|
2015-01-01 15:41:56, csütörtök
|
| |
| |
Érzelmek. Érzések. Érzetek. Felbukkannak. Jönnek. Átsuhannak. Elmennek. Újra jönnek. Van, hogy tudom, milyen lesz. És olyan. Van, hogy meglep. Könnyezem egy szó hallatán. Sokszor hallottam már. Máskor nem érintett meg. De ott, akkor igen. Egy zene, fel sem ismerném már talán, de olyan utazásra vitt a tánc mozdulatain át, ahonnan meggyógyulva tértem vissza. Blokkok, melyek feloldódnak. Csak úgy. Spontán. Mikor összeáll a kép. Mikor összerendeződik minden. Idő, emberek, helyek. Egy összenézés. Nem tetszik, nem zsánerem. Mégis. Érzem a melegét, dübörög a szívem. Egy régi-új futó találkozás. Nincs benne több. Mégis jó. Hála a lelkeknek. Egy kisállat, akinek a szemeiben látom, és a testén érzem, hogy gyógyítani jött. Finoman tanít az elfogadásra, törődésre, figyelemre. A láthatatlan és a látható világ csodás együttműködése ez. Van. Létezik. Él. Támogat.
Érzek, érzékelek, figyelek. Bensőmben mozgok, oldódok, gyógyulok. Fontos. Fontos a belső munka. Nélkülözhetetlen. Alap. A jól-léthez. Látszani is fog. Minden mozzanata látszik. Tiszteletet érdemel mindenki, aki nem dől hátra végérvényesen, nem a galamb sülten szájba repülését várja, nem a világmindenséget hibáztatja élete alakulásáért, hanem feláll, kiáll, elindul. Szembenéz, megért, elfogad, választ, alakít, formál. Egyedül sem vagy. Segítség mindig érkezik. Égből. Anyagból. Világokból. Amelyek arra várnak, hogy észrevedd, elfogadd, megköszönd. Élj vele. Hálával
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
Offline
