|
2018-02-14 17:15:38, szerda
|
| |
| |
Az egyházi év ünnep köreiben van valami csodálatos, ami megállásra, gondolkodásra indit bennünket. Kiragad rutinos életünkből és nem engedi, hogy elfásuljunk, hanem célt helyez elénk.
Rohanó világunkban a túlzott aktivizmus veszélyének vagyunk kitéve, hiszen ha jól belegondolunk, minden percünket lekötjük valamivel, ami sokszor nem is lényeges. Elfelejtünk pihenni, érezni és örülni az egyszerű dolgoknak.
Milyen jóleső érzés, amikor valaki felnéz ránk, csodál, szeret, tanácsainkat várja és mi milyen hamar elhisszük, hogy vagyunk valakik, hogy jók vagyunk, hogy ászok vagyunk. És elkezdünk élni egy színpadi életet, ami csak látszata, szerepe annak, akik igazából vagyunk. Akkor miért a sok szerep ? Ne a külsővel hanem a belsővel foglalkozzunk ! A szeretet abszurditása, hogy a látszat káprázatában sosem találjuk meg Önmagunkat, mert nem létezik számunkra a kiengesztelődés. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
