2013-11-15 18:13:46, péntek
|
|
|
Egy zen történet szerint élt egyszer egy ember, akit elbűvöltek a sárkányok. Házának falain sárkányos képek lógtak, a polcokon sárkányos szobrok díszelegtek. Aztán egy napon igazi sárkány nézett be az ablakán, aki meglátta a képek és szobrok sokaságát és nagyon megörült, hogy végre olyan emberre talált, aki tényleg szereti a sárkányokat, és aki nagyon boldog lenne, ha végre egy Igazi látogatna el hozzá. Amikor azonban az ember kinézett az ablakon, és megpillantotta látogatóját, úgy megrémült, hogy azonnal elájult.
van ez így velünk...
...hogy álmodozunk egy találkozásról, egy esemény bekövetkezéséről, egy számunkra ideális párról és mert már megtettünk mindent, hogy ez a csoda megtörténhessen, egyszer csak meg is történik. Ott van. Vagy még meg sem történik, de megmutatkozik a lehetőség. Felsejlik... mindjárt. Neked. Itt. Most.
És akkor annyira megijedünk, hogy bekapcsol az összes/ leghatékonyabb elhárító mechanizmusunk: hanyatt-homlok elszaladunk, kapálózni kezdünk, becsukjuk a szemünket, hogy ne is lássunk, elbújunk, lekicsinyítjük a sárkányt és lesz belőle mégsemsárkány, találunk hirtelen még néhány feltétlenül rendezendő lelki problémát, amivel foglalkozni kell, eltaszítjuk, elrugdossuk a lelkes jelentkezőt, addig kínozzuk, míg magától el nem megy...és még sorolhatnánk...
Semmi baj.
Csak vegyük észre! Csak vállaljunk felelősséget azért, ami történik.
Hogy megijedtünk. Mi. Hogy úgy félünk, hogy majdnem elájulunk. És lehet megállni. Csak egy pillanatra. Csak annyira, hogy észre vegyük, hogy ez egy lehetőség, ami megtörténHET velünk. Hogy lehet ilyenkor azt mondani a sárkánynak, hogy "huhú...én nagyon örülök neked, csak még egy kis időt kérek, amíg megszokom, hogy itt vagy, mert még félek ekkora örömtől..., nem tőled, csak az érzéstől, ami még szokatlan,és amit még nem ismerek".
NEM KELL élni a lehetőséggel. Pont ez benne a szép. Hogy LEHET élni vele. Lehet időt kérni. Szépen. A sárkány meg fogja érteni. Azért sárkány. Ennyi csak. És nem kell bántani, bántódni, szomorkodni, sajnálkozni, lehetetlent kérni, elszalasztott egyetlen lehetőségen búslakodni, megsérteni, vagy megsértődni.
Lehet, hagyni, hogy ott bent szép lassan elmúljon a félelem.
És aztán lehet ránézni a sárkányra újra...
Mert nyugodtan, tisztán látva, félelem nélkül, szeretetben lehet dönteni.
És az úgy jó lesz.
Bármi is a döntés.
(Forrás: Hellinger terápia) illetve mindenegyben blog |
|
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|