Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/27 oldal   Bejegyzések száma: 260 
Csenevész
  2017-11-30 07:17:15, csütörtök
 
  Szuhanics Albert

Csenevész

Csenevész, csenevész, ez a leány csenevész,
ám de nagyon imádom.
Vékonyka, vékonyka, a mázsát még nem nyomja,
mégis ő lesz a párom.

Kilóra, kilóra, a szerelmet nem mérik,
az igaz szív tudja csak,
hogy a pénz, hogy a pénz, ez esetben nem számít,
más az mitől boldog vagy.

Itt a szó, itt a szó, nem igazi csábító,
egy pillantás épp elég,
már tudom, már tudom, úgy vettél le lábamról,
szinte rám szakadt az ég.

Nem adom, nem adom, senkinek sem ezt a lányt,
kinek huncut nézése,
megfogom, megfogom, a derekát megfogom,
csókot csenünk cserébe.

Nem nehéz, nem nehéz, kimondani nem nehéz,
hogy örökké szeretem,
bolondul boldogok leszünk mi már ezután,
ilyen ez a szerelem.

Debrecen, 2017. 11. 30.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
ha majd a kígyó kér kúszás-jogot
  2017-11-29 20:28:15, szerda
 
  E.E. Cummings

ha majd a kígyó kér kúszás-jogot

ha majd a kígyó kér kúszás-jogot
s a nap sztrájkolva bért kikényszerít
s a tövis retteg ha rózsát nyitott
s szivárvány aggkorára biztosít

újholdat nem zenghet be a rigó
csak ha minden kuvik helyesli már
s hab cégjegyzése el nem hagyható
másként az óceán redőnyt bezár

ha majd a tölgynek nyírtől kéne juss
makk-érlelésre - és az égre-tört
hegyet völgy feljelenti - március
besúgja áprilist mint szabotőrt

akkor majd mind hiszünk a hihetetlen
nem-állat emberben (de akkorig nem)

(ford. Weöres Sándor)
 
 
0 komment , kategória:   Edward Estlin Cummings versei  
Valahol még sosem jártam
  2017-11-29 20:16:28, szerda
 
  E. E. Cummings

Valahol még sosem jártam

Valahol sohasem jártam, ha boldog is
voltam nagyon - őrzik szemeid csendjüket:
egyet intesz és valami magamba zár,
nem védekezhetem, közel vagy, túl közel, -

de ha rám tekintesz, könnyen kitárulok,
pedig magamba zárultam, mint egy ököl -
sziromként kibontasz engem, mint a tavasz
az első rózsát (érintve sejtelmesen)

ha mellettem állsz, én és az életem
bezárulnak, csodálatosan, hirtelen,
mint mikor a virág szíve elképzeli
a gondosan mindenhová hulló havat,

e földön semmi sem hasonlít végtelen
törékenységed áramához - alkatod
tájaid színével magához kényszerít,
örök időkre szétszakítva a halált,

(én nem tudom; benned mi nyílik és mi zárul,
de valami bennem szinkronban van vele
szemednek hangja mélyebb minden rózsaszálnál)
s még az esőnek sincs ilyen piciny keze.

Fordította: Végh György
 
 
0 komment , kategória:   Edward Estlin Cummings versei  
Magammal cipelem a szívedet
  2017-11-29 20:15:42, szerda
 
  E. E. Cummings

Magammal cipelem a szívedet

Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben cipelem)
soha tőle meg nem válok (ahova csak megyek te jössz velem;

bármit teszek azt teszed te is, kedvesem)
és nem ismerem a félelmet a sorsomban (te vagy az én sorsom)

nem vágyom szebb világot (te vagy az én igaz világom)

te vagy az kit a hold már réges rég mellém kijelölt
kit a nap egyszer majd megénekel
íme a titok mit meg nem osztok senkivel

(a gyökér gyökere az ég a fa felett hol
nyüzsög az élet; és magasabbra nyújtózik mint

hova a lélek vágyni tud és az élet képzelete el nem ér)
csoda mely csillagokat vezet a végtelen tejúton

magammal cipelem a szívedet (az én szívemben cipelem).
 
 
0 komment , kategória:   Edward Estlin Cummings versei  
Kötődés
  2017-11-29 20:14:18, szerda
 
  E.E.Cummings

Kötődés

Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.
Íme a titkok titka,
mit senki se tud:
gyökere minden gyökérnek,
rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán,
mely maga az élet.
Mely magasabbra nő,
mit a lélek remélhet,
vagy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája.
A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben
 
 
0 komment , kategória:   Edward Estlin Cummings versei  
(Még egy) őszi levél
  2017-11-29 20:10:59, szerda
 
  Somlyó György

(Még egy) őszi levél

A.-nak

Még csak próbálja. Tartja még az ág.
De érzi már ahogyan lassan leválik.
Mellette még zölden rezdül a másik
(de azt is rozsda lyuggatta át).

A szárvégen még megtapad az ágvég,
kapaszkodik a konvexbe a konkáv,
de egymásból egymást mégis kibontják,
hogy betelljen egy rajtuk túli szándék.

Már visszavonja magát közülük
a nedv, amitől forrt s bomolt a rügy.
De holt-e a levél, míg a fa él?

(Ki kérdi ezt? S választ? Kitől kívánnál?)
Megborzong. Könnyedén. És most levált. Már
Sodorja is (talán feléd) a szél.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Kora ősszel
  2017-11-29 19:59:26, szerda
 
  Fjodor I. Tyutcsev

Kora ősszel

Kora ősszel néha a friss táj
arcára pírt még csodák tüze fest.
A nappal tiszta, mint a kristály,
és fényben tündöklik az est.

Hol sarló járt, s dőlt kalász-rengeteg,
minden kiürült már a messze pusztán
s fehér pókháló-erezet
csillog a sok üres barázdán.

Mind tágasabb az ég...A dal kihalt belőle...
De messzi még a téli viharok:
s frissen-mosott, meleg azúr-mennybolt ragyog
a pihenő mezőkre.

/Ford: Szabó Lőrinc/
 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Tyutcsev versei  
Lassú tánc
  2017-11-29 19:34:23, szerda
 
  Cicognani a bolognai Sant'Orsola Kórház gyermekosztályának vezető főorvosa:

Ezt a verset egy kamaszlány írta, aki a rák végső stádiumában szenved.
Szeretné, hogy olvassák el. A vers magáért beszél.

LASSÚ TÁNC

Néztél valaha gyermekeket a játszótéren?
Vagy hallgattad az eső zaját,
mikor lehull a földre?
Vagy követted-e egy lepke
szabálytalan röptét?
Vagy figyelted-e, a nap
hogyan oldódik fel az éjszakában?
Jobban tennéd, ha lassítanál.
Ne táncolj ilyen gyorsan.
Az idő rövid.
A zenének vége lesz.
Napjaidon átrohansz?
Amikor kimondod: ,,Hogy vagy?"
meghallgatod a választ?


Amikor a napnak vége van
végigheversz-e ágyadon
hogy a fejedben átfutó
ezernyi gondolatnak helyet adj?
Jobban tennéd, ha lassítanál.
Ne táncolj ilyen gyorsan.
Az idő rövid.
A zenének vége lesz.
Mondtad-e valaha fiadnak
,,majd holnap..."
anélkül, hogy siettedben
észrevetted volna bánatát?
Vesztettél el jó
jó barátságot
visszahozhatatlanul,
csak azért, mert nem volt rá időd
hogy felhívd, és azt mond ,,Szia"?


Jobban tennéd, ha lassítanál.
Ne táncolj ilyen gyorsan.
Az idő rövid.
A zenének vége lesz.
Ha ennyire rohansz
hogy elérj valahová,
elveszíted az utazás örömét.
Ha egész napodat lihegve
rohanod át, a kapott ajándékot
mintha sosem nyitnád ki . . .
de az út porába dobod.
Az élet nem versenyfutás.
Fogd kezedbe inkább lassan.
És hallgasd muzsikáját.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Őszi dal
  2017-11-29 19:26:30, szerda
 
  Sárhelyi Erika

Őszi dal

Vetkeznek bokrok, nyújtóznak ágak,
falevél szőnyeg lepi a tájat.
Álmosan moccan égen a felhő,
Fa kérge roppan - őszül az erdő.

Gesztenye hullik, hangtalan puffan,
elnyeli hangját rőtszínű paplan.
Szalad a szellő, fák között surran,
kacsint a napfény innen és onnan.

Vörösbegy mellén rozsdaszín mellény,
szépül a fészek, rebben a repkény.
Szusszan az avar, gyolcspuha bölcső,
Mélyül a homály - készül az erdő.
 
 
0 komment , kategória:  Kortárs költők versei  
Töredékek a szerelemről
  2017-11-29 19:24:03, szerda
 
  GARAI GÁBOR

Töredékek a szerelemről

Ki megvigasztaltad a testem,
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerőbb, mint a képzelet!
Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhítat már nélküled.
Csak nemléted fekete szörnye,
és kábulat és szédület.
És csönd. Irgalmatlan magányom
többé már meg nem osztja más.
Vár végső szégyenem: halálom.
S nincs nélküled feltámadás.
*
Lehet, csak a hibátlan testedet
szerettem, s föltárult, elengedett
szépséged gyújtottam ki a szilaj
szenvedély képzelt lángcsóváival?
Lehet, hűséged, vadságod csupa
varázsolt rongy volt, festett glória:
én rábűvöltem rajongón - te csak
eltűrted jámbor hóbortjaimat?
Lehet, hogy így volt.
Akkor is neked
köszönök mindent - s elvégeztetett.
Fönntart még a tőled vett lendület.
Már semmi sem leszek tenélküled.
*
Immár aligha változom meg:
minden vonásom végleges.
Mi eddig eszmém s mámorom lett,
eztán sorsom törvénye lesz.
*
Aláaknázott terepen
lépkedek feszes nyugalomban.
Dühöm csak jelentéktelen
legyek dünnyögésére robban:
a folytonos életveszély
morajától szemem se rebben;
minden reményem benned él,
halálomnál véglegesebben.
*
Mire megszüljük egymásnak
magunkat,
kihordunk annyi kínt, kívül-belül,
hogy elszakadni egyikünk se tudhat
többé a másiktól:
feltétlenül
valljuk egymást, mint gyermekét az
anyja. -
S akkor ha majd fájdalmak súlya
nyom,
fele bánatod én veszem magamra,
és bűneid felét is vállalom.
*
Mióta szeretlek, eszméletem
minden percében rád emlékezem,
álmomban is te őrzöl meg talán,
rólad tudósit munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tőled
távozom.
*
Nincs itt más lehetőség:
lélek-fogytig a hűség
szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek...
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
     1/27 oldal   Bejegyzések száma: 260 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 260 db bejegyzés
e év: 2708 db bejegyzés
Összes: 10507 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1640
  • e Hét: 1640
  • e Hónap: 57892
  • e Év: 574939
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.