Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
A szeretet négy arca
  2015-05-16 16:00:20, szombat
 
  Ha az aranyhalat kis akváriumban tartják, lelassul a növekedése és kicsi marad. Ha átteszik egy nagyobb és mélyebb akváriumba, valamivel nagyobbra nő. Ha szép, nagy, neki való tóban úszkálhat, szinte egész életén át növekszik. Úgy megnőhet, mint egy jókora ponty.
Hihetetlen, hogy az érzelmeim időnként milyen kicsi edényben tudnak tartani.
Évekig szűkös kis életet éltem, mert akit boldoggá akartam tenni, az nem örült nekem igazán. Azt hittem, olyan vagyok, amilyennek az ő tükrében látom magam: nem vagyok elég, nem vagyok egy boldogító, nagy ajándék. Akinek engedtem, hogy megismerjen, jobban megvan nélkülem. Nem vagyok nélkülözhetetlen, nélkülem is élet az élete. Ez a tükör arról szólt, hogy nem vagyok igazán értékes, megismételhetetlen és pótolhatatlan.
Nem tudtam ezeken az érzéseken csak úgy túllépni. Besöpörtem a szőnyeg alá az egészet úgy, ahogy van. Belül azonban ottmaradt a jól letakart fájdalom. Ez a tapasztalat korlátozta be a világomat. Nem akartam újra átélni. Elvonultam az ellenkező irányba: “Ennyire nem bízom meg még egyszer senkiben..." Elfogadtam az érzelmi problémáim által keletkezett korlátokat. Ott kuporogtam mögöttük. Gyáván a szűk akváriumban.
C. S. Lewis, a nagy meseíró és gondolkodó írta:
“Ha szeretsz, sebezhető vagy. Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap.
...Csak egy helyen lehetsz teljesen biztonságban a szeretet veszélyeitől és izgalmaitól, ez pedig a pokol."
- C. S. Lewis: A szeretet négy arca		  
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
Biztonságról
  2015-05-16 14:35:10, szombat
 
  Amikor édesapánk hiányzott és ott álltunk az ablak előtt, jöttét lesve, izgulva, nem ajándék, pénz kellett, nekünk nem valamire volt szükségünk, hanem valakire.
Az apu erős karjaira, illatára, ölelésére, arra a biztonságra, amit egy gyereknek csak az édesapja tud megadni.
Csakhogy felnőttünk. Apukánk talán már nem is él, talán idős, megfáradt ember lett.
A bennünk élő gyermek viszont követeli a biztonságot, amit egyedül Isten adhat meg.
Vannak, akik a házastársuktól kérik ezt számon. Az ilyen házasság hamarosan romokban fog heverni. ,,Én a feleséged akarok lenni, nem az anyád - apád!" - kiáltja nem egyszer a fiatalasszony, teljesen jogosan.
És még ilyenkor sem nő be a fejünk lágya. Akkor jöjjön a biztonság illúziója.
Az is jobb a semminél. És belép életünkbe az alkohol, belépnek életünkbe a függőségek.
.Dióssy Iván atya		  
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
Szeretetről
  2015-05-16 14:27:56, szombat
 
  A szeretet nem önközpontú érzelem, hanem másik-központú önátadás.
Kevés hely van a szívemben mások számára?
Beszűkítik a világomat, elhomályosítják a horizontomat, kis helyen tartanak a régi sebek okozta érzelmeim?

Az elégedetlenségem, a hiányérzetem igazából belülről táplálkozik.
A körülményeimnek is van hozzá közük, de nem annyi, mint hinném.
Ami belül van, az korlátozhatja, zsugoríthatja a világomat. Ha hagyom.
Az érzelmeim és a teherbírásom szempontjából sem mindegy, hogy mit hiszek,
mit tekintek valóságnak magammal, az életemmel kapcsolatban.
Ha nem tanulok meg Isten szeretetéből meríteni, az emberekre vagyok utalva, és nekik sem tudom azt adni,
amire szükségük van. Ugyanakkor Isten embernek teremtett, és embereken keresztül is közel tud jönni hozzám.

Érdekes, amit Pál a korinthusiaknak írt:
“Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak.
Nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra.
Viszonzásul pedig, mint gyermekeimhez szólok: tárjátok ki ti is szíveteket!"
- 2Korinthus 6:11-13

Szűk volt a szívük, kicsi volt a világuk ezeknek az embereknek.
Hiába kaptak önzetlen odaadást, szeretetet Páltól, nem tudták felfogni, nem jutott el hozzájuk.
Nem fért bele a kicsi világukba. Szomorúak, frusztráltak és elégedetlenek maradtak.

Vajon Pál apostol is úgy érezte, hogy lyukas vödörbe mereget?
Valószínűleg annyira önzetlen volt, és annyira Istennek való szolgálatból tudta őket szeretni,
hogy ez nem igazán számított neki.
Nem tőlük várta a viszonzást, és nem a maga örömére szeretett volna eredményt látni a korinthusiak életében.

Pál értette, hogy a szeretet nem önközpontú érzelem, hanem másik-központú önátadás.

“A szeretet másik-központú lelkület:
önkéntes és örömteli elkötelezettség az ő javára,
bármibe kerül is nekem."
- Dr. Larry Crabb

Amikor Pál nagy szeretettel írja a korinthusiaknak, hogy “tárjátok ki ti is szíveteket",
olyan, mintha azt mondaná: “Maradjatok nyitottak és befogadóak! Ne hagyjátok, hogy a régi sebeitek okozta érzelmeitek hatására becsukódjatok, önvédelemre rendezkedjetek be, kis helyen kuporogjatok, és beszűküljön a világotok".
Demeter Zoltán Péter		  
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2015.04 2015. Május 2015.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 46 db bejegyzés
e év: 1028 db bejegyzés
Összes: 8743 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 623
  • e Hét: 4133
  • e Hónap: 6028
  • e Év: 56819
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.