Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 216 
Az odaégett pirítós
  2024-03-02 21:46:18, szombat
 
  "Egy késő délután, amikor édesapám hazaért a munkából, édesanyám meleg kajával várta, de a kenyér egy kicsit meg volt égve. Ott ültem az asztalnál, és vártam édesapám reakcióját. Leült, látta az égett kenyérszeletet, mosolygós arccal rám nézett, és megkérdezte, milyen napom volt az iskolában. Majd egy kis idő után visszalépett édesanyám a konyhába, és bocsánatot kért az égetett kenyérért. Soha nem fogom elfelejteni az édesapám válaszát: "Én szeretem az égetett kenyeret."
Este, mikor az ágyba bújtam, belépett édesapám, betakart, megcsókolta a homlokomat és jóéjt kívánt. Majd megkérdeztem tőle, hogy tényleg szereti-e az égetett kenyeret.
Megölelt, és így szólt: "Tudod, az édesanyádnak nehéz napja volt, fáradt, utolsó erejével vacsorát készített nekünk. Miért bántalmazzam szavakkal. Senki sem halt bele egy kis odaégetett kenyértől. A sértő szavak nagyon fájdalmasak."
Tanulság?
Meg kell tanulnunk értékelni azt amit mások tesznek értünk, még akkor is, ha az a dolog nem tökéletes. Az akarat és a jóindulat az, ami fontos. Mi sem vagyunk tökéletesek, akkor miért várnánk el másoktól a tökéletességet."
(Ismeretlen szerző)
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Ismeretlen: A karácsonyi doboz
  2023-12-23 17:38:37, szombat
 
  Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Az apa nem tudta, hogy a kislány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot, amivel az apja számára készített ajándékot. Egy dobozba becsomagolta és a fa alá tette. Amikor szenteste az apja meglátta az ajándékot, kibontotta, látta, hogy a doboz belül üres. Azt mondta dühösen a lányának: - Tudod kislányom, az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni. - De apa - így a lány - hiszen ez a doboz nem üres, tele van puszikkal, amiket én tettem el neked karácsonyra. Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a kislányt, bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki. Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte az arany dobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta a dobozt és egy emlékezetes csókot vett ki belőle. Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekünktől, családunktól, barátainktól.  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Mária Sántáné Kurunczi: Zongora a Tisza parton
  2022-12-01 13:21:50, csütörtök
 
 

Hosszú, hűvös ősz volt. A lomtalanítók, mint mindig, most is a Tisza-partot választották lerakóhelyül. A hatóság ilyenkor nincs itt. Az éj leple alatt mindent idehoztak. Az építési törmeléktől kezdve a paprikacsumáig mindent...
Reggel, amikor az Árvízi emlékmű alatti betonmenhelyen felébredtek a hajléktalanok, azt hitték káprázik a szemük. Egy zongora állt a vízparton.
Közelebb mentek szemüket meresztgetve, s nem hitték el, hogy egy valódi zongora áll ott.
Egy professzor megszólalt: ki tud zongorázni?
Lakli, akinek nem tudták az igazi nevét, bevállalta. Odaállt a zongora elé, s elkezdte csak úgy, mint a kezdők a boci-boci tarkát játszani. Úgy tűnt, nincs lehangolva a zongora, lehet rajta játszani. Vajon ki, és miért dobta ide? Valaki egy rozoga széket hozott a lomok közül. Kicsit instabil volt, de egy tégladarabot tettek a lába alá.
Fenn a Tisza parton megálltak az emberek, amikor komoly zenére váltott, és a karácsonyi dallamok szálltak fejük felett, majd a víz vitte a hangot mindenfele.
Aztán Bajor következett. Egyik német zeneszerzőtől játszott, akinek a műveit senki sem ismerte, de szépen szólt.
Pillanatokon belül óriási koncert-terem lett a Tisza-part. Fenn a rakparton az emberek mind megálltak.
Néhányan lementek a zongora mellé, hogy lássák, ki is játszik rajta.
Bajor és Lakli felváltva zongoráztak. A tömeg már akkora volt, mintha valami tüntetés lenne.
Egyszer csak egy rendőrautó szirénavijjogása sivított bele a koncertbe, majd a hirtelen lerohanó rendőrök megtorpantak a lépcsőkön...
Egy kalapos úr közelebb ment, és csak a hajléktalanoknak pálinkát kínált. Valaki felrohant a lépcsőkön, és pár perc múlva meleg lángost osztogatott szintén csak a hajléktalanoknak. Közben a zongora-játék folyamatosan ment. Felváltva játszott Lakli és Bajor...
A rendőrök még egy ideig hallgatták, majd lassan felmentek a lépcsőkön, és sziréna nélkül elhagyták a helyet.
A tömeg is oszladozni kezdett, de a zongorajáték még sokáig tartott. Így a még fent lévők aprópénzeket dobtak le a hajléktalanoknak, nem győzték később felszedegetni.
Szent estén még megszólalt a Csendes éj, de karácsony reggelén már nem volt ott a zongora...
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
A bocsánatkérés öt nyelve
  2022-09-21 10:48:10, szerda
 
  "A bocsánatkérés öt nyelve:

-Fájdalmunk kifejezése: " sajnálom"
-A felelősség vállalása: "hibáztam"
-Kárpótlás: " Mivel tehetném jóvá a történteket?"
-Őszinte megbánás: " ígérem,nem fordul elő többé!"
-A megbocsátás kérése: " meg tudnál nekem bocsátani? "
Gary Chapman és Jennifer Thomas: Ha nem elég a sajnálom
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Ismeretlen: A bálna hálája
  2022-08-23 13:33:46, kedd
 
  A bálna hálája

Egy nőstény hosszúszárnyú bálna beleakadt a rákászhálókba. A több száz kilónyi háló húzta le a mélybe,
és küzdenie kellett a fennmaradásért. Sok száz méter zsinór is rátekeredett a testére, uszonyára,
még a szája köré is
Ez az ő hálájának története.
Egy halász vette észre a bálnát a Faralon Szigetektől keletre, és segítséget hívott rádión. Néhány óra múlva
megérkezett a mentőcsapat, és megállapították, hogy a bálna helyzete nagyon rossz. Az egyetlen mód, hogy megmentsék, ha alámerülnek, és késsel levagdossák róla, ami már kibogozhatatlanul rágabalyodott - és ez
egy nagyon veszélyes feladat. Elég egyetlen csapás az uszonyával, hogy megölje a megmentésén fáradozót.
A búvárok órákon keresztül dolgoztak a mélyben, görbe késekkel vagdosva róla a hálót és zsinórokat,
mire végül kiszabadult.
Amikor szabad lett, a búvárok elmondása szerint öröm-köröket rótt körülöttük. Majd ezután odaúszott
minden egyes búvárhoz, .... egyenként, .... és finoman megbökdöste őket köszönetként.
Azt mondták, ez volt életük leghihetetlenebb, és leggyönyörűbb élménye.
A búvár, aki a bálna szájára tekeredett zsinórt metélte el, azt mondta, a bálna végig követte őt a szemével,
amíg dolgozott, és, hogy ő többé már soha nem lesz ugyanaz az ember.
Kívánom, hogy legyél te is ilyen szerencsés!
Hogy olyan emberek vegyenek körül, akik segítenek kiszabadulni neked azokból a dolgokból,
amik megkötözve tartanak! Vagy Te segíthessél másoknak kiszabadulni az őket megkötözve
tartó dolgokból.
És kívánom, hogy mindig tapasztald meg a hála adásának és elfogadásának örömét!
/ Net/
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Fekete István - A szél és az erdő
  2022-08-08 17:50:20, hétfő
 
  Fekete István - A szél és az erdő

- Béküljünk ki - suttogta -béküljünk ki, erdő!
- Nem vagyunk már erdő - zsongtak a fák -, csak emlék vagyunk.
- Jóváteszek mindent - suttogta a szél.
- Tedd jóvá!
- Akkor a régi lesz minden?
- Akkor a régi lesz minden.
Elsuhant a szél, és a vén fák nyújtózkodva kitárták karjukat. - Talán lesz valami - suttogták.
A szél pedig megkopogtatta az ablakokat, és megpattantotta az ajtókat.
- Nincs erdő - búgott a kéményben -, nincs eső...
Az emberek felébredtek, aztán megfordultak, tovább akartak aludni.
- Nincs patak, nincs virágos rét, nincs selyemkendő és nincs pénz se.
Erre már az emberek újra kinyitották a szemüket. - Bizony nincs - gondolták. - De miért nincs? A szél jajgatva dúdolt a kéményben:
- Nincs legelő, nincs tej, és nincsenek kis csizmák: mert nincs erdő, mert nincs erdő.
Az emberek számolni kezdtek. Egy év, két év ... igaz, azóta van a sok baj, mióta nincs erdő, s most már nem mondták, hogy okos dolog volt az erdőt kivágni; csak néztek a sötétségbe, és hallgatták, mond-e még valamit a szél, de a szél már nem mondott semmit. Kilendült a kopár domboldalakra, és megült a vén hagyásfák koronájában.
- Én már elhintettem a magot, hintsétek ti is...
És amikor a nap felkelt, csillogó kapákon csúsztak el első sugarai, egy locsogó szarka csicseregve vitte meg a hírt az erdei népnek.
- Cserr! - kiáltotta. - Halljátok? Ültetik az erdőt.
A bagoly álmosan hunyorgott az idegen erdő odvában.
- Beszélj értelmesen! Ki ülteti és hol?
- Az ember, az ember; amit kivágott.
- Majd megnézem magam is, te összevissza cserregsz minden ostobaságot.
Amikor leszállt az est, a bagoly elimbolyodott a vén tölgyhöz.
- Igaz?
- Igaz. Most várom a szelet, hogy mirólunk is lerázza a makkot. Nem tudom, hol csavarog.
- Itt vagyok, itt vagyok - zendült meg a szél, - Nem akartam üres kézzel jönni. A régi barátságot meg kell ünnepelni... ma, felhőcskék... - szólt bátran - csak szép lassan...
A régi avar halkan kopogni kezdett, mert eleredt az eső; a szél megrázta a fákat, hullott a makk, suhogtak a megmaradt fák, itta a hegyoldal a vizet, életre ébredtek a csírák, és a völgyben csattogva énekelt a patak.......
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Ismeretlen: A KOVÁCS
  2022-07-15 09:46:45, péntek
 
  Egy fiatalember jelentkezett állásra egy nyomtatással foglalkozó nagy cégnél. Már túl volt az első meghallgatáson és most az igazgatóval kellett találkoznia. Az igazgató átnézte a róla szóló jegyzetet, amely kiváló volt. Majd megkérdezte:
- Volt-e ösztöndíjad az iskolához?
- Nem - válaszolt a fiú.
- Édesapád fizette az iskolád?
- Igen - válaszolta.
- Mit dolgozik édesapád?
- Édesapám kovács.
Az igazgató megkérte, hogy mutassa meg a kezeit. A fiatalember megmutatta a kezeit amelyek hibátlanok és finomak voltak.
- Segítettél valamikor szüleidnek a munkájukban?
- Sohasem, mert szüleim mindig azt akarták, hogy tanuljak és többet olvassak. Sőt még a munkájukat is jobban el tudták végezni mint én.
Az igazgató így szólt:
- Van egy kérésem. Ma, ha majd hazaértél, mosd meg édesapád kezeit és holnap gyere vissza hozzám.
A fiatalember úgy érezte, hogy minden bizonnyal övé lesz az állás. Amikor hazaért megkérte édesapját, hogy engedje meg, hogy megmossa kezeit.
Az apa furcsán érezte magát. Boldog volt, de nagyon zavart is ahogy megmutatta kezeit fiának. A gyermek aprólékosan megmosta kezeit. Most először figyelt fel apja kezeinek nagyon ráncos voltára és sok sebhelyére. Némely sérülése annyira érzékeny volt, hogy a bőr összerándult mikor hozzáért.
Most értette meg mit jelentett a munka ezeknek a kezeknek, hogy fizethessék iskoláját. A kéz sérülései volt az ára tanulmányainak és jövőjének.
Miután megmosta apja kezeit, a fiatalember egy darabig szótlanul állt, majd elkezdett rendet rakni a műhelyben és kitakarítani azt. Ezen az éjszakán sokáig beszélgettek egymással.
Másnap visszament az igazgatóhoz, aki felfigyelt a könnycseppre a szemében, amikor megkérdezte tőle:
- Mit csináltál és tanultál meg tegnap este?
- Megmostam apám kezeit és miután végeztem vele kitakarítottam a műhelyt. Most már tudom mit jelent értékelni szüleimet és hogy nélkülük nem lennék az aki ma vagyok. Miközben segítettem édesapámnak rájöttem, hogy csak önmagunkra hagyatkozva mennyire nehéz bármit is tenni. Felismertem, hogy milyen sokat jelent a család és hogy mennyire fontos egymás segítése.
- Pontosan erre van szükség a munkásaim között is - mondta az igazgató. - Olyan valakit akartam alkalmazni, aki fontosnak tartja egymás segítését, aki elismeri a másik kemény munkáját és akinek nem a pénz jelenti az egyedüli életcélt.
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Ismeretlen: A ceruza értékei
  2022-06-29 14:16:29, szerda
 
  A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ír. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle:
- Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz?
Nagyapja, félbe hagyta az írást, és mosolyogva ezt mondta unokájának:
- Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza, amivel írok.
Szeretném, ha ilyen lennél te is, amikor megnősz.
A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem látott rajta.
- De ez olyan, mint az összes többi ceruza, amit életemben láttam!
- Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. A ceruzának öt értéke van, amit ha sikerül megtartanunk, olyan emberré válunk, aki egész életében békében fog élni a világgal.
Első érték: Tehetsz nagy dolgokat, de soha nem feledd, hogy létezik, egy lépteinket vezető Kéz. Ezt a kezet Istennek nevezzük, és Ő vezet mindig kívánsága szerint minket.
A második érték: Időnként abba kell hagynom az írást, hogy meghegyezzem a ceruzát. Ez kevés fájdalmat okoz a ceruzának, azonban végül élesebb lesz. Tehát el kell tudnod viselni a fájdalmakat, mivel ezek tesznek jobbá téged.
A harmadik érték: A ceruza megengedi nekünk a radír használatát, hogy kitörüljük azt, ami téves. Meg kell értened azt, hogy kijavítani egy dolgot, nem jelent feltétlenül rosszat, a legfontosabb az, hogy megmaradjunk az igaz/egyenes úton.
A negyedik érték: A ceruzának nem a fája vagy külső formája a fontos, hanem a benne lévő grafit. Ugyanígy gondozd azt, ami benned történik.
És végül, az ötödik érték: mindig nyomot hagy. Neked is tudnod kell, hogy bármit teszel is életedben, nyomokat fog hagyni, ezért meg kell próbálnod minden tettedet tudatosítani.
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Ismeretlen: Életadó virág
  2022-03-06 12:00:51, vasárnap
 
  Életadó virág

Az ember egykedvűen ballagott haza az orvostól. Kezeit zsebre vágva, nem nézett se jobbra, se balra, csak maga elé meredt szomorúan. Egyedül volt, nem tartozott senkihez, nem tartozott felelősséggel senki iránt. Ezért vette tudomásul olyan lakonikus nyugalommal a diagnózist: nem gyógyítható.
Nem fájt neki semmi, csak rótta az utcákat, a szemerkélő esőben, hideg, alattomos szélben. Épp csak a komfortérzet miatt hajtotta fel a gallérját. Vagy tán csak megszokásból. Hiszen már úgysem számított semmi. Gondolatai sem voltak... már nem.
Befordult az ismerős sarkon, gépiesen, megszokott módon. Semmi nem változott reggel óta, amikor elindult. Szürkeség, beton, pocsolyák....ahogy mindig is. Nem mindig volt ilyen. Ó dehogy. Valamikor régen szebb volt számára minden. Voltak érzelmei, boldog napjai, nevetés...béke, nyugalom. Ez már egy ideje a múlté...megfakult, ő meg belefásult.
Nem is izgatta magát a kialakult helyzet miatt, hiszen vesztenivalója nem volt már egy ideje. Tudomásul vette az állapotát, küzdeni nem akart, nem volt ereje hozzá. Persze nem dobja el az életét, azért bolond nem volt sosem, de megbékélt valahogy. Ment, lassan, fejét lehajtva, szemben a széllel. Szürke-szürke-szürke. Lépésre-lépés.
Hirtelen megállt...valami megbontotta a sötét egyhangúságot. Mivel eddig is a földet bámulta a lába előtt, észre kellett hogy vegye. A virágot..... Azt a virágot. Ami még reggel nem volt sehol. Hogy is lett volna, hiszen csupa beton minden. Kicsi volt, és nap sárga. Hihetetlen módon vakított a szürkeség közepén. Meglepődött...nagyon régen nem látott ilyen szépet. Pedig semmi különös, csak egy nap sárga kis foltocska... egy betonrepedésben. Hogyan? Mióta? Miért? Kérdések sorjáztak a fejében, miközben szinte megbabonázva nézte az árva kis életet. Közben pillanatonként meghökkent saját magán is. Régóta nem érdekelte szinte semmi, és most egyszerre itt áll, és nézi ezt a pici csodát...És kérdések fogalmazódnak meg benne. Furcsa érzés volt...megint érezni. Érdeklődni valami iránt, szépnek látni valamit. Már el is felejtette szinte hogy milyen az. Nem tudott szabadulni. A virág tisztasága, léte, kisugárzása fogva tartotta. Lehajtotta a gallérját, leguggolt a növényke elé...észre sem vette hogy az eső már elállt. Úgy általában semmit nem érzékelt most maga körül. De talán mégis: melegedett. Amit még nem tudott az az, hogy nem az idő, hanem ott bent valami. Kinyújtotta az ujjait, óvatosan megérintette a virág szirmait, nem tudta miért teszi, csak érezte hogy meg kell tennie. Puha volt és meleg. Meglepően szokatlan ez egy virágtól. És ez a melegség lassan felkúszott a férfi kezén. Nem értette mi történik. Egy virág csak, nem is valami ritkaság vagy bódító illatú csoda...és mégis más. Megállította, mozdulatra, gondolatokra kényszerítette...és nem eresztette tovább. Úgy érezte tennie kell valamit, mert a növényke itt menthetetlenül elpusztul, lehet hogy még ma. Nem tudta volna megmagyarázni hogy miért teszi, hogy mit akar, csak vitte valami sosem volt érzés...a virág élni akarása teljesen letaglózta, magával ragadta. Pár lépésre volt csak otthonról, mégis rohant. Szerszámok, kapkodás...aggódás, türelmetlenség...már arra sem volt ideje hogy meglepődjön önmagán. Kimelegedett, megcsillant a szeme, arcába új szín költözött. Félt hogy elkésik, pedig a virágnak szüksége van rá! Honnan ez a bolondság? Mit csinálok? Ötlött fel benne egy pillanatra. De már futtában csak. Vitték a lábai, a szíve...azok az érzések amiket már rég eltemetett magában.
Lélekszakadva ért vissza az utcára...a virág várta. Kinyílva, ragyogóbban mint valaha. Mintha mosolyogna...gondolta a férfi. És visszamosolygott. Fogta a szerszámait, és óvatosan nagy figyelemmel kiszabadította a növényt a beton fogságából. Az arca elé emelte, és a virág hálásan hozzá hajolt. Felvitte a lakásba, és helyet, meg fészket csinált neki egy régi cserépben, amiben eddig a tollait, ceruzáit tartotta. Holnap veszek egy szebbet, gondolta, de valahogy érezte hogy a virágnak ez egy csöppet sem fontos. Elrendezte a földet, óvatosan beletette a növénykét és helyet csinált az ablakban egy védett helyen. Érje a nap, de a szél ne bántsa...gondosan, óvatosan. Ha már itt volt, rendet csinált. Pedig ki tudja már mikor utoljára. De most kellett, mégsem láthatod ezt nap mint nap....motyogta magában. Széthúzta a függönyt teljesen...beáramlott a fény. A virág felragyogott...ahogy még soha egyetlen virág sem amit eddig a férfi életében látott. Odaszögezte a férfi tekintetét...és ő végtelen nyugalommal és szeretettel nézte a kisnövényt. Órákon át. Beszélgettek, szavak, hangok nélkül, csak az érzékek nyelvén. Estére a virág nevet is kapott....Évának nevezte a férfi, mint az első nőt a földön, hiszen legalább akkora jelentőséggel bírt már az életében...mint Éva az emberiség történetében. És valahogy illett is Hozzá. És úgy is érezte hogy Ő az első... Az ember hosszú-hosszú évek óta nyugodtan és pihentetően aludt. Elkerülték a rémei, a fájdalmai. Reggel kipattant a szeme és a virágot kereste a tekintetével...ami nem volt nehéz, hiszen még elalvás előtt abba az irányba fordította az ágyát. Igen!! Ott volt...várta hogy a férfi felkeljen, és addig a reggeli napfényben illegette a szirmait...szerette a napot. A férfi megnyugodott...elmosolyodott és a székhez lépett ahová este a ruháit hajtogatta. Végigkutatta a zsebeit és megtalálta a gyűrött papírt amit még tegnap adtak neki az orvosnál...Kisimitgatta, elolvasta újra.. egy név és egy telefonszám...egy új lehetőség, egy komolyabb esély....
Felemelte a telefont...tárcsázott.....
Most már élni akart....volt kiért...
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Ismeretlen: Milyen színű...?
  2022-03-06 11:56:04, vasárnap
 
  "Milyen színű a boldogság?
A Hold színe...
Milyen színű a szomorúság?
- kérdezte a csillag
a cseresznyefát,
és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. -
Hallod?
Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot.
Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak?
Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek!
Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét,
és a végtelennek támaszkodott.
Egy ideig így maradt,
hogy kipihenje magát.
- És a szeretet?
Elfelejtettem megkérdezni,
milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy.
A szerelem színe megegyezik a holdéval!
- mondta a csillag.
Majd, messze az űrbe bámult.
És könnyezett. "
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 216 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 253 db bejegyzés
Összes: 7228 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 254
  • e Hét: 525
  • e Hónap: 3367
  • e Év: 42368
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.