|
1/186 oldal
|
Bejegyzések száma: 1851
|
|
|
|
2018-12-28 21:31:47, péntek
|
|
|
Jobbá tesznek az évek (Magyar)
Meguntam az álmokat;
ütött-kopott márvány triton,
körötte hab;
s egész nap nézem én
e szép hölgyet, akárcsak
könyvből mosolyogna felém
képe a bájnak,
melyből bőven ment szemünk
s fülünk gyönyörűséget,
csak hogy bölcsek legyünk,
mert jobbá tesznek az évek;
de hát, de hát
való vagy álom ez vajon?
Bár leltem volna rád
lobogó fiatalon!
Hisz megvénülök, álmatag,
ütött-kopott márvány triton,
körötte hab.
Kálnoky László
A mai napon egy nagy kedvenc költőmtől hoztam verseket a neve:
"Yeats, William Butler"
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2018-12-28 21:16:18, péntek
|
|
|
Léda és a hattyú (Magyar)
Egy gyors ütés! A roppant szárnycsapás,
a rémült lány combját cirógató
hártyás fekete láb - nyakába vás
a csőr: nyílt mellén tollak, mint a hó.
E tollas test malasztját kis keze
mint űzze oldódó combjaitól?
E fehér forgatagban érez-e
mást, mint hogy a roppant szív hol dobol?
Egy lágyékborzongás okozta vert
falak omlását, tornyokét, tetőkét,
s Agamemnon halálát.
Győztesen
ha már az ég nyers vére szállta meg,
erőt s tudást kapott-e, mielőtt még
a csőr elejtette közömbösen?
Görgey Gábor
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2018-12-28 21:11:49, péntek
|
|
|
Az elfelejtett szépségre emlékezik (Magyar)
Ha átölellek, azalatt
szívem ama bájhoz tapad,
mely e földről rég kiveszett;
a gyémánt koronák, miket
királyok dobtak mocsarak
vizébe, míg futott a had,
a szerelmes históriák,
mikből méla hölgyek brokát-
szövetre hímeztek sokat,
hizlalva gyilkos molyokat,
a rózsák, melyek hajdanán
ékeskedtek dámák haján,
a harmat-hűs liliomok,
mikkel a hölgyek templomok
árkádjain suhantak át,
hol a tömjénfüst gomolyát
nem állta nyitva földi szem,
csupán az Úré, úgy hiszem:
elhagyták halvány kebledért
és tétovázó kezedért
az álomterhesebb mezőt
s az álomterhesebb időt,
s ha csók közt sóhajtasz, az a
hótiszta Szépség sóhaja
órákért, mikor az egész
világ harmatként elenyész,
de lángon láng, habon a hab,
trón trón fölött szilárd marad,
hol félálomban ringva, im,
karddal térdük vasizmain,
meg nem szűnnek merengeni
az ő magányos titkai.
Kálnoky László
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2018-12-28 21:00:26, péntek
|
|
|
A tökéletes szépségről (Magyar)
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad szüntelen,
hogy teljes szépet emeljen a rím,
s elvérzik a női tekinteten
s a mennybolt tétlen népein:
szívem meghódol a harmat előtt,
mely szunnyad örökre, s látja fenn
a tétlen csillagokat, meg őt.
Weöres Sándor
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2018-12-28 20:54:19, péntek
|
|
|
A maszk (Magyar)
Tedd le tűzarany maszkodat,
E smaragd szeműt.
Ó, nem, túl hevesen kutat
Vágyad, bölcs s ki se hűlt
Sziveket, vadakat.
Ami lelhető, én meglelem,
Ha csal, ha szeret.
A maszk bűvölt meg, kedvesem,
Az dobbantotta meg szívedet,
Nem amit rejt odabenn.
De hogy ellenségem nem vagy-e,
Csak kutatom.
Ó, ne, kedves, hagyd ennyibe;
Mit számít, ha ég, lángolón,
Kettőnk szíve?
Tandori Dezső
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2018-12-28 20:36:53, péntek
|
|
|
Ötven év után (Magyar)
A háza néptelen s a szíve agg,
Visszhang és árny se csap be mást, csak őt,
Vaksi és görbe ujjain, ha köt:
Hálókat, melyek mit se tartanak.
De megannyi férfikar dicsérte, csak
Lebegtek érte, mint fehér madár:
Több koronát is fonhatott haján,
Karjai, mint Boszorka Aranyak.
Tükre mind tudja hány tanúja volt,
Mert tőlük álmokból álmokba kelt,
S meglágyult előttük, míg fürtöket
Font. Ifjak szívét behálózta ott,
Vakon követték, mint csepp illatot,
Mi csapdaként ölelte létüket.
Horváth Lajos
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2018-12-28 20:34:08, péntek
|
|
|
(Magyar)
Követem zengő fákon át
Álomvert arcát, fürtjeit,
Buja térdeit, mint csodált
Csillogó vízfolyást, vagy mint
Szerelem-terhes levegőn
Mélán özonlő ősz avart
Megáll: és máris gyászba tör,
Lerázva bomló, dúlt hajat
Arcát fedné és nem szemét - -
Gyorsan szikrát szór, úgy tekint,
Vagy vadméhként, ha szárnyra kélt
Édesen, és túlzásba szít
Csókolva ajkam és nyakam.
Sodródva táncol fákon át
Ingó karjával, untalan
Árny tarkítja, szél is honát
Kerek mellén találja. Majd
Kéz a kézben járok vele,
Zöld éjszakán, ezüst nyugat
Csillagain, szellem-keze
Ringat halványan, s megpihen
És csöndes mezőn szunnyad el - -
Csillagok álmán álmodik.
Van egy névtelen vágyam: bár
Megnyugtatná éjféli dél,
Hol suttog a magányos ár
A holdhomok fehér színén,
Forognak szőke táncosok
A fáradt hold fényei közt
Sóhajtó fákon át, s ragyog
Hajuk, mit harmat gyöngyözött.
Karjaikat, homlokukat
Szirmaikat úsztatja szél
Megannyi gally az ár alatt;
És egyszerre új hang beszél
Tompán, mint pár ősz mélyharang
Zúg, táncolnak meztelen - -
A föld szíve reped, de csak
Hogy új forrás, tavasz legyen.
Horváth Lajos
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2018-12-28 20:02:18, péntek
|
|
|
Legtöbbször az emberek nem aszerint élnek, hogy nekik mi a jó, hanem aszerint, hogy mások mit tartanak jónak számukra.
jó, hogy mindenki talál magának egy jó kis idézettet, és ezzel úgy gondolja... jól meg mondta , és még a lelke is megnyugszik tőle!
Nos hát én is szeretném ha a lelkem megnyugodjon , így hát választottam én is.
A két fa (Magyar) Hogy mért magyar, azért mert magyar fordítás( egy Nobel díjas költöttől)
Ó, drágám, önszivedbe nézz:
ott nőtt a szent fölségű fa;
sudara örömtől merész,
virágban remeg ágboga.
Gyümölcse szivárványszinű,
mennybéli csillag tűköre.
Gyökere biztos erejű,
az éj nyugalmát szövi be.
Zene kél ingó sudarán,
hullámnak ő ad ütemet,
zenével házasítja szám
s varázsdalt dúdolok neked.
Bikfic Szerelmek lengik át
a kulcsolódó ágakat,
dobálnak tüzes karikát:
kettőnk sorsával játszanak.
Hajukat, fürge táncukat
ha látod, álomtájon élsz,
betölt az édes ámulat:
ó, drágám, önszivedbe nézz.
Gyötrő tükrödbe ne tekints:
kereng ott démoni csapat.
Tekintetedből ne teríts
dobajuk alá sugarat.
Mögöttük végzetes a kép:
örvényes éj üvölt, itél,
gyökeret hó alól kitép,
fekete már a falevél.
Rombolt vidék, homályba fúlt,
fáradság tükre, meggyötör.
Mikor az isten elaludt,
akkor készült e bús tükör.
Kiehült holló röpköd ott:
a nyughatatlan gondolat.
Lelkedre lesve tébolyog
törötten csüngő lomb alatt.
A hangját hurcolja a szél,
rázkódó szárnya meglegyint,
s jaj, drága szemed elalél;
gyötrő tükrödbe ne tekints.
Nagy László |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2018-12-21 09:12:50, péntek
|
|
|
December 21-én van a legrövidebb nap és a leghosszabb éjszaka is. A téli napfordulón a legrövidebb a nappal és leghosszabb éjszaka, azaz december 22-től úgy megyünk befelé a télbe, hogy egyben kifelé is megyünk belőle, hiszen napról napra több lesz a világosság körülöttünk.
A téli napforduló az északi féltekén december 21-én van (esetenként 22-én),
a déli féltekén pedig június 21-én (esetenként 22-én vagy 20-án) van.
Ilyenkor a a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát (következésképpen a leghosszabb éjszakát) adja.
Ezt a napot a legtöbb kultúrában számos ősi népi szokás és ünnepség kíséri, mint például az ókori római Saturnalia, a zsidó Hanuka, az afroamerikai Kwanzaa, vagy maga a karácsony, melyet valószínűleg Mithrász napisten kultuszából, illetve több pogány ünnepből vett át a keresztény vallás.
Link
Jöjjön Ady Endre:
A téli Magyarország verse.
Magyar síkon nagy iramban át,
ha nyargal a gőzös velem,
havas, nagy téli éjjelen,
alusznak a tanyák.
Olyan fehér és árva a sík,
fölötte álom-éneket
dúdolnak a hideg szelek.
Vajjon mit álmodik?
Álmodik-e, álma még maradt?
Én most karácsonyra megyek,
régi, vén, falusi gyerek.
De lelkem hó alatt.
S ahogy futok síkon, telen át,
úgy érzem, halottak vagyunk
és álom nélkül álmodunk,
én, s a magyar tanyák.
Kleopátra halála - Jean Andre Rixens (1874)
"Csak azt szeretném elérni az életben, hogy jól érezzem magam, és hogy jobbá tegyem más emberek életét, amennyire csak tudom."
"Egyetlen személyes teljesítményem sem fog számítani miután meghaltam. Az egyetlen dolog, ami a halálom után tovább él majd, az a hatás, amit azok életére gyakoroltam, akik még életben maradtak. És remélhetőleg a hatásom pozitív lesz."
Összefoglalva:
"A halál az halál. Amikor meghalsz, akkor vége."
József Attila:
Tél verse.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2018-12-14 21:49:34, péntek
|
|
|
Bodor László
A Szép jövő?
Ez a Nemzet halálra itéltetett,
Pedig semmit el nem követett.
Mindig igaz volt, becsületes,
Ebben kitartó, következetes.
Mégis pusztit a korupció, a rohadás,
Nem lehetsz itt Magyar, csak más!
Kormányok jönnek, mennek,
Amit tudnak zsebre, tesznek.
Zsidó. Cigány, vagy bármely náció,
A Magyar szép lehet, de sohsem jó.
Naponta sulykolják a fejünkbe,
Nem vagyunk emberek, csak egy csürhe.
Ez a Nemzet halálra itéltetett
Pedig semmit el nem követett!
Rossz helyen volt, rosz időben,
Hihetünk még a jővőben?
Van még egy picinyke mag,
A végsőkig Magyar maradt.
De mondd, mit hoz a jövő?
A Magyarság hajnala, tényleg el jő?
Ez a Nemzet halálra itéltetett,
Pedig semmit el nem követett.
Mindig igaz volt és becsületes,
Ebben kitartó, következetes!
Link |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
1/186 oldal
|
Bejegyzések száma: 1851
|
|
|
|
2018. Május
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
247 db bejegyzés |
e év: |
3311 db bejegyzés |
Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 858
- e Hét: 2330
- e Hónap: 11513
- e Év: 64221
|
|
|