|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 31
|
|
|
|
|
|
2011-03-03 11:38:02, csütörtök
|
| |
| |
2011-02-26 (Szo), 10:28
szeretettel
koszonom kedves leveled latogatasod es a csodas szep pps eket ! kivanok nagyon szep es kelemes hetveget szeretettel gizike!!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KEDVES -LAPU GIZELLÁTÓL KAPTAM |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-19 14:47:58, szombat
|
| |
| |
demeny peter versei1
Drága barátaim...
Drága barátaim, ablakom már betörte a vágy,
Pedig nemrég együtt szaladtunk a réten;
Ám ez is elmúlt, holdat hoztak a felhők,
Vad tekintetü holdat és zúzmara csillagokat,
S ahogy a sötétbe kinézek, csak a vonatot látom,
Mozdony füstölög, sínek rohannak a szélnek...
Fáradt vagyok, szememet recsegő sugarak szúrják,
Legyetek jók, ha maradtok, ne sírjatok értem:
Huhogó, vén vagonok ropogása köszönti hazámat.
Gyávaság
Iszonyú dal a sötétben: távoli táj suhogása.
Gyorsan eléri a házad, itt kopog ablakodon.
Félve lapulsz a szobádban, démonok űzik az álmot:
menni akarnál, menni, s itt maradsz, gyáva kukac.
Várod a halált, és róla (ó kedves, régi barátság)
eszedbe jutnak ismét hatalmas zöld szemei?
Nem jön ma se, te látod, s nem hozza a távoli holnap,
életed hívjad, és tőle féljél csak egyre tovább.
Halál
Mintha színtelen üveggolyón keresztül
néznéd megtörtént életed,
s nem tudnád, mért éppen ez a látvány,
kinek az ötlete volt, honnan ered,
ki akarja, hogy újra lásd a gyorsan villanó,
összevissza képek változását,
mi értelme van ennek,
mért fáradjon a szem.
Vagy mintha tágas szobát látnál,
sötét függönyök, komor ablakok,
hatalmas ágy, süppedő szőnyegek,
asztal, székek és rengeteg szereplő,
festmények a hideg fehér falon,
és bizonyára klasszikus zene.
Távolság minden összefoglalás,
távlat, hidegség, egész-álmodás,
nagyívű, lusta kompozíció,
beképzelt, üres, hazug semmiség.
Horpadt mellű sötét, dadogó csönd,
kutyák cafatokra hullott ugatása
hívja benned a végső éjszakát.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KEDVES -LAPU GIZELLÁTÓL KAPTAM |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-19 14:46:14, szombat
|
| |
| |
Még egyet
Istenem,
csak még egy verset szerettem volna írni,
a nőkről, persze, a szavakról,
ahogy szerettem őket,
igen, ahogy.
Ahogy próbáltam megkapni mindent,
ahogy nem kaptam meg egyiket sem,
ahogy örültem, amikor még azt hittem,
enyém ez is, meg az is,
minden enyém, tényleg a minden.
És ne hidd, hogy hazudtam magamnak,
csak nagyon vágytam a boldogságra,
mondhatni, túl.
Túl, túl e földi életen,
nőkön, szavakon, verseken, udvarlásokon,
remélem, mégis földereng valami,
aminek tán még nevet sem kell adnom.
Levél a fiamhoz
Rengeteg nőm volt, mégsem cserélnél velem, fogadjunk.
Tapasztalatom lett, ó, igen,
de túl gyakran nem voltam boldog.
Előtted a jövő, fiacskám,
olyan jóképű vagy és okos,
meg tehetséges.
Milyen a villamos jövője, amely mindig ugyanazon a pályán közlekedik?
Nagyapámat is sok nő szerette,
mégis meghalt végül, ő is.
88 évesen! Szokták mondani tisztelettel vegyes ámulattal,
mintha ez bármit is változtatna a dolgon.
88 évig szerette a nőket,
szerette húsukat,
imádta nyelvüket,
szívta ölüket, csókolta combjukat.
Végül mégis elnyúlt a földön,
s míg feküdt kiterítve,
nagyanyám órákig sorolta bűneit.
Részletekben vágta hozzá az életüket.
Ide jut végül a szerelem:
rosszízű életdarabkák hullonganak vissza a fejedre,
te meg csodálkozol:
ugyan miért is szerettél annyit?!
Hiszen mondták valóban, szörnyű dolog a hűtlenség,
de te azt hitted, a szeretet is számít,
még ha szerelemnek hívják, akkor is.
Hiszen az is egy másik emberről szól,
az is önzetlenség, az sem csak a tiéd.
Ne áltasd magad:
megrepedezik minden,
hull, kopog a vakolat,
s holttested körül dübögő táncot járnak az asszonyok, valamikori szerelmeid,
mint dög körül a keselyűk.
Végrendelet
Én,
az öreg, helyesebben megöregedett trubadúr,
ki egész életemben szoknyák után futkorásztam,
s úgy szerettem a viselőiket, ahogy talán senki, soha,
az alábbiak szerint végrendelkezem:
ne jöjjetek el a síromhoz, lányok, nők, asszonyok,
ne vegyétek el a feleségemtől a halálomat:
maradjon az övé teljesen.
Az életem úgysem az övé volt -
úgyis mindenemet nektek adtam,
vagy majdnem mindenemet -
s neki majdnem semmi sem jutott,
pedig csak őt szerettem.
Maradjatok csak otthon,
könnyezzetek a fotelben,
gyújtsatok gyertyát értem -
de ha nem gyújttok, az sem érdekel.
A maradék életemet is elveszítené,
ha ott állnátok a sírom körül,
mintha jogotok lenne bármihez,
mintha elvárhatnátok bármit is.
Nevetni úgysem fog soha többé,
pedig hogy szerettem a nevetését!
Ölelni úgyse fog soha többé,
pedig hogy tudott megölelni!
Nem, ne gyertek ki a síromhoz.
Maradjatok csak otthon,
hadd dübörögjön a föld a koporsómra,
hadd sírjon, ahogy ti nem sírnátok soha,
hadd higgye, hogy az ő hitvesét temetik el,
nem más, mindenféle húsok gyönyörét,
ki maga is gyönyörködött a húsokban.
Maradjatok otthon,
hadd szeressen valaki engem is,
hadd szeressen szemrehányások,
abortuszok emléke nélkül,
megbocsátva minden bűnömet,
melyekről amúgy is csak sejtelme van -
hagyjátok őt mindörökre velem.
Öregek könyve
In memoriam Sz.D.
1. Mi örömöt tartogat az élet?
2. Tartogat-e még valamit egyáltalán?
3. Vizeletcseppek az ágy mellett a parketten,
4. húgytól nedves bugyi,
5. foltok a lepedőn,
6. vöröslő-barnás pettyek mindenütt,
7. pisi és szar -
8. csak ennyi, semmi több.
9. És a fájdalom, a tehetetlenség,
10. a recsegő ízületek,
11. ropogó agy,
12. dagadó láb,
13. szűkölő erek,
14. szakadó hát,
15. hályogos szem,
16. és a szív, a szív, a szív, a szív, a szív.
17. Jön a fájdalom fölfelé,
18. hogy a sípcsont reped meg tőle,
19. földemé, anyaföldemé,
20. szorul sisaknak fejtetőmre;
21. már régen csak a fájdalom
22. mutatja meg az életet,
23. sírva forognál ágyadon,
24. és nem lehet, mégsem lehet;
25. utál, gyűlöl az unokád,
26. és gyűlöl minden rokonod,
27. az éjszakát nem alszod át,
28. és majdnem-mindjárt feladod;
29. nagyon elfáradsz, mint az est,
30. egy szeretőd van csak: az éjjel,
31. a sötétségre vár a test,
32. s örökre elmegy a sötéttel.
33. Az álmaid örökre lepihentek,
34. vagy máshoz szegődtek,
35. ki tudja, hol vannak,
36. milyen szobában,
37. miféle díszletek között.
38. Eltűnt a szerelem.
39. Kábult hasonlatok,
40. görcsbe rándult mondatok, szavak
41. hiába erednek utána,
42. sohasem érhetik utol:
43. ez már csak a vágynak a vágya.
44. Nem jó a lekváros kenyér.
45. Nem jó a mézes kenyér.
46. Nem jó a vajas kenyér.
47. Nem jó a zsíros kenyér.
48. Nem jó az üres kenyér.
49. A húsnak nincsen semmi íze.
50. A krumplit soha életemben nem szerettem,
51. hát még a mákos laskát,
52. vagy a diós laskát,
53. vagy a túrós laskát.
54. Olyan hideg van itt,
55. nem tudom, hogy tudtok nyitott ablaknál aludni.
56. Egész éjjel randalíroztak,
57. hiába, a mai fiatalok nem jók semmire.
58. Az a Winterfeldné sem kéne naponta mosson,
59. biztos nem hagyja, hogy megteljen a gép,
60. csak azon töri a fejét, hogyan csalhatná meg az urát.
61. Itt kéne maradnom, tudom,
62. de annyira unatkozom egyedül.
63. Biztos nem zavarok?
64. Már a saját lányomtól félek,
65. az a mániája, hogy miattam kellett elváljon,
66. többet soha nem megyek oda.
67. Zsíros edények,
68. pókháló mindegyik sarokban,
69. pállott szag a szobában,
70. bili az asztal alatt.
71. Ma is volt egy éjszaka és egy nappal,
72. ez is eltelt.
73. Tegnap is volt egy éjszaka meg egy nappal,
74. az is eltelt.
75. Holnap is lesz egy éjszaka meg egy nappal,
76. az is eltelik valahogy.
77. Nekem már minden nap ajándék.
78. Amennyi hátra van még, azt kibírom.
79. Mikor bent voltak az oroszok,
80. de előbb a magyarok,
81. meg a németek.
82. Jézusmária, milyen rég volt.
83. Az oroszok egyszer az anyád bilijét vitték el,
84. abba főztek valamit.
85. A szomszédasszonyt megerőszakolták,
86. nem tudom, mi lett vele,
87. csak emlékszem, elájult a végén,
88. de nem csoda, annyi kiéhezett orosz.
89. Az a baj, hogy bennem töredékek vannak csak meg.
90. Vagy talán megvan az egész,
91. de én csak töredékeket
92. tudok elmondani belőle.
93. Istenemistenem
94. drágajóistenem
95. mértkellazéletem
96. búvaleltöltenem
97. búvaleltöltenem
98. bánattalkezdenem
99. istenemistenem
100. drágajóistenem.
101. Veszemazéletet
102. jólmegfoldozgatom
103. elviszemelviszem
104. kigomboztattatom
105. bútisvarrokrája
106. bánatoteleget
107. mindegyikujjára
108. egyhaláltkeresek.
109. Ó Uram,
110. vedd el tőlem az én testemet,
111. mert régebben csak átkozni tudtam,
112. most már csak áldani tudom.
113. Ó Uram,
114. vedd el tőlem az én izmaimat,
115. mert mindegyik ellenem fordult.
116. Ó Uram,
117. vedd el tőlem az én inaimat,
118. mert mindegyik hűtelen lett hozzám.
119. Ó Uram,
120. vedd el tőlem a bőrömet,
121. mert megkopott és összeaszott.
122. Ó Uram,
123. vedd el tőlem mindenemet:
124. a karomat, hisz már rég nem tud emelni,
125. a lábamat, hisz már rég nem tud vinni,
126. a tüdőmet, hisz már rég kifulladt,
127. a szívemet, mert már rég nem jó semmire -
128. minek dobogjon, mondd, minek?!
129. Ó Uram,
130. vedd el tőlem az életemet,
131. úgyse leszek általa szegényebb,
132. úgyse leszel általa gazdagabb.
133. Látom most az életemet,
134. mint mikor vihar van,
135. dühödten tombol az orkán,
136. öklömnyi jégdarabok esnek,
137. sír az ajtó, az ablak,
138. kopog a párkány, megy szét a háztető,
139. bent sopánkodnak: elveri a vetést,
140. betöri a kocsik ablakait,
141. akit egy ekkora jégdarab eltalál,
142. az örök életére megnyomorodik,
143. minden tönkremegy,
144. fölmegy mindennek az ára,
145. az emberek nyugtalanok,
146. föl-le járnak a házaikban,
147. nem tudnak aludni,
148. ömlik az eső,
149. az árvíz tavaly is 600 állatot vitt magával,
150. ezek a meteorológusok se tudnak semmit,
151. mindenkinek lucskos a pizsamája,
152. imádkoznak vagy káromkodnak -
153. s valaki mintha kívülről nézné az egészet,
154. és egészen nyugodt, semleges:
155. mindenen kívül és fölül van,
156. csak néz, csak néz, és meg se moccan.
157. Életemnek hatvanhatodik évébe
158. köt engemet a jó Isten kévébe...
159. Többet adtál, ó Istenem,
160. bár másból feleannyit adtál volna,
161. negyedannyit bár, ne száraz számokat,
162. hanem életet a legjavából,
163. fényeket, nemcsak tolató tehervagonokét,
164. patkányok jóllakott nevetését,
165. disznók pocsolyás aluvását,
166. megtiport, síró gyöngyöket!
167. Ó, patetikus lesz az ember,
168. behódol a romantikának,
169. együtt zokog a szerelemmel,
170. s lefogja végül szemét a vágynak.
171. Az ágyneműtartóban,
172. ahol a fontos iratokat is tartom,
173. már ami igazán fontos,
174. nem a mindenféle hülyeségeket,
175. szóval ott van
176. egy piros kockás plédbe göngyölve
177. a te részed
178. s egy zöld pokrócban a Pistáé.
179. Nehogy megtedd, hogy mindent elveszel,
180. nehogy még a síromban se legyen nyugtom tőletek.
181. Apád már úgyis tönkretette az életünket,
182. az enyémet is, meg a nagyapádét is,
183. mert soha nem láthattuk boldognak a saját lányunkat,
184. az Isten úgy adjon neki nyugalmat,
185. ahogy ő adott nekem,
186. amíg együtt éltek volt.
187. Ne veszekedjetek sokat öcséddel,
188. úgy látszik, ő már így fog meghalni,
189. ha iszik, hát iszik,
190. az egész család ivott,
191. nem azon múlik, hogy ki milyen ember,
192. csak azt sajnálom,
193. hogy ő is így tönkretette az életét,
194. vagy tönkretették anyádék,
195. és főleg apád,
196. mert az az igazság,
197. hogy ő tette tönkre,
198. pedig a gyermek őt szerette a legjobban,
199. csak nehogy valami baja essen ott a katonaságban,
200. mert ezek a büdös oláhok úgy szeretnek minket,
201. mint a kecske a kést.
202. Miben fogok meghalni, Istenem,
203. miben veszejtesz el engem?
204. A szívem fog elvinni,
205. vagy a gyomrom,
206. tüdőm, mellem, hasnyálmirigyem?
207. Nagyon hallgatsz, Uram, pedig
208 - Te ne tudnád -
209. jogom van ám tudni mindazt, amit kérdezek.
210. Nekem igazán nem mindegy, hogy mennyit szenvedek.
211. Csak az nem érdekel, mikor.
212. Az igazán nem érdekel.
213. Mikor a háború volt,
214. és el kellett menjünk valahova édesapámmal,
215. a Szamos tele volt hullával,
216. úsztak, egyik a másikon,
217. és a sok bomba,
218. úgy szálltak, nem is sokkal fölöttünk,
219. ha fölnyúlok, az egyiket elértem volna.
220. De mi lesz, ha például lebénulok?
221. Jobbat is el tudok képzelni,
222. mint hogy a lányom undorát nézzem egész nap.
223. Egy anya fölnevel nyolc gyermeket,
224. nyolc gyermek nem tud eltartani egy anyát.
225. Igaz, én csak egyet neveltem,
226. azt is alig tudtam megszülni,
227. három napig ordítottam egyfolytában,
228. azóta van aranyerem,
229. úgy fáj, mint a nyavalya,
230. azóta van minden bajom,
231. bár ne szültem volna még azt az egyet se.
232. Dehát ha az ember tudná, hogy leesik, akkor leülne.
233. De én mégis tudni szeretném,
234. miben halok meg.
235. Mégse mindegy.
236. Katéterek, perfúziók,
237. injekciók, tabletták,
238. unott nővérek, gazember doktorok,
239. kórházszag, gyűrött pizsama,
240. üres lötty leves helyett,
241. napi egy szelet kenyér,
242. részvétarcú látogatók.
243. "Olyan jól tetszik kinézni,
244. biztosan ki tetszik jönni innen."
245. Lábbal előre.
246. Eltűnik minden örömöd,
247. nem marad, csak a fájdalom,
248. rájössz, hogy nem volt semmi sem,
249. csak bilincsek a vágyakon,
250. kegyetlen, hosszú tébolyok
251. hitették el, hogy van remény -
252. az Isten furcsán vigyorog,
253. körötte penészes a fény.
254. Fölfele vágysz, de lefelé
255. húz valami, leránt magával,
256. ez egy végtelen szakadék,
257. régen nem bírsz az éjszakával,
258. csak azt reméled, vége lesz,
259. nagyot reccsensz, vérzik az égbolt,
260. pillanatra sötét egek,
261. aztán rádborul, ami rég volt.
261. Néha kinézek az emlékeim alól,
263. hosszan kapirgálok a sötétben,
264. mindegyre az az érzésem,
265. valamit meg kéne fogni,
266. valamit, ami nem hagy el:
267. nem is a halál ellen,
268. hanem a halálban -
269. valamit, amit elvihetek,
270. ami nem csal meg,
271. valami, ami csak az enyém.
272. A legutolsó örömöd:
273. koporsó, dübörgő rögök,
274. hazug, unalmas, léha pap -
275. Hát ennyi volt. Lement a Nap. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: KEDVES -LAPU GIZELLÁTÓL KAPTAM |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-19 14:44:19, szombat
|
| |
| |
demeny peter versei!
Lehetőségek
Pedig akárhol megjelenhetnél nekem:
akárhol köszönnél rám, én örvendenék.
Ha nem akarsz a lakásomba jönni
(bár lásd be, az lenne az igazi:
mégiscsak itt vagyok otthon,
itt ismerem a tárgyak illatát,
itt kérlelhetem őket, legyenek türelemmel,
ha mostanig nem jöttél, éppen az a nagyszerű, a kivételes,
hogy most mégiscsak itt ülsz velem szemben),
de ha nem akarod, mondom,
akkor legyen például a buszon,
compostaţi-mi biletul, vă rog,
kérek éppen valakit,
és amikor venném vissza a jegyemet,
akkor megérinted a vállam,
én meglepetten fordulok hátra,
rádismerek...
Tovább nem tudom, de biztos rádismernék.
Vagy lehetne a könyvüzletben,
miközben a különböző köteteket nézegetem,
s azon töprengek, mire adjak ki és mennyit.
Vagy a kocsmában, ahol egy furcsa mosolyú,
villanó tekintetű lánynak udvarolok éppen,
forralt bort iszunk vagy sört,
mindegy, végül is.
A csipkebokor rég kiment divatból.
Fölmentés
Most már ne igyekezz,
ne borítsd föl a programod miattam,
ne tépd ki a határidőnaplód lapjait:
fölmentelek a találkozás alól.
Ne nyugtalankodj, ne nyomasszon semmi,
ne furdaljon a lelkiismeret,
ne forgolódj álmatlanul éjszaka -
ha megjelennél, se hinném, hogy itt vagy.
És azt se hidd, hogy tönkretettél,
elrontottál egy életet,
megcsaltad a reményt, mittudomén.
Most már én sem hiszek,
már nem is tudnék hinni,
nem is akarok.
Isten bizony (furcsa fordulat, mi?!),
ha találkoznánk, a szemedbe néznék
(ezt azért semmi pénzért nem mulasztanám el),
de aztán lassan, - -
elfordítanám a fejemet.
Dal, lampionoknak
Nincsenek már szavaim másnak,
csak a leskelő hallgatásnak,
csak fáj valami, fáj nagyon -
dübögő fájdalom.
Nem tudom, mitől lett a vágy,
csak azt hiszem, nincsen tovább,
néha mintha semmim se volna -
iszonyu óra.
Csak írom, írom ezt a verset,
halad a filc, a papír perceg,
és mintha minden igaz lenne -
ne higgyél benne.
Kegyetlen, mondanám magamnak,
ha hinni tudnék a szavaknak,
hogyha a filc is nem hazudna -
vigasz ha volna.
Kész a leltár
Hálistennek, ingem most van elég:
barna, szürke, meg lila és fehér is,
hosszú ujjú, sőt, rövid ujjú is.
Zakóm kettő, de a sötétlilát
csak az esküvőkor vehetem föl.
Nyakkendőm számtalan, legalábbis ahhoz képest, hogy mennyire utálom.
Trikóm is van, és bugyim rengeteg.
Zoknijaim közt kevés a sötét színű,
pedig elegáns ruhával csak az megy.
Nadrágjaim kezdenek szűkek lenni,
de a baj azért még nem túl nagy,
az egyiket kifejezetten kedvelem.
A cipőimet régen kitapostam,
egyetlen pár állja a próbát, a legújabb.
Zsebkendőt csak olyankor viszek,
ha nagyon folyik az orrom, vagy fogorvoshoz készülök.
Télire sapkám van, sálam is kettő,
kesztyűm fekete bőrből,
meg egy ormótlan bakancsom
Kalappal, sétabottal nem élek.
Tájkép
Csak másodika, de már annyira november.
Tegnap temető, tömött gyertyafény,
megünnepelt halál.
Beteg a barátnőm,
rozsdás leveleket hullat a szerelem.
Kóbor kutyák a Monostori úton,
bandukoló kocsmák,
november másodika, vasárnap.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KEDVES -LAPU GIZELLÁTÓL KAPTAM |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 31
|
|
|
|
2018. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1988 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1014
- e Hét: 4328
- e Hónap: 8361
- e Év: 67614
|
|
|
Offline
