|
2015-12-01 02:06:24, kedd
|
| |
| |
EGYHÁZI ÜNNEPEINK
a hagyományok tükrében
Az ünnepeknek roppant nagy holdudvaruk van, ha arra gondolunk, hogy évszázadok során mennyi népszokás, hiedelem és hangulat szegődött hozzájuk.
A vallásos néprajz könyvtárra menő irodalmából, a magyar településeken kialakult, az egyházi ünnepeinkhez kötődő hagyományokról szerkesztettem ezt a vázlatos áttekintést.
A magyar falvak életében nagyon fontos szerepet töltöttek be a különböző vallások egyházai, mert az erkölcsi normákat, szokásokat, a családi élet alakulását jelentős mértékben befolyásolták. A X-XI. században történt meg az ősi vallás elhagyása, és a magyarság egységesen a katolikus vallást követte egészen a XVI. század első feléig.
,,Az 1731-ben kiadott Carolina Resolutio (Károly király döntése) - másfél százados harc után - megerősíti a protestánsok korlátozott vallásgyakorlását és kiépül mind a református, mind az evangélikus egyház szervezete."
,,Az állam katolikus jellege azonban megmarad... Mindenek ellenére a XVIII. századi műveltségben a magyar protestantizmus az előző századokban kiépült iskolarendszerben és könyvnyomtatási kultúrában őrzi pozícióit."
A protestáns egyházak falusi szervezetei: a ,,gyülekezet" maga választotta lelkészét. A vasárnapi istentisztelet látogatása mindenki számára igényű volt. Délelőtt az asszonyok maradtak otthon, hogy az ebédet idejében elkészíthessék, délután a férfiak, hogy a jószágot meg tudják etetni. A vasárnapi istentisztelet után a férfiak a templom előtt még együtt maradtak, hogy a legújabb híreket, eseményeket megbeszéljék, ilyenkor dobolta ki a kisbíró a közérdekű rendelkezéseket.
Az egyház ,,funkciója", hogy ott állott az élet három nagy eseményekor, és meghatározott módon annak szertzartását teljesítette.
A kereszteléssel lényegében a kisdedet az egyházba vette fel, a házasságkötéskor megáldotta a két ember kapcsolatát, és végül a temetőbe utolsó útjára kísérte az elhúnytat. Mindezt az anyakönyvekbe is bejegyezték: a 17-18. századtól, rendszeresen.
Képzőművészetben a táblafestészet a mennyezeti fa-kazettás díszítés őrzi leggazdagabban az ősi- népinek nevezett szimbólumrendszert alkotó motívum-világot. Ez kizárólag magyar sajátosság! Sehol máshol nincs a világon ilyen!
Az egyházi zene a középkortól kezdve hatott a népzenére és fordítva. Ez is kizárólag magyar sajátosság.
A prédikációs irodalom példázatai jelentkeznek a paraszti mesékben és mondákban és fordítva. Ez is kizárólag magyar sajátlagosság!
Az egyházak bizonyos vallásos tartalmú dramatikus játékok kezdeményezői és elterjesztői voltak. Így volt ez az első nagy ünneppel, a karácsonyi ünnepkörrel is.
A karácsonyi ünnepkör
ADVENT
Így volt ez az első nagy ünneppel, a karácsonyi ünnepkörrel is, amely az adventtel kezdődik.
*
Első napja az András-naphoz (nov. 30.) legközelebb eső vasárnap.
*
András-nap volt advent előtt az utolsó olyan nap, amikor még mulatni lehetett. Ilyenkor kezdik meg a disznók ölését, és tartják a disznótori összejöveteleket.
*
Advent kezdetét néhol éjféli harangszóval jelezték, ettől kezdve tilos volt minden hangos, zenés szórakozás. A lányok és asszonyok fekete, vagy sötét színű ruhában jártak a templomba.
*
A legismertebb karácsonyi játék a betlehemezés, melyet az egész magyar nyelvterületen ismertek, és a városban is játszották. A templomi misztériumjátékról már a XI. századtól szólnak feljegyzések, majd később kiszorult a templomból, és a XVII-XVIII. században iskolákban, vallásos egyesületekben adták azokat elő.
*
A betlehemesek felszerelésüket már advent elején kezdték készíteni, tanulták a verseket, énekeket, és karácsony előtt sokszor tíz napig is állandóan járták a falut, sőt egy-egy csoport a szomszéd településeket is felkereste.
A betlehemet általában 16-18 éves fiúk, legények adták elő, csupán a matyóknál jártak lányok és a templom formájú betlehemet, melyet belülről istállónak rendeztek be, itt egy idősebb asszony hordozta.
A szereplők közül elöl jár a kengyelfutó, aki az erdélyi Tordán ilyen kezdetű verssel kér bebocsátást: "Dicsértessék a Jézus Krisztus" "Ünnep van ma, fényes ünnep" "A keresztények között,"
Az ilyen beköszöntő után általában Jézus születésének rövid leírása következik, majd József elmondja, miként próbált eredménytelenül szállást szerezni, majd a pásztorok hódolnak a kis Jézus előtt. Ezek után következik a komikum, a pásztorok tréfás vetélkedése, kocolódása, s miután megtörtént a megvendégelés, a betlehemezők együtt éneklik el az áldást: "Nosza, nosza jó gazda," "Bocsáss minket utunkra," "Házadra, magadra," "Szálljon Isten áldása!"
*
Természetesen számos más változat, variáció is előfordulhat. Például a bábtáncoltató betlehemek, ahol a gyertyaszedő vonul be a színpadra, aki összeregöli, majd megköszöni az adományokat.
Ambrus (dec. 1.) a méhészek és mézeskalácsosok védőszentje. Ezt a napot a két háború között még a fővárosban is megünnepelték, és templomi zászlók alatt felvonulást tartottak.
*
A Miklós-nap (dec. 6.) megünneplése fiatalabb népszokásaink közé tartozik. Így a gyermekek megajándékozása a magyar falvakban csak az előző évszázadban kezdett terjedni. Az alakoskodásokat, vagyis a fehér szakállú, piros csuhájú Mikulás-jelmezbe öltözést is nyugatról vettük át.
A Mikulás ünnep szándéka és értelme: a később szentté avatott myrai püspökre, a gyermekek barátjára való emlékezés és az ő tisztelete. A püspök ismert volt jótékonyságáról, segítőkészségéről. Halála után a városatyák, akik a temetéséről gondoskodtak, megállapodtak abban, hogy minden évben, a nevenapján felöltözik valaki Miklós püspöknek és az ő nevében megajándékozza a gyermekeket.
*
A Luca-nap (dec. 13.) a Gergely-féle naptárreform előtt az év legrövidebb napja. Ez az oka, hogy a magyar parasztok innen számították a nappalok hosszabbodását.
Ezen a napon az asszonyok nem dolgoztak. Ekkor kezdtek hozzá a férfiak a Luca-szék készítéséhez, melynek egyes darabjait más-más fából, egy-egy nap faragták ki, úgyhogy éppen a karácsonyi éjszakai misére készüljön az egész el. Aki erre ráült az éjféli misén, az meglátta a nagy szarvú boszorkányokat a templomban, de már szaladnia is kellett hazafelé, nehogy felismerjék!
Dunántúlon ezen a napon a gyerekek sorba járják a házakat, és mondókával varázsolják meg a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak. Az egész ház népének versben kívánnak minden jót a napjainkban is ismert mondókával: "Luca, Luca, kitty, kotty!"
December 15-től kezdve a szálláskeresés is elterjedt vallásos szokás, melyben kilenc család állt össze, és sorba mindennap máshova vitték a Szent Család képét; ez előtt énekeltek és imádkoztak. Majd egy szegényebb családot megajándékoztak, mintha azt a Szent Családnak adnák.
(Folyt.köv.)
Szerk.: Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
