Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Most tanultam meg, hogy nem arra kérem Istent, hogy teljesítse azt, amit én elterveztem, hanem hogy segítsen megérteni, mi az értelme annak, amit ő tesz velem. ... Ballán Mária
1957.12.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 80 
Mihályfalvi János : MÁRIA - MÁRIA ÉGI ANYÁNK - IMÁDSÁGUNK -
  2017-08-21 23:26:47, hétfő
 
  MÁRIA - MÁRIA ÉGI ANYÁNK - IMÁDSÁGUNK - MIHI - 2017


Link




 
 
0 komment , kategória:  MIHÁLYFALVI JÁNOS, MIHI  
Málta az Európai Panama
  2017-08-21 23:21:54, hétfő
 
  Málta az Európai Panama


Link


Multinacionális cégek, bankok és a politikai elit, ők akik igazán profitálnak az EU-ból. Egy bizonyítottan csaló, alkoholistával az élen, csak a gazdagodással törődve teszik tönkre Európát!


 
 
0 komment , kategória:  POLITIKA  
Dr. Weixl-Várhegyi László - Arcunkba kiáltó igazságok -
  2017-08-21 23:15:01, hétfő
 
  Dr. Weixl-Várhegyi László - Arcunkba kiáltó igazságok - II. VNTV Fesztivál


Link

Mi lett volna őseinkkel, mi lett volna állatainkkal, ha folyamatosan só nélkül élték volna az életüket, a jelenlegi ,,tudománynak" a legnagyobb csúsztatása, a só felhasználás, sófogyasztás kérdése, ugyanakkor nagyon sok betegségünk hátterében ez áll. Hány ilyen arcbakiáltó igazság van, amit egyszerűen nem vagyunk hajlandók tudomásul venni?

Aki valaha foglalkozott elektrotechnikával és tudja az elektromágnesesség fogalmát, annak tökéletesen kell értenie azt, hogy a telefonjaink, amik mikrohullámú mágneses energiát bocsátanak ki, közvetlenül a fejünkre milyen módon hatnak károsan. Mi van a sugárzó laptopokkal, iPhonokkal, a mikrohullámú sütő hogyan teszi tönkre az ételeket, az életet, és más számos kérdésről fog nekünk Dr. Weixl-Várhegyi László beszélni.

Dr. Weixl-Várhegyi László előadása a II. VNTV Fesztiválon.



 
 
0 komment , kategória:  VNTV-Viva Natura Televízió  
A pápa szorgalmazza a terroristák Európára szabadítását
  2017-08-21 23:09:26, hétfő
 
  "A nemzetbiztonság rovására is" - a pápa most már egyértelműen szorgalmazza a terroristák Európára szabadítását

Ferenc pápa az illegálisan bevándorolni próbálók befogadására buzdított akár a nemzetbiztonság rovására is hétfőn a Migránsok és Menekültek Világnapjának kapcsán, jóllehet azt a katolikus egyház legközelebb csaknem fél év múlva, 2018. január 14-én tartja.





A pápa üzenetében úgy fogalmazott, hogy "az emberi méltóság tiszteletben tartása" "arra kötelez, hogy mindig elsőbbséget adjunk az egyén biztonságának a nemzetéhez képest".

A személyi okmányok nélkül érkezőket "szívesen kell látniuk" a fogadó nemzeteknek, a kormányoknak pedig még több embert kell segíteniük, akik "nyomor és konfliktusok elől menekülnek" - hangsúlyozta az egyházfő.

"Szélesebb lehetőségeket kell kínálni a migránsoknak és menekülteknek, hogy biztonságosan és törvényesen léphessenek be célországukba Gyorsítani és egyszerűsíteni kell a humanitárius vízumok megadásának, a családok egyesítésének eljárását. Az újonnan érkezőknek megfelelő és emberhez méltó elhelyezést kell felajánlani, biztosítani kell hitük és vallásuk gyakorlásának szabadságát, és segíteni beolvadásukat" - fogalmazott a pápa (aki természetesen nagyon jól tudja, hogy szó sincs semmiféle beolvadásról).

Hozzátette, hogy az állampolgárság megadásának eljárása felgyorsítható, ha a befogadó államok eltekintenek pénzbeli és nyelvtudási követelményektől.

A pápa üzenetében felemelte szavát mindennemű kollektív kiutasítás ellen. Ferenc pápa Olaszországból Argentínába bevándorolt család szülötte.

(MTI nyomán)


Forrás: Link




 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Eltávolította a Facebook Toroczkai László oldalát
  2017-08-21 23:03:17, hétfő
 
  Egyelőre a közzétételét vonta vissza, azaz véglegesen nem törölte, ugyanakkor nem tudni, hogy meddig lesz elérhetetlen.

Toroczkai László Facebook-oldala nemrég lépte át a 100.000 kedvelést. A mai napon 104 ezer körül járt, amikor is a Facebook a közösségi alapelvei megsértésére hivatkozva elérhetetlenné tette. Elértük Ásotthalom polgármesterét, aki elmondta, hogy egyelőre még ő látja az oldalát, azaz nem törlődött teljesen, és természetesen panasszal élt.

A Facebook egyébként folyamatosan törli azokat az oldalakat, amelyekről úgy dönt, hogy nem kívánatos, jogorvoslatra pedig gyakorlatilag szinte semmi esély. Mi is többször számoltunk már be arról, hogy vannak oldalak, amelyeket egyáltalán nem lehet létrehozni, így például a Szent Korona Rádió mellett a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom sem tud már hosszú idő normálisan jelen lenni a közösségi oldalon, pedig már volt, hogy a nevét számokra cserélte, cirill betűkkel írta vagy csak a mozgalomra utaló kifejezéseket használt, de mégis folyamatosan törlődik.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  TÖRTÉNETEK,ÍRÁSOK,HÍREK  
Georg Spöttle: Abdeslam magyar hálózata
  2017-08-21 23:00:04, hétfő
 
  Már régóta gyanakodva figyeljük a migránsokat segítő civil szervezeteket. Ők támogatták 2015-ben az országunkon átvonuló illegális bevándorlók tömegeit és Soros György hű vazallusaiként most is ők hozzák át az emberáradatot a Földközi-tengeren. Nagyon érdekes, hogy ők támadják a legvehemensebben a migráció és a terrorizmus közti összefüggést.





Pedig több európai célpontot támadtak olyan terroristák, akiket az Iszlám Állam képzett ki, majd átdobták őket a migrációs hullámmal.

Ansbach, Párizs, Nizza, Brüsszel, Berlin, most meg Barcelona - hogy csak néhányat említsek. A francia hatóságok most magyar segítséggel vizsgálják Salah Abdeslam itteni kapcsolatait.

A francia állampolgárságú, Belgiumban élő terrorista, aki jelenleg egy magas biztonságú francia börtönben ül, tizenhárom terroristát vitt Magyarországról Nyugatra azzal a céllal, hogy ott merényleteket kövessenek el.
Közülük csak Abdeslam, valamint a migránsútvonalat feltérképező algériai Bilal C. és a belga Ayoub El Khazzani maradt életben.

A merényletekben 130 személy vesztette életét, csak a Bataclan klubban 89 szórakozó fiatalt gyilkoltak meg, a sérültek száma megközelítette a négyszázat.

Na de lássuk, hogy az eddigi adatok alapján miben is segítették a terroristákat a civilek. Egyiküknek, Bilal C.-nek adtak egy feltöltős mobiltelefont, amelynek segítségével a férfi tarthatta a kapcsolatot Abdelhamid Abaouddal, a merényletek kitervelőjével. Bilal C.-t, Abdelhamid Abaoudot és Ayoub El Khazzanit egy segélyszervezet munkatársai kísérték el egy IX. kerületi szállodába, ahol néhány napot töltöttek, mielőtt továbbindultak nyugat felé. A Magyar Idők augusztus 14-i száma részletesen beszámolt a terroristák eddig felderített mozgásáról és feltételezett segítőiről.

Az egyik migránsokat segítő civil szervezet aktivistája még azt is megengedte Salah Abdeslamnak, hogy több napot az ő lakásában töltsön el! Ilyen fokú bizalmat csak akkor szavazunk meg valakinek, ha régebb óta és alaposan ismerjük őt. Itt merül fel a kérdés, hogy meddig ment az a kapcsolat.

Csupán a liberalizmus és a humanitárius gondolkodás vezette az aktivistát, vagy esetleg tudott is valamit Abdeslam terveiről? A magyar hatóságokra most sziszifuszi munka vár, hiszen francia kérésre fel kell térképezniük a terroristák itteni kapcsolatait. Ehhez persze ki kell hallgatni az aktivistákat, akikről a hatóságok tudják vagy sejtik, hogy közük lehetett az arab merénylőkhöz.

Tapasztalatból beszélek; hasonló esetekben a tanút vagy a gyanúsítottat több alkalommal is kihallgattuk, mivel így kiszűrtük a bizonytalan pontokat, amikor úgy véltük, hogy a személy hazudik, információ­kat hallgat el, vagy csupán már nem emlékszik a részletekre.

A többszöri, esetleg más-más nyomozók által vezetett kihallgatás összezavarta a gyanúsítottat, ilyenkor gyakran ellentmondásokba keveredett. Miután visszaolvastuk előző vallomását, magyarázkodni kezdett és még jobban belebonyolódott a történetbe. Egy muszlim gyanúsítottnál napokig titkoltam, hogy beszélem az anyanyelvét, majd egy döntő pillanatban rákérdeztem egy, a jegyzettömbjében talált névre és telefonszámra, mindezt arabul.

Ekkor jött rá, hogy nincs értelme tagadni.

Fontos lesz a telefonok cellainformációinak kiértékelése is. Így meg lehet állapítani, hogy az adott napokon kik tartózkodtak a lakásban Salah Abdeslammal együtt. A hívások és az SMS-forgalom is komolyan segítheti a nyomozást, hiszen Abdeslam és segítői nyilván kommunikáltak egymással, ha mást nem, de a következő találkozókat egyeztették. A nem hivatalos tolmács szerepe is érdekes, hiszen Kiskőrösön ő vett feltöltős mobilokat a terroristáknak.

Ők ezekkel hívták fel parancsnokaikat Rakkában, az Iszlám Állam fővárosában. A tolmács adathordozóinak vizsgálata és internetes kereséseinek kiértékelése is fontos információkkal szolgálhat. Elképzelhető, hogy ha nem is áll közvetlen kapcsolatban egy terrorszervezettel, de szimpatizál a céljaikkal. Az okostelefonok applikációinak vizsgálata, a WhatsApp, a Snapchat vagy a Facebook Messenger szintén adhat támpontot terrorgyanús kommunikációról.

A német hatóságoknak az ansbachi merénylet után az amerikai NSA segített a Snapchat-kommunikáció visszafejtésében. Jelen pillanatban erre csak ők képesek.

Olyan hírek is felröppentek 2015 nyarán, hogy civilek hamis dokumentumokkal is segítették a migránsokat, például görögországi regisztrációs papírokat készítettek számukra. A hatóságok nyilván ennek is utánanéznek, mivel itt egy másik szálon lehetne elindulni, amely talán visszavezet Abdeslamhoz és társaihoz.

Magyar Idők


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  TÖRTÉNETEK,ÍRÁSOK,HÍREK  
Hazug múltra nincs szükség
  2017-08-21 22:46:47, hétfő
 
  Berend Nóra történész igyekszik bemutatni, miért írják újra és újra a történelmet, amikor még az sem biztos, hogy az megtörtént, amiről évszázadok óta hisszük.

- Ön a középkor történésze. Hoztam magának valamit: Eduárd walesi herceg, III. Eduárd angol király fia, aki 1330 és 1376 között élt, a százéves háborúban lemészároltatta Limoges francia település lakóit. Ezért kétszáz évre rá kiérdemelte a Fekete Herceg nevet, Shakespeare így örökítette meg az V. Henrikben. Mostanában kiderül: a Herceg nem is annyira fekete, a lakosságot a francia helyőrség gyilkolta halomra, mert tárt karokkal fogadta az ellenséget. Mit kezdjünk most Shakespeare-rel?

- Shakespeare átvett anyagokat másoktól, a Hamlet-történetet sem ő találta ki, az olvasottakat pedig adaptálta a saját mondanivalójára. A történelmet a saját korának írta.

- Ez az irodalomban elmegy. De: mit kezdjünk a tudománnyal? Tudjuk, hogy mit tudunk?

- Minél messzebbre megyünk vissza a történelembe, annál kevésbé tudjuk, hogy mi történt valójában, és azt gondolom, spekuláció helyett jobb, ha ezt bevalljuk. Középkorászként képtelenség pontosan rekonstruálni a múltat. Kevés és nagyon problematikus forrásunk van. Akadnak történészek, akik nagyon szép történeteket írnak, ehhez önkényesen értelmezik azt a néhány forrást, amink van. Azok közé tartozom, akik megpróbálják a középkori elbeszélő forrásokat a saját korszakuk jellegzetességeit mutató szövegként megérteni. Mi lehetett a szerző célja, mikor, miért írta azt és úgy, amit írt? Mert persze semmit sem azért írtak, hogy majd a jövő történészei megtudják, valójában mi történt. Ha a saját kontextusába helyezzük a forrást, már óvatosabban tudjuk kezelni az állítólagos tényeket, amelyekről beszámol. Sok mindenről csak annyit mondhatunk, lehet, hogy így volt, lehet, hogy másképp; más dolgokról kimutatható, hogy valótlanságok.

- Hántsuk le a tényekről, amit utóbb rápakoltak, a Hercegről a Feketét és akkor közelebb kerülünk a múlt valóságához?

- Hánthatjuk, de sok részlet esetében sose fogunk igazán közel kerülni ahhoz, hogy valójában mi történt. Azt viszont meg tudjuk mondani, mi nem történt, mik az utólagos mítoszok, és óvatosabb formában azt is, mi az, ami lehetséges, mert nagyjából ez volt a korszakra jellemző.





- Ha úgy van, ahogyan mondja, akkor a múlt egy hatalmas káposzta, amelyet minden nemzedék újabb levéllel burkol be a saját szája íze szerint.




Szent István király szobra

- Igen, ezért lehet állandóan újraírni a történelmet, meg is tették. Minden generáció megírta például a maga Szent Istvánját. Mária Terézia korában az abszolutizmus mintaképét. Hóman Bálint a harmincas években a németbarát, német orientációt követő királyt. Majd jött a kommunista Szent István az ötvenes években. Minden kor érdekeinek megfelelően újra akarta és tudta értelmezni a forrásokat, amelyek a kezdetektől ugyanazok. Jó, ha az ember tisztában van vele, hogy a saját kora merrefelé nyomja. Ezért gondolom, jobb nem nemzeten belülről, hanem kívülről írni történelmet.

- Fizikai távollétben? Mint ön Cambridge-ben.

- Szellemi értelemben. Az itthon élő történészek iszonyú nyomás alatt dolgoznak, mint ahogyan sok korszakban így volt. Ha kényes témában rosszat mondanak, akkor a fejükre csapnak, elvesztik kutatásuk anyagi forrásait, de még egzisztenciális biztonságukat is.

- Ha mindig, mindenhol így volt, akkor a mai hatalom nem mutat kiugró teljesítményt a szellemi elnyomásban.

- Dehogynem. A mai állapotokat az ötvenes évekhez lehet hasonlítani, a késő Kádár-kor sokkal szabadabb volt. És ahogy a történelem tanításába belenyúlnak, az Franco Spanyolországához hasonlít. Azzal együtt, hogy Magyarországon kevés olyan korszak lehetett, amikor félelem nélkül, bármiről bármit mondhatott egy történész. Sokan pórul jártak, ha kicsit is őszinte tudósnak mertek lenni. A Horthy-korszakban Eckhart Ferenc először csak egy cikkben karcolgatta meg a Szent Korona-tant, de rögtön követelték, dobják ki az állásából, és még az országgyűlésben is interpellációban foglalkoztak az üggyel. Pedig nem politizált, jogtörténészként megnézte azokat a forrásokat, amikre felépítették a Szent Korona-tant és erős gyanúja támadt, hogy annak nincs ezeréves múltja. Ezt később könyvében részletesen bebizonyította, de olyan óvatosan, hogy rendszeresen félreértik.

- Nyugtasson meg: azért Szent István élt, és államalapító volt.

- Élt. De nem ő volt egyedül az állam megalapítója, mint ahogy az egyházmegyei rendszer kiépítője sem. Nehéz megmondani, mit csinált előtte az apja, Géza. Viszont István udvara tele volt ,,megélhetési bevándorlókkal". Jöttek egyháziak és világiak, a felesége, Gizella környezetében lovagok, harcosok. Az udvar külföldiekből állt, ők hozták a mintát, hogyan kell megszervezni a királyság adminisztratív irányítását, felosztani a területet püspökségekre. István törvényeiben pedig nagyon sok a Karoling-kori elem, amit nyilván az egyházi emberek hoztak magukkal.

- Ez az egyszemélyhez kötés a későbbi korok diktátuma?

- Ez korán kezdődött, már az 1083-as szentté avatásakor; ekkor lett politikai legitimációs eszköz István, először I. László számára. Itt van például az Intelmek, ami királytükör, egy középkori műfaj: az uralkodó a fiának ad tanácsokat, hogyan gyakorolja a hatalmat. Ezt is már nagyon korán személyesen Istvánnak tulajdonították, de biztos, hogy nem ő írta. A XII. századtól aztán fokozatosan egyre többen Istvántól kezdték eredeztetni saját egyéni vagy csoportos jogaikat. A Szent Jobbra is a politikai legitimáció miatt lett szükség; elég jól kimutathatóan középkori hamisítvány. Szent Istvánt tehát nagyjából úgy ítéljük meg, ahogy akarjuk, mert személyiségéről igazán fogalmunk sincs. Hogy például mennyire volt kegyetlen vagy jószívű, megállapíthatatlan. Azt az egyszerű tényt se tudni, mikor született, hány éves korában halt meg. Tudjuk róla, hogy amint abban a korban sok más uralkodó, a saját, személyes hatalmát építette korszerű formában, sikeresen, de nem a magyar nemzeti állam megteremtése lebegett a szeme előtt.

- Elérkeztünk Koppányhoz, akit István felnégyeltetett. És akkor jön maga, és azt mondja, a felnégyelés hazugság, de még az is az, hogy Koppány létezett. István, a kereszténység felmagasztalt győzelméhez kellett egy méretes pogány ellenfél?




Koppány felnégyelése

- István súlyát az is adja, hogy ellenpontként teremtettek mellé egy, a múltat képviselő ellenfelet. A mai Koppány-képhez Györffy György mint az István, a király rock-opera történész szaktanácsadója nagyban hozzájárult. Így konkrétan megtestesül a pogányság legyőzése, az államalapítás. Koppány a XIV. századi magyar krónikakompozíciókban szerepel, így a Képes Krónikában. Általános álláspont, hogy Koppány története már az állítólagos XI-XII. századi őskrónikában is szerepelt, melynek utódváltozata lenne a Képes Krónika. Nekem a felnégyelés mint X. századvégi módszer lett gyanús. Erdélyi László kétségeit ez ügyben lesöpörték, és valóságos megtörténte mellett sokan érvelnek. A pogány magyarok hozták volna magukkal, akiknél állítólag, mint a volgai bolgároknál - a közöttük 922-ben utazó Ibn Fadlan szerint - a házasságtörőket kettévágták és felakasztották egy-egy fára. Már ha hitelesnek fogadjuk el a beszámolót. Csakhogy ez nem felnégyelés. A felnégyelés gyakorlata a XIII. század végén kezdődött Angliában, majd a XIV. századtól elterjedt a kontinensen a felségsértés büntetéseként. A krónika szerint Koppány akarta megszerezni István trónját, a király hatalmára tört. A krónikás ezt a felségsértést, nem a vérfertőző házasság tervét tartotta felnégyeléssel büntetendőnek.

- Pogányként akart trónra jutni?

- Ha ez a büntetés nem létezett a XIII. század előtt, akkor nem lehet XI. századi, eltűnt őskrónikai történet, ami fennmaradt a Képes Krónikában. Mondhatnánk, hogy a felnégyelés nem igaz, de a többi igen, ám a XIV. századi krónika egyáltalán nem ír arról, hogy Koppány pogány lett volna. A három, 1083-1100 közötti István-szentéletrajz ír pogány lázadásról, de nem említi Koppányt, nem nevez meg egyetlen vezért sem, még csak nem is köti egy vezérhez a lázadást. XIII. századi családi hagyományokban van szó egy legyőzött Koppányról. A modern történetírók összevarrták a történeteket. Nagyobb a valószínűsége, hogy a XIV. században, az Anjou-ház hatalmának megerősítésére, politikai okból keletkezett a Képes Krónikában található történet.

- Ha elkezdi szétszedni a káposztát, nem a saját hivatását tépkedi levelekre, miközben tudja, nem juthat el az igazság torzsájához? Nincs történelem?

- A posztmodern felfogás hasonlót állít, de nem ezt mondom. Szerintem akkor teszünk rosszat, ha történészként mítoszokat ápolunk, ugyanis előbb-utóbb valaki rájön, hogy ezek a történetek nem stimmelnek. Ez pedig sokkal jobban rombolja a történész szavahihetőségét és a történelem létjogosultságát, mint ha kimondjuk, hol vannak tudásunk határai. A történész fontos feladata a kritikus gondolkodás gyakorlása és tanítása.

- Nem biztos, hogy bármelyik hatalom csak a saját érdekében köti magához a nagy, vagy azzá fújt történelmi alakokat. Célja lehet, hogy a folytonosság tudatosan megválasztott felmutatásával öntudatot, nemzeti egységet teremtő identitást teremtsen.

- Régen rossz, ha a nemzeti egységgel kezdenek operálni. Hazudik minden olyan politikai rendszer, amely elkezdi a nemzeti egységet bármilyen színben hangoztatni, amelynek persze olyannak kell lennie, amilyet ő akar látni. Az ilyen rendszer a saját hatalmát építi. Egy demokratikus kormány a nép érdekeit nézi, jó életszínvonalat, méltó emberi létet biztosít, amihez nem kell sem az egységet, sem a nemzetet emlegetni, ahhoz ,,csak" normális politika kell.

- A politika azt mondja: a népnek szüksége van felmutatható, közösen megélhető múltra.

- Én meg azt mondom: hazug múltra nincs szükség, mert hazugságokra nem lehet - sem egyéni, sem közösségi - jó életet alapozni.

Nepszava

Névjegy
Berend Nóra történész
1966-ban született Budapesten
1989-ban végzett az ELTE-n
1996-tól ösztöndíjas, 2000 óta egyetemi tanár az angliai Cambrige-i egyetemen.



Forrás: Link

Szomorú, hogy olyan történészeink vannak, akik a dicső magyar múltat megkérdőjelezhetik, és ezt a nemzeti erők hagyják. Még nagyobb a rejtély a magyar történelem körül.
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Sándor Lénárd: Dávid és Góliát harca
  2017-08-21 22:20:03, hétfő
 
  A kelet- és közép-európai országok többszörösen megcsonkított szuverenitása

Az e lap hasábjain nemrégiben megjelent, Ádám Attila ügyvéd tollából származó Beszédes főtanácsnoki hallgatás című írás nagyon jól rávilágít az állami szuverenitás uniós erózióját övező dilemmákra. Távolabbi perspektívából szemlélve az elmúlt fél évszázadban ez a csorbulás sok más területen is jól kitapintható. Némelyek egészen látványosak, mint például az uniós döntéshozatali eljárások, némelyek viszont egészen misztikusan, titokba burkolózva lopják el a kormányzási képesség bizonyos részeit, vagyis csorbítják a szuverén döntéshozatalt. Ez utóbbiak talán azért veszélyesebbek, mert még nyílt eszmecserét, közéleti párbeszédet is jóval nehezebb róluk folytatni. Különösen fájóan pedig a kelet- és közép-európai országokat sújtják.

A közép-európai régió modern kori történelmét nagyrészt a szuverenitás folyamatos destabilizálódása és az autonóm kormányzási képességének csorbulása kíséri végig. Igaz ez az elmúlt negyedszázadra is, amely azonban még sok tekintetben el nem mondott történet. Ennek a történetnek pedig jókora szelete a nemzetközi üzleti kapcsolatokat és magát a gazdaságot érinti. Ennek megértéséhez azonban érdemes visszaforgatni az idő kerekét, és elsőként egy beszédes német versre pillantani.

,,Nach dem ersten deutschen Tank / kommt sofort die Dresdner Bank", tartotta egy régi német rigmus, amely valahogy úgy hangozhat magyarul, hogy ,,az első német tank / után jön azonnal a Dresdner Bank". Persze közel sem csak a német nagybirodalmi törekvéseket jellemezte ez a hódító öntudat. Sőt, a rigmus sokkal inkább fest hű képet a korábbi holland, brit, francia és sok más ország grandiózus birodalomépítési törekvéseiről. Hadihajóik és szárazföldi csapataik árnyékában nagy bányászati, nyersanyag-kitermelő és más vállalatok, vagy éppen bankok törtek előre annak reményében, hogy üzleteiket távoli földrészeken is virágzásnak indíthatják - vagy csak azért, hogy kiaknázhassák a zsákmánynak tekintett területek erőforrásait.

Mindezt pedig majdhogynem az otthon nyugalmának teljes kényelmében tehették meg, ugyanis a legtöbb esetben az anyaországok elsöprő katonai túlereje a messzi földeken is garantálta a hazai jog- és intézményrendszer érvényesülésének valamennyi előnyét. Emellett pedig az imperializmus vad korszaka a legfontosabb kormányzási döntések lehetőségétől fosztotta meg a függésbe taszított országokat.

A világháborúkat követően először csak megroppanó, majd az elmúlt évszázad második felében teljesen széteső gyarmatbirodalmak rajzolták újra a nemzetközi kapcsolatok karakterét.

Legalábbis látszólag. A gyarmati sorba taszított országok elnyerték ugyan áhított függetlenségüket és vele együtt formális szuverenitásukat, ugyanakkor mindez közel sem jelentette a gazdasági, üzleti és sok más kapcsolatuk, ha úgy tetszik, függőségük végét. Nem is jelenthette, hiszen évszázados közös tapasztalat és ezernyi szál fűzte össze a gyarmatokat gyarmattartóikkal.

A gazdasági és az üzleti kapcsolatok terén ez azt a változást hozta, hogy az anyaországok és az újonnan függetlenedő területek közötti kapcsolatrendszert a nemzetközi jog világába terelték, azokat nemzetközi, államközi szerződésekkel rendezték. Ez valójában nem jelentett mást, mint a nyugati országok terjeszkedő vállalatait megillető jogok olyan jellegű nemzetköziesítését, amely a nemzetközi jog nyugati típusú individualista ízű és hegemóniára törekvő értelmezésében gyökerezett. Ily módon a maguk számára rendíthetetlenül utat hasító transznacionális vállalatok továbbra is függetlenedtek a tevékenységüknek otthont nyújtó idegen államok szuverenitásától, vagyis a közérdekvédelmi szabályalkotástól. Mindebből jól látható, hogy valójában a korábbi birodalomépítést jellemző kapcsolatrendszer alapvető vonásai konzerválódtak.

Az Egyesült Államok úttörőjévé vált egy olyan nemzetközi jogi, globális méretű garanciarendszer kiépítésének, amely arra törekszik, hogy az üzleti élet szereplőinek terjeszkedését kiemelje az állam szuverenitásából és közpolitikai szabályalkotásából. E paradigma jelenti az alapját a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat meghatározó amerikai konszenzusnak, amely pártállástól függetlenül mind a mai napig uralkodik. Míg Barack Obama elnök általában a vállalatok gazdasági érdekeinek elsődlegességét tartotta szem előtt, amikor multilaterális alapokra kívánta helyezni ezt a kapcsolatrendszert, addig Donald Trump jelenlegi elnök csak az amerikai vállalatok érdekeinek elsődlegessége alapján cselekszik, amikor visszatér a kétoldalú szerződéskötésekhez, amelyekben az amerikai túlsúly mindig jobban érvényesül.

E törekvés államközi megállapodások tucatjaiban érhető tetten, amely saját maga igazolásaként a gazdasági fejlődést vagy legalábbis annak reményét kínálta a gyengébb gazdaságú országok és szegényebb lakosaik számára. És hogy a transznacionális vállalatok végképp otthonosan érezhessék magukat, az országok szuverenitásának kontrolljához az üzleti életből átvett választottbírósági modellt kölcsönözték. Ezek a fórumok az országok jogszabályait és bírósági rendszerét megkerülve a nyilvánosságtól javarészt elzártan ítélkezhetnek. A kezükben összpontosuló költségvetési léptékű kártérítési összegek megítélésének lehetősége pedig valós döntőbírói szerephez juttatta őket az állami jogszabályok felett. A választottbírók ekként válhattak nemzetek bíráivá. Ez a modell magában hordozta a transznacionális vállalatok gazdasági érdekeinek elsőbbségét, az állami szuverenitás és a közérdekű szabályalkotási képesség rovására.

A történelem a tervgazdálkodási elszigetelődésük felbomlását követően a közép-európai országokat ebbe a modellbe sodorta bele. Nem rájuk szabták, hiszen soha nem voltak a szó klasszikus értelmében függő gyarmatok. Ugyanakkor elfogadták őket, mert viharvert sorsukból fakadóan kritikátlanul fogadtak el mindent, amit a nyugat-európai jóléti társadalmakhoz való visszavezető útként láttattak velük. A tőkeexportáló nyugati országok pedig kapva kaptak a kínálkozó alkalmon, hogy földrajzi értelemben is egyetemes érvényt szerezzenek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok általuk kigondolt formájának. Ezért alkották meg a washingtoni konszenzus néven elhíresült politikai törekvést is, amelynek gerincét jelentette a szabadpiaci talajon álló gazdaság. Ennek pedig sarokköve az egyéni tulajdonvédelem feltétlen elsődlegessége az állam közérdekvédelmi célú piacszabályozásával szemben.

Annak idején talán kevesen gondoltak bele, hogy a közép-európai országok ennek jegyében valójában egyfajta kormányzási megállapodásokat írnak alá. Ezek a nemzetközi megállapodások pedig később az egyéni gazdasági szempontok érvényesítésének oltárán olyan szuverenitáscsökkenést idéznek elő, amelyet legutóbb az imperializmus korában lehetett megtapasztalni.

A transznacionális vállalatok gazdasági érdekeinek elsőségét meghirdető nemzetközi kapcsolatok ilyetén rendszerét ugyan az államok keltették életre, de funkcióját és hatását a nemzetek bíráivá előlépő, üzleti mintákat követő választottbírák szilárdították meg az 1990-es évektől kezdődően. Valójában a választottbírók egy-egy állam kormányzati szerkezetének, vagyis kormányzásának sajátos részeivé váltak, ugyanis ők nyertek jogot az érintett országok területén működő külföldi vállalatokat szabályozó jog végső kontrolljához. Ez biztosítja a transznacionális vállalatok enklávészerű működését, vagyis másként fogalmazva, kiemelését az államok szuverenitásából.

Mindez több szempontból is fájdalmas tapasztalat a kelet- és közép-európai országok számára. Egyfelől az ezen országokkal szemben folyó eljárások közel harmadában a választottbíróságok piacosított közszolgáltatásokat érintő állami szabályozásokat vizsgáltak, vizsgálnak. Ennek során pedig nincsenek tekintettel arra, hogy ezek az országok átmeneti gazdaságok, amelyekben a lakosság jóval kiszolgáltatottabb, így éppen a közszolgáltatások terén őket védő szabályok és közintézkedések szerepe kiemelten fontos állami politika. Még a nemzetközi üzlet gazdasági érdekeivel szemben is.

Másfelől pedig ezekben az országokban közel sincsen demokratikus úton kialakult társadalmi konszenzus a köz- és magántulajdon helyes arányáról, egyensúlyáról. Ennek ellenére a választottbírósági vizsgálatok több mint fele privatizációs eljárásokkal függ össze, amelyek közül több esetben állami privatizációs döntéseket bíráltak fölül. Jól látható, hogy a kelet- és közép-európai országok szuverén prioritásait a választottbírói fórumok számos esetben a külföldi vállalatok javára billentették el.

A nemzetközi gazdasági kapcsolatok e formáját nem a kelet- és közép-európai országokra szabták, hatásait az elmúlt évtizedekben mégis elszenvedték, miközben pedig aláásta és megcsonkította gazdaságszabályozó szuverenitásukat.

A szerző jogász-közgazdász


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  POLITIKA  
Borzasztó dolog derült ki a tűzijátékról
  2017-08-21 22:05:15, hétfő
 
  Borzasztó dolog derült ki a tűzijátékról: veszélyesebb az egészségre, mint egy gyárkémény

Meglepődnél, hány áldozata van egyetlen mókának.





A tűzijáték a legnagyobb közösségi ünnepek elmaradhatatlan kelléke, a kutatók ugyanakkor rámutattak, hogy még a teljesen balesetmentes szórakozás is sokkal károsabb az élővilágra, mint azt elsőre sejteni lehet.

A látványos fényjáték ugyanis nem puszta külcsín: nem elhanyagolható mértékben tartalmaz rezet és különböző légszennyező anyagokat, a repülő alkalmatosságok és a hanghatások pedig a madárvilágot is megzavarják, akik sok esetben fészkeiket maguk mögött hagyva menekülnek a területről.

Légszennyező tűzijáték

Dr. Gary Fuller, a King's College London professzora elmondta, hogy az apró fém részecskékből álló füst hasonló anyagokkal szennyezi a levegőt, mint a gyárkémények, így például rézzel, báriummal, stronciummal és perkloráttal.





Mivel pedig a tűzijátékból származó szmog a nagyvárosok fölött időzik, a szennyeződés mértéke sem elhanyagolható, amelyet több tanulmányban összefüggésbe hoztak légzőszervi, szív- és érrendszeri zavarokkal. A nagyobb fesztiválok alatt levegőbe kerülő anyagok a kimutatások szerint meghaladták a megengedett határértékeket.A robbanáshoz szükséges perklorátok belélegzése az anyagcserét, a pajzsmirigyhormon-termelést és a mentális funkciókat is zavarhatja, de a mérgező vegyi anyagok közé tartozik még a titán és az ólom is. De a légszennyezettség még nem az egyetlen érv, ami a tűzijátékok ellen szól: a brit Királyi Madárvédelmi Társaság ugyanis rámutatott, hogy a természetben is hatalmas zavarokat okoz ez a veszélyes szórakozás, ezért a természetvédelmi és fészkelőterületek környékén még károsabb a pirotechnikai eszközök használata.

5000 madáráldozat

Egy konkrét példa szerint az arkansasi Beebe városa például a 2010. évi szilveszteri tűzijátékkal a vörösszárnyú feketerigó-populációjából körülbelül 5000 egyedet elvesztett. Az éjszaka megriadó állatok ugyanis már nem voltak képesek a rossz látási körülmények között biztonságos menedéket keresni. Éppen ezért a kutatók arra figyelmeztettek: kétszer meg kellene gondolni, mielőtt tűzijátékkal ünnepelnénk valamit.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  KÖRNYEZETVÉDELEM,ÁLLATVÉDELEM  
Teremtés napi ökoünneplés Bakonybélen szeptember 10.-én
  2017-08-21 21:56:56, hétfő
 
  Teremtés napi ökoünneplés a Bakonybéli Szent-Kútnál a Reformáció 500. évében,
2017 szeptember 10.-én vasárnap, 17 órától :







A plakát nagyobbított változata az alábbi linken megtekinthető:

Link
 
 
0 komment , kategória:  Előadások,rendezvények  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 80 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 80 db bejegyzés
e év: 1024 db bejegyzés
Összes: 22472 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 590
  • e Hét: 20957
  • e Hónap: 152220
  • e Év: 1410398
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.