|
2013-02-19 00:53:36, kedd
|
| |
| |
Tasnádi Györgyi
Még kapaszkodom...
Még kapaszkodom, még előttem a szikla.
Még másznom kellene életem sorsfalát.
Még nem aludt ki hús-testemben a szikra,
míg világítva nyílnak bennem út-violák.
Még csábít egy mosoly, biztató szó - hívó.
Még kéz-meleg hágcsó nyúlik, szalad felém.
Még nevetés méze csordul megragadva,
mint oszlop tart, súlyoz a szakadék peremén.
Még terül az álom, fejem felett sátor.
Még nem bilincsel meg a fagyos, sarki szél.
Még menedékedet fáklyaként belátom,
míg szeretlek-pillantásod féltőn felkísér.
Még kapaszkodom, kín-izmot markol énem.
Még lüktetve kering vér-eredő zeném.
Még feldobban könnyű angyalszárnyra véve,
mi felemel szívedhez: a megfogant remény
Link Ezt nem tudom másképp...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tasnádi Györgyi |
|
|
|
|
|
Offline
