|
2017-09-04 11:21:39, hétfő
|
| |
| |
Biztos, hogy kell a sok különóra a gyerekeknek?
Angol, német, spanyol, zongora, gitár, úszás, lovaglás, dzsesszbalett. A különórák kapcsán ritkán ejtünk szót arról, mennyit bírnak a sok ,,jóból" a gyerekek. Hasznunkra válnak-e az iskolán kívüli tevékenységek, és normális-e, ha már az óvodások szülei azon tépelődnek, felveszik-e majd egyetemre a csemetéjüket?
V. Kulcsár Ildikó írása.
,,Persze az elég jó szülő az önállóság megadása mellett elfogadható mennyiségű szabályt is alkot, amelyeket rugalmasan, de következetesen betartat."
Az ősi latin közmondás szerint palma sub pondere crescit, teher alatt nő a pálma, ami a pálmafa szempontjából igaz. Minél dúsabbak, nehezebbek a törzs csúcsáról lehajló levelei, annál vastagabb törzset kell növesztenie, hogy elbírja a súlyukat. Azaz ahogy növekszik a teher, úgy lesz erősebb, masszívabb a szépséges fa. Amikor sok évvel ezelőtt egy szigorú iskolaigazgató a gyerekek túlterhelése kapcsán elmondta e hasonlatot, egy nevelési tanácsadó kezdő munkatársaként még csak finoman mondtam ellent, de ha ma találkoznánk, bizony hozzátenném, hogy elszáradnának az üdezöld pálmafák, ha idegen, hozzájuk nem illő súlyokkal terhelnénk a törzsüket vagy az ágaikat, mondjuk, hintát szerelnénk rájuk. Mert azóta sokszor tapasztaltam, hogy elvész a gyerekkor, ha a kicsikre nem egy, hanem öt-hat hintát is szerelnek a szüleik - csupa jóakaratból.
ÚSZÁS UTÁN KÍNAI
Rékával, a valahai évfolyamtársammal alig-alig lehetett találkozni az előző tanévben, pedig korábban ő volt a régi csapat lelke. Ugyanis a fiúunokája harmadikos lett, és elkezdte a zenei tanulmányait. Tehát Réka kikönyörögte a munkahelyén, egy magánnyelviskolában, úgy osszák be az óráit, hogy hetente kétszer vihesse zongoraórára a gyereket - karatéra az elfoglalt apa hordja a kisfiút -, a hetedikes lányunokája napi(!) kézilabdaedzéseiből pedig kettőt vállalhasson. Mindennek hatására olyan lett, mint egy űzött vad, s ha nagy ritkán összefutottunk, arról panaszkodott, hogy ő nem nagymama, hanem sofőr. Bár amikor megkérdeztem, örülnek-e az unokái a rengeteg különórának, sértetten nézett rám.
- Árpikának zseniális a hallása, természetes, hogy zongorázni tanul, karatéra pedig azért viszik, mert ebben a ronda világban meg kell magát védenie. Ágotám imádja a kézilabdát, amelyben nagyon sikeres, de a vejem szerint a németórák is fontosak lennének a jövője szempontjából, csakhogy nem tudjuk beleapplikálni az életébe a sport miatt. Neked mondjam, hogy olyan gyenge a közoktatás, hogy egy felelős szülő nem tehet mást? - mondta mérgesen. - Ha elvesztegetjük ezeket az éveket, nem lesz belőlük sikeres felnőtt! Az unokáim osztálytársai ugyanilyen elfoglaltak. Például igazuk van azoknak a szülőknek, akik az úszásoktatást hiányolják az egyébként elit iskolájuk hétköznapjaiból, hiszen egy kultúrembernek ma már kötelező a vízbiztonság.
Utóbbi mondatára rímel egy dunántúli városban működő művészeti magánóvoda vezetőjének panasza.
- Szeretnek minket a szülők, évek óta több gyereket akarnak beíratni, mint amennyit fel tudunk venni. Az utóbbi időben azonban egyre több kicsit visznek el tőlünk a szüleik, mert nálunk nincs úszásoktatás, és inkább áthordják őket a szomszéd városba (harminc perc, autóval), ahol van az óvodában télen-nyáron használható medence. Nem érdekli a szülőket a ránk jellemző magas színvonalú kézművesség, rajzolás, néptánc és zene, mert divat lett az úszás. Nem tehetek mást, mint hogy kölcsönt veszek fel, és nálunk is lehetővé teszem az úszásoktatást. Néhány évvel ezelőtt ugyanígy tört ki az ,,angolőrület", amit könnyebb volt megoldanom: felvettem egy angolul jól beszélő, kedves óvónőt. Az uszoda húzósabb... Egyes kollégáim szerint a kínai nyelv lesz a következő divat a szülők között, akik jót akarnak a gyerekeiknek, amikor kiveszik őket a megszokott-megszeretett közösségből, csakhogy nem tudom, jót tesznek-e velük.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
Offline
