Gyulai Pál- Három árva sír magában,Gyulai Pál: Őszi délután,Gyulai Pál: Hazám, - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 3

2020-06-02 13:02:37, kedd

	Gyulai Pál- Három árva sír magában Három árva sír magában, Elhagyott sötét szobában; Zivataros hideg éj van, Édes anyjok künn a sírban. Édes anyám, édes anyám! Altass el már, úgy alhatnám! Mond az egyik s el nem alszik, Sohajtása föl-fölhallszik. Beteg vagyok, édes anyám! Hol maradtál? Nem gondolsz rám! Mond a másik s jajjal végzi, A fájdalmat kétszer érzi. Édes anyám, gyujts világot! Nem tudom én, jaj, mit látok! Harmadik mond, mindenik sír - - Temetőben mozdul egy sír. Megnyílnak a nehéz hantok, Kilép sirból édes anyjok, S tova lebben a vak éjben, Haza felé, az ösvényen. Arca halvány, hangj' a régi, Fia, lyánya megösméri; Immár tőle hogyan félne? Megcsókolják, mintha élne. Az egyiket betakarja; Másikat felfogja karja, Elringatja, elaltatja; Harmadikat ápolgatja. És ott viraszt a kis ágyon, Míg elalszik mind a három; Majd megindul, széttekinget, Keresi a régi rendet. Rendbe hozza a szobácskát, Helyre tészi a ruhácskát; Az alvókat hosszan nézi, Csókját százszor megtetézi. Kakas szólal, üt az óra, El kell válni viradóra! Visszanéz a véghatárral... Sír megnyílik, sír bezárul. Oh a sír sok mindent elfed Bút, örömet, fényt, szerelmet; De ki gyermekét szerette, Gondját sír el nem temette. 1866

0 komment , kategória: Gyulai Pál

Gyulai Pál: Őszi délután

2016-11-24 18:11:48, csütörtök

	Gyulai Pál Őszi délután Oh mi kedves őszi napfény! Jőj a kertbe, jőj velem Kies ősszel, délutánként A sétát úgy kedvelem. Halld a hulló lomb sohajját, Bús és mégis oly szelíd, Nézd a napfény ragyogását, Bágyadt, mégis melegít. Halványul a kert viránya, Mégis benne mennyi zöld; Nyílik még egy-két virága, S mily mosolygó arcot ölt. Nem halljuk már a pacsirtát, Mégis cseng-bong még a lég; Meglebbenti a köd fátylát, Mégis tiszta kék az ég. Látszik, hallik az enyészet, Mégis itt-ott mennyi báj! Álmodozik a természet, S elálmodja, ami fáj. Ülj le, kedves, itt az aljban, Hadd mélázzunk egy kicsit, Ahol vígan szedtük hajdan A tavasz virágait. Elhanyatlik ifjúságunk, Itt van őszünk nem soká, Bár nem érzi boldogságunk, Szívünk nem gondol reá. Oh de eljő észrevétlen, Loppal lépve, csendesen; Már fehérlik egy-egy fürtem, Tied is fog, kedvesem! De ne búsulj: akkor is lesz A virányon enyhe zöld, Meg-megcsendül egy édes nesz, Fel-felvidul ég s a föld. Nyílik akkor is virágunk, S a hervadó levelen Ott ragyog meleg sugárunk, Örök fényed, szerelem!

0 komment , kategória: Gyulai Pál

Gyulai Pál: Hazám

2016-03-15 09:27:06, kedd

	Gyulai Pál: Hazám Sokszor valál már életedben Veszendő, oh szegény hazám! Tatár, török és német gyilkolt S haldoklál fényes rabigán: Mi lesz majd sorsod a jövőben? Ki tudja azt; sötét titok; De most, de most, ha rád tekintek, Csak sírok és csak sirhatok. Nem gyáva bú e könnyek anyja, Haragom sirja azokat; Beszélünk hangos, büszke szóval, S hazánk még csak névben szabad. Nem csüggedés e könnyek anyja, Rajtok tettek villáma ég; Versengünk puszta semmiségen, S fölöttünk mind borúsb az ég. Hah mennyi gúny! győzelmi hymnus Harsog körűlbe mindenütt, S a vértől megszentelt mezőkre Szabadság fényes napja süt. Nekünk e hang tán síri dal lesz, S a szent sugár tán búcsufény, Véres felhőben elhunyó nap, Halottak gyászos mezején. Inkább halál, mint gyáva élet, Igen, vesszünk, ha veszni kell, De küzdjünk, míg csak egy magyar lesz És vérezzünk dicsően el. Lesz legalább a történetben Rólunk egy nagy emlékezet Egy büszke nép élt meggyalázva, De dicsőn halt, mint született.

0 komment , kategória: Gyulai Pál

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 3

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár