|
2017-07-15 09:08:31, szombat
|
| |
| |
Életünk vége felé
Életünk vége felé elgondolkodunk,
mi az, amit hátrahagy szökevény múltunk.
S mi lesz mi még akkor is életnyomot hagy,
ha már elérte kezünk a szivárványokat.
Így alkonyati időnkben mind arra gondolunk,
megőrzi e valaki emlék mivoltunk,
s úgy írják-e történelmünk, hogy büszkék lehessünk,
ha majd pilleszárnyainkkal a fénybe repülünk.
Kun Magdolna
Törékeny szív
A lélek beforrja
a bántások nyomát,
de a szív forratlanul viszi
a sérülést tovább.
Mert a szív törékeny,
gyönge szerkezet,
pár perc alatt elvérez
egy egész életet.
Kun Magdolna
Miért szeretünk
Miért szeretünk, ha tudjuk fájni fog,
ha minden fellángolás csak múló állapot,
ha életünk idejéből éveket lopunk,
miket majd könnyel, vérrel siratunk.
Miért szeretünk, ha végtelen szerelmek,
tündérmeséjű könyvekben léteznek,
ott ahol minden szép, csupa-csupa báj,
ahol nincs olyan mi szívünk szomorítaná.
Miért vágyunk ölelő kart, ha tudjuk, simítása
oly hamar átgyengül abba a másik kéz irányba,
ahonnan még búcsúzóul egyszer visszaint,
hullámsírba temetvén azt, mi múlt-csónakon ring.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
Offline
