|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2018-02-13 21:02:53, kedd
|
| |
| |
Félbemaradt Miatyánk
Kata asszony sápadt arca sugárzik.
Jót jelentő, gyönyörű álmot látott.
Reménykedő és repeső örömmel
Fogadja Melanchthont, a jóbarátot.
,,Kis betegünk? Meggyógyul ! Hisz álmomban
két dali ifjú állított be érte
ünneplőben, virágos vőfélybottal,
s Luther Magdolnát mennyegzőbe kérte.
A kisleány percig se tétovázott.
Boldog igenre nyílt cseresznyeajka.
S elment velük. Olyan angyali szép volt !
Hófehér selyem omlott végig rajta.
Csak egészséget, gyógyulást jelenthet,
ha egy leányt lakodalomba visznek !"
Melanchton hallgat. A beteget nézi.
S nem mond ellent ennek a boldog hitnek.
Luthert keresi. Az betűket róna,
ha volna ereje, a fehér papírra.
De micsoda kegyetlen és sötét hír
van a belépő zord arcára írva !
,,Márton, mért téveszted meg szegény asszonyt?
Hisz tudnod kell: mást jelent az az álom !
Magdolnát, igen, mennyegzőbe hívják,
de nem ezen a múlandó világon.
Neki nem lesz a földön lakodalma,
sohasem lesz mosolygó földi párja.
Angyalvőfélyek vezetik el innen,
mert égi Vőlegénye, Krisztus várja.
,,Nem, nem, nem! - jajdul fel a reformátor.
,,A kis Erzsébetet már odaadtam.
Őt nem. Őt visszaperlem az Istentől.
Nem adom!" - nyögi magábaroskadtan.
,,Meghosszabbítanád a szenvedését?
Magdolna kész, nem tartja vissza semmi.
Az angyalvőfélyek itt vannak érte.
Ne engednéd a mennyegzőbe menni?!"
,,Mit tegyek?" ,,Fogd feleségedet kézen,
térdeljetek le betegágya mellett,
s mondjátok el együtt a Miatyánkot.
Jelül, hogy már nem állsz Istennek ellent."
És nem sokára ott térdelnek ketten.
Fehér párnák közt alszik kis Magdolna.
És belekezdenek a Miatyánkba.
Mintha minden szó ólomsúlyú volna!
,,Legyen meg a Te akaratod" ... Ennél
a kérésnél Luther hangjának vége.
,,Legyen meg a Te akaratod..." Halkan
susogja utána a felesége.
,,Ámen!" Azon a napon Luther Márton
a harmadik kérésnél befejezte a
a Miatyánkot. És a kis Magdolna
már ravatalon pihent aznap este.
Túrmezei Erzsébet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-13 17:52:45, kedd
|
| |
| |
Nagyon szenvedek
Az afrikai éjszaka fekete volt, mint a szurok, és a szaga is ennek megfelelő. Csak a zseblámpa fénye mutatta az utat. Legyűrtem a rosszullétet, amelyet a rothadó hulladék szaga váltott ki. Igyekeztem óvatosan előregurulni, de kísérőm egyszerűen elhúzta a függönyt, amely a bódé ajtajául szolgált, bevilágított a sötétbe a zseblámpájával, és belépett. Követtem a tolószékemmel.
Amikor a ponyva újból elzárta a bejáratot, már csak tompítva lehetett hallani a nyomornegyed számtalan zaját. Kísérőm magasra tartotta a zseblámpát. A fény egy fiatal nőre esett, akinek az arca és a haja olyan fekete volt, mint az éjszaka. Nem volt keze. Vékony lábait szétterpesztette az alatta levő szalmagyékényen. Tekintetem csak röviden időzött rajta. A nyomornegyed utcái tele voltak olyan emberekkel, akiknek gyermekbénulás vagy amputáció miatt nem volt kezük, vagy láb helyett csak durva, kérges bőrrel borított csonkjaik voltak. És valamennyien hajléktalanok módjára éltek. Ghánában nem maradnak életben az olyan béna emberek, mint én. Azokról nem is beszélve, akik itt ennek a nyomorúságos helynek az utcáin laknak Accrában, a fővárosban. Csak az olyan fogyatékosok boldogulnak el valahogy, akik elég erősek ahhoz, hogy az utcán - amely tele van vizeletfoltokkal és rothadó hulladékkal - gondoskodjanak önmagukról.
Kísérőm mellettem állt. Zseblámpájának fénye bevilágította a kis bódét. Amikor a fiatal nő meglátott engem, széles mosolyra húzódott a szája. Sötét szemében visszatükröződött a fény, amikor a kísérőmre is rámosolygott. Jól ismerte az afrikai lelkészt, aki azt a feladatot vállalta magára, hogy kimenjen az utcára, hogy megkeresse a vakokat és a bénákat.
A lelkész megköszörülte a torkát, hogy bemutasson.
- Ama - mondta -, szeretném neked bemutatni egy amerikai barátomat, Jonit.
A nő a maga törzsi nyelvén viszonozta a köszöntést. Aztán azt mondta, hogy az egykori brit gyarmat polgáraként ért angolul, és ezen a nyelven folytattuk a beszélgetésünket, mintha teázgatnánk. Örültem, hogy megismerhettem őt és a többi barátját odakint az utcán. Sokáig tartott az odautazás, mégis örültünk, hogy ott lehetünk. Azért volt ott a csoportunk a ,,Joni and Friends" (JAF) részéről, hogy néhány barátjának tolószéket adjon. Megkérdeztük, hogy elkísérne-e bennünket az utcára? Igent mondott. Kölcsönadná nekem az este hátralévő részére a mosolyát? Mosolygott, és így tett.
Teljesen el voltam bűvölve. Lebilincselt ez az afrikai lány, aki számomra az Accra utcáin élő súlyosan fogyatékos keresztyéneket szimbolizálta, de lebilincselt a lámpát tartó lelkészük is, aki arra szánta el magát, hogy napjait a Föld kitaszítottjaival töltse. Az utcára az enyészet bűze telepedett, de az Amával töltött percek - mekkora csoda! - az élet illatává változtatták.
Kifaroltam a bódéból, és elnyelt az éjszaka sötétje. A zseblámpa fényét követve és a járdaszigeteket kerülgetve átmentem a szennyes utca túlsó oldalára. JAF-es barátaim, akiknél a mankók és a kerekes székek voltak, feltettek a szemben levő járdára. Hová megyünk? Kövessétek a zseblámpa fényét!
Az egyik sötét mellékutcából előmászott két tizenéves elnyomorodott lábukat vonszolva maguk után. Biztosan gyermekbénulásuk volt, gondoltam, amikor csatlakoztak a csoportunkhoz. Megelőztünk egy törzsi viseletbe öltözött asszonyt, aki roskatag kerekes székével haladt előre centiméterrel centiméterre. Egy nyolcvan év körüli, láb nélküli férfi, aki még egy méter magas sem volt, felugrott a járdára, és odamosolygott rám. Megálltam. Odadöcögött hozzám, és felém nyújtotta csonka kezét, hogy kezet rázzunk. Előre hajoltam, hogy béna ujjaimat odaszorítsam a csonkjához. Nevettünk ezen a különös kézfogáson. Az utca túlsó végéből énekszó és tapsolás hallatszott. Szinte mágneses erővel vonzott bennünket. Amikor odaért a csoportunk, utat nyitott nekünk az árvák és hajléktalanok köre, amely egy neonlámpa fényénél gyülekezett össze, és üdvözöltek bennünket. Egy utcai istentisztelet kellős közepén voltunk.
Mi, nyugatiak merev testtartással ültünk a padokon, és néztük az összeverődött tömeget.
- És most, szeretett keresztyén testvéreim - mondta a lelkész -, üdvözöljük nagyon kedves amerikai barátainkat, akik hosszú utat tettek meg, hogy kerekes székeket és Bibliát hozzanak nekünk.
A tömeg éljenzésben tört ki, aztán köszönésképpen felhangzott egy ének. A teljes és gazdag afrikai harmónia a szívemig hatolt. Csorogtak a könnyeink, amikor azt hallgattuk, hogyan mesélik el ezek a súlyosan fogyatékos emberek a történeteiket, és hogyan tapsolják meg egymást. Aztán felolvastak a Bibliából. Gyorsan eltelt az a fél óra, amíg Istent dicsértük. Aztán arra kértek, hogy szóljak.
- Nagyon köszönöm, barátaim, a kedves fogadtatást - mondtam, miközben a járda egy szabad pontjára irányítottam a kocsimat.
Az egyik JAF-es barátom odatolt mellém egy kerekes széket, amelyet nekik akartunk ajándékozni.
- Jó az Isten! - kiáltotta valaki, amikor az első gyereket beleültették a kocsiba.
Egy újabb tolókocsi következett, és egy újabb súlyosan fogyatékos ember. Összekeverődtek a kezek, amikor egy csomó mankó és tolókocsi került át a mi csoportunkról az övékhez. Egyenletes, hangos, erős tapsolás. Ama a fejével bólogatott, szája büszke mosolyra nyílt, miközben csonkjaival új tolószéke bőr karfáját simogatta. A két gyermekbénulásos fiú táncolni kezdett az üres placcon.
- Nézd csak - mondtam a csoportunk egyik tagjának -, még azok is örülnek annak, amit a többiek kaptak, akik tudják, hogy nincs nálunk elég tolószék, és így nem jut mindenkinek.
A felkelő hold beragyogta a látóhatárt. Amikor készülődni kezdtünk, hogy elmegyünk a nyomornegyedből, az afrikaiak búcsúzóul ezt a dalt énekelték:
Mert Ő él, szembe tudok nézni a holnappal.
Mert Ő él, elmúlt minden félelmem.
Mert tudom, hogy a jövő az Ő kezében van,
érdemes élni. Csak azért, mert Ő él!
- A neonfényen múlik? - kérdeztem, amikor ragyogó arcukba néztem.
Nem, az örömük nem evilági öröm volt.
Lelkészbarátom világított nekünk a mikrobuszunkhoz vezető úton. Amikor átkeltünk az utcán, megrohantak a gondolatok. Ennyi vidámság a nyomor kellős közepén! Olyan ez az öröm, mint a szemétdombon nyíló virág.
- Mi történik Amával, ha esik az eső? Ki törődik vele? - kérdeztem.
A zseblámpa fénye megvilágította lelkészbarátom mosolyát:
- Isten törődik vele.
Elviselhetetlen a hőség. Az embereknek egy fillérjük sincs. Itt van egy lány, akinek nincs keze, a lába járásra alkalmatlan, nincs ágya, még egy ventillátora sincs, és a cementpadlón él. Ez nem úgy hangzik, mintha Isten jól végezné a dolgát. Emlékszem, mit mondott nekem egy fiú, aki egy szeméthalom mellett egy kartondobozban élt:
- Egyszerűen nem értünk titeket, nyugatiakat. Isten olyan sokat adott nektek, olyan nagyon megáldott benneteket... miért van olyan sok boldogtalan ember az országotokban?
Joni Eareckson Tada
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-13 17:39:55, kedd
|
| |
| |
November sárga szőnyegén
November sárga szőnyegén
megyünk: az ősz meg én.
Az ősz az súgja: "Vége! Vége! Vége!"
De tavaszfényben Krisztus jön felém.
Túrmezei Erzsébet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-13 17:33:34, kedd
|
| |
| |
Halottak napja
Fehér virágok... síri gyertyalángok...
sárga levél hull... eső szemereg...
Élet-halál titkai közt bolyongnak
halkan lépkedő, halvány emberek.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-13 17:06:49, kedd
|
| |
| |
,,Fiam, megbocsáttattak a bűneid." (Mk 2,5)
Egy lebénult emberről van itt szó. Szél érte - ahogy mondani szokás. Gyakori eset: szegény elesett ember, aki a halál testében vergődik. Vajon felismeri-e meglátogatása idejét?
Isten zörget, unszolva ébresztget, hátha meghallják, felismerik; a jó Pásztor a bűnösök, az elveszett bárányok után megy irgalmával. Betegség, fenyíték, próbatétel, kísértés - mind Krisztus közeledésének biztos jelei. A tehetetlenségben, betegségben, bűnben vergődő világ ,,sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését".
Hol vagytok, beteghordozók, irgalmas szamaritánusok? E világ nyomorultjai vérbe fagyottan fekszenek a jerikói úton, kifosztva, tehetetlenül. Hallod a kiáltást? Sikoltoznak az éjszakák áldozatai, bűnbeesettjei. Ablakodon keresztül a szél bűnmarta életek nyögését, segélykérését, szenvedők hangos zokogását hozza. Ó, hányan várnak 38 éve, mert nincs emberük! A Bethesda tó partján az ajtó előtt szoronganak, és nincs, aki bevigye őket a gyógyító tóba, amikor az angyal felzavarja a vizet, az élet vizét. De Jézus ott van. A bénát négyen viszik: van embere, nem is egy, hanem négy. Hisznek: nem az akadályokra, az útjukban álló tömegre néznek, ahogy Zákeus sem, hanem rést ütnek a tetőn, és azon keresztül eresztik le betegüket ágyastól Jézushoz.
Az áldott Orvos vár. Vannak-e beteghordozók, akik hisznek? Hívő Péterek, akik embereket halásznak?
GYÓGYULÁS * Életed gyógyulása nem akkor következik be, amikor elhagy a láz, begyógyulnak sebeid, amikor újra munkaképessé válsz, és eldobod a mankót, hanem akkor, amikor bűneid megbocsáttattak, amikor Krisztus vérében megmosattál. Ez életünk igazi megoldása.
* Hatalmat adok nektek - Lk 10,1-20
Szikszai Béni |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-13 10:38:34, kedd
|
| |
| |
Üzenet őszi levélen
Az ősz csókjától elpirult az arca...
most útnak indul: hírmondó levél.
Ha megállnál egy múló pillanatra,
üzenetére föllélegeznél.
Üzen rajta a magasságok csendje,
a messzi lármát elfeledtető.
Üzen a csúcsok tiszta levegője.
Üzen a Kékes, a Piszkéstető.
S az ősz, az ősz... hisz ma milliószámra
írja, küldi sokszínű levelét.
A nagy mementót: "Gondolj a halálra!"
szélpostása odaszórja eléd.
S üzenek én is. Hegyek magasából
szemem a Legmagasabbra tekint.
S bár ősz ezüstködébe vész a távol,
azt üzenem, hogy - tavasz lesz megint!
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-13 10:05:38, kedd
|
| |
| |
Tárgyilagos szemlélet
Óvakodj attól a gondolattól, hogy olyan isteni ajándékaid lennének, melyeket egyáltalán nem birtokolsz. Ne hagyatkozz látomásokra vagy álmokra, pillanatnyi megérzésekre vagy bármilyen, erős érzelmi felindulásokra! Gondold meg: nem ilyeneken keresztül ismerjük fel Isten akaratát, hanem a tiszta bibliai szabályok alkalmazásával, a tapasztalatok és értelem segítségével, Isten Lelkének állandó vezetése által! Ne vedd szádra meggondolatlanul Isten nevét, ne beszélj "Isten akaratáról" minden jelentéktelen dolog kapcsán, hanem hagyd, hogy szavaidat és cselekedeteidet a tiszteletadás és az istenfélelem határozza meg!
...... ........... ........... ........
Isten az értelmet vezérként adta nekünk. De ez nem zárja ki a Lélek csendes közreműködését.
John Wesley |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-13 07:55:33, kedd
|
| |
| |
Mint a szél, felhő...
Szél suhan át a réten, fenyvesen.
Felhők hajóznak el fejem felett.
Nézem a felhőt, a szálló szelet.
Így suhan el életem sebesen,
mint a szél, a felhő... mint a lehelet.
Egyik se céltalan.
Útjának célja van.
Nézem a felhőt, a szálló szelet,
és a célt keresem.
Útjukban nincs határ, nincs semmi korlát:
suhan a szél s a hófehér vitorlák.
Hogy széllel, felleggel sebesen szálljon,
Uram, át ezer gáton, akadályon,
porszem szolgád lehelet-életét
Te segítsd célba győztesen!
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-13 07:20:56, kedd
|
| |
| |
,,Mert az ő angyalainak parancsolt felőled..." Zsoltárok könyve 91,11
Olvassuk a 91. zsoltárt, ha veszély fenyeget, és belátjuk, hogy Isten gondoskodására van szükségünk. Isten több gyermeke számára erősítés volt ez a zsoltár a háború és katasztrófák idején! Felbecsülhetetlen szavak azok, melyekkel a zsoltár kezdődik: ,,Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik az". Hogyan oltalmazza az Úr az övéit? Milyen eszközök állnak rendelkezésére? Angyalait használja fel, akikből hatalmas hadserege van, amely megvéd bennünket. Máskülönben soha nem tudnánk megérteni, hogyan védelmezi Isten az övéit. Kis eseményeknek gyakran oly messzire ható következményei vannak, valami miatt lekéssük a repülőgépet vagy a vonatot, melyen sokan halálos balesetet szenvednek. Mindamellett ne akarjunk mélyére hatolni annak, hogyan használja Isten angyalait. Elégedjünk meg azzal, hogy tudjuk, Isten azok szolgálatára rendelte őket, akik Őt félik, és ne éljünk vissza ezzel a tannal.
Az ördög állandóan kiforgatja Isten Igéjét, ezt tette Jézussal is a pusztában. Éppen a 91. zsoltárt idézte, hogy rávegye Jézust, ugorjon le a templom tetejéről, az angyalok úgyis megvédik. Jézus azonban értésére adta az ördögnek, hogy erőszakot követne el Isten Igéjén. Nem szabad vakmerően cselekednünk, és azt gondolnunk, hogy Isten angyalai úgyis megőriznek bennünket. Az angyalok nem a mi vakmerőségünk szolgái. Útjainkat Isten Igéjéhez kell szabni. Akkor az Úr meg fog őrizni minden utunkon. Az oltalmat ugyanis azoknak ígéri, akik nála rejtőznek el nyomorúságukkal.
C. Harinck |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2018. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
490 db bejegyzés |
| e év: |
6903 db bejegyzés |
| Összes: |
35879 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 868
- e Hét: 1763
- e Hónap: 13638
- e Év: 201440
|
|
|
Offline
