|
2016-08-02 07:43:28, kedd
|
| |
| |
El kell meséljek nektek egy kis történetet...Rég, történt, még az előző évszázad, első felében! Valahol, megfogant egy kis lélek, aki aztán a sok hányadtatás után, mégis megszületett. Tél volt, metsző hideg, -20 fok. 2500 grm., volt mindössze, és kilőkték az ismeretlen világba, hogy a többi a te dolgod, boldogulj...! Sokáig, mert anyatej nem volt, nem akart erősödni. egy éjszaka, úgy gondolta, nem neki való ez a rideg világ, és vissza akart fordulni, de már mögötte, zárva voltak az ajtók! Így, hát életben maradt, és megpróbált küzdeni a zord valóságban...Csetlett, botlott, de mindíg felkelt, mert azt sugallták neki,, menned kell, hosszú még az út ?! Az út, igencsak tele, buckákkal, esett, kelt, de megerősödött annyira, hogy felnőtt, gyermekeket szült, de az akadályok, nem hárultak el előtte. Még mindíg maradt ereje, ki tudja mi, ki segítette ? Kérdés marad... Sokszor érezte, jó lenne minden terhet letenni, és elhagyni ezt a kopár,, szeretet nélküli világot! De, nem kapta meg, ezt a kegyet... És, most itt toporog, hosszú élete alkonyán, talán utoljára, hogy számot adjon, hogyan is használta, hogyan sáfárkodott, a kapott " javakkal" ! Holnap döl el, jobbra, v balra választhat majd...Idegsebész szembesíti a valósággal. De, Talán Ő döntheti el...Nem lesz könnyű, mert fenntről azt az üzenetet kapta," egyedül kell megoldani a problémáidat...!" Mint mindíg, egyedül... Na, de meddig???? ( mindezt, mert túl élte, két év múlva , egy nagyobb veszélyesebb műtét követte... ????
--------  |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szösszenetek |
|
|
|
|
|
Offline
