Belépés
koszegimarika.blog.xfree.hu
"Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti."--- "Nem az a fontos, a ... Kőszegi Marika
1955.09.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Néha azt szeretném
  2016-02-18 17:00:01, csütörtök
 
  Néha azt szeretném, ha "Vigyázat, törékeny" felirat lenne
a homlokomra ragasztva. Néha azt szeretném, ha valahogy tudtára adhatnám az embereknek, hogy azért, mert olyan világban élünk,
ahol nincsenek szabályok, és olyan életet élünk, ahol nincsenek törvények, másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj, ami fáj.
Elizabeth Lee Wurtzel


 
 
0 komment , kategória:  IDÉZETEK,Mondák  
Szeretettel neked
  2016-02-18 13:39:22, csütörtök
 
 





 
 
0 komment , kategória:  BARÁTSÁG  
Jön...jön... kopogtat
  2016-02-18 13:36:22, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Tavasz  
Két választásod van
  2016-02-18 13:34:51, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  FÓKUSZBAN "A NŐ"  
Napi motíváció
  2016-02-18 13:33:39, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  IDÉZETEK,Mondák  
Köszöntelek!
  2016-02-18 13:26:09, csütörtök
 
 



 
 
0 komment , kategória:  IDÉZETEK,Mondák  
Megfakult kép
  2016-02-18 13:24:56, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Múlt emlékei  
Amit az élettől akarok
  2016-02-18 13:22:28, csütörtök
 
  Horváth-Varga Sándor
Amit az élettől akarok
Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt
És meglocsolni a sivatagot
Ez - mit az élettől akarok
Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez - mit az élettől akarok
Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez - mit az élettől akarok
A vérnek legyen végre értéke
S nem kérdezve, hogy kérték-e
Csak adni, magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez - mit az élettől akarok
Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez - mit az élettől akarok.

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK  
Magányos koldus
  2016-02-18 13:17:15, csütörtök
 
  Magányos koldus
Magányos koldus lettem én is
oly árva, mint egy kisgyerek,
ki elszakadt anyja kebelétől
S nem simogatja senki sem.
Magányos koldus, kit kifosztottak,
elvették tőle mindenét,
s zúgó viharral messze űzték
lelkének legszebb énekét.
Büszke gőggel, lesújtó gúnnyal,
hisz nem is volt néki semmije!
Egyetlen kincse volt, tiszta szíve!
De nem értékelte senki sem.
Eldobták másért, kinek a kincse
gazdag, fényűző élete,
s régen messze tűnt büszkesége,
hisz pénzéért mindent megvehet.
Megvette őt is ajándékkal,
elvitte tőlem messzire,
s hiába romlott, hiába léha,
mégis ő lett a mindene.
Még néha átkozom büszkeségem,
s vérző seb tátong lelkemen,
de inkább legyek magányos koldus,
minthogy érdekből szeressenek!
Írta: Meggyesi Éva

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK  
Ébredés
  2016-02-18 12:50:34, csütörtök
 
  Szabó Lőrinc:
Ébredés
Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal a réten át;
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni sem mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok... és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyült volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden igérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott a gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem szememet... Ő
ép fölnézett rám. A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!... - sikoltotta, s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magma elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2016.01 2016. Február 2016.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
29 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 659 db bejegyzés
e év: 6874 db bejegyzés
Összes: 69029 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2109
  • e Hét: 14193
  • e Hónap: 33166
  • e Év: 262103
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.