|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2013-08-02 13:15:29, péntek
|
| |
| |
Helen Bereg
Érintés
Lehunyt szemmel is érzem,
Ujjad még hozzám sem ért,
Vad borzongásba feledkeznek
Bőrömön a tetszhalott pihék.
Érzékek felfokozott vágya
Simogatásodtól életre kél,
Beteljesülő pillanat varázsa
Kezed játéka s az érintés. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Helen Bereg |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-04 01:04:52, péntek
|
| |
| |
Helen Bereg
Ablak
Állok kint. Elválaszt a benttől
egy vékony átlátszó sík.
Nézem, mily jó lenne,
érezni bent melegét.
Magamhoz ölelni, hozzásimulni,
hagyni átjárjon.
Nem kint állni
rezzenetlen szemmel
befele bámulva!
A hideg még hidegebb
a tudattól,
csak egy üveg választ el
attól,mire vágyom.
Egy erőteljes lépés
széttörni
apró szilánkokon át
belépni!
Ott lüktet kezemben,
összeszorított öklömben
a suhintás ereje:
odavágni, széttörni,
apró szilánkokon át
belépni.
Állok kint.
Kezem lóg a semmibe.
Erőtlen, gyáva alak,
fagyj meg ott kint magad!
Ablak. Kettőnk között csillog.
Te bent, én kint.
Légy te erős és suhints!
Törd szét!
Apró szilánkokon át
lépj ki,
hozd magaddal a meleget
hozzám!
Link Just Like Heaven
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Helen Bereg |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-09 02:09:24, vasárnap
|
| |
| |
Helen Bereg
Távolság
Ha távolság választ el tőlem,
Szívemben tombol, zenél a szél.
Vihar tépte fatörzs fájdalma,
Mi testemben és lelkemben ég.
Megpihenő lágy fuvallattá
Ölelő karodban csendesül.
Szívem szellő hárfáján penget,
Szerelmes dalt játszik ott belül.
Most messze vitt tőlem a muszáj.
Hárfadallam sír a húrokon.
Szomorú dala rólad mesél
Szívemre fátyolkoszorút fon.
Repülnék szél suhogásával
Simogatni arcod mámorát.
Átölelném bőrödön lengve
Tested minden édes hajlatát.
Lennék pajkos tavaszi szellő,
Megpihennék ajkad szögletén.
Mosolyodra csókolnám vágyam,
Ízlelgetve csodás szád ízét.
Ha távolság választ el tőled
Szélre kél percek koppanása.
Tudom, ott messze te is hallod,
Hisz szíved szívem tükörmása |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Helen Bereg |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-04 23:49:39, kedd
|
| |
| |
Helen Bereg
Üzenet
Percekből órák, órákból napok születnek
elsőtől az utolsó leheletig.
Ezernyi pillanatból áll egy-egy perc,
néha milliónyi mérhetetlen szikra,
mely egyiktől a másikig visz.
Két pillanat közt létezik egy mosoly.
Megjelenik, megsimogatja arcod,
meleget sugároz, ha benned borzong
a magány, az elhagyatottság, a fájdalom,
Égek. Kiolthatatlan forróságban.
Születésemtől bírom a csodát,
átadni másoknak pillanatok mosolyát.
Érzem, mint pattan a hideg,
tűnik a bensőt szorító félelem,
mint nyílik meg egyetlen mosolytól
az önnön börtönébe zárt ember.
Látom makacs szájgörbület
miként törik apró darabokra
s lesz vidám ránc ajak szögletén.
Élettel telik meg a szem,
matt függönye mögül kivillan
a zárványba zárt csillogó fény.
Nem nagy dolog.
Nem eget rengető képesség,
csak egy pillanatnyi napsugár,
mi bennem kel éltre,
de nem az enyém, a tiéd.
Mondhatnánk, szeretet,
vagy csupán üzenet feléd:
Egy pillanat is lehet küldetés,
ha mosolyodtól felolvad
az emberben megfagyott jég.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Helen Bereg |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-30 01:22:34, péntek
|
| |
| |
Helen Bereg
Szél álmán
Szememre csukódó szempilla
Börtönbe zárja fájdalom könnyét.
Lelkem rácsain felsír a hiány.
Szívem dobbanása utánad kiált.
Nincs benne élet, csak vergődő sötét.
Egy nap - oly sok, mint ezer év-
Szemhéjam álmán létezel csak,
Ajkamra csókot őszi szellő csókol,
Szám ívén jéggé fagyott mosoly
Úgy maradt, ahogy tegnap hagytad.
Viharral jött szerelmed simítása,
Testemen lágy szellővé csendesült,
Fülembe suttogta kedves hangodon:
Minden pillanatban karodba vágyom
Szél álmán lelkem lelkeddel egyesül.
Szememre csukódó szempillára
Ajkad puhaságát csókolja a szél
Könnyeim szárítja hangod suttogása
Jéggé fagyott mosolyról felszáll a pára,
Ha szívemnek örök szerelmet mesélsz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Helen Bereg |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-29 02:13:05, csütörtök
|
| |
| |
Helen Bereg
Nem tudhatod
Csak ülök csendesen.
Lehunyt szemhéjamra vetítem
nemrég percek csodáját.
Melengető, édes érzés jár át,
valóságra kel, mi csak képzelet.
Itt vagy ismét, itt vagy velem,
nem érdekel semmi, csak téged
akarlak ölembe zárni,
ringató karodban súlytalan
lebegni, pulzáló ütemre
történjen bármi.
Mardosson, égessen a vágy,
mint lángnyelvek
ölelik halálba vétkes-vétlen
áldozatukat fent a máglyán.
Mikor itt hagysz, mikor
elmész abba a másik világba,
csak ülök csendesen
s lehunyt szemhéjamra vetítem
átélt percek csodáját.
Szorosan átölelem magam,
ne törjön sikolyba hiányod,
nehogy megtudd, meghalld,
mennyire fáj a kihűlő ágy,
a bőrömről elszálló illat,
melyet ott hagytál magad után.
A hangszálak nélküli kiáltást
nem hallhatja más, csupán
násztól izzadt párnám,
s önként vállalt társam,
a magány.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Helen Bereg |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-25 00:30:25, vasárnap
|
| |
| |
Helen Bereg
Andalgó
Lágyan szól a dallam,
Figyelek, hogy halljam.
Messzi ének csábít
Fel-felcsendül, ámít.
Mesél szép meséket.
Boldog tarka réten
Zümmögő napsugár
Vadvirág táncot jár.
Fűszálakon zendül
Harmat csepp, ha ráül,
Földbarázdán hangya
Szalad a harmatra.
Cseppen, csöppen cseppje
Fűszálról a földre.
Száraz rög megissza
Nem is adja vissza.
Lágyan szól a dallam,
Dúdolgatom halkan.
Álomba ringató,
Édes, halk, csábító.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Helen Bereg |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-18 01:02:31, vasárnap
|
| |
| |
Helen Bereg
Ha nem teheted ...
"Ha nem teheted azt, amit akarsz,
Azt kell akarnod, amit tehetsz!"
Így élem évek sorát.
Élettapasztalat?
Nem tudom,
Csak találgatom:
Lehet balgaság,
Égő remény,
Örök fény,
Szentkép a falon,
Hazug mankó,
Véremmé vált,
Mondvacsinált
Álboldogság.
"Ha nem teheted azt, amit akarsz,
Azt kell akarnod, amit tehetsz!"
Tűz betűivel belevéstem
Billogát zsigereimbe.
Életem mottója,
Ima, mely füzéren rója
A skandáló szavakat.
Boldog, ámító malaszt.
"Ha nem teheted azt, amit akarsz,
Azt kell akarnod, amit tehetsz!"
Mióta rátaláltam,
Néma torokkal,
Csikorgó fogakkal
Mormolom,
Suttogom
Szemem emelve ég felé,
S lesütve magam elé:
"Ha nem teheted azt, amit akarsz,
Azt kell akarnod, amit tehetsz!"
Futnék, ha lehetne
Lelkem menekítve,
Ne fájjon szívemben
A bántás ezer élű kése.
Nem. Nem futok mégse.
Maradok,
S hogy túléljem ép ésszel,
Boldog lélekkel,
Becsapom magam
E két sor zenéjével.
"Ha nem teheted azt, amit akarsz,
Azt kell akarnod, amit tehetsz!"
Igen.
Kell!
Akarni kell az életet,
Akarni, amennyit lehet.
Ketrec rácsain
Nem összetörni.
Tudván tudni:
Míg nem jön a halál,
Rácsokig tart a szabadság.
Hogy ez megalkuvás?
Nem. Ez a boldogság.
Észben dobogó szív
Képes csak érezni így.
"Ha nem teheted azt, amit akarsz,
Azt kell akarnod, amit tehetsz!"
Mormolom most is.
Összekulcsolt kezem
Szorítja a semmit.
Eszemnek nem fáj a kín,
Boldogságot e két sorból merít,
S mellkasomban bent
Nem érzek semmit sem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Helen Bereg |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-10 23:41:53, szombat
|
| |
| |
Helen Bereg
Már várlak
Gyere! Már várlak.
Felékesítettem lelkem
nászgyöngyökkel.
Érted, csakis érted
színcsodává tettem.
Várlak, pergetve
másodpercek végtelenjét,
egyre szebbé, egyre fényesebbé
válik képzeletemben az emlék.
Tudom, te is nászra
fested a várakozást.
Ölelj, mintha tested
utolszor fonódna rám.
Ringass, vágy ütemére
ringass magadba!
Tégy bármit, mit képzelet
a gyönyörért tehet,
tégy testből felszakadó csodát,
varázsold el a percet,
hitesd el, mindig így lesz,
még akkor is,
ha tudom, hazugság.
Nem számít semmi,
mert engem szeretsz.
Érintésemtől összerándul
testedben az akaratlan,
marcangoló, édes vágy:
Ne csak érintés,
sokkal több legyen,
legyen izgató halálba zuhanás.
Megszűnő lét mezsgyéjén
öleljük önfeledten egymást.
Maradjunk örökké együtt,
mert csak az az élet igaz
mit összefonódva élünk,
a többi tudom, hazugság.
Gyere! Itt várlak.
Hajamban érzem
kezet simító rezdülését,
ajkamon már játszik
csókot síró forróság.
Megoldom ruhám,
elsimítom lepedő ráncát,
tisztán zárja magába
tested lenyomatát.
Nászgyöngyökkel
ékesítem lelkem,
mert tudom, te is nászra
fested a várakozást.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Helen Bereg |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-08 16:38:23, csütörtök
|
| |
| |
Helen Bereg
Betűcseppek
Szavak zenéje, betűk csendje meg-megsimogat.
Életet ad.
Bántás kérgébe dermedt létem tetszhalott volt csak.
Szeretlek.
E szó minden betűje szívemre lágyan cseppen.
Betűcseppben.
Lepottyanva magába issza a haldokló szív.
Eltűnik.
Nem látszik már, mint szomjazó föld porában a víz.
Szerelem melege vágyam ébresztő napsugár,
Zápor után,
Új érzést kelt hornyoktól szabdalt szik talaján.
Szeretlek.
E szó minden betűje szívemre lágyan cseppen.
Betűcseppben.
Elmossa a régemlékek minden fájó mocskát.
Ott áll tisztán,
Szerelmed szívemnek remény, létemnek megnyugvás.
Link Andre Rieu-Romance d'Amor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Helen Bereg |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2018. Július
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | |
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | |
| 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1 db bejegyzés |
| e év: |
5 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 26
- e Hét: 64
- e Hónap: 1632
- e Év: 9239
|
|
|
Offline
