Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
„Hallgass el, nyugodj meg!” Mk 4,35
  2022-01-30 11:33:20, vasárnap
 
 



Böjte Csaba testvér


,,Hallgass el, nyugodj meg!" Mk 4,35

Uram, forrong a világ, a gyűlölet, az ámítás hatalmas hullámai csapkodják az emberiség bárkáját! Sajnos a média a nagyhatalmak közötti háborúról beszél, de a művészek, a tudósok, a közéleti szereplők, de még mi papok is diszkréten hallgatunk, talán félünk, vagy ezt a mostani csörtét is csak amolyan súlytalan acsarkodásnak gondoljuk!?
Hajdani gyermekünk nyílt állásfoglalása engem is térdre kényszerít! Nagyon sok fiatalt felneveltünk, útra bocsátottunk, értük is imádkozom! Istenem kérlek őrizd meg őket a gyűlölettől, ne hagyd, hogy önző, kapzsi emberek fegyvert adjanak a kezükbe és gyilkos háborúba küldjék őket! Uram, hallasd a hangodat, és ahogy kétezer évvel ezelőtt a háborgó tenger, úgy világunk acsarkodó nagyhatalmai is elhallgatnak, megnyugszanak az egymásban ellenséget látó politikusok.
A törékeny békéről, annak szépségéről, értékéről kell napestig beszéljünk! A közelgő nagyböjt minden elmélkedését az Istennel, önmagunkal, a teremtett világgal való békének szeretném szentelni. Szeretettel hívlak, gyertek imádkozzunk együtt az áldott békéért!
18.00 Szentmise: Nem csak a világban forronganak az indulatok, hanem bennünk is! A szentmisében Krisztus beszáll a félelmek, vágyak háborgó tengerén hánykolódó törékeny életünkbe! A szentgyónásban, szentáldozásban kérjük, hogy az áldott belső, lelki békét adja meg nekünk!
20.00 Jézus Szíve litánia! Gondolkozzunk el, hogy mit is jelent alapvető döntéseket hozva, nagykorú keresztényként élni a szerető családban, e háborgó világban! Hozzuk meg életreszóló döntéseinket és azokhoz ragaszkodjunk! Isten nem játszik velünk, Ö ugyanaz tegnap, ma és mindörökké! Ha a legjobb tudásod szerint, Isten előtt átgondolva hoztál egy döntést, az számodra Isten akarata, ahhoz ragaszkodj mindhalálig!
Szeretettel, Csaba t.
Kép: Egyik hajdani gyerekünk véleményét mivel osztom,
ezért megosztom!
-------------
Mai sport hír, amit olvastam: ha háború indul, akkor akit behívnak ( Romániában) és nem megy katonának, az 2-7 év börtönt tud kapni. És az is, aki valamilyen áron próbál valamilyen módon (betegség, vagy hamis papírokkal) megszökni. ....... kedves Iohannis úr, én nem fogok fegyvert kézbe venni, azért mert te háborúzni akarsz. .....
Az én Istenem biztos nem fegyverrel akar látni a kezemben, sem haraggal a szívemben, sem megölni testvéremet,... Az én Istenem az Ő fegyverrével (az egy pajzs, nem egy AK 47) véd meg engem, minket. Ember, bűnös vagy!!!

  
 
0 komment , kategória:  Böjte Csaba testvér  
Tudsz-e tiszta szívből szeretni
  2022-01-02 08:19:11, vasárnap
 
 




Tudsz-e tiszta szívből szeretni
Ha igen, érted a Böjte Csaba üzenetét!

  
 
0 komment , kategória:  Böjte Csaba testvér  
Egy nagyon emlékezetes nap
  2020-09-02 09:31:51, szerda
 
 




EGY NAGYON EMLÉKEZETES NAP....


Teréz anyát boldoggá avatták. Életem egyik legnagyobb élménye volt, hogy láthattam őt.
Már felszentelt pap voltam, de még képzés alatt álltam, mikor 1990-ben meglátogatta az esztergomi ferences kolostort. Sorban eléje járultunk, és én őszinte tisztelettel kezet csókoltam neki. Magamon is nagyon csodálkoztam, mert mint egy kisgyerek, visszamentem a sor végére, és újra beálltam, hogy még egyszer megpuszilhassam a ráncos, göcsörtös kezet, pedig nem szoktam kezet csókolni senkinek. Jólesett tiszta szívvel lehajolni, és újra megérinteni azt a kezet, amely számtalan haldoklónak fogta le a szemét, amely oly sok leprás sebét mosta meg, könnyeket törölt le, embereket vigasztalt, jót tett. Úgy éreztem, ez a nő nagyon boldog, derűs, annak ellenére, hogy erősen látszott rajta az évek terhe. Biztos vagyok benne, hogy kevesen láttak annyi szenvedést, mint ő, mégis életerő, optimizmus, jókedv sugárzott a szeméből. Jó volt vele egy levegőt szívni.
Életem egyik legszebb napja volt.
Lelkem beleremeg, ha arra gondolok, hogy talán eljön az idő, mikor én is sírva, hosszan mehetek egy olyan sorfal előtt, melyet kedves szentjeim alkotnak, hogy végül leboruljak Uram, Istenem lábai elé.
Csaba testvér .

  
 
0 komment , kategória:  Böjte Csaba testvér  
Folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot ala
  2020-08-04 13:12:09, kedd
 
 




Tökéletes megfogalmazás....

"Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében! "

Böjte Csaba.


  
 
0 komment , kategória:  Böjte Csaba testvér  
Böjte Csaba: Szabadság
  2020-05-14 11:19:58, csütörtök
 
 




Böjte Csaba:
Szabadság


Többen kérdeztétek kedves, nagyra nőtt, szép gyerekeim közül, hogy mi a szabadság, hogy mikor éreztem magamat igazán szabadnak?

Kedves Fiatalok!

A szabadságnak sok arca van! Néhány kis mozaikkockát szeretnék nektek mutatni, életem néhány olyan pillanatát, mikor körülöttem szétszakadtak a láncok, és én éreztem, hogy szabadon felemelkedhetek és szállhatok.

1. Már játszottam a teológia gondolatával, és csendesen a magam 25 éves fiatalemberi öntudatával álltam Csíksomlyón a sekrestyében, egy karácsonyi ünnepi szentmise előtti forgatagban. Életemben soha nem ministráltam, és ennek egyik komoly oka a csipkés, fodros ministráns ruha. Gyerekkoromban édesanyám ha azt akarta, hogy valahova ne nyúljak, akkor oda tett egy kis darab vattát, csipkét, fodrot és én a magam fiús keménységével azt messziről elkerültem... És akkor ott a szép csendes karácsonyi misén a jó Rómuáld testvér felkért, hogy perselyezzek. Válaszomra nem is várva, szoknyát adott rám és egy csipkés karinget, és a kezembe nyomott egy zörgős perselyezőt és már kint is voltam a templom hajójában. Egyből leizzadtam, úgy éreztem, hogy minden szem rám tapad. Láttam magam előtt a nagy tömeget, és benne a sok ismerőst, azokat a lányokat kik előtt én is, mint minden fiú imponálni szoktam és most, mint egy koldus nyújtottam eléjük a folyamatosan csilingelő kis perselyt az adományokért. Hihetetlenül nehéz volt! Magamban csak egyetlen mondatot ismételgettem: Szeretlek Uram! Nagyon szeretlek! Feladatomat bevégezve, emlékszem leültem a padba, és lassan egy hihetetlen szabadság érzés szállt meg... éreztem, hogy szabad vagyok! Szabad, mert nem az emberek szemében való megfelelési vágy vezetett, hanem a szolgáló szeretet és a jóság. Talán akkor éreztem először igazán szabadnak magamat...

2. Mindig nagyon kevés dologhoz ragaszkodtam, de volt néhány könyv, mely számomra mindennél kedvesebb volt. Az egyiket, melyet kölcsön adtam, -Nagy Szent Teréz írásai- elveszett, nem tudták vissza adni.
Hihetetlen szomorúság, düh és harag volt bennem, hisz a kommunista időben pótolhatatlan veszteség ért. Ültem magamban és dühöngtem. Egyszerre csak belém sajgott: nem jól van így, hisz függök a könyvektől.
Éreztem, hogy a birtoklásvágy ural és vezet engem. Nagyon megszégyelltem magam! Bementem a szobámba és szépen, nagybetűkkel, bele írtam minden könyvembe, hogy "Tied és mindenkié!" Majd néztem a könyveket, a mindennél drágább kincseimet, melyet tudatosan mindenki tulajdonává tettem és éreztem, hogy szabad vagyok. Éreztem, hogy nem birtoklom, hanem tudom a szent könyveket, nem használom, hanem élem a bennük foglaltakat és ez ott, akkor hihetetlenül szabaddá tett.

3.Egy kiránduláson vettem részt, és a sátor melegébe, éjjel, egy lány bújt mellém. Abban az évben kezdtem fontolgatni, hogy teológiára megyek. A kedves lány kacér keze derekamra fonódott... Éreztem, hogy mint felnőtt férfinak, most bizonyítani kellene.... felforrt a vérem, de én a bennem érő elhatározástól vezetve, javasoltam egy sétát a friss hegyi levegőn... olyan szépen ragyogtak a csillagok a csendes, hűvös éjszakában és én éreztem, hogy szabad vagyok. Szabad a testi vágytól, szabad a tudatos döntésre, arra, hogy ne vágyaim játékszere legyek, hanem magam határozzam meg, hogy merre is vegyem az életutamat...

4. Teológián az első napokban elvittek szüretelni. Ez egy csíki legénynek, ki sokáig, mint szegény gyermek a narancsot, szőlőt, barackot, déligyümölcsnek tartott és orvosságnál vékonyabb kiszerelésben jutott hozzá néhányszor évente, a diktatúra alatt, hát ....a finom érett gyümölcs óriási kihívást jelentett. Emlékszem, hogy a társaimmal én is neki lendültem az érett gerezdeknek, de azt is éreztem, hogy ez egy hatalmas lehetőség, az önuralom gyakorlására. Döntöttem, bár senki nem kérte, mégis a gerezd szőlő a kosárba hullott, és elhatároztam, hogy papi hivatásomért nem kóstolom meg három napig a kívánt gyümölcsöt. Kis dolog? Nekem óriási dolognak tűnt, egész nap szüretelni anélkül, hogy egyetlen szemet is befaljak, de azt a szabadságot amit az a három nap szült bennem, nehezen tudom elmondani nektek... Jó dolog érezni, hogy ha remeg is kezed alatt a tested, de engedelmeskedik akaratodnak. Valami hasonló, mind amikor bringád nyikorgó kerekeivel beveszed életed első hajtűkanyarját és érzed gyermeki szívvel, hogy ura vagy a kerékpárodnak. Jó dolog uralni önmagad.
5 .Tanulni soha nem szerettem, főleg a jegyek nem érdekeltek, de a teológián éreztem, hogy ha már lúd, akkor legyen kövér. Szent elhatározással mentem neki a vizsgáknak... a maximumot akartam.
Emlékszem, hihetetlenül nehéznek tűntek a vizsgák... de mindent félre tettem, és tudatosan mint a távfutó tanultam... Egyszer szilencium előtt egy levelet kaptam, kedves ismerősöm lelki tanácsokat kért, és én felejtve mindent, a tanulás ideje alatt, a levelére választ írtam... kész lett a csodálatos levél, én legalábbis úgy éreztem, de azt is éreztem, hogy nem a feladatom teljesítésére szántam az időt. Éreztem, hogy ez egy vízválasztó! Döntenem kellett! Nehéz volt összetépni a jól sikerült gondolatokat és szabadon, minden figyelmemet a feladatra, a tanulásra fókuszálni... Abban az évben minden vizsgám tízes lett, és én újból hihetetlenül szabadnak éreztem magamat... Éreztem, hogy akaratomból farhámot fonhatok és testem megzabolázott vágyai, táltos paripáim repítenek, oda visznek, ahova menni akarok.. Jó tiszta álmaink útján sebesen szállni!

6. Negyedéves voltam a teológián. Karácsonyi szertartás, ünnepség után egyedül maradtam a kápolnában. Úgy éreztem, hogy roskadozom Istenem végtelen szeretetében, ajándékaitól.. Hatalmas vágy tört rám, hogy én is adjak valamit Istenemnek.. . ott térdeltem egyedül az egyszerű kis kápolnában, a betlehemi kis jászolból felém nyújtotta karját a gyermekké lett Isten és éreztem, hogy értem is adta magát Betlehemben. ... Néztem, és éreztem, hogy e végtelen ajándékra csak egy hasonló,... véges önmagamat, végtelenül oda ajándékozó szeretet lehet a válasz.
Alázattal leborultam, létemet, tudásomat, mindenemet kezembe vettem és csendesen oda nyújtottam a felém hajló Istennek... Éreztem, hogy semmim se maradt, szabad akaratomat, mindenemet oda adtam az Istennek, és mégis addigi életemben soha nem tapasztalt gazdagság érzés töltött be, éreztem ahogyan mindent odaadva, mindent megkaphatok. ..

7. Elöljáróim Dévára küldtek, egy végtelenül romos, államosított kolostorba, üres kassza, szórvány élet. Egyik nap mise előtt jött egy kedves hölgy, hozott egy roma kislányt, hogy az állomáson találta és hogy fogadjam be.... Nem voltak papírjai a gyermeknek, nem tudtam róla semmit. Nem mertem befogadni, elküldtem, de ők leültek a templomba, és én elkezdtem a szentmisét. Olvastam az evangéliumot, és szólt az Úr: "Aki egyet is befogad a legkisebbek közül, az engem fogad be." Tömör egyértelmű szavak....! Azon a misén nem prédikáltam, éreztem, hogy az Úr nem szavakat, hanem döntést vár tőlem, újból vízválasztóhoz értem. Néztem a kis varkocsos gyereket és nagy-nagy alázattal, kicsinységem tudatában az oltárnál igent mondtam rá. Emlékszem, a mise után, fürdés, ruhakeresés, és már ott is ültünk a plébánia ebédlőjében, a kolostor folyosóján. Ültem az asztalnál, velem szemben az álarcos Isten. Éreztem döntésem végtelen súlyát, mely meghatározta az életemet, de mégis a szeretetre való végtelen szabadságban potyogtak a könnyeim...

Kedves Fiatalok!
Hét kis mozaik kocka.... de tudnotok kell, nincs két egyforma élet út.
Mindenki a maga szabadságát kell felfedezze, és megtalálja. A szabadságot nem lehet adni senkinek, és azt nem lehet megvásárolni és begyűrni sok-sok más limlom közé, vagy vitrinben őrizgetni .... A szabadság igazából a végtelen előszobája: a marék porságodból adódó korlátaid fölé való emelkedés. Az a pillanat, mikor kinyílnak szárnyaid és érzed, hogy nem állati ösztöneid, kapzsi vágyaid, alantas indulataid, duzzogó sérelmeid, hanem egyedül csak a Teremtőd akarata szerinti szeretet és a jóság mozgatja tetteid. Csodálatos, mert érzed, hogy Isteneddel, ki végtelenül nagyobb nálad, egy hullámhosszra kerültél, egy légtérbe vagy vele. Alázattal érzed, hogy bár végtelenül kicsi, törékeny, sebezhető vagy, mégis Istened egy asztalhoz ült veled..


A tiszta fényben ilyenkor azt is tudod, hogy mindez hihetetlenül törékeny pillanat, mert a kapzsiság, a buja birtoklásvágy, a durva indulat, vérszomjas bosszú, a sértett duzzogás és megannyi más alantas ösztön vissza követeli porból született otthonát, testedet, szárnyalásodat darabokra törve, leakar húzni, oda, honnan léted vétetett, a korlátok közé. Pillanatok alatt minden darabokra hullhat, de aki megtapasztalta ezt a végtelen szabadságot a szeretetre és a jóságra való nyitottságot, az tudja, hogy bár földi utazása nem ért véget, de mégis ő ott és akkor, ha csak egy pillanatra is, de haza ért.....
Szeretettel,
Csaba t.

2o1o. január 5.
Csíkszereda

  
 
0 komment , kategória:  Böjte Csaba testvér  
Persze néha úgy érzed, hogy rád szakad az ég,
  2020-03-12 08:32:32, csütörtök
 
 




Persze néha úgy érzed, hogy rád szakad az ég, de te bízzál, erődön felül nem próbálnak meg. Ha kicsit félsz is, ne torpanj meg, menj tovább, a Végtelen vár reád. Az örökkévalóság elkezdődött, minden nappal beljebb mehetsz a csodába. Ha figyelsz, mind intenzívebben értheted meg Istened bölcsességét, hatalmas erejét, irántad való végtelen jóságát. A végtelent csak végtelen idő alatt barangolhatod be, de te halhatatlan vagy. Ne félj! Te csak menj alázattal! A csodák lassan térdre kényszerítenek, Istenhez fordítják arcodat.

Csaba testvér

  
 
0 komment , kategória:  Böjte Csaba testvér  
Ha elestél...
  2020-02-25 13:05:44, kedd
 
 




HA ELESTÉL KERESZTED SÚLYA ALATT, FORDULJ ISTENHEZ....

Sok ember hordoz nagy keresztet . A nagy kereszt súlya alatt könnyen elbotlik, földre esik az ember . Jézus minden földön lévő emberre irgalmas szemmel tekint . Ő aki a vesékbe , tudja azt is , mi magunk mennyire tehetünk arról, hogy elestünk. Viszont nem az a helyes út , ha azt mondjuk a föld porában elterülve , hogy mi ugyan egyenesen járunk, és minden rendben , hanem valljuk meg őszintén , ha besározódtunk , és Jézus segítségét kérve igyekezzünk újra és újra talpra állni , és az általa mutatott úton végigmenni .

Csaba testvér.

  
 
0 komment , kategória:  Böjte Csaba testvér  
Merjünk hinni és szeretni - Böjte Csaba
  2019-12-10 12:01:52, kedd
 
 





Merjünk hinni és szeretni - Böjte Csaba előadása Gödöllőn

Link

Csodálatos tanítás és ajándék Karácsonyra!


  
 
0 komment , kategória:  Böjte Csaba testvér  
Nagyasszonyunk hazánk reménye
  2019-10-09 10:10:47, szerda
 
 





NAGYASSZONYUNK HAZÁNK REMÉNYE....

Hiszem, hogy nemhiába választotta Magyarország , a magyar nemzet patronájául a Boldogságos Szűzanyát Szent István király . Hiszem, hogy mi mind arra vagyunk hívatva, hogy valamilyen módon kis Máriák, máriás lelkű családapák , családanyák , gyermekek, felnőttek legyünk. Adná Isten , hogy valóban a Szűzanya szelleme, lelkülete járja át családjainkat, életünket , hogy megtapasztaljuk mindazt az örömöt es boldogságot , amit Mária is megtapasztalt már itt ezen a földön.

Csaba testvér.



Dalszöveg

Nagyasszonyunk, hazánk reménye!
Bús nemzeted zokogva esd!
Nyújtsd irgalomjobbod feléje,
Botlásiért, ó, meg ne vesd!
Mi lesz belőlünk, ha Te elhagysz?
Ó, árvaságunk sírba hervaszt!
Minden reményünk csak Te vagy:
Szent Szűzanyánk, szent Szűzanyánk,
Ó, el ne hagyj!

Hozzád sír a jobbak keserve
Jámbor családok tűzhelyén!
A szebb idők után esengve,
Mikor nap ült hazánk egén.
Ó, kérjed Istent újra értünk;
Ne hagyd elveszni árva népünk!
Minden reményünk csak Te vagy...

Oltáridat körülzokogjuk
Naponta mert, ó, vétkezénk!
És sírva szent Neved kiáltjuk:
Szűz Mária, tekints felénk!
Mutasd meg még egyszer e népnek,
Hogy pártfogásod mit segíthet!
Minden reményünk csak Te vagy...







ISTEN ÁLTAL KIVÁLASZTVA

Ha Isten feladatot bíz rám , ne fizetséget, ne köszönetet várjak ! Nekem kell megköszönnöm Istennek , hogy méltónak talált arra , hogy árva gyermekeit megmenthetem . Méltónak találtál arra Uram , hogy beteget gyógyítsak , gyermeket oktassak , házat tervezzek . Végezzem a dolgomat. Milyen szép lenne ha ez a lelkület átjárná a magyar társadalmat !......

Csaba testvér.






  
 
0 komment , kategória:  Böjte Csaba testvér  
Talán egyszer majd hableányt tetováltatok a mellemre...
  2019-09-22 13:07:19, vasárnap
 
 





Böjte Csaba: Talán egyszer majd hableányt tetováltatok a mellemre...

A nyári vakáció egyik reggelén csengettek az ajtón, az egyik lányunk jött vissza az otthonba. Örömmel ugrott a nyakamba, s kérdezte: "Mikor megyünk a táborba?" A kislány egy hosszú tanév után nagyon vágyott hazamenni a szüleihez.Hazavittük a Dévától 200 km-re levő otthonába, de pár nap múlva visszajött, mert - telefonáltam! "Jöjjön, mert megyünk táborba". Hogy mondjam meg, hogy nem igaz, hogy nincs is semmiféle tábor, csak nem kellesz otthon, és igazából egy kegyes hazugsággal postáztak vissza tégedet?

Így most itt vagyunk a Csónakos partján, "táborozunk", hogy ne csalódjon, ki tudja hányadszor a gyermek. Ülök a víz partján és nézem a csapatomat. Forr a víz, én folyamatosan számolom a fejeket. Mind megvannak.

Egyszerre jönnek mellém, hozzám bújnak, mesélnek. Az egyik negyedikes lányunk megkér, hogy tetováltassak szép hableányt a mellemre. "Miért?" - kérdezem. "Mert apukának is egy olyan volt. - És elindul egy csacsogó kispatak - Az én apukám nagyszerű apa volt. Igaz, hogy sokat ivott, s egyszer, mikor korbáccsal megvert, kiütötte az egyik szememet. Nem akarta. Utána apuka is sírt, bánatában nagyon berúgott. Anyuka, mikor két éves voltam, akkor halt meg. Öngyilkos lett, mert sokat k...ott. És apu őt is megverte. De én nem leszek k...a."
Hallgatok, magamhoz szorítom e szép szőke kislányt. Ő csak beszél. Elmondja, hogy mennyi rossz ember van, és hogy az apukát olyan sokan 'bizgették', míg fogadásból megivott két liter vodkát. "Apukám olyan rendes volt, utolsó cseppig megitta, mert az ember, amit ígér, azt meg kell tegye, úgy-e? Apuka sokat hányt és meghalt."

Hallgatunk, a tó vize egykedvűen fodrozódik. Nagyon sok mondat van az életünkben, mit nem tudunk befejezni. Odajön egy másik kislány is. Vizes, szép barna bőre ragyog a napfényben. Három éve van nálunk, az osztály második tanulója. Beszélgetünk. Elmeséli, hogy milyen volt, amikor egy nagyváros állomásán koldult. Nagyon ritkán beszél erről. Most úgy beszél, mint más a nyaralásról: "Olyan bácsi is volt, aki egy egész kiflit adott egyszerre. De nagyon kellett vigyázni a rendőrökre, sokszor kutyával jöttek, s egyszer az egyik társamat meg is harapták a kutyák. Volt egy nagy szemetes láda, oda bújtunk el." És mondja, és mondja.

Úgy látom, hogy a víz, a játék, nemcsak a fizikai mocskot oldja, mossa s remélem viszi messzire. Aztán odasodródik két testvér, a harmadikat végezték. Szédületes energia tépi ezeket a fiúkat. Lendületükben mindenkit lesodornak a lábukról. Nem rosszak, de tíz percenként felsír, visít valaki mellettük. Mint a villámhárító a villámot, úgy vonzzák a 'galibát'. Rájuk szólok, s mint két ma született bárány kunkorodnak mellém. Ha már rohangálni nem lehet, hát engem kezdenek nyuvasztgatni ölelésükkel. Persze hogy beszélgetünk, és persze, hogy szóba jön az édesanya, akinél csodálatosabb anya nincs, de aki nagyon elfoglalt.

Sokszor megcsodálom Isten hatalmát, aki ilyen végtelen erőssé tudja tenni a gyermekek szüleik iránt érzett szeretetét. Mert én csak azt látom, hogy a gyermekek első áldozására a 18 km-re lakó anyuka, azokkal a lakkozott körmeivel és még egy szent szívét is megdobogtató szerelésével, nem tudott eljönni, bár meg volt beszélve és meg is ígérte. A fiúk kérésére egy pár perccel később kezdtük a misét. De nem jött el az évzáró szereplésre sem, és azóta sem jött egyszer se felénk. Megölelem a fiúkat és elismerem, hogy anyuka tényleg nagyon szép, csak az a baj, hogy nincs ideje. S hogy a tépelődésnek véget vessek, szabadon engedem e két szilaj paripát.
Táborozunk! Isten műve: a tó vize, a táj, a gyermekek, és minden olyan csodálatos. Végtelenül jól van minden, úgy ahogy van! Sokszor nem értem, hogy egy-egy törékeny gyermek válla hogy tud ennyi tragédiát hordozni. De úgy látszik, hogy nem is ez a fontos. Ezeket a gyerekeket, a sebeket nem kielemeznem kell, hanem szeretettel átölelni és hordozni. Megtenni mindent, hogy ha már karjaim közé sodródtak, Isten akarata szerint alakuljon a további életük.Egy labda telibe talál, és szinte észre sem veszem, ott vagyok a Csónakos tó vizében. Játszunk, én vagyok a cica, és forrik a sok gyermek csapkodásától a víz. Tudom, hogy nem megoldani kell a problémákat, hanem kacagni, és eltalálni azt a tenyérnyi kék eget a gyermekek karjai között, hogy nehogy megint én legyek a cica. Játszunk, kissé könnyes a szemem, de itt a tó vizében úgyse vevődik észre. Végül is Jézus nem azt kérte, hogy megértsük ezt a csodálatos szép világot, hanem azt, hogy szeressük, szeretetté váljunk ott, ahol a legnagyobb szükség van ránk. Nehéz megtanulni együtt élni a konkollyal. Dobom a labdát, s persze, hogy valami Isteni erő megint a gyermekek karjai közé vezeti azt. Mindenki kacag, felsültem, alulmaradtam, újból én vagyok a cica. Úgy tűnik, hogy most semmi más nem fontos, és jól van ez így. A teológián, a noviciátus alatt soha nem gondoltam volna, hogy ezek a koszos gyermekek ennyire átszervezik az életemet.

Talán majd egyszer még egy hableányt is fogok tetováltatni a mellemre?

  
 
0 komment , kategória:  Böjte Csaba testvér  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 120 db bejegyzés
e év: 1459 db bejegyzés
Összes: 12990 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 699
  • e Hét: 1722
  • e Hónap: 9195
  • e Év: 126441
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.