Kun Magdolna: Csendes halál,Kun Magdolna: Édesanyák,:Kun Magdolna: Anyák napi virágtalanok,Kun Magdolna: Köszönöm Nagymamám,Kun Magdolna: Egykor hajdanán,Sándor Gyula : Hol van az út?, - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 6

Kun Magdolna: Csendes halál

2018-05-02 19:42:14, szerda

	Csendes halál Van úgy, hogy a szív csendesen hal meg, nem jajong, nem kiált bármily megsebzett, mert hiszi, ki szelíden hallgat, némán könnyezik, az mindig elnyeri Isten kegyeit. Hisz egyedül a Jóisten az, ki megvédelmezhet mindazoktól, kik méltóságod elveszik tőled, s kik úgy néznek reád, mint ha nem is te volnál az aki megértésre, szeretetre vár. Inkább legyen útitársunk a halk, csendes halál, mint könyörgésünk hangja, mely szánalommal jár, mert mind, akit szánnak, kit szívtelen sajnálnak, megértő szavakra sohasem találnak. Kun Magdolna

0 komment , kategória: Kun Magdolna

Kun Magdolna: Édesanyák

2018-05-02 19:35:23, szerda

	Édesanyák Az anyák mindig rejtett könnyel sírnak, magukba halkítva zokogásukat, hogy ne lássák, mikor zajtalan csendjükben zokszó és jaj nélkül porba hullanak. Mert az anyák tudják, ha veszítenek is, marad még bennük annyi kitartás, mely minden lélekharcon felülemelkedik, akkor is, ha szívét töri a fájdalom-világ. Az anyák olyan hősök, kik le nem győzhetők, mert Istenáldott akaratuk falat, követ porlaszt, tengervizet lép át, és sziklakövet morzsol, mindazokért kiket szívük alatt hordtak Az édesanyák mind-mind fényes-ékszerek, csillogó gyémántok az éjszakai égen, olyan mesés drágakövek, olyan ékes kincsek, melyek túltündöklik magukat a csillagnemzedéken. Kun Magdolna

0 komment , kategória: Kun Magdolna

2018-05-02 19:31:04, szerda

	Anyák napi virágtalanok Ma én ölelek át minden anyukát, akinek nem jut e szép napon néhány szál virág, aki hálás szavak helyett most is csak könnyeket kapott, akinek a szíve belesajogott abba a végtelen nagy csendbe, mely magányos napokon elkeserítette. Ma én köszönöm meg gyermekük helyett, mérhetetlen nagy szeretetüket, s azt, hogy bátor lelkük elviseli azt, amibe a szívük olykor ízekre szakad. Ma én súgom meg nekik, hogy az elfeledett hála, valahol ott ragyog Isten otthonába, mert Isten megáldja mindazon anyát, kinek nem jutott e szép napon néhány szál virág Kun Magdolna

0 komment , kategória: Kun Magdolna

2018-05-02 18:49:36, szerda

	Köszönöm Nagymamám Volt úgy, hogy az élet mélyen megsebzett, s akkor nagymamámhoz szaladtam, ő vigasztalt meg. Ő lehelt az arcomra is reményt keltő csókot, mikor érezte, hogy lélekerőm mélységekbe hullott. Mert nekem Nagymamám volt az, kit a Jóisten mellém rendelt, hogy őrködjön majdan felettem, és vigyázza azt a rögös utat, amin sok-sok kőszilánk sebezte át lépteimnek vérző nyomdokát. Nehéz most így Anyák napján elmondani azt, mily szomorú drága Mama, hogy már a végtelenben vagy, hisz oda bármennyire szeretnék is, nem juthatok el, mert zárva az-az égi kapu, amin által menni kell. De tudom, odafenn megengedik majd, hogy gondolatban elrepítsek pár szeretet-sóhajt, sóhajt miben benne van az-az érző köszönet, amihez nem elég pár szó, könnyek kellenek. Kun Magdolna

0 komment , kategória: Kun Magdolna

Kun Magdolna: Egykor hajdanán

2018-05-02 18:39:26, szerda

	Egykor hajdanán Engem úgy neveltek egykor hajdanán, mikor még élt nagymamám és nagypapám, hogyha éhes embert látok, jusson eszembe, én is kerülhetek ilyen helyzetbe. Mert az élet és a sors senkit sem kímél, így minden ember zuhanhat fentről lefelé, s ki lezuhan a mélybe, csak úgy élheti túl, ha van mellette olyan, ki védőn felé nyúl. Én kinyújtom kezem, s felemelem azt, ki ott alant a mélységben magára marad, mert nem tudhatom, mikor jön el az a pillanat, mikor felém kell nyújtani védőkarokat. Kun Magdolna

0 komment , kategória: Kun Magdolna

Sándor Gyula : Hol van az út?

2018-05-02 18:30:09, szerda

	Sándor Gyula : Hol van az út? Hol van az út, mit oly lázasan keresek? Miért fedik el újra, és újra sötét fellegek? S az égbe nyúló komor, zord hegyek, miért rejtik titkon az ösvényeket? Miért ez a sötét, mikor fényre vágyom? A verejték a gyűrött ágyon, s az álmatlan éjek nyirkos csendje, fáradt lelkem könnyét az arcomra kenve, mint jeges fuvallat rám tapad, görcsösen szorítva torkomat. Miért van, hogy mennék, de mégsem haladok? S az összefojt, ragadós, nyúlós napok, mint sötét ingovány magukba szívnak, és elvakítnak a hazug szavak, mit utánam hajítanak. Hol van hát a béke, a szeretet, melyekkel megtöltöttem szívemet? Talán elszórtam valahol az úton, s ez már a pokol? Nem tudom, csak érzem, hogy szívem megremeg, S a gyilkos közöny hangosan felnevet. Jeges kezével belém karol, "Nem látod ember? Nincs remény sehol!" Majd fájdalmas néma csend. De messze valahol, egy apró fény feldereng, Sápadt arcomon egy percre elmereng, Majd átölelve, féltőn hozzám simul, Gyötrelem, kétség, fájdalom, egyszeribe földre hull, És érzem, hogy szabad vagyok. "Ne félj, én mindig veled maradok." Igen, már tudom, s pirulva előveszem, Féltve őrzött, ébredő hitem.

0 komment , kategória: Versek 4.

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 6

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár