|
2017-07-16 09:14:30, vasárnap
|
| |
| |
Amikor elmúlik a fiatalság, az életbe gyönyörű időszak köszönt be - nyugodt és mély, mint a napsugaras ősz. Ebben az időszakban érik meg az élet vetése és a kertben a gyümölcs. Az ifjúság tavaszi szertelensége akkor már nem helyénvaló. Mintha földi hajlékunk épületét most tetőzné be az élet. Ebben az időszakban minden, amit átélünk - jó és rossz is, az örömteli és a szomorú is -, megváltoztatja tudatunkat. Lemondunk arról, hogy az ábrándozás elvarázsolt világában tévelyegjünk, és úgy rendezzük be az életet, ahogyan azt korlátozott lehetőségeink megengedik. Nem vonz bennünket egy ismeretlen, szerelmes asszony csábító tekintete, és többre értékeljük a régi vonzalmakat. Az ifjúság frissessége akkor már elhalványodik, és az ember nem öregedő lelke a hosszú közös élet után mind világosabban ül ki az arc, a szem kifejezésében. A hang, a mosoly, a tekintet - minden összhangba kerül az ember belső világával. Nem reménykedünk többé az elérhetetlenben, nem kesergünk többé a hűtlen szerető miatt, és megbocsátunk azoknak, akik megcsalnak bennünket. S akkor odaadjuk a szívünket annak, aki mellettünk állt, aki megszeretett bennünket, aki hűséges maradt hozzánk az élet minden vihara és minden keserű elválása után. S érezzük az elégedettséget és nyugalmat a kipróbált, hű barátok kedves körében. Keserű azok sorsa, akik az élet lágy alkonyán új vonzalmakat, új sikereket vonszolnak hasztalanul, akikre nem vár a meghitt otthon, amelyben megpihenhetnek, s akiket nem üdvözöl a lámpa meleg fénye, ha este hazatérnek."
Rabindranath Tagore.
Az én dalom lesz a szellő muzsikája, amely körülfon téged, gyermekem, mint a százkarú szerető szerelem.Az én dalom, mint áldó csók, érint majd homlokon. Magányodban melléd surran, és belesuttog a füledbe, melletted lesz a
tömegben, és szelíd tartózkodással övez. Az én dalom lesz a szárny, ha álmodsz, álmaidban ezen a szárnyon száll közelebb a szíved az ismeretlenhez. Ott ragyog feletted, mint hűséges csillagod, ha életutadon az éj sötétje borong. Az én dalom ül szembogaradon, és ráirányítja a tekintetedet a dolgok mélyére. És ha a halál csendje elnyeli hangom, az én dalom - a te élő szívedben - tovább dalol...
Rabindranath Tagore
A növekvő hold (versciklus)
"A szerelem a lélek selyme, a szív bársonyvirága, melynek magvát minden szívben elültette a teremtés, de amely csak minden ezredik szívében érik meg igazán pompázó virággá."
(Rabindranath Tagore)
Sose szedj virágot, hogy magaddal vidd az útra. Menj csak tovább, s a virágok végigkísérik utadat bármerre jársz."
(Rabindranath Tagore)
Rabindranath Tagore:
Papírcsónak
Nap nap után útnak eresztem papírcsónakjaimat a rohanó vízen.
Nagy, fekete betűkkel ráírom a nevem és a falunak a nevét, ahol élek és születtem.
Idegen országok idegen lakója, remélem, megtalálja, és tudni fogja, hogy ki vagyok.
Megrakom shiuli-virággal - itt nőnek a kertünk tövében -, és hiszem, hogy kikötnek az éjszakában a hajnal-virágos csónakok. Vízre bocsátom papírcsónakom, és látom, hogy az égen az aprócska felhők is duzzadó, fehér vitorlát bontanak. Valamelyik régi játszótársam szellőt küld az égből, hogy versenyezzen a csónakommal - de hogy ki ez a kedves játszótárs, már nem tudom.
Este a két karomba fúrom az arcom, és álmodom: a csónakom úszik, úszik a csillagok alatt.
Az álom tündérei vitorláznak rajta, és az álom teli kosara a rakománya.
"Kezed halk érintésére szívem bilincse lepattan,
S ujjongó szavak születnek arra, ami mondhatatlan."
(Rabindranath Tagore)
Shiuli-virág |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
