem szabad engem engedni. Nehogy a végén, még majd beügyeskedjem magamat valamilyen középiskolába, vagy fölsőfokúba...
Nem tudtam, hogy mindezekhez ,,jó káderlap" is kell és az anyuék felelőssége volt, hogy nem mondták ezt el nekem, sőt: míg csak éltek, az érdemeimet is ellenem tudták fordítani és mindent elvitattak tőlem. Vagyis, nekem tudnom sem volt szabad azt, amit érettségizett, vagy diplomás kortársaimnak nem tudni is szabad volt!!!
Ezért örökösen lázadtam az ellen, hogy nem tanulhatok tovább, mint életem nagy szerelme: Jóska! Sajnos, azt sem tudtam, hogy apunak volt valamilyen bírósági ügye 56-os tevékenysége miatt és pont Jóska apja volt a népi ülnök az egyik tárgyaláson...
Így fordulhatott elő, hogy engem olyannyira tiltottak tőle, hogy a legszörnyűbb bűntényre is képesek voltak velem szemben, csakhogy lemondjak végre Jóskáról, aki nappalin érettségizett és majd katonatiszti főiskolára jelentkezett - sikerrel. (Tiborca I.f, 13. r.)
A ,,saját anyám" - vagyis, akit annak hittem szervezte meg mindezt és ezért fájt annyira, hogy úgy halt meg, ahogy... Nem mondta meg, hogy ki szenvedett engem erre a keserves világra... csak annyit árult el, hogy: ,,Nem én szültelek!". De én ezt mindig is éreztem, hiszen erről szól a Tiborca I-IV. fejezete mind és úgy tűnik, hogy erről fog szólni az V. is...
Már régen feladtam volna a kutakodást, ha nem szegeznék nekem örökösen a következő megjegyzéseket azok a vezetők, akiknél munkára jelentkezem:
1.) Mit tettél le a Nemzet Asztalára? Vagyis, mit csináltál mostanáig?
2.) Te mindent elkezdtél és semmit nem fejeztél be!
3.) Te csak magadra gondolsz örökké.
Hát, most megkísérlem a lehetetlent és megpróbálok válaszolni - legalább erre a három kérdésre.
Ahhoz, hogy én bármit letehettem volna a Nemzet Asztalára, a kompetenciát meg kellett volna szereznem diploma, vagy doktori-fokozatú tudás formájában. Vagyis, leginkább a papírt ezekről a tudásokról... Arra lett volna szükség, hogy fölsőfokú képesítéssel rendelkezek egy szakmában...
Csakhogy, nekem 14 éves koromban eldöntötték, hogy szabó-varró leszek és nekem azt kellett elsősorban teljesítenem.
Meg is szereztem a szakmunkás bizonyítványt, méghozzá úgy, hogy közben már első osztályt végeztem a dolgozók esti gimnáziumában és ott is 11 tantárgyból vizsgáztam le sikerrel... Mindezt úgy, hogy nem kaptam meg a varrodából a munkahelyi javaslatot a felvételi kérelmemhez és így nem járt nekem semmiféle tanulmányi szabadság, meg hasonló, ami mindenkinek járt, akit a munkahelye iskolázott be. Sőt, még fel sem vehetett volna a jóságos bácsi külsejű nyugdíjas igazgató! De ő látva az elszántságomat, azt mondta:
- Felveszem, mert aki ennyire akar tanulni, attól nem szabad megtagadni.
Ekkoriban kaptak amnesztiát az 1956-os elítéltek és annyira rettegett a hatalom egy bosszúnak még a lehetőségétől is, hogy átírták a Munka Törvénykönyvét és ettől fogva már NEM JÁRT ALANYI JOGON SENKINEK SEMMI, hanem a vállalatoknál működő - függetlenített pártbizottságok dönthették el, hogy kit iskoláznak be és kinek adható a munkaidő kedvezmény, a tanulmányi szabadság... stb. Erről, sajnos a nappalin tanulók semmit, de se semmit nem tudnak a mai napig!
Visszatérve a történetemhez, azt hiszem, hogy akkor döntötte el anya, hogy megállj-t parancsol nekem, amikor a szakmunkásvizsga után megmutattam neki a bizonyítványomat és ő leszidott, hogy
- ""Csak" hármas lett? Bezzeg, Boros Marikáé jelesre sikerült!"
Viszont, önérzetesen elővettem a gimnáziumi év-végi bizonyítványomat és felmutatván annak is a közepes átlagát, úgy mondtam, hogy:
- ,,Nekem van egyedül hatosom az egész varrodában!"
Ezt nem tudom bizonyítani, mert amikor áttért a varroda két műszakra, akkor a sok hiányzás miatt kizártak a dolgozók esti gimnáziumából, vagyis év-ismétlésre köteleztek és ott maradt az iskolában a bizonyítványom...
Nem mentem utána többé, mert akkor már sikerült engem holtvágányra lökni. De ezt is átvészeltem nagy-keservesen. Attól azonban teljesen padlót fogtam, amikor megtudtam, hogy azt híresztelték rólam:
,,Gimnáziumba járt, de ő inkább abbahagyta és férjhez ment..."
De ezt is csak évtizedekkel később tudtam meg, akkor amikor már nagyon beteg volt anyu és nem tudott többé elmenni kíséret nélkül a barátnőjéhez...
Megírtam Tiborca III. fejezetének, 21. részében. Elküldtem a listára: 2010.02.18-án.
Ezért, most utólag másolom ide az általános iskolai bizonyítványom utolsó oldalát, ahol látható minden iskola neve és pecsétje, ahol megkezdtem a tanulmányaimat.
Vége Tiborca V. fejezet 3. részének.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-07-18 23:04:50, szerda
|
| |
| |
Tiborca története V. f. 2. rész
Majd, ismét a kunszentmiklósi tanyán töltöttem a vakációt - mint minden év nyarát - egészen addig...
Igaz, ekkor már nem élt nagypapa és nagymama beköltözött a városi házába Bóna Piroska nénikémmel együtt, akit ,,Borika" nénikémnek neveztem el a Tiborcában.
Ezt a vakációt beárnyékolta, hogy készülőben volt valamilyen nagy társadalmi robbanás... Olyan igazi vihar előtti csönd volt a tanyán... Így írok erről a Tiborca története I. f., 4. rész, amit elküldtem a lev. listámra 2009.11.26-án.
,,...Nem jött; és levél sem. Legalábbis attól nem, akitől annyira vártam és nem nekem. Posta és "üzenet" azon a nyáron az égből jött. Pontosabban: amint a mezőn legeltettem az állatokat, halk motorzúgáshoz hasonló zaj után bálák, vagy bála-szerű csomagok hullottak a földre, meg rengeteg papír. Ezek a papírok tőlem elég távol keringtek a levegőben. Ott kellett hagynom az állatokat, hogy egyet elkapjak. Alig kezdtem el silabizálni a szöveget, ott termettek ángyikáék és erővel elvették tőlem a "röplapot", mondván:
- "Ez nem gyeröknek való!"."
Eddig az idézet és amint ősszel megkezdődött a tanítás az 5. osztályban, nem is volt különösebb gond egészen október 23-áig.
Egészen 1995-ig azon töprengtem, hogyan tehették meg ezek a repülőgépek, hogy csak úgy röpködtek szabadon a Kunságban és szórhatták a röplapokat? 1995-ben egy társaságban erről beszélgettünk és megszólalt egy katolikus pap, mondván:
- Én akkoriban voltam kiskatona és a Honvédség tudtával történt mindez. Szükség volt egy ,,forradalom" nevezetű ürügyre, hogy az Ausztriában állomásozó szovjet hadsereg kivonulva onnan, bevonulhasson Magyarországra."
- MIÉRT EZ A NAGY HALLGATÁS A MAI NAPIG MINDERRŐL? - kérdeztem döbbenten - akkor és azóta is - mindhiába, mert nincs válasz!!!!
Erről az időszakról is pontos leírást adtam közre a Tiborca I. fejezet, 6. részben 2009.11.28-án, a lev.listára elküldött részben.
Íme a részlet:
,,Apa, Ferenc nevű testvére, aki - miután letöltötte sorköteles katonai szolgálatát - Pestre költözött. Hamarosan megszerette és feleségül vette a szemközti szomszédunkban lakó egyedülálló hölgyet..."
,,Október 23-án szaladt át hozzánk, hogy:
- "Gyerökök, zűr van! Alig tudtam hazajönni, mert bent Pestön az utcákon özönlik a nép. Mindenki azt kiabálja, hogy le Rákosival, meg Gerővel és ki a ruszkikkal!"
A hír hallatán izgatott tanácskozásba kezdtek élelemről; lisztről, cukorról, krumpliról, téli tüzelőről, meg arról, hogy mi lesz a kisbabával, akit "éppen ekkor rendeltek meg..."
,,...Azt a tizenhárom napot az 1848-as ifjak hevületével éltem meg, majd amikor leverték a forradalmat, nagyon nehezen törődtem bele...
Vagy talán sohasem tudtam igazán elfogadni azt az "égbekiáltó igazságtalanságot", ami akkor hazámat érte! (Akkor még 'mit sem tudtam Trianonról!) Elkeseredésem határtalan volt és ismét nem volt egyetlen ember sem a környezetemben, akivel mindezt megoszthattam volna, mert Apa ismét nagy szótlanságba burkolódzott!..."
Anyu ,,szanatórumba" került és a neki írott levelemre is rárajzoltam a Kossuth címert és megírtam neki milyen nagyon tiltakoztunk az ellen, hogy ismét kötelezővé tették az orosz nyelv oktatását.
A levélborítékról valaki letépte a bélyeget, miközben kitépett a benne lévő levélből is egy darabkát. Az is lehet, hogy így ,,ellenőrizték" a spiclik a levelet...
A ,,szénszünet" miatt csak márciusban osztották ki a félévi bizonyítványt 1957-ben és bizony az enyémben ott éktelenkedett az elégtelen földrajzból.
Nagyon sírtam amikor apunak megmutattam... Ki kellett menni hozzá a galambházba, mert örökösen ott volt, ha megjött a gyárból és éppen nem aludt amikor éjszakás volt azon a héten.
A tanév végére sikerült ,,kijavítani" az elégtelent, mert kihívott az új földrajz tanár és felszólított, hogy mutassam meg a három részre szakadt Magyarország területeit. Én meg álltam ott a kis-Magyarország térképe előtt és annak határain belül keresgéltem Erdélyt...
,,- Na, szerencséje van apádnak, hogy nem tudod megmutatni..." - mondta elégedetten.
Nekem meg fogalmam nem volt arról, hogy miért is mondhatta ezt és másról sem. Ezt a nyarat, viszont Kiskunhalason töltöttem apa Ilona nevű barátnőjénél, vagyis a szülei házában.
Így írok erről a Tiborca I. fejezet 6. részében: (elküldtem a lev.listára: 2009.nov. 28-án)
,,Forradalmi hevületem ott is csak akkor csitult el, amikor éjszakánként nem lehetett a szovjet harckocsik rettenetes zajától aludni, mert szűnni nem akaró áradatként vonultak (demonstráltak) az alföldi utakon. Másnap félelmetes barázdák és kátyúk árulkodtak még az aszfaltozott részeken is!
Ez a demonstráció olyan félelemmel töltött el, hogy lassan-lassan kihunyt lelkemben a harci kedv, a "szabadság" utáni vágyakozás."
Ilonával még Pesten is gyakran találkoztunk amikor anyu a ,,szanatóriumban" volt. Egy ilyen alkalomkor készült ez a kép rólunk:
Pár évvel ezelőtt előadást tartott az egyik képkiállítás megnyitóján - a Magyarok Házában - az akkori kiskunhalasi alpolgármester és megkértem őt segítsen nekem megtalálni ezt az Ilonát! Adott egy névjegykártyát és megígérte, hogy segít, ha leírom és elküldöm neki a történetet részletesen. Talán nem is kéne mondanom, hogy az elküldött levelemre semmit nem válaszolt. Az is lehet, hogy meg sem kapta... Elakadt a titkosszolgálatok levélbontójában...
Vége az V. fejezet, 2. részének.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-07-18 22:49:02, szerda
|
| |
| |
TIBORCA története V. fejezet, 1. rész
1956 és mindaz, ami miatt a mai napig rettegek a hajléktalanságtól
A facebookos oldalamon nyomon követhetem (már, amikor létre tudom hozni az internetes kapcsolatot és ,,nem fagy le" közben a számítógépem) bizonyos ,,civil" és nem civil csoportosulások és személyek tevékenységét.
A sok közül a Koppány nevét viselő Otthonvédők tevékenysége - a kilakoltatásokat megakadályozandó harcuk - a legtorokszorítóbb számomra. Számtalan videó készült mostanában ezekről, melyeket a YouTube-on meg lehet nézni.
Évek óta, látva a hajléktalanná váló- elesett embereket, ismét és ismét rettegve gondolok Bóna Rezső (Rudira), aki szintén hajléktalanként végezte.
Ha valaki nem tudná, hogy ki volt Bóna ,,Rudi", annak itt leírnám, hogy Mansfeld Péter 1956-os ,,pesti srácok" szabadságharcos csapatához tartozott, mint a legjobb barátja... Alább idéznék Szemenyei-Kiss Tamás, 1956 DIDERGŐ LÁNGJAI című könyvéből, vagyis abból a fejezetből, amelyikben Bóna ,,Rudi" történetét írja le:
,,13 év múltán az összes ajtó bezárult körülötte..., szó szerint és átvitt értelemben is. Soha többé nem állt talpra, hátralevő éveiben mindinkább hanyatló erővel viaskodott a börtönben szerzett betegségével - az alkoholmámorral és azzal a nyomorral, melyhez foghatót csak társai némelyike szenvedtek el Kádár alkirálysága idején.
Az 1990. esztendő számára már túlságosan későn érkezett meg. - Volt egy délelőtt, amikor fél órán át fontosnak látszott egykori zárkatársa számára, Göncz Árpád tűzte kopottas zakójára a boldog-boldogtalannak osztogatott érdemérmet, de az a tűzfényes csillagóra is elmúlt, jöttek a légszomjas órák, az éhezés hónapjai és az elfeledés, ahová Őt az ünneplők lökték.
A II. kerületi Török u. 2 sz. alatti lakásán egyetlenegyszer felkereste Őt Fónay Jenő, aki nem segíteni jött, csak aláírását kérte: igazolni azt, hogy ő, a POFOSZ akkori vezetője a forradalom résztvevője, valódi szabadságharcos volt a Széna téren. - Rudi csak nézte, nézte a börtönből ismerős arcot..., nem írt alá, nem igazolt semmit..., hangtalanul kifordult az ajtón, saját lakásában egyedül hagyta a hívatlan vendéget. Ott, a Török utcai lakásban, amely 1996 tavaszáig még az övé volt, nem élt egyedül. Együtt vegetált, morzsolgatta napjait Hidegkuti Anikóval, az Aranycsapat csodacsatára másik gyermekével - kettejüket gyakran látták együtt a Duna-parti Fény presszó elé kitett asztalok mellett ülve, ahol sohasem beszélgettek, csak bámultak maguk elé, a semmibe.
Az 1956-os szabadságharc negyvenedik évfordulója úgy múlt el, hogy környezetükből, a legendás időkre emlékező ünnepségekből nem érzékeltek semmit..., őket sem kereste senki. A házban lakók mesélték (és a minden szempontból későn érkezett egykori bajtársak), hogy Bóna Rudi élettársa, Anikó holtteste hetekig ott volt a lakásban, bejelentést senki sem tett, a hullát már erősen bomlott állapotban szállították el a lakásnak alig-alig nevezhető sötét odúból.
Bóna Rezső magyar állampolgárnak, a Köztársasági Érdemrend tulajdonosának két héttel később már nem volt hova hazatérni. Az önkormányzati hatóságok elvették az utolsó menedékét is - ezt követően az emberi ronccsá vált egykori szabadságharcos budai és pesti kapualjakban húzta meg magát éjszakánként, vagy a parkokban a többi csavargó között."
Egész eddigi életemben nekem is Bóna Rudiéhoz hasonló negatív megkülönböztetésben volt részem, de úgy, hogy szinte napjainkig nem tudhattam meg a VALÓDI OKÁT. Csak azt tudom, hogy még családon belül is örökösen úgy kezeltek, mint akitől az élethez való jogot is elvitatják... Mint akit a puszta létezése miatt is ,,büntetni kell". Emiatt is úrrá lesz rajtam az a rettenetes szorongás, amivel leéltem egész eddigi életemet és amivel együtt kell élnem a mai napig...
Mert, bizony bármikor megismétlődhetne az, ami megtörtént velem serdülő lány koromban... Amikor is a ,,saját anyám" kizárt a házból, mert hol az esti gimnáziumból- hol meg a délutáni műszakból - este 10 óra után mentem haza... Megírtam a Tiborca történetében... (I. f., 13.r.) de azt hiszem, hogy hiába... A lev.listámra is elküldtem 2009.12.06-án. Azért írom, hogy hiába, mert levelező társaim közönnyel, vagy leginkább megvetéssel - egy szó nélkül - esetleg: hitetlenkedve fogadták.
Azért, én újra és újra (mint most is) próbálkozom a múlt történéseivel való szembesítéssel... Főleg ilyenkor, amikor mindaz tömegessé kezd válni, amit nekem, nekünk: a társadalom peremére száműzött nehézsorsú, sokadrangú állampolgároknak már a Kádár-korszakban is el kellett szenvednünk... Mondhatnám azt is, hogy ,,én előre láttam, hogy így lesz..." ... ,,én már a Tiborcában is megírtam és számos szociográfiámban... évtizedekkel ezelőtt!".
Íme az a részlet, amelyik olyan rettenettel tölt el még most is:
,,Egy alkalommal kizártak a lakásból, amikor a délutános műszakból csak éjjel fél tizenkettő körül villamosoztam ,,haza" Pacsirta telepre. Valami rendőrségi kiszállás és kihallgatás volt a műhelyben - állítólagos lopás miatt. Teljesen felforgatták a műhely megszokott rendjét. Műszak végén, este tízkor, egyesével megmotoztak és csak utána engedtek be minket az öltözőbe...
Bemásztam a kapun, miután a kulcsommal nem tudtam kinyitni. Sajnos, a lakásajtó is zárva volt és a kulcsommal azt sem tudtam kizárni. Síri csönd és sötétség ült a házon. Rögtön tudtam, hogy apu elment éjszakai műszakba dolgozni.
Györgyi és anyu nem tudom, hogy hol voltak. Csöngettem, de hiába. Az előkertben összekuporodva meghúztam magamat az orgonabokor tövében."
Ezen a képen látható Kovács László, aki ,,házibarát"-ként befurakodott a családunkba és 1957-től jelentett rólunk..., mint szigorúan titkos ügynök (főhadnagy). A kép a szülőinek hitt ház kertjében készült és látható az az orgona bokor, amelyik alatt meghúztam magamat amikor kizártak a házból. Dézsy Zoltán Pincebörtönökről forgatott filmjében ő az a nyugdíjas, aki váratlanul előugrott (59. percben) és határozottan kijelentette, hogy: ,,itt az életben ,,soha" semmiféle kazamaták nem voltak!".
http://www.youtube.com/watch?v=BJ13KhbqniA&feature=related
Folytatva a történetet:
,,Egy idő után nagyon fáztam. Ezért, visszamásztam az utcára és elindultam. Róttam a köröket. Nagyon féltem, mert abban az időben hamar bevitték az utcán grasszáló lányokat a rendőrségre és eljárást indítottak ellenük, ,,üzletszerű kéjelgésre való felbujtás gyanújával". Mellettem is lassított egy rendőrautó az Előd utcában, amikor éppen ki akartam fordulni a sarkon a Török Flóris utcára. Kiszállt belőle egy rendőr ruhás férfi, aki elkérte a személyi igazolványomat. Akkoriban olyan személyik voltak, amelyikben ,,minden", még az aktuális munkahely is be volt írva. Ez volt a szerencsém, hogy volt - egyenlőre - munkahelyem és állandó lakáscímem.
- ,,Menjen haza és máskor ne sétálgasson az utcán éjszaka!" - mondta a férfi, aki visszaült a kocsiba és elhajtott.
Végig rettegtem az ifjúságomat, nehogy elveszítsem a munkahelyemet és nehogy végleg kizárjanak a szüleimnek hitt emberek a házukból...
Éppen ezért, bármit megtettem volna azért, hogy elfogadjanak otthon és a munkahelyemen. Minden igyekezetem azonban kudarccal végződött - főleg az 1956-os forradalom leverését követően. Már előtte is gyanús voltam - apám után - a kuláknak mondott kunszentmiklósi nagyszüleim miatt... Aput is - mármint, akinek a nevét viselve felnőttem - hetente raportra hívták a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár ÜB irodájára, mert nem volt elég megfelelő az életrajza, amit újra kellett ilyenkor írnia. Egészen addig, míg azt nem írta, hogy: ,,Szüleim nincstelen zsellérek voltak...". De már ezt is leírtam a Tiborcában...
Majd bekövetkezett az 1956-os év, amikor már negyedik osztályos voltam és a bizonyítványom jeles volt.
Vége az V. f. 1. résznek.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-07-02 22:28:49, hétfő
|
| |
| |
Odaszóltak telefonon és eldőlt a diplomám sorsa...
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=103263&n=furaila&blog
"...valójában az volt az eredeti szándékom, hogy én segítsek az alpolgármesternek abban, hogy Budapest XX. kerületében is legyen felnőttképzés!
Hiszen, az itt élő - többségében munkás származású, kis jövedelmű embereket találta a rendszerváltozás a legnehezebb helyzetben.
Hiszen, az itt élők azért szavaztak 1990-.ben a változásra, mert azt hitték, hogy a külvárosi jellegű életmódot felválthatja majd a kertvárosiasodás.
Hiszen, arra szavaztak, hogy majd valódi demokráciát fog megvalósítani a magát rendszerváltoztatónak hirdető Magyar Demokrata Fórum és helyi jelöltjei.
Hiszen, 1990-ben én is ezért szavaztam rájuk, mert ezt szerettem volna megvalósulni látni és ehhez folyamatosan jelentkeztem, hogy segíteni szeretnék.
Én naiv! Hogyan is hihettem mindebben? Hogyan hihettem, ha nekem is lesz diplomám, akkor majd a közelébe fognak engedni a feladatoknak?
Hiszen ugyanazok a diplomahalmozók és patronáltjaik jelentek meg minden pártban, mint akik csődbe juttatták a szocializmust - vagyis, amit annak hazudtak!
Hiszen, ők azok, akik a legjobban becsmérelték a kapitalizmust, ők lettek a legdurvább ,,vadkapitalisták", a legelszántabb (saját magáncélra) privatizátorok...iskolabezárók...a kultúra és az élet minden területét piacosítók!
Miért is gondoltam, hogy majd megbeszélhetem valamikori kollégámmal azt, hogy van ez az országos felnőttképzést feltérképező ,,projekt" és majd őt érdekelni fogja, mint kulturális és oktatási ügyekért felelős politikust!?
Hogyan is hihettem, hogy majd pont velem, a ,,varrónővel" fogja megbeszélni azt, hogy ha így folytatják, akkor olymértékben fog ellehetetlenülni - pont az a munkás"osztály"hoz tartozók tömege, amelyik érdekében gyakorolták évtizedekig a hatalmat, hogy tömegével ki fognak halni.
Hiszen, már most 90 éves nénikék és bácsikák temetik 40-es, 50-es fiaikat és lányaikat! Pont ezek a volt melósok fognak tömegével az utcára kerülni, mert őket érte az úgynevezett rendszerváltozás a váltáshoz szükséges eszközök nélkül!
Pont miattuk szerettem volna beszélni a volt Magyar Szocialista Munkáspárt vezető személyiségével minderről!
Mert az ugye nem kell már ennyi év elteltével bizonygatnom, hogy a Magyar Szocialista Párt jogelődjéhez való kötődés a mai napig megmaradt MINDEN tagjában és annak vezető személyiségeiben.
Hiszen, Gyurcsány Ferenc, az ifjú kommunista még milliárdossá vált korában is a szegény kisjövedelmű és a fűtésen takarékoskodó édesanyjára hivatkozott kampánybeszédeiben. Ezzel aztán olyannyira meghatotta a ,,munkás" hallgatóságát, hogy azon mód gyűjteni akartak a milliárdos politikus szegény anyukájának!
Fel sem merült gondolataikban, hogy miért nem segít szegény anyukáján a milliárdossá váló fia?
Annyira vakon elhittek mindent, amit ezek a magukat rendszerváltoztatónak felmutató politikusok még mindig hangoztattak. És ez nem volt más, minthogy még most is ,,a legszegényebbek érdekeit képviselik".
Már hogy lett volna érdeke Budapest XX. kerületében, Pesterzsébeten élők számára az, hogy bezárjanak minden felnőtt-képző oktatási intézményt ahol dolgozóként, munka mellett is tudtak volna továbbra is továbbtanulni?
Hogy lett volna érdeke bárkinek is az, hogy a Csili Művelődési Központ - amit a vasas munkások építettek föl a saját maguk által összeadott kis túlórapénzeikből, valamint a saját két kezük munkájával - programjaiból kirekesztődjenek? Hiszen ők már nem tudták megfizetni a piacosított kultúrházi programokat!!!
Hiszen, pont ezeket a munkásokat érte a leglepusztultabb állapotban a rendszerváltozásnak mondott felfordulás! Ők voltak azok, akik semmivel nem rendelkeztek abból, amire oly nagy szükségük lett volna ahhoz, hogy változtatni tudjanak!
Nem rendelkeztek sem anyagi- sem tudásbéli tőkével..."
1997 őszén Dr. Csoma Gyula andragógia professzornak átadtam a diploma munka tervezetemet, miközben felkértem, hogy legyen a konzulensem... Sajnos, Csoma Gyula nem vállalta, mint ahogy későbbiekben kiderült... Helyette Dr. Koltai Dénes, a JPTE FEEFI (Janus Pannonius Tudomány Egyetem Felnőtt Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézet) igazgató docense és Prof. Dr. Heribert Hinzen a Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézet (IIZ/DVV) igazgatója, valamint Bauer Béla és Krajciné dr. Szokoly Mária a JPTE Belvcárosi Felnőttképzési Intézet Konzultációs és Vizsgaközpont vezetője, szakdolgozati konzulensem vette kézbe MAGYARORSZÁG FELNŐTTKÉPZÉSI ATLASZA-nak elkészítésének ügyét "projektjét".
A konzultációk során addig osztották a témát, míg nekem Bp. XX. kerülete helyett be kellett érnem Bp XXIII. kerületével, Soroksár felnőttképzésének feltérképezésének feladatával. Saqjnos, sem Bp. XX. és legfőképpen az újonnan elkülönült XXIII. kerületben nem találtam semmiféle felnőttképzéssel foglalkozó intézményt. Ezért, kitettek a projektből. A dolgozatot, azonban elkészítettem. Közben aq konzultációk során fájó szívvel végighallgattam, hogy Magyarországnak igen is vannak olyan területei, települései, városai, ahol fontos a városvezetésnek az, hogy a LAKÓI RENDELKEZZENEK A (rendszer) VÁLTOZÁSHOZ ÉLETBEVÁGÓAN FONTOS ISMERETEKKEL!!! Ott tudnak boldogulni az emberek... Nem úgy, mint Budapest XX. kerületében...ahol a legnagyobb a halálozási arányuk a középkorúaknak az egész országban!
Sajnos, az eltelt években nem találkoztam ezzel a FELNŐTTKÉPZÉSI ATLASZszal.
Lehet, hogy lenyúlták a németek? Vagy a volt kommunista tanárok választási kampányfogásnak használták csupán? Nem véletlen az sem, hogy itt ahol én lakom még mindig tombol a vörös terror vadkapitalista változata.
Minden esetre, Bauer Béla az év embere lett az elmúlt években az egyetemen...
Nekem, pedig nem adták ki az abszolutóriumot, ami alapvető feltétele lett volna a diplomavédésnek. És, amiért nem bocsájtottak államvizsgára, - nidegen nyelvi vizsga hiányában - eldőlt végleg, hogy nekem soha ne lehessen diplomám... és erre való hivatkozással elvitathassanak tőlem mindenféle szervezkedéshez való kompetenciát, vagy jogot.
.
Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-07-01 06:09:14, vasárnap
|
| |
| |
3. Vizsgálatok a továbbképzési atlasz számára a megyeszékhelyen ill. a kerületben
A SZAKDOLGOZAT részeként, Budapest, XXIII. kerületében
A rendszerváltás utáni években - az általános társadalompolitikai fordulat és átalakulás miatt - a felnőttoktatás nagy változásokon ment keresztül. Megváltoztak célkitűzései, feladatai, fenntartó szervei és intézményei. A 80-as évek vége óta megváltoztak a törvényi lehetőségek, pénzügyi rendelkezések és e megváltozott körülmények között a felnőttképzés, a permanens tanulás teljesen új orientációja alakult ki Magyarországon.
A magyar és a német felnőttoktatásban a kölcsönös információ- és személyi csere iránti érdeklődés volt jellemző. A már meglévő jó intézményi- és személyes-, valamint partnerkapcsolatokra építve nyílt meg 1991-ben az IIZ/DVV Projektirodája Budapesten. 1992-ben szerződést írtak alá a felnőttoktatás területén folyó együttműködésről.
Napjainkban egyre kevésbé van szó kész modellek és máshol kifejlesztett kész koncepciók átvételéről. Sokkal inkább fontosabbak, meghatározóak a pedagógiai, szervezeti és finanszírozási kérdések helyi szinten kialakított megoldásai. Ilyen helyi megoldások felkutatása volt a célom e vizsgálattal, melyet a főváros XXIII. (Soroksár) kerületében végeztem a továbbképzési atlasz számára.
3.1. A vizsgálat szerkezete
- Ez a vizsgálat Budapest XXIII. kerületének felnőttképzési intézményeinek teljeskörű felmérésére irányult.
- Leírtam a felnőttképzési környezetet, miközben bemutattam a városrészben működő egyes intézmények profiljait. Sajnálatos módon egyetlen képző intézményt sem találtam, amelyik a XXIII. kerületben a felnőttek képzésére, oktatására átképzésére jött volna létre és működne.
(Még a Táncsics Művelődési Házban sem, pedig az SZMSZ-ében megfogalmazták, mint célkitűzést, a felnőttképzést.)
- Célom volt összeállítani azon intézmények listáját, amelyek Budapest XXIII. kerületében a felnőttképzés területén tevékenykednek.
3.1.1. Központi előírások: célok, kutatási kérdések, hipotézisek, módszerek, kérdőívek
A magyarországi felnőttképzés helyzetéről kevés információs bázis áll rendelkezésre. Ezek az adatok a kultúrházak, regionális továbbképző központok, TIT-szervezetek, népfőiskolák, az MNT és más civilszerveződések-ről (-nek) szólnak. Hiányzik azonban a teljes áttekintés arról, hogy milyen a felnőttképzés szerkezete, vagyis a továbbképzési piac. A felnőttképzés továbbfejlődése szempontjából ezt a hiányt, mint akadályozó tényezőt meg kell szüntetni, ezért egy országos méretű kutatási projekt keretében vállaltuk (a pécsi JPTE FEEFI, a debreceni KLTE, a szegedi JGYTF és a jászberényi JTIF végzős hallgatói a Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete Budapesti Projektirodájával közösen), hogy elkészítjük az ország 19 megyeszékhelyén és a főváros 23 kerületének "Felnőttképzési Atlasz"-át.
A tanulmány célja, hogy javítsa ezt a képet azzal, hogy az intézményekre vonatkozóan részletes információkat tartalmazzon:
- szerkezet, - jogi forma, - finanszírozás, - kínálat, - személyzet és
- résztvevők tekintetében.
A kutatási hipotézisek között szerepelt, hogy:
- Az intézmény(ek) 1990 előtt, vagy után jöttek-e létre?
- Az állandóan változó programok miatt szabadfoglalkozásúak-e a munkatársak, vagy csökkent-e az alkalmazásban állók száma?
- Milyen a munkatársak kvalifikációja?
- Milyenek az oktatási programok minőség szempontjából? (Külső- vagy belső munkatársakkal tudják a minőséget biztosítani?)
- Milyen arányban támogatja a szakmai továbbképzést a Munkaügyi Hivatal?
- Milyen arányban folyik továbbképzés bérelt termekben?
- Az intézmények technikai felszereltsége milyen módon biztosítja azt, hogy a résztvevők lehető legjobb feltételek között tanuljanak?
- A szakmai továbbképzés területén tevékenykedő intézményekben tanulnak-e többen, vagy az általános és politikai felnőtt- ill. továbbképzésben?
- Rendeznek-e egész napos ("nappali tagozatos") kurzusokat, vagy inkább részidős, rövid ideig tartóakat?
- A nagy létszámú munkanélküliek nagy célcsoportot képeznek-e?
- Az egyes intézmények végeznek-e rendszeresen igényfelmérést és -elemzést?
- A szakmai képzés területén dolgozó képzők együttműködnek-e a munkaügyi központokkal?
- A regionális továbbképző tanács kommunális szinten koordinálja-e Bp XXIII. kerületének továbbképző intézményei közötti együttműködést?
- Az intézmények értékelik-e tanfolyamaikat, hogy rendezvényeik minőségét felülvizsgálják?
- Az intézmények folyamatosan új projekteket terveznek, hogy megfelelhessenek az igényeknek?
A tanulmány elkészítésének módszere szempontjából első lépés volt: - az intézmények meghatározása.
A következő lépésben: - az intézmények felkeresése (telefonon, levélben, személyesen) volt a feladat. Az intézmények címei a következő forrásokból származnak: Pesterzsébet-Soroksár XX.-XXIII. "Kerületi Kalauz" címen, 1996-ban a MARK KFT - MÉDIA-MIX KIADÓ BT kiadásában megjelent, közérdekű információkat tartalmazó katalógusa. Érdeklődtem továbbá a Munkaügyi Hivatalban; a Cégbíróságon; az Angol utcai Felnőttképzési Intézetnél; a XXIII. kerületi Önkormányzat oktatási- és kulturális ügyekkel foglalkozó bizottság vezetőjénél, valamint főtanácsosánál; a XX-XXIII. kerületi Ipartestületnél; a XX. kerületi Önkormányzat kulturális ügyekért felelős alpolgármesterénél...
Ezt követte: - az intézmények kikérdezése (ehhez fel lehetett volna használni az IIZ/DVV által összeállított standartizált interjú kérdéseit, ha találtam volna felnőttképzőket).
Végezetül a diplomamunkámban "csak" a leírás módszerét alkalmaztam, mert a "kiértékelés"-hez felhasználható, az IIZ/DVV Budapesti Projektiroda által megszerkesztett "ábrák a kutatási projekthez" című táblázatokat - adat hiányában - nem tudtam használni.
A szakdolgozatomban leírt különböző kamarák és szakiskolák tevékenységéről sem készítettem standartizált interjút, mert helyileg a XX. kerületben működnek. Ezért, értelemszerűen a XX. kerületet kutató Sinkó Krisztina (JPTE Tanorg) szakdolgozatában, felnőttképzési térképén fognak megjelenni.
3.1.2. Kiegészítések és változtatások a központi előírásokhoz
A központi előírásokhoz nincs javaslatom. A "Felnőttképzési Atlasz" elkészítésének projektjét nagyszerű munkának tartom, hogy mégis nagy gondot okozott a kutatás során az a tény, hogy Budapest XXIII. kerületében még csírái sincsenek a felnőttképzésnek, valószínű Soroksár egyedi helyzetéből adódott. Így csak zárójelben jegyzem meg, hogy a kérdőívek kérdései között kellett volna olyannak lennie, hogy: "Van-e felnőttképzéssel foglalkozó intézmény?" Ha van, akkor az összes kérdésfelvetés indokolt, de ha nincs, akkor "Miért nincs?" kérdéssel is alkalmat kellett volna adni a válaszadásra. Túl azon, hogy Soroksár helyzete teljesen speciális, a valóság teljes feltárásához hozzátartozik az a tény is, hogy vannak még a fővárosban, sőt Magyarországon olyan térségek, ahol a felnőttképzés piacosított változatát elutasítják és a permanens tanulást csakis önképzés formájában tudják elképzelni. Ilyen mentalitással találkoztam Bp XX-XXIII. kerületében - a "közművelődésben" tíz évvel ezelőtt és napjainkban is.
3.1.3. A vizsgálatok lefolyása: kezdete, időtartama, problémái...
A Janus Pannonius Tudományegyetem Felnőttképzési Tanszéke és a Német Népfőiskolai Szövetség Budapesti Projektirodája - német minta alapján - országos kutatási projektet indított Magyarország felnőttoktatási térképének és a nagyvárosok továbbképzési atlaszának elkészítésére. Az első bevezető szemináriumot 1997. november 3-án rendezték a Német Népfőiskolai Szövetség Bp-i Bródy Sándor utcai székházában. A művelődési és szociológiai szempontból egyaránt érdekes és egyedülálló kutatás vezetői Dr. Koltai Dénes és Dr. Heribert Hinzen ismertették a kutatás részleteit, majd Doreen Zocher a Lipcsei Egyetem Felnőttképzési Tanszékének egyik hallgatója ismertette diplomamunkáját. A tanulmány Cottbus város továbbképzési atlaszának elkészítése során felmerült érdekes kutatási kérdéseket, hipotéziseket és az interjú olyan vezérelveit tartalmazta, melyeket Szokoli Beatrix - a Német Népfőiskolai Szövetség budapesti irodájának munkatársa - magyarra fordítva tolmácsolt.
Az 1997. november 21-i, a Felnőttképzési Atlasz elkészítéséről szóló megbeszélésen Heribert Hinzen professzor kiosztotta a kutatási projektben résztvevők számára a komplett kutatási anyagot. Ezen komplett anyag tartalmazta a projekt részletes leírását, a szakdolgozat és a kutatási rész megírásának szempontjait, az interjúknál használatos kérdőíveket, Dr. Koltai Dénes docensnek, a pécsi JPTE FEEFI igazgatójának ajánlólevelét, valamint a kutatásban résztvevő egyetemi, főiskolai kollégák és hallgatók telefon- és címjegyzékét.
1997. december 1-én a JPTE Belvárosi Felnőttképzési Intézetében tartott konzultáción Kraiciné dr. Szokoly Mária a Konzultációs és Vizsgaközpont vezetője, valamint Bauer Béla konzulens tanár meghallgatta a kutatásban résztvevő hallgatók beszámolóit kutatásuk alakulásáról. Az instrukciók elhangzása után újabb határidőben (címjegyzék elkészítése) állapodtunk meg.
1997. december első hetében kigyűjtöttem a "Kerületi Kalauz"-ból a XXIII. kerületi oktatási és művelődési intézmények címeit és telefonszámát, majd telefonon érdeklődtem a felnőttképzés témafelelőseiről. Miután több nevet és címet sikerült így megtudnom, megfogalmaztam a névre szóló leveleket.
Az 1997. december 10-én kelt leveleket postára adtam a 8 oldalas kérdőívekkel és a pécsi JPTE ajánlólevelével együtt.
Miközben vártam a visszajelzéseket, bejelentkeztem adatgyűjtésre a Cégbíróságra, a Munkaügyi Központba, a XXIII. kerületi Önkormányzati Hivatalba, az Ipartestületbe. Mindenhol azt tanácsolták, hogy ne fáradjak a személyes megkeresésükkel, mert a XXIII. kerületben egyenlőre még semmilyen felnőttképzés nincs.
1997. december 12-én újabb tájékoztatót tartott prof. Dr. Heribert Hinzen a IIZ/DVV Budapesti Projektirodájának igazgatója. Téma: a számítógépes kutatási program használata, a kutatásban részt vevő hallgatók problémái, témafelvetéseik megbeszélése és az "Ösztöndíjszerződés" aláírása, valamint megbeszélés a konzulens tanárral, Kraiciné dr. Szokoly Mária okt. és vizsgaközpont vezetővel.
/Az 1997. decemberi és 1998. januári sikeres félévi vizsgák után már-már azt hittem, hogy magánéleti tragédiák miatt a kutatást és tanulmányaimat abba kell hagynom. (83 éves apám - aki agyvérzés miatt bénultan ágyhoz kötött anyámat ápolta - kórházba került combnyaktöréssel. Mivel hirtelen senki nem tudta vállalni a napi 24 órás ápolást igénylő anyámat, oda költöztem hozzá. Miután apám a sikeres műtét után - idős kora ellenére - gyorsan lábra állt, hazajöhetett a kórházból. Ettől kezdve két ágyhoz kötött embert ápoltam.)/
1998. február 2-án újabb szakdolgozati konzultáción vettem részt, amelyen kénytelen voltam kifejteni, hogy két okból is félbehagytam a kutatást...
(Sokat gondoltam azóta is Szakdolgozatom 17-18. oldalán, a "Gondozó Szolgálat" címszó alatt megfogalmazottakra!)
(Anyám állapota olyan rohamosan romlott, hogy 1998. március 9-én kórházba kellett szállíttatni.)
1998. március 11-től újra felkerestem azon soroksári intézményeket, amelyeket értesítettem a felnőttképzést kutató szándékomról. Miután telefonon ismét visszautasítottak, személyesen, rajtaütésszerűen meglátogattam őket. Szívélyes fogadtatásban volt részem a Táncsics Művelődési Házban, a Helytörténeti Múzeumban, az Egészségügyi Szolgálat Tüdőgondozójában, de felnőttképzésről ők sem tudtak tájékoztatni. Ettől kezdve gyermekkori emlékeimben kutatva, a napközis nevelői tapasztalataimat - amit Soroksár-Újtelep egyik általános iskolájában, valamint a Molnárszigeti Napközis Táborban szereztem - felelevenítve; a Pesterzsébeti Múzeumot felkeresve; a "Pestszenterzsébet"-Soroksár című helyi sajtóban tallózva próbáltam Bp XXIII. kerületének - az elmúlt tíz év - oktatási, művelődési fejlődéstörténetét megfogalmazni.
3.1.4. Az intézmények száma: megtalálták, megkérdezték, visszautasították...
Huszonegy intézményt hívtam telefonon több alkalommal, de levéllel csak nyolcat, személyesen pedig hatot kerestem fel. Ezek közül egyetlen-egy volt, amelyik SzMSz-ében is megfogalmazta, mint kitűzött célt, a felnőttképzést. Itt szerettem volna a kérdőív segítségével az interjút elkészíteni, de közben kiderült, hogy éppenséggel még csak tanfolyami szinten sincs felnőttképzés a Táncsics Művelődési Házban.
Jelenik Magdolna, a Soroksári Önkormányzat Oktatási- Kulturális és Közművelődési Bizottságának elnöke közölte velem márciusban, hogy az előző év decemberében, az önkormányzathoz, névre szólóan megküldött levelemet meg sem kapta. Amikor telefonon tájékoztattam kutatási szándékomról a soroksári felnőttképzésről, elmondta, hogy a március 3-i testületi ülésen két magániskola alapítási kérelmét "leszavazta" a képviselő testület többsége.
Amikor kértem a személyes találkozás lehetőségét, megadta lakásának címét. Erre a címre azután személyesen tehettem postaládájába a 8 oldalas kérdőívet, Dr. Koltai Dénes ajánló levelét és az egész projektből az általam vállalt feladat ismertetését. Az Intézményirányítási csoportnál találtam rá Bach Ferenc tanácsos úrra, a XXIII. kerület oktatási ügyeinek "mindentudójára". Érdeklődésemre elmondta, hogy: "... az alapképzés fenntartására sincs elegendő pénz, nemhogy a felnőttek okítására! Különben a soroksári iskolákban csakis diplomás tanárokat, pedagógusokat alkalmaznak, akik elég tanultak ahhoz, hogy önműveléssel fejlesszék meglévő tudásukat!"
A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem (KEK) Oktatási- és Továbbképzési Osztályán érdeklődtem, hogy a XXIII. kerületi Kísérleti üzemükben és Botanikus kertjükben, a Zöldségtermesztési tanszéken, valamint a Dísznövény- és Dendrológiai tanszék Péterimajori intézményeiben folyik-e a felnőttképzés valamilyen formája? Válaszul megkaptam, hogy érdeklődjek a Kísérleti üzem igazgatójánál (Tel.: 286-0303). Az igazgató úr érdeklődésemre elmondta, hogy: "Vidéki városokba kihelyezett tanfolyamaik működnek évek óta és szakmai át- meg továbbképző oktatással is foglalkoznak. Itt helyben, Soroksáron semmilyen felnőttképzés nincs a KEK szervezésében."
Az egészségügyi ellátás intézményének "ORIOR 96 Kft." (a Soroksári SZTK és tüdőgondozó) igazgató főorvosa levelemre nem válaszolt, telefonon elérhetetlen volt. Egy alkalommal váratlan látogatóként kerestem fel munkahelyén. A 30-40 év közötti pulmonológus főorvos meglepetten kérdezte, hogy: "Mi a csuda az az andragógia?" Amikor ezt is megbeszéltük, szerényen érdeklődtem az intézmény felnőttképzéséről. Érdeklődésemre elmondta, hogy: "Soroksáron nagyon egészséges lelkületű, vállalkozó szellemű emberek élnek és nincs szükségük semmilyen felnőttképzési hókusz-pókuszra!"
3.1.5. Az interjúk lefolytatása a kérdőívek segítségével, különleges események
Az interjúk lefolytatásához nem tudtam felhasználni a kérdőíveket, mert
nem találtam felnőttképzéssel foglalkozó intézményt Budapest XXIII. kerületében, Soroksáron.
3.2. Statisztikai kiértékelés
Nincs adat.
3.2.1. Az intézmények története
Nincs adat.
3.2.2. Az intézmények szervezeti felépítése
Nincs adat.
3.2.2.1. Jogi forma
Nincs adat.
3.2.2.2. Központ
Nincs adat.
3.2.2.3. Munkatársak
Nincs adat.
3.2.2.4. Finanszírozás
Nincs adat.
3.2.2.5. Keretfeltételek
Nincs adat.
3.2.2.6. Tartalmi súlypontok
Nincs adat.
3.2.2.7. Végzettségek
Nincs adat.
3.2.2.8. Résztvevők
Nincs adat,
3.2.3. Igény, kínálat és a résztvevők toborzása
Nincs adat.
3.2.4. Együttműködés más intézményekkel
Nincs adat.
3.2.5. Kiértékelés és minőségellenőrzés
Nincs adat.
3.2.6. Perspektívák
Nincs adat.
3.2.7. Információs anyagok
Nincs adat.
3.2.8. Egyebek
Nincs adat.
4. Összefoglalás és értékelés
Vizsgálódásom célpontja Soroksár, Bp XXIII. kerületének általános és kulturális, a politikai és a szakmai felnőttképzés vagy továbbképzés területei, működésének feltérképezése. E munka eredménye ez a szakdolgozat. Készítése során újra és újra Soroksárra indultam és mindig Pesterzsébeten, a XX. kerületben "kötöttem ki". Hogy miért? A válasz remélem megtalálható az eddig leírtakban.
4.1. A felnőttképzés helyzete
Soroksár 1997-ben még egyenlőre igazi "fehér lap" (tabula rasa) - nagyon sok ígéretes lehetőséggel - a felnőttképzés és továbbképzés szempontjából. A jövő művelődésszervezőjének, kulturális animátorának, andragógusának: kiaknázásra váró valódi kincsesbánya!
4.2. A felnőttképzés jövőjére vonatkozó perspektívák
- A Botanikuskert teljesen kihasználatlan, a soroksáriak számára ismeretlen, zárt világ. Ezen úgy változtatnék, hogy a soroksári pedagógusokat tanfolyamon felkészíteném arra, hogy a környezetismeret órák, majd a biológia órák egy részét a botanikuskertben tartanák meg. A XXI. század emberének vissza kell találnia a természethez, mert eredetileg annak része. A ma embere már csak a tv-ből, vagy könyvekből ismeri azt a természetet, amely őt körülveszi. Nem ismeri és ezért nem tudja óvni, védeni, élvezni.
- A Dísznövény- és Dendrológiai Tanszékkel a Táncsics Művelődési Háznak kellene fölvennie a kapcsolatot. Soroksárnak kertvárosi jellegét erősíthetné, ha a centrumokból kiköltöző panellakók letelepedve, megtanulhatnának - legalább hobbi szinten - kertészkedni, kertet építeni, szépíteni.
- A Zöldségtermesztési Tanszék munkatársai is indíthatnának tanfolyamokat a Táncsics Művelődési Házban: gyakorlati oktatással egybekötve a Péterimajorban.
Ismeretterjesztő előadássorozatot indítanék szintén a Táncsics Művelődési Házban a Keresztény Európa címmel. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy egy keresztény kultúrkörhöz tartozó Európához szeretnénk integrálódni. Minden hittérítő szándék nélkül megismertetném a bibliai történetekkel a részvevőket. Miért? Talán csak azért, ha eljutnak honfitársaink a világhírű párizsi, londoni, drezdai, bécsi, itáliai, esztergomi képtárakba: megértsék a bibliaábrázolások művészi üzenetét. Arról sem kellene megfeledkezni, hogy nem árt, ha tudja egy magyar vállakozó- üzletember, hogy mikor milyen ünnepre készülnek az adott országban, városban, ahova üzleti tárgyalásra indul...
"Egészséges lelkű, vállalkozó szellemű emberek élnek Soroksáron..." Mondta a pulmonológus főorvos. Csak arról feledkezik meg, hogy a németországi, ausztriai "sógor" számítógépen követi üzleti, és ipari vállalkozásának minden változását. Hol vagyunk mi még ettől? Nem felelőtlenség a rendszerváltoztatás nyolcadik évében elvárni az emberektől, hogy még mindig minden eszköz (tudás, termelőeszköz, induló tőke, valódi kárpótlás) nélkül meg tudjon felelni az új viszonyoknak, követelményeknek?
Mennyi időt, pénzt, energiát takaríthatnának meg a soroksári emberek, ha nem kellene órákat tölteniük utazással ahhoz, hogy megtanulják a számítógép használatát, hogy megtanuljanak egy idegen nyelvet, megtanuljanak gépjáművet vezetni, hogy korszerűsítsék meglévő szakmai ismereteiket, hogy egy keresettebb, jól fizető szakmát tanuljanak a meglévő mellé, hogy felvételi előkészítő-korrepetáló tanfolyamon megszerezhessék a biztonságos tudást, hogy középiskolába, főiskolára járhassanak, vagy a nappalival egyenértékű diplomát szerezhessen távoktatás keretében az átmenetileg otthon lévő, állás nélküli kismama (mint ahogy azt teszik, tehetik évtizedek óta az oly lebecsült, "halszagú" finn "rokonaink")!
4.3. Javaslatok a további kutatás számára
Meg kellene tudni, hogy: 1./ Milyen arányban gátolja a restriktív politika a továbbképzés, felnőttképzés kiépülését Soroksáron?
2./ Vagyis, milyen arányban van jelen az a befolyásoló tényező, hogy évtizedes lemaradást kell az embereknek behozniuk azzal, hogy még csak negyedik éve (sem) dönthetnek önállóan sorsukról? Milyen arányban függ a felnőttoktatás hiánya attól a ténytől, hogy Bp XXIII. kerületében az emberek még csak most kezdik megteremteni az anyagi, gazdasági feltételeit a szellemi "építkezésnek"? De: előbb nem tanulni kell ahhoz, hogy tanultan, képzetten hatékonyabban, eredményesebben dolgozhasson a polgár?
3./ Annál is inkább a tanulással (képzéssel, átképzéssel, továbbképzéssel) kellett volna kezdeni a rendszert változtató oktatáspolitikát ebben a kerületben, mert - a 2.2-es fejezetben említett - a II. világháborút követő "diszkriminációs" politika része volt az erőszakos proletarizálás is. Az 1950-es évek tervgazdálkodását a tervek 150 %-os teljesítése és "túlteljesítése" jellemezte. (Az 1986-os csernobili katasztrófa is elsősorban ilyen "túlteljesítés" miatt következett be.) Ehhez olyan munkásokra volt szükség, akik kötél idegekkel bírták a teljesítménybérben való napi 10-14 órás robotot, minden kommunikációs igény és egyéni megnyilvánulás nélkül! Ez némi magyarázatot ad arra is, hogy: a kerület 50 %-a miért él a létminimum alatt (2.1-es fejezet, 9. oldal)!
4./ Ki kellene sürgősen találni a 40 éven felüliek, a most 50-es éveikben járók számára is valamilyen intézményes, tömeges képzést, mert - az új nyugdíjtörvény alapján: 62 éves nyugdíjkorhatárig kötelezik őket a társadalmi munkamegosztásban való részvételre, miközben képzettebb, 20 év körüli gyermekeik un. "holtvágányon" várnak arra, hogy a helyükbe lépjenek. Ez a réteg a rendszerváltozás potenciális vesztese, jelképes likvidituma, mert őket minden eszköz (tudás, termelőeszköz, induló tőke, valódi kárpótlás) nélkül érte a rendszerváltozás. Lsd: 4.2-es fejezet, 42. oldal!
5./ A "funkcionális analfabétizmus" újratermelődése ebben a kerületben is reális veszélyt jelent. Ugyanis, az ország különböző vidékeiről, de leginkább Pest megyéből bevándorló munkanélküli réteg itt igyekszik (évtizedek óta) letelepedve álláshoz, továbbtanulási lehetőséghez jutni, - hiába. Ennek orvoslására is szükség lenne a felnőttképzésre, mint a közoktatás részére! Ezt követően lesz létjogosultsága Az Európai Bizottság Fehér Könyvében megfogalmazottaknak: "A közös cselekvés ... többletértékeket is eredményezhet ...például: a tanulók és a dolgozók mobilitásának biztosítását, az európai kvalifikációk általános szintjének nélkülözhetetlen emelését, valamint az iskola és a termelőüzem egymáshoz való közelítését, egy, a szakmunkástanulók mobilitását biztosító programnak és egy európai jogszabálynak köszönhetően; a nyelvi és kulturális sokféleség tiszteletben tartásával egy igazi európai oktatószoftver- és multimédia-iparág kifejlesztését, amelyek a holnap pedagógiai eszközei lesznek. Segíteni kíván ugyanakkor minden olyan nemzeti vagy helyi kezdeményezést amely azt tűzi ki célul, hogy azon fiatalok számára, akik a klasszikus iskolarendszerben már előzetesen kudarcot vallottak, felkínáljon egy, az új információs technológiákra támaszkodó oktatáshoz folyamodó "második" lehetőséget is." (Édith Cresson - Pádraig Flynn: Az Európai Bizottság Fehér könyve Tanítani és tanulni - A kognitív társadalom felé. 1996.)
5. Jellemzések (abc sorrendben)
Nincs adat.
6. A táblázatok (ábrák) jegyzéke
Nincs adat.
7. A rövidítések jegyzéke
FEEFI - Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézet,
JGYTF - Juhász Gyula Tanárképző Főiskola,
JTIF - Jászberényi Tanítóképző Főiskola,
JPTE - Janus Pannonius Tudományegyetem,
MNT - Magyar Népfőiskolai Társaság,
Kft. - Korlátolt felelősségű társaság,
Bt. - Betéti társaság, Kkt. - Közkereseti társaság,
GAMESZ - Gazdasági Munkát Ellátó Szervezet,
Bp - Budapest, ker.-nek - kerületnek, társ. pol. - társadalompolitikai,
szolg. - szolgáltató, sz. - szám, kb - körülbelül, SZJA - személyi jövedelemadó, un. - úgynevezett, össz. - összes, Ft - forint,
MSZP - Magyar Szicialista Párt, KDNP - Kereszténydemokrata Néppárt, MDF - Magyar Demokrata Fórum, FKgP - Független Kisgazdapárt, SZDSZ - Szabad Demokraták Szövetsége,
Fidesz - (akkor még: Fiatal Demokraták Szövetsége) ma: Fidesz Magyar Polgári Párt,
ÉGV - Építőipari Gépesítő Vállalat, OGV - Országos Gumiipari Vállalat, ORSZAK - Országos Szakipari Vállalat,
KÖZGÉP - Középület Gépesítő Vállalat,
KMP - Kommunisták Magyarországi Pártja,
MKM - Művelődési és Közoktatási Minisztérium,
HGV - Heti Világgazdaság, FM - Földművelési Minisztérium,
NB - Nemzeti Bajnokság, BLSZ - Budapesti Labdarúgó Szakosztály,
VOSE - Vasasok Országos Sport Egyesülete,
TB - társadalombiztosítás, IPOSZ - Iparosok Országos Szövetsége,
ENSZ - Egyesült Nemzetek Szervezete,
APEH - Adó és Pénzügyi Ellenőrző Hatóság.
8. Az intézmények jegyzéke
l./ Soroksár Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala
Oktatási- Kulturális és Közművelődési Bizottság
1239, Budapest, Grassalkovich út 162,
Tel.: 287-3155.
Intézményirányítási Csoport:
1239, Budapest, Hősök tere 13.,
Tel.: 287-3155,
2./ Táncsics Művelődési Ház:
1239, Budapest, Grassalkovich út 122-124,
Tel.:286-0262.
3./ Soroksári Helytörténeti- és Mezőgazdasági Múzeum
1238, Budapest, Szitás u. 105.,
Tel.: 287-0083.
4./ Könyvtár 1238, Bp, Grassalkovich út 128.
Tel.: 286-0008.
5./ Egészségügyi Ellátás
1239, Budapest, Táncsics Mihály u. 104.
Tel.: 286-0113.
6./ Soroksári Vállalkozók Szövetsége,
Soroksári Közösségház
1238, Budapest, Grassalkovich út 154.
Tel.: 286-0005.
7./ KEK Dísznövény- és Dendrológiai Tanszék
1238, Budapest, Péterimajor.
Tel.: 287-0472.
KEK Zöoldségtermesztési Tanszék
1238, Budapest, Péterimajor,
Tel.: 287-1319.
KEK Kísérleti Üzem, Botanikus kert,
1238, Budapest, Péterimajor
Tel.: 286-0303.
8./ Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara
XX-XXIII. kerületi Szolgáltató Irodája
1201, Budapest, Igló u. 6.
9./ Kézműves Kamara XX-XXIII. kerületi szervezete
Budapest, XX. ker. Mártírok útja 103.
10./ IPOSZ Budapest, XX. ker. Mártírok útja 103.
9. Irodalomjegyzék
o Heribert Hinzen: Felnőttoktatás Magyarországon és az együttműködési tervek 2000-ig, Az IIZ/DVV beszámolói, tervei és ajánlásai (IIZ/DVV,Bp,1997.);
o E. Cresson-P. Flynn- Európai Bizottság "Tanítani és tanulni - A kognitív társadalom felé" c. Fehér könyve, Munkaügyi M./Bp/1996.;
o Munkanélküli fiatalok és pályakezdők képzése Szerk: Bánfalvy Csaba-Podrány Sarolta, (IIZ/DVV,Bp,1997.);
o Ifjúsági- és felnőttoktatás, Szerk: H. Bohn-C. Schumann-R. Stang (IIZ/DVV,Bp,1997.);
o Nyelvek, Szerk: H. Bohn-C. Schumann-R. Stan(IIZ/DVV,Bp,1996.);
o Fejlődésorientált felnőttoktatás, szerk: H. Hinzen, IIZ/DVV,Bp,'96.;
o Jörg Knoll: Tanfolyam- és Szeminárium-módszertan, (IIZ/DVV,Bp,1996,);
o Andragógiai olvasókönyv, szerk: Koltai Dénes, Pécs, 1993;
o Koltai D.: A felnőttképzés funkcióváltása történetéhez Pécs/1994;
o Maróti Andor:Módszertan a felnőttek képzéséhez és tájékoztatásához, Bp,1980.;
o Vekerdi László: A tudománynak háza vagyon, IIZ/DVV, Bp,1996.;
o Diósi Pál: Szabad csapatok? IIZ/DVV,Bp,1996.,
o Falvay Károly: "Lélektől-lélekig" (IIZ/DVV, 1997.);
o Új Pedagógiai Szemle felnőttoktatási száma, tanulmányok: Csoma Gy., Maróti A., Magyar E., Lada L. Mayer J., Várnagy M., Szigeti J., valamint az Orsz. Felnőttoktatási Konferencia állásfoglalása/1995/2.;
o Korzenszky Richárd: Ezeréves a magyar iskola - de kié a jövő?;
o Bucskó Marianna: A magyar UNESCO-iskolák EDEN-programjáról: Új Pedagógiai Szemle/1996/12.;
o A felnőttképzés tudománya: Csoma Gyula kritikája/Új Pedagógiai Szemle/1996/11.;
o Csoma Gyula: Az iskola "mint olyan" - Vázlat egy kísérlethez/Új Pedagógiai Szemle/1996/6.;
o Szegő Gábor (berlini tudósító): Mi legyek, ha nagy leszek? XXI. századi pályaválasztási prognózisok - tudományos alapon/Népszabadság/97.11.27..;
o XXIII. ker. Önkormányzatának "Táncsics Mihály" művelődési Háza: Szervezeti és Működési Szabályzat/Bp/1997.;
o XX-XXIII. Kerületi Kalauz/MARK KFT-MÉDIA-MIX BT/19996.;
o Budapest főváros PESTERZSÉBET-SOROKSÁR társadalompolitikai és szolgáltató lapjának kiadványai 1991-1997.
10. Tartalomjegyzék
1. Bevezetés (1)
1.1. A diplomamunka segítőinek bemutatása (2)
1.2. Információk a tanulmányról, ennek lefolyásáról, problm. (2)
2. Felnőttképzés (okt.), művelődés Bp XXIII. ker.-ben (3)
2.1. Keretfeltételek: népesség száma, statisztikai információk (8)
2.2. Pol., gazd., kult. helyzet: 10 évvel ezelőtt és napj. (10)
2.3. Kult. és okt. helyzetkép: isk., főisk., szính., könyvt. (15)
2.4. Az önkormányzatok felnőttképzési kezdeményezései, en-
nek szabályozása, tanácsadói irodák (28)
3. Vizsgálatok a továbbképzési atlasz számára a megyeszék-
helyen, illetve a kerületben (31)
3.1. A vizsgálat szerkezete (31)
3.1.1. Központi előírások: célok, kutatási kérdések, hipotézisek,
kérdőívek (32)
3.1.2. Kiegészítések és változtatások a kp-i előírásokhoz (34)
3.1.3. A vizsgálatok lefolyása: kezdete, időtart., probl. (35)
3.1.4. Az intézmények száma (37)
3.1.5. Az interjúk lefolytatása a kérdőívek segítségével (39)
4. Összefoglalás és értékelés (41)
4.1. A felnőttképzés helyzete (41)
4.2. A felnőttképzés jövőjére vonatkozó perspektívák (41)
4.3. Javaslatok a további kutatás számára (43)
5. Jellemzések (10-30 old.), 6. A táblázatok (nincs adat) (44)
7. A rövidítések jegyzéke (45)
8. Az intézmények jegyzéke (46)
9. Irodalomjegyzék (47)
10. Tartalomjegyzék (48)
Budapest, 1998. április 15.
Bóna Mária Ilona
JPTE FEEFI Belvárosi FKI
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-07-01 05:47:15, vasárnap
|
| |
| |
Felnőttképzés (oktatás) művelődés Budapest XXIII. (Soroksár) kerületében
JANUS PANNONIUS TUDOMÁNYEGYETEM
FEEFI
SZAKDOLGOZAT
FELNŐTTKÉPZÉS (OKTATÁS) MŰVELŐDÉS
BUDAPEST XXIII. (SOROKSÁR)
KERÜLETÉBEN
Budapest, 1998. március 31.
Név: Bóna Mária Ilona
Szak: művelődésszervező
1998. Bp.
1. Bevezetés
"Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a továbbképzés - legyen az szakmai, általános, politikai vagy kulturális képzés - tartalmában és minden formájában egyre fontosabbá válik. Az egész életen át tartó" (permanens) "tanulás következményekkel jár minden szakemberre és intézményre vonatkozóan, aki felnőttoktatással, képzéssel, művelődéssel foglalkozik." Egy jól működő rendszer kiépítése és az intézmények közötti kooperáció közös érdek.
A felnőttképzés - általános és szakmai, politikai és kulturális - helyzetéről és a szükségletről kevés megbízható információs bázis áll rendelkezésre. Ez a hiány akadályozó tényező a felnőttképzés magyarországi továbbfejlődése szempontjából. Ezért, egy országos méretű kutatási projekt elkészítése vált szükségessé, amely a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, a szegedi (JGYTF) és a jászberényi (JTIF) főiskola, valamint a Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete Budapesti Projektirodájának közös programja. Ezen intézmények végzős hallgatói, mint e dolgozat szerzője is - akik szakdolgozatukat e témából írják - és kollégái vizsgálják a felnőttképzéssel foglalkozó intézmények helyzetét az ország 18 megyeszékhelyén és a fővárosban.
A kutatás célja, hogy kidolgozzuk a városok "felnőttképzési térképét", mely átfogó leírást ad az összes ide tartozó intézményről, ezek feladatairól, felépítéséről és programjáról.
Bóna Mária Ilona, a JPTE végzős művelődésszervező szakos hallgatója vagyok. E kutatási projekt keretén belül vállalkoztam Budapest, XXIII. kerületének (Soroksár) felnőttképzési térképének elkészítésére, ugyanakkor diplomamunkámat is ebből a témakörből választottam.
1.1. A diplomamunka segítőinek bemutatása, köszönetnyílvánítás
Dr. Koltai Dénes igazgatónak, a Janus Pannonius Tudományegyetem docensének, Prof. Dr. Heribert Hinzennek a Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi együttműködési Intézete (IIZ/DVV) igazgatójának, valamint Szokoli Beatrix ügyviteli előadónak és Kraiciné dr. Szokoly Máriának, a JPTE Belvárosi Felnőttképzési Intézet Konzultációs és Vizsgaközpont vezetőjének, szakdolgozati konzulensemnek szeretném köszönetemet kifejezni.
1.2. Információk a tanulmányról, ennek lefolyásáról, problémáiról...
A rendszerváltás után, 1991-ben megnyitott új IIZ/DVV projekiroda - mely a helyi, regionális, országos és nemzetközi szinten világszerte együttműködik általános, szakmai, politikai és kulturális felnőttképzéssel foglalkozó civil társadalmi, egyetemi és állami szervezetekkel - az 1997-2000-ig terjedő időszakra vonatkozóan pályázatot nyújtott be 1996 közepén a Szövetségi Gazdasági Együttműködési- és Fejlesztési Minisztériumnak (BMZ). A pályázatot 1996 szeptemberében elfogadták. Az a célja e partnerközpontú és partnereket összefogó együttműködésnek, hogy a felnőttoktatásban érintett intézmények és szervezetek között (népművelés, továbbképzés, képzések, egész életen át való tanulás) széleskörű szövetség jöjjön létre. Döntő feladat azon követelményeknek és elvárásoknak megfelelni, amelyek az országnak az EU-ba történő 2000-ig célul kitűzött felvétele támaszt.
Legfontosabb állami szintű tárgyaló partner a Művelődési- és Közoktatási Minisztérium, annak is a Felnőttoktatási Főosztálya.
A felnőttképzés szempontjából nőni fog a jelentősége a Munkaügyi-, az Egészségügyi és Népjóléti- és a Környezetvédelmi Minisztériumnak. Nő a jelentőségük a helyi- és a megyei szintű önkormányzatoknak, akik átfogó kompetencia körökkel rendelkeznek és így "finanszírozási szempontból is fontos tényezők".
Az önkormányzatok fenntartásában működő kultúrházak továbbra is - adott materiális infrastruktúrájuk (helyiségek, személyzet, anyagi források) és programjaik révén nagy jelentőségűek.
A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) megyei-, városi- és szakmai szervezeteivel és a Magyar Népfőiskolai Társaság (MNT) helyi népfőiskoláival fokozott kooperáció ajánlatos az olyan központi intézményekkel mint a Magyar Művelődéskutatási Intézet, a Magyar Kulturális Intézet és a Népművelők Szövetségei.
A központi, regionális és helyi munkaügyi hivatalok oktatási intézményeit és a regionális továbbképzési központokat is szakmai képzési célok megvalósításába - főleg a munkanélküliek képzésébe - be kell vonni.
Az egyesületi, alapítványi, vagy vállalkozási- főleg helyi szinten működő és speciális programkínálattal rendelkező intézmények a helyi szinten történő felnőttoktatáshoz járulhatnak hozzá.
Az alap- és továbbképzés, valamint az ezzel párhuzamos kutatás területén kell - főként ott, ahol a felnőttképzés a kurzuskínálat része - az egyetemekkel és tanárképző főiskolákkal intenzíven együttműködni.
Sajnálatos módon ezek néhány területen még messze vannak a megvalósulástól és a tartós gyakorlattól. Pl: Soroksár felnőttképzését fölvállaló, vagy inkább föl nem vállaló intézményei.
Az állami költségvetés restriktív pénzügyi politikája tovább nehezítette a művelődési- és kulturális intézmények helyzetét. Ez egyaránt vonatkozik az iskolákra, egyetemekre, és kultúrházakra. A civil szférára más, de semmi esetre sem jobb keretfeltételek vonatkoznak...
Ez az állami pénzügyi restrikció Soroksáron egybeesett Pesterzsébettől, vagyis a XX. kerülettől való különválással.
Így nyilatkozott erről a helyi sajtónak 1994 nyarán Majoros Pál, a szétválást előkészítő koordináló bizottság elnöke:
"A várospolitikával összefüggő közgondolkodást, cselekvést azt hiszem időseknek, fiataloknak egyaránt újra kell tanulni. Mindannyiunknak fel kell készülni arra, hogy az első esztendőben a súlyos gazdasági helyzetben semmi különöset nem fog észrevenni a helyi polgár, hiszen a XXIII. kerület önkormányzata sem lesz jobb anyagi helyzetben a többi huszonkettőnél, még akkor sem, ha a soroksári, immár független képviselő-testület, nyitott lesz. Úgy vélem, az első önálló négy esztendő sokkal nehezebb Soroksáron, mint a rendszerváltásé az országban, vagy a jelenleg még funkcionáló XX. kerületi önkormányzat első négy éve."
(Ezzel is indokolható, hogy kutatásom "eredménye" egy "fehér folt" lesz a XXIII. kerület helyén a főváros "felnőttképzési térképén".)
Vizsgálódásom kezdetén reménnyel kutakoltam a KERÜLETI KALAUZ címen 1996-ban, a MARK KFT - MÉDIA-MIX KIADÓ BT kiadásában megjelent, közérdekű információkat tartalmazó katalógusban. Ebben a "tájékoztató, útbaigazító katalógus"-ban nem találtam egyetlen-egy felnőttképzéssel foglalkozó szerveződést sem. (Valahogy el kellett indulnom...) Első lépésként az 1995. január 6-ával megalakult Soroksár Önkormányzat Képviselő-testületét kerestem fel telefonon, majd az összes kultúra-közeli intézményt. A telefoni megkeresések során megtudtam azon személyek nevét, akiknek megküldhettem a JPTE ajánlólevelét, valamint -előzetes tanulmányozás céljából - a 8 oldalas kérdőívet. A XXIII. ker. önkormányzatnál az oktatási ügyek mindeseként bemutatott Szabó Istvánnénak is megküldtem az anyagot. Helyette Bak Ferenc tanácsos keresett meg telefonon és közölte velem, hogy: "Az alapképzést is csak nagyon keservesen tudjuk szinten tartani, a felnőttképzéssel még nem tudtak foglalkozni."
2. Felnőttképzés (oktatás) művelődés Budapest, XXIII.
(Soroksár) kerületében
Soroksár oktatási- és művelődési intézményeinek legnagyobb része 1990 előtt jött létre. Az 1990- és 1994 közötti időszakról nincs külön információ Soroksár művelődéséről, mert a főváros XX. kerületének volt a része.
Az alábbiakban idézem az 1994 novemberében - tehát: a soroksári önkormányzat létrejöttét megelőző időszakról - Majoros József az Oktatási Közművelődési és Kulturális Osztály vezetőjének beszámolóját.
"Az elmúlt 4 évben számos örömteli és sajnálatos változás történt. Ennek egyik alapvető oka a gyermeklétszám alakulása, amely folyamatosan csökken, ez a tendencia várhatóan az ezredfordulóig nem változik. Kerületünkben 1990-ben 18 általános iskola működött, a tanulók száma 7380 volt. Az idén a 6404 tanuló 16 általános iskolában gyarapítja ismereteit. Az óvodai és iskolai intézmények száma csökkent, ugyanakkor lehetővé vált a magasabb színvonalú pedagógiai munka feltételeinek a megteremtése. Színesedett, gazdagodott és kiegyensúlyozottá vált a pedagógiai programok kínálata. Kerületünkben megindult a 8 osztályos gimnáziumi képzés, nemzetiségi iskolák működnek. Az önkormányzat épületet, illetve épületrészt biztosít egy alapítványi szakközépiskolának és egy népijátékot és kismesterséget oktató képzőnek, valamint a pályakezdő fiatalokat foglalkoztató speciális szakiskolának. Az oktatási ágazatban az elmúlt 4 évben 11-re nőtt az önállóan gazdálkodó intézmények száma. A részben önállóan gazdálkodók a GAMESZ-szal állnak kapcsolatban. A jelenlegi finanszírozási rendszerben az állami normatívák nem fedezik az intézményrendszer működését. Az önkormányzatnak minden évben a költségvetésből nagy összeggel kell pótolni a hiányt.
Az oktatási- és közalkalmazotti törvény végrehajtási utasításának megfelelően kötelező szinten áll az alapilletmény és az illetménypótlék. Az adható "F" fizetési osztályba sorolást az önkormányzat elfogadta. A képviselő-testület szociális érzékenységét bizonyítja, hogy hagyományt teremtve augusztus 20-án a polgármester tanszersegélyt ad át a rászoruló tanulóknak. A hagyományos március 15-ei, augusztus 20-ai és október 23-ai tárgyjutalom átadásának jó a visszhangja a gyermekek és a pedagógusok körében. Gazdasági meggondolásokból tavaly fővárosi fenntartásba került a Német Nemzetiségi Gimnázium, a Kossuth Lajos Gimnázium és a Benedek Elek Általános Iskola, 1994-ben a Nagy László Általános Iskola és Gimnáziumot is átvette a főváros. Jelentős javulást eredményezett két iskolánkban az épület bővítése, illetve felújítása.
A Páneurópa Általános Iskola új szárnya 1991-ben készült el, a régi épületének felújítása 1992-ben befejeződött. 1992. december 16-án vette át az önkormányzat a fővárostól a Szentlőrinci úti lakótelepen a Pistahegyi közi Óvodát és a 16 tantermes Dinnyehegyi közi Általános Iskolát. Az intézmények ideális körülmények között működnek, jól felszereltek, minden igényt kielégítenek.
A Lázár Vilmos Általános Iskola az épület rendbehozatala után megfelelő körülményeket biztosít. Jelenleg 29 területi óvodát működtet az önkormányzat, a korábbinál kedvezőbb az elhelyezése az óvodás gyermekeknek a megüresedett bölcsődék helyiségeiben. Pestszenterzsébeten hagyományokkal rendelkezik a Csili Művelődési Központ, amely tavaly átvette az Erzsébeti Ifjúsági Ház és a szári tábor működését. Fontos rendezvénysorozata a Csilinek az "Erzsébet Napok" és a "Szüreti Napok", ahol a kerületi iskolák közötti versennyel, játékkal igyekeznek erősíteni a lokálpatriális érzést.
A Táncsics Művelődési Ház Soroksár lakosai részére elsősorban német nemzetiségi programokat szervez. Híres a fúvószenekaruk és színvonalas a néptánc csoportjuk. Működik a nemzetiségi hagyományőrző énekkar, és a német nemzetiségi klub.
A Pesterzsébeti Múzeum és a Gaál Imre Galéria ugyancsak jelentős szerepet játszik a kerület kulturális életében. A Lajtha László Zeneiskolában működik az ország első cselló-zenekara. Kísérletképpen folyik a számítógépes zeneoktatás.
Önkorányzatunk kiemelt figyelmet szentel a tehetséges Tanulók Támogatására. Létrehozta a T.T.T. alapítványt, amely eddig 630 gyermeknek segítette, segíti - anyagi támogatással - a tehetsége kibontakoztatását. Az "Oktatásért és közművelődésért" és a Pestszenterzsébet-Soroksár Ifjúságért" alapítvány is elkezdte az érdemi munkát.
A XX. kerületben az oktatási ágazat intézményeinek működéséhez az önkormányzat biztosítja a megfelelő feltételeket. Az elkövetkező években várható az oktatáspolitikai koncepciónak megfelelő változtatás, ennek részanyagai - mint például az értékelemzés, a háttértanulmány - már elkészültek. A koncepció vitájára az 1994/95. tanévben kerül sor."
(Megjelent Közművelődés címen az 1994. nov. 25-ei Pestszenterzsébet-Soroksár XXV. évfolyam különszámában. A kiemeléseket azért alkalmaztam, hogy a Soroksárra vonatkozó részeket könnyebb legyen megtalálni.)
Mint a fenti beszámolóból is kitűnik, a kerületi oktatáspolitikában a rendszerváltozás utáni négy évben még nem szerepelt a felnőttképzés és oktatás. Valószínű azért, mert még az országos oktatáspolitika sem tette a közoktatás részévé.
Az 1995-től létrejött XXIII. kerületi Önkormányzat, és lakosai, vállakozói pedig - a már az 1.2. pont alatt említettek miatt - azóta sem tudták a forrásokat a felnőttképzésre, oktatásra előteremteni.
2.1. Keretfeltételek: népesség száma, statisztikai információk
Soroksár település alapítója Gróf Grassalkovich Antal (1694-1771) volt. Mint kamarai ügyész, majd mint királyi jogügyi igazgató, a gödöllői uradalom birtokosa a bécsi udvarra gyakorolt befolyását hatalmas birtok megszerzésére használta fel. Grassalkovich jó gazdasági szakember is volt, hozzáfogott a puszták műveltetéséhez. A közeli Pest környéke és a Duna-Tisza köze a törökök és a hadjáratok miatt elnéptelenedett, ezért a belső telepesek hiányában német területekről, az ottani népfelesleg és vállalkozó készség, a hívó szó tömegeket mozgatott meg. A bevándorlók a német délvidék minden részéből és főleg Würtenbergből jöttek. Az új telepesek a Duna mellett, a Pest felé vezető országút mentén építették fel hajlékaikat. 1759-ben a település mezővárosi rangra emelkedett. 1758-1761 között felépült a ma is álló barokk templom, öt évvel korábban már önálló iskolaépületbe járhattak a soroksári gyerekek. 1828-ban felépült a posta, 1844-ben a gyógyszertár. A lakosság legnépesebb rétege a parasztság volt, egészen a századfordulóig. Ekkor számottevő iparos és kiskereskedő réteg alakult ki. A malomipar főleg a múlt század második felében virágzott. (Innen a Molnársziget elnevezés.)
Télen a befagyott Dunát ellepték a jegesek, akik hatalmas vermekben gyűjtötték nyárra a jobb módú családok számára a jeget. (Ilyen jégvermet találtak a Táncsics Mihály Művelődési Ház 1990-es évek elején történt felújítási munkálatainál.) Gyárai: a Ledofsky-féle gőzmalom, amelyben 50 munkás dolgozott. Említésre méltó a parketta- és szalmagyár. Az 1920-as évek elején a Soroksári Textilgyárban 500-600 ember dolgozott. Soroksár a XIX. sz. végétől Budapest vonzási körébe került, de még így is évtizedekig megtartotta archaikus, az urbanizációtól kevésbé befolyásolt állapotát. Lakosainak száma 1869-ben 5677 fő, 1920-ban 16253 fő és 1941-ben 18897 fő volt. (Felhasznált irodalom: Pesterzsébet, Soroksár Budapest XX. kerületének múltja és jelene Bp.1972 83-125. old.)
A Magyar Köztársaság országgyűlése 1994. ápr. 6-án törvénybe iktatta Soroksár önállóságát, a főváros XXIII. kerületeként határozta meg közigazgatási státuszát. (Az 1950-et követő 40 esztendő alatt Soroksár a tökéletes kiszolgáltatottság állapotába került.) A jövőbeli kapcsolatokat azonban a jószomszédi viszony óhaja határozta meg. A Belügyminisztérium nyilatkozata alapján Pestszenterzsébet-Soroksár Önkormányzata képviselő testületének gondoskodnia kellett a népesség és a területi megosztás arányában - az önkormányzati hivatal megosztásáról, az új soroksári hivatal felállításáról, valamint az induláshoz szükséges minimális pénzügyi feltételek megteremtéséről, a működésről. A XXIII. kerületi Polgármesteri Hivatal elkészültének költségei 30-35 millió forintot tettek ki. Pesterzsébet költségei, viszont a 126 millió forintot is elérték, mert előzetes ígéretéhez híven átvállalta az új polgármesteri hivatal működéséhez szükséges berendezésének költségeit. Kompromisszumos megoldást választva: Soroksár tartozásának rendezésére banki hitelt vett fel, melynek kamatai 50 %-át a XX. kerület vállalta át. Soroksár vagyoni követeléseinek fejében Pesterzsébet átadta a Szári-tábort, a balatonszéplaki üdülőt, a visegrádi üdülő Pesterzsébetet illető részét. Közös szakmai bizottság hajtotta végre a múzeumok, a zeneiskola megosztását. (Pesterzsébet Bp-főváros XX. ker-nek társ.pol. és szolg. lapja XXVII.évf. 2. sz.)
A XX. kerületnek - Soroksár különválása előtt - kb 60 ezer lakosa volt.
Ennek is 50 %-a élt (él) a létminimum alatt. Ez azt jelenti, hogy a XX. kerületi Önkormányzat bevételi forrásai között az SZJA-ból befolyt összeg nem votl számottevő. A lakosság elöregedése (a folyamatosan csökkenő születendő gyermekek száma) miatt a gyermekintézmények, oktatási intézmények sem tarthatók fenn az un. állami fejkvótából.
Az 1990-es népszámláláskor 560-an vallották magukat cigány nemzetiséginek; 185-en németnek; kb 50-55 fős bolgár, lengyel és szlovén kisebbség, valamint néhány szerb lakik a XX-XXIII. ker.-ben.
A soroksári össz. lakosok számát 25.000 főre becsülhetjük.
2.2. Politikai, gazdasági és kulturális helyzet: 10 évvel ezelőtt és napjainkban
Soroksár politikai- gazdasági- és kulturális helyzetét meghatározta az a tény, hogy 1950-ben erőszakkal hozzácsatolták Budapest XX. kerületéhez, Pesterzsébethez. Ezért, 10 évvel ezelőtti helyzetét is ez a tény határozta meg, de nem alapvetően, hiszen Soroksárt német telepesek, un "sváb" őslakosok alkották. Az óhazához fűződő családi kapcsolataikat a II. világháború, majd az azt követő negatív politikai diszkrimináció nagymértékben befolyásolta. Németországból azonban a rendszerváltozáskor sokféle segítséget kaptak. Ennek szép példája a nürtingeni kapcsolat. 1990-től olyan polgálmester került Pesterzsébet-Soroksár Önkormányzatának élére Perlaki Jenő (Fidesz) személyében, aki nyitott volt a külföldi segítség fogadására. Miből állt ez a segítség?
1991. augusztus 29-től szeptember 1-jéig nürtingeni testvérvárosi delegáció tartózkodott hazánkban. A küldöttség tagjai tájékozódtak az önkormányzat és a polgármesteri hivatal munkájáról; megtekintették a német nemzetiségű gimnáziumot és a Szitás utcai óvodát; részt vettek a Grassalkovich úti (akkor még Marx Károly úti) Általános Iskola avató ünnepségén; majd Veszprém és Balatonfüred nevezetességeivel ismerkedtek Alfred Bachofer főpolgármester vezetésével.
1992-ben "Pestszenterzsébet"-Soroksár testvérvárosa, Nürtingen 50 ezer márkát ajánlott fel évente az önkormányzatnak. Az összeg felhasználására Perlaki Jenő polgármester tett javaslatot: 10 ezer márkát a nürtingeni júniusi fesztiválra (1992. június 19-től június 21-ig XX. kerületi napokat rendeztek Nürtingenben); 40 ezer márkát pedig Soroksárnak a Táncsics Művelődési Ház felújítására. (Statikai hibák elhárítása-, homlokzat helyreállítása-, melegítő konyha létesítése a vacsorás rendezvényekhez - szerepelt a megújítási tervben.) A megvalósuláskor a 40 ezer márka, Ft-ba átszámítva a következőkre lett fölhasználva: l millió forint a Táncsicsnak, 800 ezer a római katolikus, 200 ezer a református templom felújítására.
1992. őszén Alfred Bachofer Nürtingen főpolgármestere levélben mutatta be városát. (Rövidített változata megjelent az önkormányzat Pestszenterzsébet-Soroksár című, 1992. okt. 23-ai újságjában.)
"Nürtingent, ezt a régi-fiatal várost kb 1000 évvel ezelőtt alapították. A hozzávetőlegesen 40.000 lakost számláló helyiség Baden-Würtenberg tartomány szívében, a tartományi főváros, Stuttgart közelében fekszik. Nürtingen város magja kb. 28.000 lakost számlál, az 1975-ben a belvároshoz csatolt 5 városrésznek kb. 12 ezer lakosa van. Az öt városrész mindegyikében helyi kormányzat működik, egy helyi főelöljárósággal és helyi tanáccsal, mely a városrész érdekeit a város magjával szemben képviseli... ennél a szervezeti felépítésnél a helyi, saját viszonyokat a templomokkal, iskolákkal, egyesületekkel messzemenően megtartották...Jelenleg a legfontosabb feladataink: lakásépítések, új építési területek kiutalásával; óvodák, iskolák létesítése a növekvő számú lakosság igénye szerint; egy új ipartestület kialakítása a munkahelyek leépülésének ellensúlyozására; a történelmi óváros szanálása; a csatornahálózat és tisztítórendszerek további kiépítése...Ellentétben a múlttal, lényegesen gyorsabban kell cselekednünk, mert a gazdasági recesszió miatt a városi kasszánkból elfogyott a pénz."
Az 1995-től önállósult Soroksárral - Nürtingennek, mint testvérvárosnak továbbra is megmaradtak politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai.
Az 1994. december 11-ei önkormányzati választásokon a leendő XXIII. kerületben 16.105-en járultak volna az urnához; a megjelentek száma 6.565 (40,76 %). A főváros új kerületének képviselő testülete 17 tagú, 10-en egyéni választókerületben, 7-en listán szereztek érvényes mandátumot. A soroksári testületbe 3-an az MSZP, 7-en a KDNP-MDF-FKgP, 4-en a Polgári Szövetség Soroksárért, 1-1 jelölt az SZDSZ, a Fidesz, illetve a függetlenek képviseletében jutott be.
A XXIII. kerület első polgármestere: Geiger Ferenc (MSZP-SZDSZ-FIDESZ) 2.986 szavazattal.
"...együttműködve kell a jövőben egymás mellett élnie Pesterzsébetnek és Soroksárnak, hiszen a két kerület ezer szállal kötődik össze".
Nyilatkozta a XXIII. kerület első polgármestere.
Miközben folyt a vagyonmegosztás, elkezdődött a soroksári polgár-mesteri hivatal épületének kialakítása a Grassalkovich út 162. sz. alatt.
Budapest külső kerületeinek (IV., X., XII., XV., XVI., XVII., XVIII., XX.) polgármesterei 1994 januárjában megalakították a Fővárosi Peremkerületek Önkormányzati Szövetségét. A Szövetség célja, hogy az önálló önkormányzatiság mellett biztosítani a kerületek különbözőségét és a főváros egységét. Az újonnan megalakult XXIII. kerület képviselő-testülete úgy döntött, hogy az integrálódását megkönnyítse, csatlakozni kíván a Szövetséghez.
Tekintettel a nagy-létszámú német és cigány kisebbségre, a nemzetiségi választások után megalakult a Német Kisebbségi Önkormányzat 5 fővel, valamint a Cigány Kisebbségi Önkormányzat szintén 5 fővel.
Jelenik Magdolna (kompenzációs listán jutott be, a Polgári Szövetség Soroksárért jelöltjeként) az Oktatási- Kulturális és Közművelődési Bizottság elnöke, tagja a Német Kisebbségi Önkormányzatnak és a Környezetvédelmi és Közbiztonsági Bizottságnak.
A rendszerváltozás elején hozott városrendezési tervekben a következők szerepeltek: a Duna-parti zóna környezetvédelmi problémáinak megoldása, ezzel párhuzamosan a szabadidő eltőltésére (rekreációra) alkalmas funkciók kiteljesítése (kerékpárút, sétány, szállodatelepítés stb.)
A tervekben szerepelt a Dél-pesti szennyvíztisztító telep bővítése, melyhez a Világbank hitele mellett PHARE támogatás megpályázása is folyamatban van. A bővítés lehetővé teszi a soroksári területek bekapcsolását, valamint a közlekedési infrastruktúra kiépítésével (M0, M5) jelentkező vállalkozási igények kielégítését. Tervezték a Horgászpart bérleményeinek megszüntetését régészeti, környezetvédelmi okok miatt.
A Ráckevei (Soroksár)-Duna-ág megmentéséért Pe. és Sor. Önkorm. létrehozta a "Feltámadó Környezet" Alapítványt, mellyel együttműködik a Kanadai Urbanisztikai Társaság - a kanadai kormány támogatásával. Megkezdték közösen egy RSD-program kidolgozását.
Soroksár településszerkezete védendő. Az Erzsébet utcában közúti felüljárót terveztek; a Szitás u. és a Milleneum telep térségében több száz lakásos családi házas terület kialakítását. Az Ócsai úti iparterületen a környezetvédelmi előírások szigorításával csökkenteni kívánták a levegőszennyezést és az ilyen előírásokkal újabb szolgáltatóipari üzemek telepítését.
A soroksári nagyüzemek (vasöntöde, ÉGV, OGV telepe, ORSZAK, KÖZGÉP) állami vállalatok a privatizáció folytán, sorra bezártak, megszűntek az elmúl tíz évben. Az épületeikben alakultak meg a kis- és nagyvállalkozások.
Budapest XXIII. kerületében 1997-ben 105 cég- illetve intézmény volt regisztrálva. Ebből - egyéni vállalkozó 40, - betéti társaság (Bt.) 29,
- Kft. 26, - Kkt. 1, - Rt. 3, - egyéb 6. 99 vállalkozás érdekvédelmét, illetve szakmai képesítését a Pesterzsébeti Ipartestület látja el (1204, Bp, Mártírok u. 103.; 285-0263). Az Ipartestület évek óta megszervezi - évente egy alkalommal - az adók- társadalombiztosítás és egyéb, gazdálkodáshoz szükséges ismeretekről szóló felkészítést a XX-XXIII. kerületi vállalkozások részvételével. Az Ipartestület 1993-ban, a XX. kerületi "Baross Gábor" Iskolában megszervezte a szakmunkásképzést szobafestő-mázoló, autószerelő és karosszéria-lakatos szakmákban.
A szociális foglalkoztató textil-üzeme (szabászat, varroda) a XXIII. kerület Grassalkovich úton található, de a központja a XX. kerületi Baross utcában van. Itt lehet jelentkezni a hátrányos helyzetűeknek (akár bedolgozói rendszerben is) varrásra.
A munkanélküliek 1993. április 1-ig Csepelre, vagy a IX. kerületi Haller utcai Munkaügyi Központba jártak ügyeik intézéséért. Ekkor azonban megnyílt a XX. kerületi kirendeltség a János utca (Ságvári E.) 6. sz. alatt. A XXIII. kerületi munkanélkülieket, ott azután a főváros különböző kerületeiben már működő felnőttképzési központokba irányítják.
Az állásra váró értelmiségiek közel fele műszaki végzettségű, de velük együtt 235 profilban vannak otthon, és 11 nyelvet beszélnek összesen; ez mind kiaknázásra váró, szabad szellemi kapacitás!
Az önkormányzatok (XX. és XXIII.) megszervezték és működtetik a közhasznú munkavégzést. A közhasznú álláskínálat széles skálájú: ügyviteli dolgozó, szociális asszisztens, szakképesítéssel rendelkező festő, hegesztő, asztalos, lakatos.
2.3. Kulturális és oktatási helyzetkép: iskolák, főiskolák, színházak, könyvtárak....
(Részben önállóan gazdálkodó soroksári költségvetési intézmények)
Iskolák:
Páneurópa Általános Iskola névfelvételi kérelméhez hozzájárult a Nemzetközi Páneurópai Unió elnöke Habsburg Ottó és a Páneurópa Unió Magyar Egyesületének főtitkára is 1993-ban.
"A Páneurópa mozgalom olyan szellemiséget képvisel: a népek közötti megértésnek, az egységes Európának az eszméjét, mely mindenképpen követendő példaként szolgálhat a felnövekvő nemzedéknek." Érvelt a névfelvétel mellett Renner Ferencné, az akkor még Táncsics Mihály utcai Ált. Isk. megbízott igazgatója a névfelvételt jóváhagyó önkormányzati testületi ülésen. (Megjelent a Pesterzsébet-Soroksár c. helyi újság 1993. márc. 19-i számában.)
Nyír utcai Általános Iskola "Amikor megpályáztam az igazgatói állást, egy zöldövezeti, környezet- és egészségvédő iskolában gondolkodtam. Ezt a programot tavaly indítottuk, s az idén is szeretnénk folytatni. A gyerekek is fogékonyak erre a programra, hiszen többségük kertes házban lakik, mindennapi kapcsolatban van a földdel és jó-páran az iskolába is kerékpárral járnak." Mondta Kristyánné Aknai Erzsébet, országgyűlési képviselő és az iskola újonnan kinevezett igazgatója. (Megjelent a Pe-So újságban.)
Török Flóris Általános Iskola igazgatója Komoróczy László önkormányzati képviselő, a XXIII. kerület Dinnyehegy-közi Általános Iskola "Török Flóris" névfelvételét azzal indokolta, hogy: a XX. kerületi Török Flóris utcai Általános iskola kb 400 diákját - az ideiglenesség ígéretével - lakossági tiltakozás ellenére költöztette az önkormányzat a XXIII. kerület Dinnyehegy-közbe. Időközben kiderült, hogy a XX. ker. Török Flóris utcai iskolaépület felújítására nincs pénz és más célra kénytelen a XX. ker. Önkormányzat hasznosítani. Az azóta kb 300 főre csökkent, Pesterzsébetről Soroksárra járó kisdiák identitásának megőrzésére és a régi iskola emlékére kérte a soroksári iskola Török Flóris nevének felvételét.
Galambos János Zeneiskola. 1237, Bp.,Hősök tere 18-20.
(Ezen iskolákban a gyermekkorúak számára folyik az oktatás, alapképzés.)
Óvodák:
A soroksári tíz óvodában és egyetlen bölcsődéjében óvodapedagógusokat és szakképzett dajkákat alkalmaznak a gyermekekkel való foglalkozásra. 1991 augusztusában a Művelődésügyi és Közoktatásügyi Minisztérium engedélye alapján igen régi és jogos igény teljesült azzal, hogy az eddig "betanított munkás"-ként dolgozó óvodai dajkák szakképzettséget szerezhettek.
A Nemzeti Szakképzési Intézet támogatásával a XX. kerületi Önkormányzat óvodai szaktanácsadói, Csinos Erika és Marton Sándornéval az élen, azonnal elkezdték a szervezést. A szakképzésben közreműködtek az óvodák vezetői, mentorai, ingyen fölvállalták az előadások, konzultációk vezetését. A szakképzésre - az akkor még a XX. kerülethez tartozó soroksáriak is - a dolgozók 1/3-a jelentkezett. Igen nagy szorgalommal jártak a munka mellett heti egy alkalommal a XX. ker. Baross u. 81. szám alatti óvodába.
Itt pedagógiai, pszichológiai ismereteket szereztek, megtanulták a hygiéniás és gondozási követelményeket, egészségvédelmi, elsősegélynyújtási tájékozottságuk is megalapozottá vált.
Munkahelyükön a nevelőtestületek is igen sok segítséget adtak a felkészülésben. A tanfolyam szakmunkásvizsgával zárult, majd szakmunkásbizonyítványt kaptak a sikeresen vizsgázók.
A Pedagógiai Szolgáltató Csoport azóta is szervezi az óvodák dolgozóinak a dajka-szakképzést. Sajnos ez a tanfolyam sem jelenhet meg Soroksár felnőttképzési térképén, mert helyileg Pesterzsébeten, a XX. kerületben van.
Gondozó Szolgálat
A soroksári Grassalkovich út 130-ban és a Nyír utcában működik. Innen szállítják házhoz az idős korú rászorultak számára, költségtérítés ellenében, az ebédet.
Soroksáron kevés a gondozott. Nyolc fő gondozottal indult a hetes, bentlakásos gondozóház a Grassalkovich úton, mert a családi házas településen zömében családokban élnek az idős, beteg, gondozásra szorulók.
Ahhoz, hogy valaki gondozói állást vállaljon, elhivatottság szükséges, hiszen az idős emberek sok-sok türelmet igényelnek, és a munka sem könnyű. Cipekedés, takarítás, mosás, fürdetés...
Kikből lesznek a gondozónők? Sokan a megszűnő bölcsődékből és az egészségügy más területéről jönnek. Eleinte szakképzetlen gondozókat is alkalmaztak, szociális gondozói átképzés, felnőttképzés helyileg mégsincs. (Az átlagbérek igen alacsonyak.)
"Melyik lesz az a hivatás, amely iránt a leggyorsabban nőnek az igények, s melynek gyakorlói ebből következően legegyszerűbben jutnak majd álláshoz 2000 táján?
A kérdést a XXI. század munkaerőpiacával, mindenekelőtt a szolgáltatások rohamos térhódításával foglalkozó, közelmúltban rendezett berlini nemzetközi konferencián vetette fel a Harvard Egyetem közgazdászprofesszora, Richard N. Cooper..."
A válasz: "a Daimler-Benz szolgáltatásokra speciálizálódott leányvállalata, a Debis cég által rendezett kongresszuson"... "az előrejelzések szerint az otthoni betegápoló" lesz.
(Az idézet Szegő Gábor: Mi legyek, ha nagy leszek? című írásából való, amely megjelent a Népszabadságban 1997. nov. 27-én.)
Idősek Klubja is működik a Grassalkovich út 130 alatt. Ez az intézmény azonban semmilyen formában nem foglalkozik felnőttképzéssel.
Egészségügyi Szolgálat
Címe: 1203, Bp, Táncsics M. u. 104. Itt működik a Dél-pestiek számára az Ernyőképszűrő Állomás és a Tüdőgondozó. Ebben az impozáns épületben kapott helyet a házi- és gyermekorvosok-; gyermek- ifjúsági- és felnőtt fogászat-; a védőnői tanácsadás-; a gyermek-pulmonológia-; a nőgyógyászat- és terhesgondozó-; és a mozgásszervi szakellátás rendelője.
Az intézmény igagató főorvosa, dr. Szánthó András pulmonológus, időszakonként és esetlegesen tart - Soroksár különböző iskoláiban és intézményeiben - a légúti- megbetegedésekről és allergiáról, valamint a megelőzés lehetséges módjairól, a levegő- és környezetszennyezés elkerülésének szükségességéről előadást.
(Önállóan gazdákodó soroksári költségvetési intézmény)
Közművelődési intézmény: Táncsics Művelődési Ház.
Iskolák:
Grassalkovics Antal Általános Iskola
Évekig tartó munka után 1991 augusztus 30-án, ünnepi keretek között - dr. Alexander Arnot, német nagykövet és a nürtingeni testvérváros delegációja, élén Alfred Bachofer főpolgármesterrel, valamint Pesterzsébet-Soroksár főpolgármestere Perlaki Jenő - adták át rendeltetésének Soroksáron (az akkor még Marx Károly úti Általános Iskola) új, 16 tantermes épületegyüttesét.
A 160 milliós beruházás lehetővé tette, hogy: mintegy háromszáz kisdiák - köztük egy német tannyelvű osztály kisdiákjai - korszerű, minden igényt kielégítő feltételek között gyarapíthassa ismereteit.
..."Földrészünk új rendjében, egy közös európai jövő építésében fontos szerepet játszik egy ilyen testvérvárosi kapcsolat....A konstruktív közös munkálatok másik területe a tanítás, az oktatás..." Hangoztatta Nürtingen főpolgármestere ünnepi beszédében, majd elismeréssel szólt azokról az erőfeszítésekről, amelyeket az önkormányzat tesz a német nemzetiségi hagyományok ápolása, a nemzetiségi oktatás terén.
Mikszáth Kálmán Általános Iskola
1239, Bp, Sodronyos u. 28.
Alapítványi gimnázium:
Qualitas Gimnázium 1237, Bp, Nyír u. 22.
Művelődési- és szabadidős intézmények
Táncsics Mihály Művelődési Ház 1238, Bp, Grassalkovich út 122-124.
- telephelye(i): 1./ Molnár szigeti Napközis Tábor,
1238, Bp, Molnár sziget 1.
2./ Szári Erdei Tábor, 2066, Szár, Bartha tanya
3./ Soroksári Helytörténeti- és Mezőgazdasági Múzeum
1238, Bp, Szitás u. 105.
"A Táncsics Művelődési Ház elsősorban a lakossági és intézményi közösségek befogadására alkalmas tér, az ismeretterjesztés, az oktató- nevelőmunka, a képzés és átképzés, a tömegrendezvények központja, valamint a műkedvelő művészeti munka bázisa." (Idézet az intézmény Szervezeti és Működési Szabályzatából.)
A Táncsics Művelődési Ház története:
Az intézmény épületében 1945-ig posta, mellette vendéglő működött. 1945 után a posta elköltözött, a vendéglő megszűnt és a KMP helyi szervezete, valamint egy gondnoki lakás foglalta el. 1960-ban lett olyan, mint napjainkban. Ekkor készült el a színházterem színpaddal, raktár és a tetőtér beépítése. A gondnokság 1975-78-ban szűnt meg. A helyén presszó működik. 1987-ben ismét nagy felújítási munkálatokba kezdtek. Az újonnan kialakított tetőtérben klub működik, itt kapott helyet a rádiós stúdió. A bővítésen kivül új burkolatot kapott a homlokzat és az épület. A nürtingeni testvérvárosi kapcsolat nem csak kulturális együttműködést, hanem anyagi támogatottságot is jelent a Művelődési Ház számára.
Programajánlat 1992 januárjában:
Művelődési közösségek programjai: Soroksári Német Nemzetiségi Klub, Soroksári Német Nemzetiségi Táncegyüttes, Soroksári Hagyományokat Őrző Dalkör, Ifjúsági Tánckar.
Tanfolyamok, szakkörök: Jazz-balett, Női kondi, Klasszikus- és modern balett, "Óvi"-német tanfolyam, Német nylevtanfolyam, Angol kezdő nyelvtanfolyam, ATI-gépjárművezető képzés.
Szórakoztató programok:
Tini-disco, ÁFÉSZ-dalárda bál.
Programajánlat 1994 októberében:
Soroksári közösségek programja: Német Nemzetiségi Klub, Soroksári Táncegyüttes, Hagyományőrző Dalkör, Kamarakórus.
Tanfolyamok, szakkörök: német nyelvtanfolyam, karate, női kondi torna, FIAKER Kft. gépjárművezető tanfolyam: jelentkezés folyamatosan, vizsga Soroksáron.
Egyéb rendezvények: okt. l-2-án kirakodóvásár és műsor a Függetlenség Napja alkalmából, Szüreti bál, a Polgári Szövetség Soroksárért közgyűlése, sörfesztivál, "Közmeghallgatás".
A Közművelődési Csoport fontosabb feladatai 1997-98-ban:
(Részlet a Szervezeti és Működési Szabályzatból:)
"- Kiemelt nemzetiségi rendezvényeket szervez és bonyolít.
- Különböző művészeti jellegű tanfolyamokat szervez éműködtet.
- Üzemek és intézmények részére művészeti programokat biztosít.
- Néptáncegyüttest működtet, mely a nemzetiségi hagyományok ápolá-
sa mellett fejleszti a magyar anyagot is.
- Közreműködik a felnőttoktatás területi feladatainak megvalósításá-
ban. Segítséget nyújt a nyelvtanulás alakításához, a különböző kész-
ségfejlesztő tanfolyamok tevékenységéhez.
- Zenei ismeretterjesztő előadásokat, koncerteket és bemutatókat tart.
- Szervezi az intézmény propaganda munkáját.
- Tájékoztatja az országos és a fővárosi hírközlő szerveket (tv, rádió,
újságok, folyóiratok, stb) az intézmény programjairól. Ezek részére
rendszeresen anyagot biztosít.
- Irányítja az intézmény dekorációs munkáját és a közönségszervezési
feladatokat. Időben biztosítja a sokszorosításra kerülő anyagok le-
adását az üzemeltetési csoport felé.
- Az intézmény belső és külső propagandája érdekében készít külön-
böző típusú propaganda eszközöket (plakát, kiadvány, nyomtatvány,
hirdetés) azok kihelyezését biztosítja."
A Soroksári Helytörténeti Múzeum: 1238, Bp, Szitás u. 105.
Bemutatja Soroksár lakosságának történetét és a helyi természet világát - állandó jelleggel. Időszakonként pedig gyűjteményes kiállítást szervez.
A Szári Erdei-tábor elsősorban a kerületi gyermek és ifjúsági korosztály nyári táboroztatásának, kirándulásainak színtere. A közösségi együttlétet, a természet megismerését szolgálja.
Budapesttől 60 km-re, a Vértes és a Gerecse hegység találkozásánál terül el egy apró falucska, Szár. A település melletti erdő szélén tábla tudatja: az utazó a Szári Erdei Táborhoz ért .
A Molnár-szigeti Napközis Tábor jelenleg a XXIII. kerületi Önkormányzat által bérbe adott terület, mely felett az intézmény nem gyakorol felügyeletet.
Könyvtár: 1238. Bp, Grassalkovich út 128.
A soroksári könyvtár a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Dél-Pesti (XVIII., XIX., XX., XXI., XXIII. ker.) régiójához tartozik.
A XX. kerülettől kivált XXIII. kerületiek első ténykedése volt, hogy azonnal százezer forintot szavaztak meg az ott működő, egyetlen közkönyvtárnak könyvbeszerzésre. Ellátottsága jónak mondható.
Nagy álmuk bekapcsolódni a régióban már meglévő számítógépes rendszerbe. Ezzel sok információt tudnának nyújtani az olvasóknak a keresett könyvekről, adatokat a kerületi intézményekről, szolgáltatásokról. S, hogy erre a fajta tájékoztatásra igény van, azt bizonyítja, hogy napok alatt elkapkodták a Polgári Kalauz, és a Kerületi Kalauz ingyenes példányait. Évente csaknem 3 ezer családot tudnának így informálni.
Az előzőekben ismertetett iskolák mindegyikében működik saját könyvtár. A Grassalkovich Antal Általános Iskola pl. a nürtingeni testvérvárostól kapott jelentős könyvadományt.
Miért nincs mozi a XXIII. kerületben?
A soroksári Árpád mozit az 1956-os földrengés ingatta meg. Megindult a felújítás körüli huzavona a kerület akkori vezetése és a Moziüzemi Vállalat között. Közben folyamatosan játszották a filmeket az egyre labilisabb filmszínházban. Végül, a 70-es évek környékén életveszély miatt bezárták. A helyén ma műhely található.
Soroksár másik mozija, az Otthon működését a rendszerváltozáskor gazdaságtalannak találta a Budapesti Filmforgalmazó és Moziüzemi Vállalat (BFMV), de a Film Premier Kft. jóvoltából 1992-ig még látogathatta a közönség. A Kft. számításai azonban nem váltak be a mozi üzemeltetése veszteséges volt, ezért lemondott bérlői jogáról. 1993-ban visszakapta az államosítás előtti tulajdonosa, a r.kat. egyház.
"Az egyház és oktatás kapcsolata"
(Részletek az 1994 márc. 17-i /Pesterzsébet-Soroksár/ önkormányzati fórumon elhangzottakból.)"...az egyházak és iskolák közötti információcserét a jövőben sokkal intenzívebbé kell tenni,..."
Soroksár műemlék templomának alapkövét Szikoray Miklós, Alsó-Némedi plébánosa 1758-ban tette le a jelenlegi helyén.
Az építkezés 1761-ben fejeződött be. Az idők folyamán több súlyos tűzvész, földrengés, háborús kár érte. Újra- és újra helyreállították. Új freskók készültek Takács István festőművész által, aki új stáció képeket is festett. Az 1970-es években elkészült az új orgona, megoldást nyert a templom fűtése, világítása és elkészült - az új liturgikus előírásoknak megfelelően - a barokk "szembemiséző" oltár.
"...elkészült nemzeti alaptanterv meghatározta az oktatással, neveléssel
összefüggő feladatokat, az önkormányzatnak ennek útmutatásait követve
kell cselekednie" mondta az 1994. március 17-i fórumon Perlaki Jenő polgármester.
Egy szociológiai felmérésből kiderült (MKM Egyházi Kapcsolatok Főosztálya/1994.) hogy a megkérdezettek többsége nagy szerepet tulajdonít az egyházaknak a szociális gondoskodásban, a fiatalok erkölcsi nevelésében, a gyermekbűnözés visszaszorításában, a kulturális képzésben, valamint a másként gondolkodás elfogadásában.
A természettudományos oktatás, ... (!) színtere lehetne Soroksáron és egész Dél-Pestnek a soroksári Péterimajor.
A KEK (Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem) tanszékei, amelyek a Péterimajorban működnek:
1./ Dísznövénytermesztési és dendrológia tanszék 1238, Péterimajor.
2./ Zöldségtermesztési tanszék 1238, Péterimajor.
3./ Kísérleti üzem, botanikus kert (!) 1238, Péterimajor.
A Kísérleti üzem és botanikus kert igazgatója telefonon (286-0303) elmondta, hogy akkreditált a felnőttképzésük. Az FM-mel közösen intézik a kertészeti képzést vidéki városokban. Itt Budapesten, Soroksáron még semmilyen képzéssel nem foglalkoztak.
Sportélet Soroksáron
A soroksári VOSE a rendszerváltozáskor (1990-ben) sem szüntette meg egyetlen szakosztályát sem (kézilabda, labdarúgás, atlétika, lovas, természetjáró), hanem a régi keretek között, alkalmazkodva a megváltozott feltételekhez, funkcionált. A legnagyobb anyagi támogatást a legmagasabb osztályban szereplő női- és férfi felnőtt kézilabdacsapat kapta. A lányok az NB II. 9. helyén végeztek. Nem volt gond az utánpótlással sem.
A labdarúgók felnőtt csapata közepesen szerepelt a 7. helyezéssel. A BLSZ II. osztályban az ifik és a serdülők szintén a középmezőnyben végeztek. Az utánpótlást saját játékosok kinevelésével oldották meg.
Az atlétikában a gerelycsapat harmadik, a súlylökők második helyezést értek el az ifjúsági országos bajnokságban.
A Lovas Szakosztály teljesen önfenntartók, saját lovaik voltak. Rangos hazai és nemzetközi versenyeken öregbítették az egyesület hírnevét.
A legnépszerűbb szakosztály a természetjáróké. Az évi 23-26 belföldi túra mellett külföldi kirándulások gazdagították a programot.
A VOSE az akkor még XX. kerületi Önkormányzatthoz tartozott. Az elkülönített sportalapból 150 ezer forintott kapott. A Budapesti Főpolgármesteri Hivatal a megnövekedett TB-járulék kompenzálásaként 235 ezer, az Atlétikai Szövetség a jó eredményekért (!) 120 ezer forintot adott. (Ezekből a pénzekből készült el az új kerítés.) Az egyre romló gazdasági helyzet miatt nem csökkent a taglétszám sem. A szülők fizették a havi 50 forint tagdíjat. A nyári hónapokban is az edzésnapokon délután 3-tól 8 óráig pezsgő élet folyt a pályákon.
1994-ben az egyesületekben sportolók száma csökkent. 241 fővel kevesebb igazolt versenyzőt tartottak nyilván. A sportági struktúra is változott. Megszűnt a Lovas Szakosztály. A sportegyesületek mögül teljesen eltűnt a "bázis", így döntően saját maguk teremtik meg gazdálkodásuk feltételeit.
Az önkormányzat egy 1993. évi határozat alapján, 1994. február 17-én a sportbizottság 6,3 millió forintot osztott szét a versenysport támogatására. Még így is 1994-re 816-ról 453-ra csökkent az általános iskolás korú diákok között a sportegyesületben igazolt sportolók száma.
Az úszásoktatásban résztvevők száma azonban emelkedett 232 fővel - a felső tagozatosok bevonásának eredményeként.
A kerületi iskolák sportlétesítmény ellátottsága annyiban változott, hogy a felújított Páneurópa, valamint az újonnan épült Dinnyehegyi közi Általános Iskola korszerű tornatermei, szabadtéri sportpályái szolgálják a testnevelést és a diáksportot.
Függetlenül attól, hogy Soroksáron még nem működnek a felnőttek oktatását, képzését szolgáló intézmények, irodák, - ígéretes, pezsgő kulturális életet talál az odalátogató vendég. Budapest XXIII. kerülete olyan békés, nyugodt helye - e zajos, piszkosan is szép világvárosnak, Budapestnek - ahol akár minden nap ünneplőbe lehet öltözni, mert mindig van valamilyen ünnepélyes alkalom, vagy kulturális esemény...
2.4. Az önkormányzatok felnőttképzési kezdeményezései, ennek szabályozása tanácsadói irodák
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1996. január 2-án nyitotta meg a XX.-XXIII. kerületi szolgáltató irodáját Budapest, XX., Igló u. 6. sz. alatt lévő irodaházban. Feladata az irodának, hogy Soroksáron és Pesterzsébeten is elősegítse a kis- és középvállalkozások fejlődését, erősödését. A szolgáltató irodában szakkönyvtár várja a kamarai tagokat. Megtalálhatók az üzletvezetéshez szükséges szakkönyvek, segédkönyyvek, szerződésminták, tájékoztatók a gazdasági jogszabályokról, a pénzügyi finanszírozási lehetőségekről. A szakképzés fejlesztésében szervezéssel, tanácsadással, a képzőintézmények és a vállalkozások összekötőjeként vesz részt a kamara helyi képviselete.
A Kézműves Kamara XX-XXIII. ker. szervezete (XX. ker. Mártírok útja103.) végzi a teljeskörű kamarai munkát: kérelem, panasz,. tagsági díj rendezése, stb. mondta Tarjányi János elnök. A helyi iparosok olyan kamarát szeretnének, amely önálló jogi személyiségként működne. Ennek előfeltétele, hogy a tagsági támogatottság meglegyen, elősegítendő az önállósodási folyamatot. Az önálló jogi személyiségként működő helyi kamara °nagyobb lehetőségekkel rendelkezik a vállakozókat érintő önkormányzati rendeletek előkészítésében, a helyi gazdaságpolitika alakításában. Az adóügyintézés időigényét csökkentve, kedvezőbb feltételek mellett 1996 januárjától az APEH helyi kirendeltsége intézi a magánszemélyek - így az iparosok - adóügyeit. Itt megfelelő segítséget tudnak nyújtani a tagok számára.
A létrehozott szakképzési bizottság foglalkozik a tanulótartás feltéeleinek vizsgálatával, a tanulói szerződések kidolgozásával, a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésének ellenőrzésével, a mester-tanuló közötti konfliktusok rendezésével, a vállalkozók képzésének, továbbképzésének ügyeivel.
Az etikai bizottság foglalkozik az egymás között felmerült vitás kérdések rendezésével, a megrendelői panaszok ügyeinek intézésével. Továbbá foglalkozni kívánnak vásárok, kiállítások szervezésével, üzleti kapcsolatok kialakításával. A közbeszerzési törvény értelmében a pályázók előminősítésével, a fejlesztéshez szükséges hitelek lehetőségeinek biztosításával, az Önkormányzattal közösen a kontár-kérdések rendezésének elkezdésével.
Mindezen feladatok helyi szinten történő megvalósításához a polgármester segítségét és közreműködését ajánlotta fel.
Ennek bizonysága, hogy megállapodást írt alá a Budapesti Kézműves Kamara nevében Hefter József elnökkel Pesterzsébet Önkormányzat polgármestere.
A szerződés aláírásánál jelen voltak: Szabó Mihály, az Ipartestület elnöke, Szarvas Imre, az ipartestület titkára, dr. Bősze Lajos és Szabados Ákos alpolgármesterek, dr. Kiss Irén jegyző, Mészáros Péter, a városfejlesztési bizottság elnöke, Hengl Tibor, a gazdasági bizottság elnöke, a városháza illetékes osztályvezetői, kerületi ismert vállalkozók.
(Megjelent: a Pesterzsébet-ben, a Budapest főváros XX. kerületének társadalompolitikai és szolgáltató lapjában 1996. május 17-én.)
Az IPOSZ intenzív és széleskörű tevékenységet fejt ki, kapcsolatrendszere szilárd. Ismert és elismert a nyugat-európai kormánykörökben, az Európai Közösség, az ENSZ, az UNIDO vezető intézményeiben. A szövetség nemzetközi kapcsolatrendszere a magyar kisipar, kis- és középvállalkozások működésének fejlesztését, szakképzését, külpiacra juttatását, a nemzetközi közvéleményben történő meg- és elismertetését szolgálja. Az IPOSZ hazai és külföldi szervezetekkel való együttműködése eredményesen hatott a szakmunkásképzésre, a továbbképzésre, a mestervizsgával kapcsolatos reformok elindítására, folytatására.
A Német Szövetségi Köztársaság Gazdasági Együttműködési Minisztériuma 3 éves programot hagyott jóvá 8,4 millió márka összeggel az IPOSZ számára. A német-magyar együttműködés keretében Németországban és hazánkban a multiplikátor- és más szakmai képzésben több, mint ezer fő vett részt 1991 óta 9 szakmában 35 iskolában 103 IPOSZ-osztályban, mintegy 2500 fiatal tanul. "Pestszenterzsébet"-Soroksár Önkormányzata is élt a lehetőséggel, a Baross Gábor Általános és Szakmunkásképző Iskolában (1204, Bp, Székelyhíd u. 23.) 3 szakmában az IPOSZ-osztályokba 119 diák jár. (1994-es adat. A Felnőttképzési Atlasz XX. kerületi ismertetőjében lesz ismertetve.)
1994 elején Dombóvárott az IPOSZ Kézműipari, Technológiai Központ műszaki átadása megtörtént. További kettő építése várható. A központok feladatai közé tartozik: a duális (elméleti és gyakorlati) képzés, a már működő iparosok továbbképzése, átképzés, mestervizsga előkészítő tanfolyamok szervezése.
Szűcs György, az IPOSZ elnöke és Perlaki Jenő (Pe.-Sor.) polgármester megállapodtak abban, hogy Dél-Pest vonzáskörzetében megvizsgálják egy pesterzsébet-soroksári technológiai központ létrehozásának lehetőségét. Az épület kijelölése után az IPOSZ vállalta a képzési központ felszerelését és működtetését, amelyre munkacsoport jött létre: Perlaki Jenő polgármester, dr. Fekete János IPOSZ-osztályvezető, Szarvas Imre, a XX.ker. Ipartestület titkára és Gáspár Béla iskolaigazgató tagokkal. A munkacsoport megállapodott abban, hogy gyorsított ütemben, mielőbb a képviselő-testület elé terjeszti az elképzeléseket.
Az IPOSZ-nak 14 hazai szervezettel, intézménnyel van érvényben lévő megállapodása. Ha ez az újabb megállapodás létrejön, enyhíti majd az átképzésből adódó gondokat, a kerület iparosai a legmodernebb technológiákkal ismerkedhetnének meg, a dombóvári minta alapján.
(Megjelent: "Pestszenterzsébet"-Soroksár Budapest főváros XX. kerületének
társadalompolitikai és szolgáltató lapjában 1994. szeptember 2-án.)
ÖSSZEGZÉS
Vizsgálódásom célpontja Soroksár, Bp. XXIII. Kerületének általános és kulturális, a politikai és a szakmai felnőttképzés vagy továbbképzés területei:
- különböző kamarák,
- a szakszervezet és a gazdasági oktatási intézményei,
- magán felnőttképzési és továbbképző intézmények,
- népfőúiskolák,
- TIT egyesületek,
- szakiskolák és főiskolák,
- egyházak által fenntartott továbbképzési intézmények,
- üzemi továbbképző intézmények
működésének feltérképezése.
E munka eredménye ez a szakdolgozat.
Készítése során újra és újra Soroksárra indultam és mindig Pesterzsébeten ,,kötöttem ki". Hogy miért?
A válasz remélem megtalálható majd a dolgozatban!
Soroksár 1997-ben még egyenlőre igazi ,,fehér lap" (tabula ráza) - nagyon sok ígéretes lehetőséggel - a felnőttképzés és továbbképzés szempontjából. A jövő művelődésszervezőjének, kulturális animátorának, andragógusának valódi kincsesbánya!
Budapest, 1998. március 31.
Bóna Mária Ilona
JPTE FEEFI Belvárosi FKI
Művelődésszervező
Irodalom jegyzéke
- Heribert Hinzen: Felnőttoktatás Magyarországon és az együttmű-
ködési tervek 2000-ig, Az IIZ/DVV beszámolói, tervei és ajánlásai (IIZ/DVV,Bp,1997.);
- E. Cresson-P. Flynn- Európai Bizottság "Tanítani és tanulni - A kognitív társadalom felé" c. Fehér könyve, Munkaügyi M./Bp/1996.;
- Munkanélküli fiatalok és pályakezdők képzése Szerk: Bánfalvy Csaba-Podrány Sarolta, (IIZ/DVV,Bp,1997.);
- Ifjúsági- és felnőttoktatás, Szerk: H. Bohn-C. Schumann-R. Stang (IIZ/DVV,Bp,1997.);
- Nyelvek, Szerk: H. Bohn-C. Schumann-R. Stan(IIZ/DVV,Bp,1996.);
- Fejlődésorientált felnőttoktatás, szerk: H. Hinzen, IIZ/DVV,Bp,'96.;
- Jörg Knoll: Tanfolyam- és Szeminárium-módszertan, (IIZ/DVV,Bp,1996,)
- Andragógiai olvasókönyv, szerk: Koltai Dénes, Pécs, 1993;
- Koltai D.: A felnőttképzés funkcióváltása történetéhez Pécs/1994;
- Maróti Andor:Módszertan a felnőttek képzéséhez és tájékoztatásához, Bp,1980.;
- Vekerdi László: A tudománynak háza vagyon, IIZ/DVV, Bp,1996.;
- Diósi Pál: Szabad csapatok? IIZ/DVV,Bp,1996.,
- Falvay Károly: "Lélektől-lélekig" (IIZ/DVV, 1997.);
- Új Pedagógiai Szemle felnőttoktatási száma, tanulmányok: Csoma Gy., Maróti A., Magyar E., Lada L. Mayer J., Várnagy M., Szigeti J., valamint az Orsz. Felnőttoktatási Konferencia állásfoglalása/1995/2.
- Korzenszky Richárd: Ezeréves a magyar iskola - de kié a jövő?; Bucskó Marianna: A magyar UNESCO-iskolák EDEN-programjáról
Új Pedagógiai Szemle/1996/12.
- A felnőttképzés tudománya: Csoma Gyula kritikája/Új Pedagógiai Szemle/1996/11.;
- Csoma Gyula: Az iskola "mint olyan" - Vázlat egy kísérlethez/Új Pedagógiai Szemle/1996/6.;
- Szegő Gábor (berlini tudósító): Mi legyek, ha nagy leszek? XXI. századi pályaválasztási prognózisok - tudományos alapon/
Népszabadság/1997.nov.27.;
- XXIII. ker. Önkormányzatának "Táncsics Mihály" művelődési Háza: Szervezeti és Működési Szabályzat/Bp/1997.;
- XX-XXIII. Kerületi Kalauz/MARK KFT-MÉDIA-MIX BT/19996.;
- Budapest főváros PESTERZSÉBET-SOROKSÁR társadalompolitikai és szolgáltató lapjának kiadványai 1991-1997.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2012. Július
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | |
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | |
| 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
11 db bejegyzés |
| e év: |
104 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 783
- e Hét: 1620
- e Hónap: 10224
- e Év: 46165
|
|
|
Offline
