|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
|
|
2017-02-11 18:08:21, szombat
|
| |
| |
AUTÓSTOP
Áll valaki az út mentén
Karja egyenesen kinyújtva,
mintha keresztre feszítették volna
Tenyere behorpadva
mintha szögek marták volna húsát
Stoppol
Helyet kér magának rohanó életekben.
Kevesen veszik fel
Tornay András |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-11 16:45:06, szombat
|
| |
| |
"Észrevettem, hogy amikor egy odaszánt lélek hűségesen követte az Urat, hűségét minden esetben előbb vagy utóbb több dolog követte. A szelídség és a csendesség idővel mindennapi élete jellemzőivé váltak. Isten akaratának engedelmes elfogadása meglátszik, hiszen minden nap óránként jelentkezik az eseményekben; belesimulás Isten kezébe, hogy akaratát teljes örömére megtegyük vagy elszenvedjük; kedvesség akkor is, amikor ingerelnek; nyugalom a felfordulás és a nyüzsgés közepette is; engedés mások kívánságainak, érzéketlenség a bántalmakkal és vitákkal szemben; mentesség az aggodalomtól és a szorongástól, szabadulás a gondtól és a félelemtől - mindezek és még sok hasonló jó tulajdonság mindenképpen megtalálható annak a belső életnek a természetes külső fejlődésében, amely Krisztussal el van rejtve Istenben."
- Hannah Whitall Smith |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-11 16:36:59, szombat
|
| |
| |
"Van olyan tökéletes passzivitás, ami nem hanyagság, hanem bizalomból született csendesség. A csendes feszültség nem bizalom, hanem csak visszaszorított szorongás."
- Mrs. Charles E. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-11 16:34:42, szombat
|
| |
| |
"A nyugalom nem olyan magasztos érzés, amely a templomban tölt el minket, hanem annak a szívnek a megnyugvása, amely mélyen Istenben gyökerezik."
- Henry Drummond |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-11 16:33:00, szombat
|
| |
| |
"Urunk ugyanolyan nyugodtan tudott meghalni, mint ahogy élt. Kezdettől fogva tudta, hogyan fog végződni az élete. Tudta, hogy látszólagos veresége végül egyetemes dicsőséget hoz az emberiségnek."
- A. W. Tozer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-11 16:30:55, szombat
|
| |
| |
"A csendesség olyan idő, amelyet arra használunk, hogy bővítsük az Úrról szerzett ismereteinket, gazdagítsuk vele személyes kapcsolatunkat, legyünk közösségben vele, szeressük, magasztaljuk, vagyis ez egy nagyon bensőséges kapcsolat... Hogy milyen nyugodt és szelíd lelkület él bennünk, attól függ, milyen rendszerességgel és kitartóan, következetesen és engedelmesen táplálkozunk Isten Igéjéből, lelki eledelünkből."
- Shirley Rice |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-11 11:14:38, szombat
|
| |
| |
"Amikor haragra ingerelnek, akkor tudjuk megőrizni a türelmünket, ha arra törekszünk, hogy mi is olyan késedelmesek tudjunk lenni a haragra, mint Isten: (2Móz 34:6) ...Leginkább úgy tudjuk megtanulni, hogy késedelmesek legyünk a haragra, ha gyakran elgondolkozunk azon, milyen türelmes is velünk Isten. Az Úr azért mondta el az irgalmat nem ismerő szolga példázatát (Máté 18:21-35), hogy felismerjük, milyen türelmesnek kell lennünk másokkal annak tudatában, hogy milyen türelmes velünk Isten... Ha ingerelnek, és elveszítjük a türelmünket, olyanok vagyunk, mint az irgalom nélküli szolga. Megfeledkezünk Isten irántunk tanúsított végtelen türelméről. Haragunkban fenyítjük gyerekeinket, pedig Isten szeretetből fenyít. Buzgón megbüntetjük azt az embert, aki ingerel, míg Isten örömmel bocsát meg. Buzgón gyakoroljuk a hatalmunkat, miközben Isten örömmel adja jelét szeretetének. Ez a fajta türelem észleli mások bosszantását; s egyszerűen csak Isten szeretetével akar válaszolni."
- Jerry Bridges |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-11 11:07:32, szombat
|
| |
| |
"Ha képes vagyok másnak a rovására egy viccet élvezni; ha bármilyen módon meg tudok bántani valakit beszélgetés közben vagy akár gondolatban, akkor nem ismerem a golgotai szeretetet."
- Amy Carmichael |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-11 10:00:01, szombat
|
| |
| |
Az idő szentélye
Az éhes szemek és üres hasak körülülik az asztalt, ugyanolyan széles mosollyal, mint az apukájuk, amikor azt látja, hogy valami finomság púpozódik a tálon. Csupa mesélés, hangos beszéd, alig bírják kivárni a biccentést, és én is mosolyogva mondom: ,,Egyetek..."
Nekiesnek.
Nézem, ahogy lakmároznak. Elcsendesednek. Az ízlelőbimbók hosszan ízlelgetnek. Ugyanezt sütötte az én anyukám is, amikor kicsi voltam, és ugyanolyan rakoncátlan hajtincsek keretezték a homlokomat, mint nekik.
A Fiúember ragacsos teli szájjal motyogja: - Én nem eszem gyorsan. - Nyelvével lenyalja a csokit a szája széléről. - Érezni akarom az egésznek az ízét.
- Amikor én annyi idős voltam, mint te, csak úgy habzsoltam az ételt. - Hátrahúzom az egyik festékpöttyös, esztergált lábú széket, azt a kopottasat, amelyikhez hasonlók a közösségi ház szombati táncestéin sorakoztak hajdan a fal mentén. Csak egy kicsit billeg. - Ruth nagymama rosszallóan csóválta a fejét. Így.
Megmutatom nekik, és rázom is az ujjamat, ahogy ő tette régen; csokis mosoly a jutalmam.
- Azt mondta: ,,Jó ég, te gyerek! Így nem szabad enni. Időbe telt elkészíteni ezt az ételt. Akkor hát szánj időt arra, hogy megízleld! Lassíts le, így ni!" Aztán lassan, komótosan rágni kezdett. És újra elmondta, hogy el ne felejtsem: ,,Az ételt ízlelgetni kell!"
A Nagylány álla lelassul. Rákacsintok. Elmosolyodik, ujjával végigsimítja az ajkát.
- Sült karaj, burgonya, borsó, nekem egyre ment. - A tálcát a maradék szeletekkel a sóvár fiúk felé nyújtom. Feltérdelnek a széken, hogy kiszemeljék azt az egy szeletet, amelyik egy hangyányit nagyobb a többinél. - De Nagyi almás pitéje? Vagy a karamellás sütije? Na, annál nem kellett szólnia, hogy lassítsak! - Az egyik fiú nagyot harap, túl nagyot, mosolyog, sokat mondóan. Végignézek az arcokon, az ízlelőbimbóik életre keltek, szemükből süt a gyönyörűség.
Mikor szűntem meg desszertként gondolni az életre?
Hátratolom a széket. Eltolom magamtól a megbánást. Kell nekik valami ennivaló. Csörömpölök a fémpoharakkal. Kiöntöm a hideg tejet, és az idegenekre gondolok, akik frissen, fürgén lépkedtek Emmaus felé, és nem vették észre az Isten-bőrt a szemük előtt. Csak a lassításkor, amikor asztalhoz ültek, amikor a keze fogta a kenyeret, és elhangzott a hála az ajkáról, akkor látták meg a tágra nyílt szeműek az Arcot maguk előtt (Lukács 24:13-35). A gyorsaknak szellemileg lassú a szívük.
Odaviszem a bögréket az asztalhoz.
Üres, kimerült testem megállt, a lelkem utolérte, és ha itt hálát adok, Kit ismerhetek fel?
Két poharat továbbadok az asztal végére. Húsz teljes perc kell ahhoz, hogy miután megtelt a gyomor, az agy is érzékelje a telítettséget. A lelkednek mennyi idő kell ahhoz, hogy felismerje: tele van az életed? Minél lassabban élünk, annál nagyobb a teljesség és elégedettség érzése. Test és lélek összhangba kerül. Belépek ebbe a pillanatba. A versenyt futó idő csillapodik. És a neuronok beleégetik az emlékezetembe: az ujja hegyével morzsákat szedegető Nagylány, akinek bőre hajlatáról visszatükröződik a fény; a poharat ragadó, tejet felhajtó, majdnem-férfi méretű kezek, amelyek valamikor az élet első szorításával fonódtak ujjaim köré; a viccet selypítő Kicsifiú, a vidám évődés, a csokoládé és a gyerekek íze. Nem nyúlok előre, és nem nyúlok vissza, hanem itt, most teljes figyelmemmel ránehezedek a pillanatra.
Desszert az élet - túl rövid ahhoz, hogy végigrohanjunk rajta. Nem falhatjuk fel. A Kicsi nyelvét nyújtogatva keresgéli a csokifoltot, amit az arcán érez.
- Kérsz még tejet?
Bólint, nagy szeme igenlően nevet.
Öntök még. És étvágyam támad ünnepelni - igen, együnk süteményt! - meztelen lábujjakat puszilgatni, ölre való pipacsot szedni, egy szívet magamhoz ölelni, erősebben, biztosabban, hossszasan üldögélni anyukámmal a délutáni nap utolsó sugaraiban. ,,Akárhol vagy, légy ott teljesen!" - ez csak az eukhariszteó állapotában lehetséges. Le akarok lassítani, megízlelni az életet, hálát adni, és meglátni Istent.
Négy megbeszélés van bejelölve erre a hétre a naptáron, két esti alkalom, úszásóra, mind a hat gyereknek és zongorapróbák, a hét végét pedig vizsgák árnyékolják be, és... és... és özönlik a napok árja - de a teljes figyelem lelassítja az áradatot. Nem választhatom-e mindig azt, hogy teljes mértékben odafigyelek? Az egyszerűség végső soron összpontosítás kérdése. Eukhariszteó, eukhariszteó. Ettől a figyelem középpontja leegyszerűsödik - szent lesz.
Nézem, ahogy az óra mutatója kegyelmet jár. Halad fölöttem az idő. Ezek a gyerekek felnőnek. De az idő nem fogy el. Ez a nap nem egy szita, nem veszítjük el az időt. Minden elmúló pillanattal, minden elmúló évvel egyre mélyül bennem a tudat, hogy töltekezem, hogy időt nyerek. Az örökkévalóság szélén állunk.
A Kicsifiú megáll két falat között, nyelve hegyével megmozgatja a fogát. Nézem és mosolygok. Észreveszi, hogy nézem, és elvigyorodik. Bekapja a csokis süti utolsó falatját, szája még tele van az édes nyalánksággal, úgy fuvolázza lágyan:
- Szeretlek, Anya... és minden mást is.
És minden mást is.
Ezt a katedrális-pillanatot, ezt az Istent, ezt az időt, mielőtt kipukkan. Minden mást is.
Jákób vagyok, ez a pillanat az Isten háza, és én a tányérért nyúlok.
Hosszan akarom ízlelgetni, akármit is tartogat az idő. (folyt. köv.)
Ann Voskamp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ezernyi ajándék |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-11 08:29:05, szombat
|
| |
| |
Az indián és a tücsök
Egy indián a barátjával New York belvárosában sétált, a manhattani Time Square közelében. Ebédidő volt, és az utcák tele voltak emberekkel. Az autósok tülköltek, taxik kerekei csikorogtak a sarkon, szirénák búgtak, és a város zaja csaknem fülsüketítő volt.
Az indián egyszer csak megszólalt: "Tücsökciripelést hallok."
A barátja azt mondta: "Micsoda? Te megőrültél! Ekkora zajban lehetetlen meghallani egy tücsök ciripelését!"
"Nem, én biztos vagyok benne" - mondta az indián.
"Tücsökciripelést hallok".
"Ez őrültség" - felelt a barátja.
Az indián gondosan fülelt egy ideig, aztán az utca túloldalán levő óriási betoncseréphez sétált, amiben bokrok zöldelltek. Benézett a bokrok közé, az ágak alá, és bizony talált ott egy kis tücsköt. A barátja el volt hűlve.
"Ez elképesztő" - mondta. "Neked emberfeletti hallásod van!"
"Nem" - mondta az indián. "Az én fülem ugyanolyan, mint a tiéd. Minden azon múlik, mire figyelsz."
"Ez lehetetlen!" - szólt a barát. "Én sosem tudnám meghallani egy tücsök ciripelését ilyen zajban."
"Ez igaz" - hangzott a válasz. "Minden azon múlik, mi az igazán fontos neked. Nézd csak, megmutatom!"
Benyúlt a zsebébe, és kivett pár pénzérmét, aztán egyenként lepotyogtatta őket a járdára. És miközben a zsúfolt utca zaja még mindig ott dübörgött a fülükben, észrevették, hogy hét méteres körzetben minden fej arra fordult, hogy megnézze, nem az ő zsebéből esett-e ki a pénz.
"Érted már? - kérdezte az indián. "Minden azon múlik, mi a fontos neked."
Alkalmazás: Neked mi a fontos? Te mire figyelsz? Vannak, akik azt mondják, nincs Isten, és már nem szólhat hozzánk. De lehet, hogy ők azért nem látják vagy hallják, mert nem rá figyelnek. Maguknak élnek, nem Istennek.
Ha ráhangolódsz Istenre, észre fogod venni, hogyan munkálkodik az életedben és a világban. És meg fogod hallani, amikor szól.
Jézus azt mondta: "Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall!" (Máté 13,15-16)
Wayne Rice |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
2017. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
555 db bejegyzés |
| e év: |
7303 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5608
- e Hét: 17319
- e Hónap: 46631
- e Év: 234433
|
|
|
Offline
