|
2013-01-24 11:54:36, csütörtök
|
| |
| |
Ferenczy Klára
Fényes melankóliám
Látod, mint hullanak alá a lapok
életünk könyvében
megsárgult-fakón,
némán lebegve?
Összegyűrt galacsinok
papírkosárra várva.
Aztán mégis,
újra meg újra
próbálkozunk
hideg-keményen,
dacolva
térrel, idővel.
Ha elhagy az ihlet,
a tollat akkor is görcsösen fogod
és vársz.
Oly könnyű megtörni a csendet.
Belépsz és vége, elillant,
vagy itt sem volt talán...
Ki fejti meg
hangomon szólva
néma kétkedőként
az örök talányt?
Zuhanj mély álomba világ,
vidd magaddal árnyaid,
maradjon nekünk az örök hajnal,
napsugaras reggelek ígérete,
fényes délelőttök,
jóleső, meleg délidők,
diófák árnyán,
lugasok enyhe délutánján,
szelíd lankák, dombok közt
égő-izzón, a Napot, e csodatévőt
holnap is repesve várjuk,
mert ez fontos csupán!
Link Begin the Beguine
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ferenczy Klára |
|
|
|
|
|
Offline
