|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2017-04-20 21:12:41, csütörtök
|
| |
| |
Őszi gondolatok
Igaz lenne?
már a híd közepén járunk?
Szeptember volt.
Gabona illatban, szüreti zajban,
áldott pillanatban:
ÉLET fakadt!
...s híd emelkedett...
Jövő indult rajta,
élet, életen át, az életbe...
Megállunk-e rajta?
Riadtan az utolsó szakaszban?
Visszalépünk?
búsan bánva létünk...
Lelépünk-e,
mélységbe, feledésbe
a holnaptól félve?
Vagy tovább megyünk
végig a hídon, végig az úton
bátran, kitartón...
Igaz lenne?
már az út felénél tartunk?
Szállt az idő, teltek az évek...
fénnyel - napsütésben,
áldással - esőben.
Szép volt...
Szél vitte odébb a felhőket,
s újból szivárvány nevetett...
Szép volt...
Pedig néha csak aprókat lépkedtünk,
az aggodalom göröngyein,
meg-meg állva...
De máskor tervek, feladatok
halmain lelkesen szaladgálva.
S volt úgy, hogy gondjainkkal
fáradtan ballagtunk,
s terhek alatt már-már roskadtunk.
Szép volt...
mert sokszor boldogan, szárnyalva
sikerekben, örömökben,
melegített a remény fénye.
Szép volt... és szép lesz...
ha őszben tavaszt remélünk,
alkonyatban verőfényt viszünk...
Szép lesz... mert,
örök létben, örök ifjak leszünk!
Anna Mária Seidel |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-20 19:56:40, csütörtök
|
| |
| |
Észrevétlen
Ki vette észre csillogó Athénben,
egy szürke barbár hogy jő-megy, tanít.
A bajnok győzni acélozta testét,
a művész kőbe véste álmait.
A bölcsek eszmék utait keresték,
a lantot dalra hangolták az esték.
Lágyan illatozó virágok lepték
a márványistenek oltárait.
És Pál ott járt-kelt szürkén, észrevétlen.
Történetírók büszke stílusa
miért jegyezte volna a napot?
De láng lobogott szavában, szívében,
és szívről-szívre égve átcsapott.
Kigyúltak, mint az Úrnak csipkebokra.
S porladás várt a márványtemplomokra.
Nőtt a kereszt s a kereszt Krisztusa,
Aki halott világokat lerombol.
Új világ és új Athén született
az észre sem vett Evangéliomból.
Ma se jegyezd fel, ó történelem,
ha sebzett szívünk csendesen kitárul,
és közöttünk a Krisztus van jelen.
Titkon jön el és észrevétlen.
Hadd számoljon tovább a porral, sárral,
vassal és arannyal a vak jelen!
Bábeltornyai semmivé omolnak.
Mi Reá nézünk, Akié a holnap,
a mindent újjá tévő győzelem!
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-20 19:46:26, csütörtök
|
| |
| |
Az Ige mindig gazdagabb
Az Ige mindig gazdagabb,
mint ami róla mondható,
mint ahogy fényesebb a Nap,
mint amilyennek itt a hó
mutatja fényét, vagy a víz,
vagy napraforgók lányszeme...
Az Ige mindig gazdagabb,
hisz a LÉLEKKEL van tele.
Füle Lajos |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-20 19:43:52, csütörtök
|
| |
| |
,,Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait." Zsoltár 46,5
Isten kegyelme, mint valami szüntelenül áradó, megtermékenyítő, erőteljes és soha el nem apadó folyam, felüdülést és vigasztalást ad a hívőknek. Ez az élő víznek folyama, amelyből mind a mennyben, mind a földön lévő gyülekezet egyre bőségesebben részesül. Nem háborgó tenger, hanem csendes folyam! Nem tartják fel sem a földrengés, sem a leomló sziklatömbök: csöndesen, nyugodtan, zavartalanul folyik. Boldog, aki saját tapasztalatából tudja, hogy van Istennek ilyen folyama!
,,Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát", azaz a város polgárainak megmutatják, hogy Sion ura megelégíti minden szükségüket. Nem búvópatakok az ágai, mint Kérit patakja, nem iszaposak, mint a Nílus, nem is vad zuhatagok, mint a Kison patakja, nem is csalókák, mint Jób patakjai, nem is szárad ki a vizük, mint Jerikó vizei. Nem, ezek a patakok tiszták, hűvösek, frissek, áradók és boldogítók.
Háborús időkben az ostromlott városok lakói attól féltek legjobban, hogy az ostromló sereg elvágja tőlük a vízellátást. Amíg vizük volt, a város lakói szinte korlátlan ideig ki tudtak tartani a támadásokkal szemben. Ez a vers azt mondja, hogy Jeruzsálem - amely Isten Gyülekezetét ábrázolja ki -, jól el van látva vízzel. Ez számunkra azt jelenti, hogy a kísértések idején elegendő kegyelmet kapunk ahhoz, hogy mindvégig kitartsunk. A Gyülekezet jól megerősített város, az igazság és igazságosság erős falai veszik körül, a Mindenható ereje fedezi be. Szépen épített és végtelen bölcsességgel ékesített. Polgárai, a szentek, nagy kiváltságokat élveznek. Távoli országokkal kereskednek, a király jóakaratát élvezik; és mivel a város jelentőségét főként egy nagy folyam emeli, és a folyam a város életének fő támasza, az örökké tartó szeretet és kegyelem széles folyama a Gyülekezet örömének és gyönyörűségének forrása. A Gyülekezet különlegesen Isten városa, Isten terve szerint felépített, kiválasztott és megvásárolt az Ő lakóhelyéül. Isten arra rendelte, hogy Őt dicsérje, és kitüntette az Ő jelenlétével. ,,A Felségesnek szent hajlékai." Ez volt Jeruzsálem különleges dicsősége.
Falai közt volt egy hely, ahol Isten különleges módon jelentette ki magát. Ez a szentek egyetlenszerű kiváltsága, és ennek alapján álmélkodva kiálthatjuk: ,,Urunk, hogyan lehetséges, hogy nekünk mutatod meg magadat, és nem a világnak?" Minden szent legszebb osztályrésze, hogy a Szentlélek temploma lehet. A Gyülekezetnek, mint egységnek nagy megtiszteltetés, hogy az Úrnak élő temploma lehet. Ez a zsoltár Istenünket olyan címmel illeti, amely az Ő hatalmát, fenségét, határtalanságát és magasztosságát fejezi ki; és szükséges megállapítanunk, hogy mindezek ellenére Ő a Gyülekezetben lakozik.
Isten világosan és meggyőzően jelenti ki magát mind a természetben, mind a Gyülekezetben is. De még ennél is csodálatosabb az a mindent felülmúló dicsőség, amely a kérubok közt ragyog, akik beborítják a kegyelem királyi székét. Az az élő Isten népének középpontja és gyülekező helye. Az a tény, hogy a Magasságos a Gyülekezet tagjainál lakozik, a földi Gyülekezetet a mennyeihez teszi hasonlóvá.
C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-20 10:56:51, csütörtök
|
| |
| |
A bálványok helyének betöltése
Pál arra inti levelében a kolosséiakat, hogy "öldököljék meg" a szív gonosz vágyait, beleértve a "telhetetlenséget, amely bálványimádás" (Kolossé 3,5). De vajon hogyan? Az apostol az ezt megelőző versekben mutatja meg ennek módját:
Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben. Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás. Kolossé 3,1-5
A bálványimádás nem annyit jelent csupán, hogy valaki nem engedelmeskedik Istennek, hanem hogy a egész szívével valaki vagy valami másba kapaszkodik Isten helyett. Ez nem orvosolható pusztán azzal, hogy az ember bűnbánatot tart vagy önfegyelmet gyakorol, és megpróbál másként élni. A bálványoktól való elfordulás korántsem merül ki ennyiben. Az "odafennvalókat keresni", ahol az életünk "Krisztussal együtt el van rejtve Istenben" (Kolossé 3,1.3) annyit tesz, mint értékelni Jézus értünk hozott áldozatát, szívből örülni neki, és erre alapozni az életünket. Velejárója az örömteli dicsőítés és Isten valóságának megtapasztalása imádkozás közben. Ha ez megvalósul, Jézust szebbnek és vonzóbbnak fogjuk látni a bálványainknál, és ő kerül istenpótlékaink helyére. Ha kiszaggatunk az életünkből egy bálványt, de nem "ültetjük a helyébe" Krisztus szeretetét, a bálványunk előbb-utóbb "visszanő".
Az örömnek és a megtérésnek együtt kell járnia. Az öröm nélküli megtérés keserűséget szül, a megtérés nélküli örvendezés pedig sekélyességet, és ideig-óráig tartó lelkesedést eredményez csupán mélyreható változás helyett. Ellentmondásosnak tűnhet, de éppen akkor szembesülünk leginkább a bűneinkkel, amikor a leginkább örvendezünk Jézus értünk hozott áldozatának és irántunk tanúsított szeretetének. Ha a következményektől való félelem sarkall bennünket megtérésre, akkor nem is az elkövetett bűnöket sajnáljuk, hanem saját magunkat. A félelmen alapuló megtérés ("Jobb, ha megváltozom, különben Isten helyretesz!") valójában önsajnálat. Aki félelemből tér meg, az nem tanulja meg gyűlölni a bűnt, ami így nem veszít a szemében vonzerejéből. Az illető csak azt tanulja meg, hogy miként tartózkodjon a bűntől, ha jót akar magának. Ám aki örvendezve gondol Isten áldozatos szeretetére és szenvedésére, és fel tudja mérni, hogy mekkora árat fizetett Isten az ember megváltásáért, az meggyűlöli a bűnt. Arról, hogy a bűn rossz, az győz meg leginkább, ami Isten feltétel nélküli szeretetéről biztosít bennünket (ti. Jézus halála). Ha félelemből térünk meg, magunkat fogjuk meggyűlölni, ha pedig örömből, akkor a bűnt.
Krisztusban örvendezni azért is fontos, mert a bálványok szinte mindig jó dolgokból születnek. Ha a munkánk és a családunk lett a bálványunk, nyilván nem akkor járunk el helyesen, ha többé nem szeretünk dolgozni vagy nem szeretjük a családunkat. Ellenben szerethetjük Krisztust az eddigieknél sokkal jobban, s akkor nem válunk sem a munkánk, sem a családunk rabjává. A Bibliában az "örvendezés" nem vidámságot jelent csupán, hanem ennél jóval mélyebb tartalma van. "Örüljetek az Úrban mindenkor!" - szólít fel bennünket Pál apostol (Filippi 4,4), ám ez nyilvánvalóan nem úgy értendő, hogy mindig legyünk vidámak, hiszen nem lehet parancsba adni, hogy az ember hogyan érezze magát. Bibliai értelemben az örvendezés azt jelenti, hogy megbecsülni valamit, felmérni az értékét, elgondolkozni a szépségén és jelentőségén egészen addig, amíg át nem éljük teljes egészében, hogy mennyire becses ajándékot kaptunk. Aki "az Úrban örvendezik", az addig dicsőíti Istent, amíg a szíve megnyugszik és csordultig megtelik Istennel, s ennek következtében képes lesz elengedni azokat a korábban nélkülözhetetlennek hitt dolgokat, amelyekhez görcsösen ragaszkodott.
Timothy Keller |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-20 08:46:31, csütörtök
|
| |
| |
Szerezz, amennyit tudsz
Az első szabály: "Szerezz, amennyit tudsz." Ezt mondhatjuk vagy gondolhatjuk úgy is, ahogy a világ gyermekei értik. Alapvető feladatunk, annyit szerezni, amennyit csak lehetséges. Ennek előfeltétele, hogy a pénzt ne vegyük túl drágán. Ne fizessünk többet annál, mint amennyit ér. Nem szabad az életünk kárára is pénzt szereznünk, sem az egészségünk rovására (ami végeredményben ugyanaz). Ezért ne vállaljunk olyan munkát, ami megterheli egészségünket, bármennyit is adnak érte. Olyan szakmát se válasszunk, ami nem hagy elegendő időt arra, hogy együnk és igyunk. Persze itt nagy különbségek lehetnek. Néhány foglalkozásról bátran kijelenthetjük, hogy teljesen egészségtelenek. Más munkák meg alapjában véve talán nem is károsak, csak a gyengébb alkatú embereknek. Ezért egyszerűen kerüljük azt, ami az elméleti és gyakorlati ismereteink szerint káros lehet az egészségünkre vagy erőnlétünkre. Hiszen tudjuk, hogy az élet több a tápláléknál, és a test a ruházatnál (Mt 6,25).
Ha most ilyen munkát végzel, akkor ahogy lehet, cseréld le egy másikra. Ezt azért kell megtennünk, hogy megőrizzük egészségünket, még, ha mással kevesebbet is fogunk keresni.
John Wesley |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-20 08:33:17, csütörtök
|
| |
| |
Tudsz-e így is szeretni?
Hernyósorsom én elfogadom
araszolok a világ szálkáin
küzdelmem az iszony mely
mások szívében születik
szenvedéseim szemlélésekor
hernyónak valóság
pillangónak még csak terv vagyok
tudsz e így is szeretni?
Tornay András |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-20 08:29:42, csütörtök
|
| |
| |
Figyelnek
Lehet sok lelki fegyverem,
de abból nem lesz győzelem,
ha ímmel-ámmal harcolok,
és - figyelnek az angyalok!
Füle Lajos |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-20 08:22:22, csütörtök
|
| |
| |
"Hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon" (Zsid 2:14)
Isten gyermeke! A halál elveszítette fullánkját, mert az ördög halál fölötti hatalma megtört, így hát ezután ne félj a haláltól! Kérd a Szentlélek kegyelmét, hogy egészséges ismeret, és Megmentőd halálába helyezett erős hit által erősítsen meg téged e félelmes órák idejére. Ha folyton a golgotai kereszt alatt élsz, akkor örömmel tekinthetsz halálod órája elé, és üdvözölheted, amikor jön, hogy részedre a végtelen öröm tengerét hozza. Az Úrban meghalni boldogság, Jézusban elszunnyadni nagy kegyelem. A halál nem száműzetés többé, hanem visszatérés a száműzetésből, hazatérés a sok hajlékba, hol előrement szeretteink időznek és várnak reánk. A mennyben levő megdicsőült lelkek és e földön küzdő szentek közötti távolság igen nagynak látszik; azonban nem úgy van. Nem vagyunk messze honunktól, egyetlen szempillantás elég, hogy oda jussunk.
A vitorla ki van feszítve; a lélek a mélység fölött himbálózik. Meddig tart az utazás? Mennyi borzalmas szélviharnak kell tépnie a vitorlát, míg hajónk majd befuthat a békekikötőbe? Meddig kell a léleknek fel s alá hányattatni a haboktól, míg majd eléri azt a partot, ahol ismeretlen a vihar? A válasz így hangzik: "a testen kívül, az Úrnál". Alig hagyta el a hajócska a partot, máris a mennybe érkezett. Csak a vitorlákat készítette föl, s már odaát is van. Akárcsak az a hajócska, mely a galileai tengeren sokat szenvedett a vihartól: az Úr Jézus csak ezt mondta: "Hallgass, némulj meg!", és azonnal elérték a partot.
Ne gondold, hogy hosszú időszak van a halál pillanata és az örök dicsőség között! Mihelyt becsukódik a szem ezen a földön, azonnal felnyílik a mennyben. A tüzes lovak és a tüzes kocsi egy pillanatig sem időz útközben. Nos, Isten gyermeke, miért kell ezután félned a haláltól? Hiszen látod, hogy Urad és Megváltód halála által megtöretett a halál átka és fullánkja! A halál most már csak a Jákób létrája, melynek egyik vége a sötét sír fenekén áll, a felső vége pedig az örökkévalóság dicsőségébe ér fel.
C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-20 08:17:48, csütörtök
|
| |
| |
,,Hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint." (1Korinthus 15.3).
Krisztus engesztelő halálával megszabadított minket amaz elkövetkezendő haragtól (1Thessz 1:10). De halálának van még egy másik eredménye is. Azzal, hogy magát megáldozta, legyőzte pokoli ellenségeinket, és megsemmisítette a halált. ,,A halál által megsemmisítette azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt" (Zsid 2:14). Elvette a halál fullánkját. Ezért mondta Pál: ,,Halál! hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad? A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által" (1Kor 15:55-57).
Gyermekei számára a halált édes alvássá, a sírt pedig a test nyugvóhelyévé teszi.
Halála által halálunkat nagyszerű valamivé tette. Ugyanis az által nyerjük el teljes mértékben a Benne és Vele való életet.
Hogy Krisztus halála által ezt mind elkészítette gyermekei számára, kitűnik abból, hogy mint ember megszerezte számunkra a győzelmet, és most Atyja jobbján ül. Még nem minden vettetett lába alá, de Isten gyermekei bizonyságot tesznek arról, hogy látják Jézust tisztelettel és dicsőséggel megkoronázva. Pál azt írja: ,,Mert illendő volt, hogy akiért minden és aki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé" (Zsid 12:10).
Jézus felmagasztalása által Isten gyermekei láthatják, hogy megváltattak a halálból; láthatják Őt megkoronázva, mivel értük megízlelte a halált. Ő a fejük, Jézusuk, Üdvözítőjük, Helyettesük. Ezt vallod te is?
John Bunyan |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2017. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
539 db bejegyzés |
| e év: |
7303 db bejegyzés |
| Összes: |
35930 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3120
- e Hét: 5492
- e Hónap: 34804
- e Év: 222606
|
|
|
Offline
