Vakok a sötét szobában is
maguk elé tartják kezüket,
hogy fölfogják a kemény
valóság ütközéseit.
Én is így járok a világban.
Eltartom magamtól a mosolyok
és a cselvetések késszúrásait
s ahogy szívem és arcom mellett
elzizegnek a suhanó kések
- a hőkölések és kerülők után -
sötétben is tudom
merre kell mennem.
Offline
