Regisztráció  Belépés
sacimama.blog.xfree.hu
Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!" Zsolt 33,15 Németh Jenőné Saci
1952.06.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Hogyan tudhatom, ismerhetem meg Isten velem való szándékát?
  2018-02-11 22:51:57, vasárnap
 
 

Hogyan tudhatom, ismerhetem meg Isten velem való szándékát?

Úgy, hogy ha ismeretem van Istenről. Mennyire ismerem Őt, Aki a szeretet.

És itt felsorolhatnánk számtalan olyan prófétai kinyilatkoztatást, mely arról szól, hogy Isten végtelen és irgalmas szeretettel szeret, és szeretetében állhatatos, hűséges, alázatos, meg nem inog bizalma irántam! (a teljesség igénye nélkül: Iz 43,1-5; Iz 49,8-16; Jer 31,1-22; Oz 11,1-9).

A dolog pikantériája pedig az, hogy ha Isten olthatatlan szeretetében képes vagyok tisztelni, méltónak érezni magam, akkor képes vagyok elviselni azt, hogy nem vagyok jó, de ez a silány teremtés, Isten számára mégis hallatlan érték, egyedüli érték!

Fontos vagyok a számára, annyira, hogy magába akar szeretni, magában akar egyesíteni, örökkévalónak akar tudni, csak le ne mondjak erről a lehetőségemről, és akarjam legalább azt, hogy Isten vágya teljesülhessen. Ha már azt képtelen vagyok felfogni, hogy én eljuthatok Isten dicsőségére, és osztozhatom az Ő dicsőségében! Ha így képes vagyok Istennel közösségre lépni, akkor már is a silány kifejezést, magamra nézve megalázónak tartom. Isten szándéka pontosan ez: Ő akar felemelni, méltónak tartani az Életre!

Emelj fel, Tarts meg, Ölelj át, Szoríts magadhoz engem! Ámen

Forrás: eleszto.blog.hu Link



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Do You Feel Like Given Up?
  2018-02-05 22:28:06, hétfő
 
  *Folytasd a küzdelmet a hit szép harcában! Ragadd meg, és ne engedd ki a kezedből az örök életet - hiszen Isten erre hívott el, amikor sok ember előtt megvallottad a Jézusban való hitedet.*
1 T i m ó t e u s 6:12

"Do You Feel Like Given Up?" (Úgy érzed, feladod?) by David Wilkerson (részlet)

Egyre több szolgáló ír nekem az utóbbi hónapokban, kifejezve aggodalmát azokkal a gyülekezetében lévő emberekkel kapcsolatban, akik egyszerűen feladják. Egyre több keresztyén kerül ma döntés elé. Senkinek nem kell így viszonyulnia az Úrhoz, aki feladásról beszél. Néhány keresztyén még a Jézus felé irányuló szeretetének elhagyásáról is beszél. A legtöbb kétségbeesett keresztyén arra gondol, hogy csak ők azok, akik feladják. Olyan gyakran hallani mostanában: “nem tudom ezt tovább csinálni. Teljesen reménytelen! Mi értelme próbálkozni tovább?"

Néhány szolgálótól, akik csak pozitív üzeneteket hirdetnek folyamatosan azt hallom ma, hogy minden keresztyén csodákat él át, mindenki azonnal választ kap az imájára, mindenki jól fogja érezni magát, mindenki jól fog élni, és az egész világ gyönyörű és csodálatos. Ezeket a jó és egészséges dolgokat kívánom én is Isten népének, de nagyon sok őszinte és becsületes keresztyén életében a dolgok állása valójában nem ilyen. Milyen szomorú ezeket a felszínes üzeneteket hallgatni ma, amik a szószékekről folyamatosan elhangzanak. Ez sérti az alázatos és szegénnyé lett Jézust, aki a világ szemében bukott emberként halt meg. Ezek a pozitív, materialista igehirdetések egyáltalán nem készítik fel ma a keresztyének nemzedékét a szenvedések elviselésére. Nem tanulnak meg alázatban megelégedettek lenni, hanem csak állandóan bővölködni akarnak. Isten szolgálata így egyfajta olimpiai versennyé válik, ahol mindenkinek aranyérmet kell nyernie.

Ne csodálkozzunk, ha a fiataljaink elbuknak és feladják, mert nem tudnak megfelelni egy olyan kitalált vallásos elképzelésnek, hogy boldog, gazdag, sikeres és mindig pozitívan gondolkodó keresztyének legyenek. Ők nem ilyen rózsaszínűnek látják a világot. Belenéznek a tükörbe és egy pattanásokkal teli arc néz vissza rájuk. Szívfájdalmaik vannak, óráról órára válságos pillanatokat élnek át és rettenetes családi problémáik vannak. Rémülten és aggodalommal néznek egy teljesen bizonytalan jövő elé.

A pozitív gondolkozás nem fogja megszüntetni a problémáikat. Megvallani, hogy ezek a problémák valójában nem is léteznek, nem fogja megváltoztatni a helyzetüket.

A ,,pozitívan gondolkodó apostolok" sosem tapasztalták meg életükben a Gecsemánét: a szenvedés poharát, a magányosság óráját és az összezavarodás éjszakáját, ami mind része volt a Mester életének. Az óriási teljesítményeinknek, sikereinknek, a Gecsemánénál kellene megtörténnie és nem Fort Knox-nál (Az USA aranytartalékának tárolóhelye)!

Köszönöm Almási Szandinak a fordítástLink
 
 
0 komment , kategória:  - David Wilkerson  
A reményben örvendezők
  2018-02-03 21:09:20, szombat
 
  Gál Ferenc
,,A REMÉNYBEN ÖRVENDEZÓK“ . . . (Rom 12,12)

Gabriel Marcel szükségesnek tartja, hogy a ,,földi vándorról“ írt könyvében a reményt is elemezze, mint létünk jellegzetes kifejezőjét. De az egzisztencialista filozófusok meggyőződése szerint nem mint lelki jelenségről vagy elvont fogalomról beszél róla, hanem azt fejtegeti, mi nyilvánul meg abban, hogy ,,én remélek“ (Homo viator, 1944, 37-86). A remélő ember felméri személyes helyzetét. Tudatosul benne, hogy átéli a hiányt, a nehézséget, szorongattatást, bizonytalanságot, és bízik valakiben, aki segítséget, szabadulást hoz. A valódi remény egy személy üzenete a másik személyhez, akinek képességeiről és hűségéről, vagy legalább jóakaratáról meggyőződött. A személyes üzenetben az a sejtés vagy bizonyosság is benne rejlik, hogy a másik nem érdektelen velem szemben, jelentek számára valamit. Mivel az ember végességének tudatában és létének veszélyeztetettségében remél Istenben, azért magatartásával az ,,élő örökkévalóságról“ tanúskodik, és behatol a transzcendens világba.

A vallásos remény Istenre mint személyre irányul, akit hitemmel a kinyilatkoztatásból ismerek meg. Meggyőződöm róla, hogy hajlandó velem törődni, érdemesít arra, hogy latbavesse értem mindenhatóságát, mert van benne irgalom, együttérzés és szeretet. Igazán remélni csak a kinyilatkoztatás Istenében lehet. Az írók és filozófusok istene legtöbbször csak felnagyított, egyoldalú ember. A hit ezzel szemben olyan Istenről beszél, aki ,,nem bánja meg adományait“ (Róm 11,29), aki türelmes és megbocsátó, s elkötelezte mar gát, hogy célhoz vezeti az embert. A megváltást hozzájárulásunk nélkül, saját kezdeményezésére vitte végbe, s meghirdette egyetemes üdvözítő akaratát (1Tim 2,5). Azért viselkedett így, hogy legyen bátorságunk feléje fordulni, amikor a hitből megismerjük. De kegyelmi hatása oda is elér, ahol tudatos hit nem alakulhat ki, mert nem ismerik a kinyilatkoztatást. A kegyelem hatására az ún. névtelen keresztényeknél is jelentkezhet valamilyen bizakodás. Megérzik, hogy az erkölcsi rendnek van szerzője, s hogy az ember többre hivatott, mint amit konkrétan megél. Ezért mi keresztények könnyen megértjük, hogy a remény mint egzisztenciális adottság ott van az emberben, s állandóan sarkallja, bátorítja és keresésre ösztönzi.

A remény vagy a semmi

Az utóbbi évtizedek tudományos és technikai haladása teljesen megérlelte az újkornak azt a gondolatát, hogy a világegyetem központja az ember, s benne jelentkezik a kozmosznak minden problémája. De amint J. B. Metz (Christliche Anthropozentrik, München 1962) kifejti, ez az emberközpontiság nem szubjektivizmus. Az érdeklődés előterében nem az egyes ember áll, hanem az emberiség, az ember történelme, a történelem értéke, s a vég jelentősége a történelem számára. Ebből a szempontból jelentősek azok a gondolkodók is, akik felpanaszolják, hogy az ember számára nincs remény, vagy éppen meg akarják szabadítani az embert az illúziónak nevezett reménytől. Lehetetlen észre nem venni azt a keserű lemondást, amely Malraux-val (La condition humaine, 1933) utat nyitott az irodalomban. Ezeknél a szerzőknél az ,,emberi lét“ a szomorúság, a gond és a bizonytalanság megtestesülése. Az élet ösvénye ebben a sötét völgyben vezet a semmi felé. Ismerjük Camus- nek az élet értelmetlensége elleni lázadását. A helyzeten nem változtat az sem, hogy vannak, akik havonta könnyűszerrel megkeresnek néhány ezer dollárt. Itt legföljebb annyi változik, hogy ,,Trisztánnak nem sok mondanivalója lesz Izolda számára“. Sokszor az írók nem is akarják eldönteni, hogy a várás és reménykedés erény-e vagy inkább sajnálatra méltó emberi erőlködés (Beckett: Godot-ra várva). Böll és Brecht jónéhány alakja is az elszenvedett háború lidércnyomásában él, s filozófiájának az az alapgondolata, hogy ,,előbb meg kell tölteni a gyomrot, s utána jöhet az erkölcs" (Koldusopera). A görög tragédiák Is szomorúak és sokszor reménytelenek voltak. Azok a hősök azonban csak egy típusnak vagy néprétegnek a képviselői, itt viszont a szereplők a mindenkori embert akarják szimbolizálni.

Ahol az életnek nincs végső célja, ott a remény valóban fölösleges. Sartre egyszerűen lélektani visszahatásnak mondja. A teljes lemondáson, a kétség- beesésen túl megjelenik a beletörődés: majd csak lesz valahogy, s ebből a nyugalomból sarjad ki az új bizakodás, mint az élet egyik hajtása. Freud már előbb az ösztönös élményekre vezette vissza a reményt. A gyermekben az anyai kapcsolatokból kifejlődik a boldogság vágya, az apai kapcsolatból pedig a törvény és a félelem. A kettő eredője a reménykedés, főleg az anya közbenjáró szerepe miatt. Fromm az ellentétet inkább az ember állandó hatalmi vágyában és a halál fenyegetésében látja. Ennek a kettőnek az ütközése rajzolja ki a halálon túl a megbocsátó Isten képét. A marxizmus a vallásos reményt az elidegenedésnek abba a formájába sorolja bele, amelybe az ember a helytelen társadalmi magatartás által jutott. Az állandó fejlődés vágya benne van az emberi természetben. Célja csak az lehet, hogy kialakítsa az emberhez méltó közösségi életet, ezt pedig csak állandó forradalommal éri el. Transzcendens igényeket azonban nem szabad támasztani, mert azok gyengítik a földi boldogság munkálására irányuló törekvést. Ernst Bloch műve (Das Prinzip Hoffnung) nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a teológusok jobban kifejtsék az örök élet reménye és a földi elkötelezettség közötti összefüggést.



Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 26 db bejegyzés
Összes: 3945 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 187
  • e Hét: 187
  • e Hónap: 38575
  • e Év: 168774
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.